A keresztúton... (írta Michel Quoist)

Tweet Tetszik

0

2014. március 28. - Andre Lowoa

8. állomás
Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait
,,Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Hogy mondhatod felebarátodnak: Testvér, hadd vegyem ki szemedbôl a szálkát! -- holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki elôbb a magad szemébôl a gerendát és csak aztán törôdjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szemébôl.'' (Lk 6,41-42)
+

Sírnak az asszonyok,
Zokognak.
Van miért sírniuk, hiszen csak Rá kell nézni, hogy lássák, mit
tettek Vele...
Segíteni nem tudván, tehetetlen állnak;
És csak sírnak, sírnak szánalomból...
Uram, láttad ôket, láttad és hallottad:
,,Sirassátok elôbb saját bűneiteket...''
+
Szenvedésed fölött, Uram, s a világ romlásán én is tudok súlyos
könnyeket hullatni.
De bűneim siratni?... Ez bizony más kérdés!...
És mennyivel könnyebb
Búsan elborongni mások vétke fölött.
Jól tudom ezt! Hiszen bírói székem színe elôtt minden áldott nap
az egész világ elvonul már lassan.
Bűnös felelôst is találtam eleget: politikát, rozzant lakást,
munkát, filmet, alkoholt vagy gazdasági krízist, semmittevô
lézengôket, keresztényt is, -- sôt még értelmetlen is érthetetlen
papokat is...
S véges-végül: Mindenkit... Csak magamat nem!...
Uram, értesd meg ma velem is, hogy bűnös vagyok.

9. állomás
Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt
,,Jézus csak ennyit mondott: Bizony mondom nektek, még ez éjjel, mielôtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg Engem.'' (Mt 26,34)
,,Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod,hogy szeretlek Téged.'' (Jn 21,17)
+

Újra elesett.
Nem mozdul többé, mindhiába ütik-verik a katonák.
Halott vagy már, Uram?
Nem, csak erôd van fogytán.
Szívfájdító aggodalom perce ez.
Fel kell állni és elindulni újra, tüstént, úgy ahogy vagy,
szegény Uram, s menni, menni... egyet lépve, kettôt lépve... és így
tovább...
Harmadszor estél a földre, de már közül a Golgota magasához!
+
Újra elestél.
Én is egyre visszaesek.
S oda föl, tán sose érek.
Néha magam is ezt mondom, Uram, -- bocsáss meg ma érte! pedig ott
fent vársz rám, hogy megpróbáld bizodalmam.
Ha csüggedek, úgy elveszek.
De küzdök, mentve leszek.
Mert harmadszor estél földre, -- de már közel a Golgota
magasához!...

10. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
,,Eljött az óra, amikor megdicsôül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.'' (Jn 12,23-24)
+

Nem maradt másod, csak köntösöd, Uram;
Ragaszkodtál hozzá, hiszen Anyád szôtte.
És már ezt is soknak találták...
Egyetlen dolog szükséges csak, Uram: a Te Kereszted.

Ezúttal minden korlát leomlott már kettônk között.
Felkészülhettek végre a misztikus nászra,
Tragikus jegyesek, hogy a világot megmentsétek.
+
Ezenképpen Uram, nekem is el kell hagynom parádés ruháim, amelyek
gátolnak életemben és elrejtenek szemed elôl;
Az utolsó tulajdont is el kell dobnom, mert elfojtja bennem is az
ént és elkülönít a többiektôl.
Ezenképpen Uram, lassacskán mindent halálnak kell adnom, mindent
életembôl, ami nem a puszta hűség szent akaratodhoz.
Nem szívlelem Uram, nem, hogy szüntelen meg kell halnom.
Sokat kívánsz tôlem Uram, sokat!
Adok, -- és Te újra csak követelsz!
Úgy szeretnék megôrizni néhány apróságot,
Néhány semmiséget, amely még a bôrömhöz tapad, s amelytôl
megválni olyan bús, nehéz...
Ám, ha mindent megkívántál, Uram, végy el tôlem mindent!
Tépd le rólam, tépd le utolsó ruhámat is!
Mert tudom, hogy meg kell halnunk, hogy az Életet elnyerhessük,
Amint a magnak is el kell pusztulnia, hogy arany kalásznak adjon
életet...

11. állomás
Jézust keresztre feszítik
,,Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának ahitében élek, aki szeretett engem és önmagát adta értünk.'' (Gal 2,20)
+

Tested teljes hosszával fekszel a keresztre, Uram.
Íme:
Jól van így.
Nem vitás és nem kétes: számodra készült!
Teljes egészében elfoglalod s hogy még jobban eggyé lehess vele,
megengeded, hogy nagy gonddal rászegezzenek.
Jól végzett munka ez, Uram, lelkiismeretes.
Kínos pontossággal úgy illesz a keresztre, mint gondosan mért,
csiszolt és faragott munka egy mérnöki rajzra.
Igen: szükséged volt erre a szorgos pontosságra.
Most: Ne mozdulj többé!...
+
Ezenképpen kell nekem is testem, szívem s lelkem összeszednem.
És teljes valómban a kereszten függnöm már e perctôl fogva.
Szenvedésem fáját nem én választom meg.
Készen áll keresztem, méretemre szabva.
Minden nap minden percében te állítod elém s el kell fogadnom.
De, Uram, jól tudod, nem könnyű az mindig. S oly rövid e perc is;
nincs idô a kérdést hosszan mérlegelni.
De másutt, Uram, ugyan hogyan találnék Rád,
Amikor Te itt vársz?...
És közös erôvel csak itt menthetjük meg majd testvéreinket!...

12. állomás
Jézus meghal a keresztfán
,,Szolgai alakot felvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.'' (Fil 2,7-8)
,,Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért.'' (1Jn 3,16)
+

Még egy pár óra.
Még egy pár perc.
Még egy pár pillanat.
+
Harminchárom évig tartott,
Harminchárom év múlt el,
perc perc után.
Így éltél példát adva.
Most már nem menekülhetsz, itt vagy,
életed és utad végén.
Határon kívül vagy, az űrben lebegsz.
Lépned kell.
Az önátadás utolsó lépése kell még.
Az élet utolsó lépése kell még, amelyik a halálba vezet.
Vonakodsz!
A haláltusa három órája hosszú.
Hosszabb, mint az élet három órája.
Hosszabb, mint az élet harminchárom éve.
Uram, határoznod kell, minden készen áll.
Legalábbis látszólag.
Mozdulatlanul fekszel a kereszten.
Minden más ténykedés számára sikerült meghalnod, hogy átölelhesd
a keresztbe szegezett fát, amit erre a célra teremtettél.
De az élet kering ebben a felfüggesztett testben.
Rajta, halj mg halandó hús, hogy elkezdhesd az örök életet.
Az élet egymás után tűnik el a test tagjaiból.
Menekülni haláltól űzve, ebbe a szívbe, mely még dobog.
Felmérhetetlen szív.
Kicsorduló szív.
Szív, mely olyan nehéz, mint egy világ.
A bűnöknek és nyomorúságoknak világa, melyet hordoz.
Uram, még egy erôfeszítést.
Az emberiség van itt, aki anélkül, hogy tudná, várja a Megváltó
kiáltását.
Testvéreid vannak itt, akiknek szükségük van Rád.
Az Atya lehajol, s már tárja karjait feléd.
+
Uram, ments meg minket!
Válts meg minket.
Nézzétek!
Megragadta az egyetlent, ami még élô volt benne.
Megragadta nehézzé vált szívét és
Lassan
Kínosan,
Egyedül ég és föld között,
Egyedül e kegyetlen éjszakában,
Bolondul,
A szeretet bolondjaként odaadta életét.
A világ bűnei feltörtek,
Egészen a szája pereméig
és egy kiáltásban
MINDENT odaadott.
,,Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!''
+
Krisztus meghalt értünk.
Uram, segíts, hogy Érted haljak.
Uram, segíts, hogy értük haljak.

13. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl
,,Anyja így szólt Hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, Atyánk és én bánkódva kerestünk. Miért kerestetek? -- kérdezte. Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?'' (Lk 2,48-49)
+

Munkád bevégeztetett.
És eszközeidre nincs többé szükség.
Leszállhatsz és megpihenhetsz.
Rászolgáltál.
Lassan siklasz le, mint aki munkától fáradtan álomba merül.
Anyád karjai várnak.
,,Ó mivé lettél? Eszméletlen halott vagy a fáradtságtól.
Az Atya talán nem is kérte Tôled mindezt.''
De Te békén pihensz.
Nyugodt és kisimult vonásaidon, mint az örömnek tiszta sugara,
tiszta lelkiismeretednek visszfénye látszik.
Igaz, fájdalmat okoztál Anyádnak, de Ô büszke Rád.
,,Aludj gyermekem, anyád virraszt fölötted.''
+
Esténként így alszom el én is, napi munkám után.
Pedig sokszor milyen állapotba juttatom magam.
De fájdalom, nem mindig az Atya szolgálatában fáradtam el és
szennyezôdtem be.
Mária mindezek ellenére virrasztasz-e fölöttem éjszakánként?
Tisztátalanságtól nehéz a testem, de szívem bocsánatért esdekel.
Ne felejtsd el, hogy Te a bűnösök menedéke vagy.
Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj érettem, szegény bűnösért.
Eszközöld ki Fiad érdemei által a kegyelmet számomra, hogy soha
el ne aludjak anélkül, hogy Atyánktól bocsánatot kérjek.
De így minden este békén pihenve karjaidban, megtanulom hogyan
kell meghalni.

14. állomás
Jézust sírba teszik
,,Testemben kiegészítettem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedésébôl, Testének, az Egyháznak javára.'' (Kol 1,24)
,,Amilyen bôven részesedtünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bôven árad ránk Krisztus által a vigasztalás.'' (2Kor 1,5)
+

Ne beszéljünk többet errôl.
Mindenki hazamehet.
Eltemették és a követ a helyére tették.
A család sí, a barátok tanácstalanok.
Ez alkalommal minden véget ért...
+
Uram, semmi sem ért véget!
,,Haláltusád az idôk végezetéig fog tartani.''
Tudom.
Az emberek egymás után vándorolnak a keresztúton.
Feltámadások csak az utolsó ítéletkor teljesedik be.
Úton vagyok, mindenbôl részesedem majd másokkal együtt. Az idôben
együtt osztjuk meg másokkal a terhet, amit magadra vettél, hogy
megisteníts.
Ez az én reményem, Uram és széttéphetetlen bizalmam. Apró cseprô
szenvedéseim minden részecskéjét is átélted, átváltoztattad,
megváltásod végtelen kegyelmével. Ha az út kemény és egyhangú,
Ha a sírba vezet is.
Tudom, hogy a sír másik oldalán dicsôségesen vársz rám.
Uram, segíts, hogy utamat hűségesen járjam végig az emberek
között, a nekem szánt helyen.
Elsôsorban is segíts, hogy vándorló testvéreimben Téged
felismerjelek és segítsek Neked.
Mert keresztutad hideg képe elôtt sírni hazugság lenne, ha
életutadon nem követnélek.

komment

A keresztúton... (írta Michel Quoist)

Tweet Tetszik

0

2014. március 28. - Andre Lowoa

Ma sincs vége Krisztus haláltusájának. Amikor az emberek körülöttünk ma is szenvednek és meghalnak, rajtuk keresztül, szenvedéseik által ma is Ô ajánlja fel magát az Atyának a Világ megmentéséért. Mert a Keresztút az Élet útja is.
Egy kereszténynek soha sem szabad errôl elfeledkeznie.

1. állomás
Pilátus halálra ítéli Krisztust
,,Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel, vagy bölcsességgel léptem fel, hogy hirdessem Isten tanúságtételét. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettrôl. Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem bizony nem az emberi bölcsesség megegyezô szavaiból állt, hanem a lélek és az erô bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.'' (1Kor 2,1-5)

Uram, már késô, hogy a hallgatást válasszad: túl sokat mondtál;
késô, hogy elhagyd magad, túl sokat harcoltál.
Nem tudtál higgadt, ésszerű maradni; túlzásba vitted az ügyed
védelmét. Mindennek tehát el kellett jönnie...
Viperák fajzatának nevezted a köztiszteletben álló urakat.
Azzal vádoltad ôket, hogy fényes külsô mögött a szívük csak sötét
sírgödör.
A fekélyekkel borított leprást megcsókoltad,
A megvetett idegenekkel szóba elegyedtél,
Nyilvános bűnösök asztalához ültél és azt mondtad, az utcalányok
is lehetnek elsôk a te országodban.
Jól érezted magad a szegények, a rongyosok és a nyomorékok
társaságában is.
Az írástudók szabályait nem mindig tartottad meg.
Magad akartad magyarázni a Törvényt és egyetlen parancsra
szűkítetted azt:
A SZERETET!
Most bosszút állnak Rajtad.
Ellened szövetkeznek. Feljelentettek a Törvényes Hatóságoknál és
megindult az eljárás Ellened.
+
Jól tudom, Uram, hogy engem is elítélnek majd ha úgy akarok élni,
amint Te éltél.
Félek.
Már most is újjal mutatnak rám.
Egyesek mosolyognak rajtam, mások tréfát űznek velem. Néhányan
botránkoznak fölöttem, s a barátaim közül máris sokan készülnek, hogy
eláruljanak.
Félek, hogy megrekedek a félúton.
Hogy végül mégis az emberi bölcsességre, okosságra hallgatok
majd.
Amely azt súgja, hogy óvatosan kell haladni az úton: mindent
talán nem is kell szószerint érteni; jobb egyezkedni a körülményekkel.
De mégis: Tudom, Uram, hogy neked van igazad!
Segíts a küzdelemben,
Segíts jól felelnem,
Segíts, hogy éljem hűséggel evangéliumodat!
Mindvégig,
Az esztelenségig.
A Kereszt esztelenségéig...

2. állomás
Krisztus magára veszi a keresztet
,,Máskor így szólt a néphez: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét, megmenti azt.'' (Lk 9,23-24)

Íme Uram, íme a Kereszted. A te Kereszted... Mintha valóban csak
a tiéd lenne...!
Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és
életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként a vállaidra
vetted a Világ minden bűnét.
Most járj.
Roskadozz.
Szenvedj.
De járj!
A keresztet hordozni kell.
+
Csöndesen, némán haladsz, Uram. Igaz tehát, hogy van ideje a
szónak és van ideje a hallgatásnak is?
Igaz, Uram, hogy ideje van a harcnak és ideje van a békességnek
is, hogy csendben hordjuk önmagunk és a Világ minden bűnét?
Jobb szeretnék harcolni, Uram, a te Kereszteddel; de nehéz azt
hordani és minél tovább megyek és látom a világ ezernyi vétkét, annál
nehezebb a vállamon a kereszt.
Értesd meg velem, Uram, hogy a leglelkesebb tett is apró semmiség
csak, ha nem des megváltás jegyében történik.
És mert Te kívántad úgy, hogy keresztutam ilyen hosszú legyen,
Segíts kérlek minden reggel, hogy hűséggel útrakeljek...

3. állomás
Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
,,Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Jézus fölszólította ôket: Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket. Ôk mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak Hozzá.'' (Mk 1,16-17)

,,Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelybôl, amelybôl én iszom? Vagy
arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én
megkeresztelkedem? Készek vagyunk, felelték...'' (Mk 10,38-39)
''Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. Üljetek le itt, amíg
én imádkozom, mondotta tanítványainak. Csak Pétert, Jakabot és Jánost
vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrôdni kezdett. Halálosan
szomorú az én lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok...
Visszament, de alva találta ôket. Erre rászólt Péterre: Simon, alszol?
Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?...'' (Mk 14,32-38)
+
Elesett.
Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott.
Porba hullott, íme az Isten...
+
Bizalommal én is nyomodba indultam -- s íme, elestem.
Azt hittem pedig, hogy magamat mindörökre néked adtam, de az út
egy szűk mesgyéjén szép virágot láttam.
Elhagytalak. S elhagytam a nehézzé vált nagy keresztet. Leléptem
az útról s néhány fonnyadt virággal a kezemben, várok.
Mások is mennek az úton, Uram, gyötrôdve, megtörve.
Újabb keresztek készülnek és újabb hátak görnyedeznek.
De én nem leszek többé jelen a rossz elleni harcban, hogy társaim
terhét segítsem tovább hordani.
Az út szélére álltam...
+
Adj erôt, Uram, hogy ne csak nyomodba lépjek, de ki is tartsak az
utadon,
Hogy elkerüljem a gyarló botlások csapdáját, és soha el ne
hagyjam hűtlenül építô-udvarod, hol a jövô Világ készül!...

4. állomás
Jézus találkozik szentséges Anyjával
''Simeon megáldotta ôket és így szólt (a Gyermek anyjához) Máriához: Sokak romlására és föltámadására lesz Ô Izraelben: Jel, amelynek ellenszegülnek és a te lelkedet is tôr járja át! -- hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.'' (Lk 2,33-35)
+

Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán.
Mögötted megy,
Téged követ,
És járja az emberiség hosszú keresztútját.
Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad
pihen.
Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérzô sebed, sem a
mozdulatod, sem a katonák reád mért ütése...
Szenvedésed látja,
Szenvedésed érzi.
Meg nem közelíthet,
Meg nem érinthet,
Hozzád sem szólhat,
S a Világot mégis ô menti meg Véled...
+
Az emberek közt élve kísérem ôket a Nagy Keresztúton,
S a bűnök terhe alatt majd összeroppanok.
Képtelennek érzem magam e sürgôs világmentésre. Túl nehéz, túl
romlott lett az és nap mint nap csak újabb bajra, rosszra, igaztalan
szennyre lelek a váratlan útfordulók mentén.
+
Állítsd elém, Uram, jó anyádat, Máriát,
Akit sokan szintén feleslegesnek véltek, de kit Isten a nagy átok
megtörésére rendelt.
Adj erôt, úgy járjak az emberek közt, hogy meglássam, megismerjem
bajukat és bűneiket,
Hogy a szemem soha be ne hunyjam,
És a szívem soha be ne zárjam; hogy a Világ ezer baját
elfogadjam, elvállaljam, szenvedjek és engeszteljek.
Mint Szent Anyád,
Mária.

5. állomás
Cirénei Simon segít az Úrnak
,,Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arramenôt, kyrenai Simont, Sándor és Rufusz atyját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20-21)
,,Viseljétek el egymást gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényeit... Vizsgálja meg mindenki saját tetteit s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordania.'' (Gal 6,2-5)
+

Ballagott az úton.
És munkába fogták.
Ismeretlen utas, senki fia volt csak.
Segítségét, Uram, mégis elfogadtad.
Nem kívántad, hogy a tette szívbôl jöjjön, mint fellobbanó,
nagylelkű hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt
testvér iránt.
Parancsszóra, kényszerbôl megrettenve jött csak ez az ember. S
elfogadtad.
Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót.
Mert élni akartál az ember földi segélyével is.
Rászorulok én is, Uram, mások erejére.
Hosszú és rögös az emberek útja, ha csak egyedül járjuk azt.
Elhárítom a karokat, melyek felém tárulnak.
Egyedül akarok tenni mindent,
Egyedül harcolni
És egyedül gyôzni.
Bár mellettem halad talán egy jóbarát, egy hűséges hitves, egy
szeretô testvér, egy jószándékú szomszéd vagy egy derék kartárs.
Te állítottad mellém ôket és én mégis sokszor feléjük se nézek.
Pedig a Világot csak közösen tudjuk megmenteni egy nap!...

6. állomás
Veronika letörli Jézus arcát
,,Üldözést szenvedtünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre
terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését
hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.''
(2Kor 4,9-10)
,,Ma még csak tükörben, homályosan látunk, de akkor majd színrôl-
színre. (1Kor 13,12)
+
Hosszan nézett, figyelt, Uram.
Szenvedte a szenvedésed.
És nem bírta tovább tétlenül. Áttörte az ôrök sorfalát és
kendôjével letörölte verejtékes arcodat.
Vérrel festett arcvonásod a kendôjén hagytad?
Lehetséges,
A szívében? Ez már biztos!...
+
Sokáig kell figyelmesen, önfeledten néznem és szemlélnem Téged.
És csodálnom, mint csodálja édes bátyját is az öccs.
Mert ha hasonlítani akarok Hozzád, meg kell figyelnem minden
rezzenésed.
Ha engeded, olyan szeretnék lenni, mint Te vagy, Uram, hiszen ha
a barát barátját igazán szereti, eggyé válik a lelkük is...
Ám én sokszor gondtalanul megyék el a színed elôtt s ha megállok
s Reád nézek, rámborul az unalom,
S társaimnak az Arcodról csak szomorú, hamis vagy torz képet
adok.
Bocsáss meg, hogy a szemem fénye megtört és nem látják benne
ragyogásod.
Bocsáss meg, hogy csak gyönyört les, keres testem és nem jelzi
jelenléted.
Bocsáss meg, hogy szívem terhelt, s benne nincs hely szent
szeretetednek.
Uram, mégis arra kérlek, térj be hozzám! Tárva-nyitva már az
ajtóm...

7. állomás
Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt
,,Mivel a vôlegény késett, valamennyi elálmosodott, és elaludt.'' (Mt 25,5)
,,Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között... Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami következik és hogy megálljatok az Emberfia elôtt.'' (Lk 21,34-36)
+

Uram, nem bírod tovább.
Íme: újra elestél.
De ezúttal már nem csak a kereszt súlya tört meg, hanem a növekvô
fáradtság és a kínos kimerültség.
Az egyre ismétlôdô szenvedés eltompítja az akaratot.
+
Lelkiismeretem veszedelmes altatói, Uram, a bűneim.
Olyan könnyű megszokni a rosszat:
Nagylelkűség hiánya itt,
Kis hűtlenség amott,
Újabb vigyázatlanság távolabb...
Tisztánlátásom így csökken. Nem figyelek így többé az
akadályokra, s azt sem veszem észre, hogy más is jár a közös úton,
A füleim bedugulnak, nem hallom már többé társaim panaszos
szavát,
S a puszta földön ébredek magamra, távol ösvényedtôl, amelyet
számomra vágtál.
+
Könyörögve kérlek, Uram, ôrizz meg engem fiatal erômben
S távolítsd el tôlem a szokás hatalmát, amely elaltat s végül
megöl...

komment

A Szent Keresztút (írta Prohászka Ottokár)

Tweet Tetszik

0

2014. március 27. - Andre Lowoa

A földön járó Úr Jézus szelleme az áldozat szelleme volt. Szemei elôtt lebegett küldetése, érezte a nagy terhet, mert vitte a világ bűneit, s e nagy föladathoz megfelelô lelkület járta át szívét: ,,Keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mint szorongattatom, míg be nem végeztetik'' (Lk 12,56). Szívszorongva jár az Úr. Beszél kenyérrôl, melyet mások nem látnak, kelyhérôl, melyet innia kell; mint áldozati bárány jár, kinek torkára van szegezve a kés; érzi s fölajánlja magát. Szíve ez a tüzes gyökér, mely már-már kivirágzik öt piros rózsában; lelke pedig kifeszíti szárnyait, hogy árnyékával oltalmazza a bűnös földet addig is, míg engesztelô vérével meghinti göröngyét. Ó édes szent, nemes, könnyes lelke Krisztusnak... Nyomdokaidban akarunk járni!

Elsô állomás
Jézust halálra ítélik
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Az Úr türelmének ékesszóló kifejezése az Ô néma ajka. Ez a csend hangos, ez a némaság kiált; Pilátus bámulja. Ez a ,,vir potens sermone'' [szavaiban erôs férfi] önmagát nem védi; pedig sürgetné Atyja dicsôsége, önmagának igazolása, botrányok megakasztása. De minek szólna ajka, mikor kiált egyénisége, ártatlansága? Minek a vad orkán ellen kiáltani szóval, s a buta erôszak ellen küzdeni hanggal? Hagyta maga fölött eltombolni az árt, s meghajolt alatta földig, mint a mezei virág a szélben. Erôszakkal szemben a lélek gyôzelme a türelem, vagyis a fölségnek önmagába vonulása.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
És a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Második állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Mezítláb, töviskoszorúval a fején, vállán a kereszttel teszi meg Jézus az utat, melyet keresztútnak hívunk. Ezt az utat behintette könnyeivel, vérével; ez úton járt az üdv, a hit, a szánalom, a szeretet. Ez úton csúszott térden a kereszténység; véres nefelejts nôtt ki Jézus minden könny- és vércseppjébôl. 1900 év óta jár ez úton az áhítat; izzó légáram csapja meg az arcát; itt állomást tart, nem tud elôre menni, gyökeret ver lába; tizennégyszer megáll, s elgondolja: mit tett, mit szenvedett értem az Úr!
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Harmadik állomás
Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Jézus szemeiben ez az út ,,királyi út''; igaz, hogy az áldozatoknak, de egyszersmind a felszabadításnak útja. Látja lélekben a romlás útjait, látja a predesztináció sötét titkait, és elindul nagylelkűen megváltani az embert. Az odaadás, a készség, a végleges megfeszülés indulataival jár ez az elgyötört ember; Isten várát be kell vennie, az emberi elfogultság, s ösztönösség falait le kell törnie; a kereszt zászlaját a világ fokára kell tűznie, azért megy, tántorog, elesik s újra felkel, s újra indul lelkünk Ura és Királya. Ó, gyalázatba, kínba, gyöngeségbe merült Jézusom, mibe került Neked szabadságom! Hogy vívtál, hogy küzdtél, mert szerettél! Küzdeni és áldozni, ha kell, vérezni akarok érted -- kitartok Melletted ,,usque ad sanguinem'' [egészen a vérontásig].
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Negyedik állomás
Jézus édesanyjával találkozik
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Az Úr Jézus a maga szenvedését és halálát nem vésette kôbe, fába; leírták ugyan néhány sorral az Evangéliumban, de az ugyancsak kevés; hanem igen, belenyomta a szívekbe, s a leghívebb s a legmélyebb, s a legremeklôbb s ugyancsak szenvedéses lenyomatát a Szent Szűz szíve ôrizte. Szent sebeit, kékségeit, fájdalmait s fohászait a kereszténység vigaszára a Szent Szűz szívére bízta. Itt vannak eltéve, itt sértetlenül megôrizve, s aki a fájdalmas anya szívébe tud hatolni, az ott megtalálja a maga szomorú fölségében Krisztus élô, s folyton sajgó kínszenvedését. Így kell hordoznom nekem is Uram szenvedését szívemben. Nem, nem felejthetem. S ez a szenvedés ôrzi annak a tôrrel átdöfött szeráfnak is képét, ki a kereszt alatt áll, s azt mondják róla: ,,az ô anyja''.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Ötödik állomás
Cyrenei Simon átveszi a keresztet
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Az Úr útja tipikus út, a keresztviselés útja. Keresztet visel mindenki, de kevesen járnak a királyi keresztúton, melyet Jézus érzelmei avatnak ilyenné. A latrok is a keresztúton járnak, a bôsz tömeg is azt tapossa, de nem mennek rajta a megilletôdés és penitencia szellemében; keresztet hordanak a világ pogány útjain. Cyrenei Simon is csak kényszerülve viszi a keresztet, de aztán beletörôdik, s részvéttel, szeretettel a szenvedô Jézus iránt megy rajta. Ez a mi típusunk. Természet szerint iszonyodunk a kereszttôl, de az események rákényszerítenek. Ó, vigyük Jézus keresztjét, vagyis vigyük keresztünket Jézus érzelmeivel; vigyük bűneinkért, vigyük másokért, vigyük Krisztust utánozva, akkor vad, bôsz, profán tömeg közt is, hitetlenek és elkeseredettek közt is járva keresztünkkel, Krisztus királyi keresztútján járunk.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Hatodik állomás
Veronika kendôjével letörli Jézus verítékét
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ecce homo! Íme, mennyire alázta meg magát, ember lett, sôt szenvedô, elkínzott ember lett! Nézzünk arcába, melyet a szenvedô Úr Jézus az Ô résztvevô szolgálójának, Szent Veronikának kendôjébe nyomott emlékül s hálából. Verjen gyökeret lábunk; nem moccanhatunk, hisz az Ô vérét taposnók; nézzünk fel Hozzá az imádás, a borzalom, a viszontszeretet viharos érzelmeivel. Ez az arc beleég lelkünkbe; ez a szenvedés és szeretet áthasítja szívünket. Ah, Uram, Édes Uram, hogy éppen így jöttél, így tekintettél reám, a szeretetnek ez önfeledésével. Te édes, fölséges, imádandó ember! Hogy tárod ki szánakozó szívednek világát, Te édes szamaritánus! Ah, Uram, nagy a Te érdemed! A Te arcod az Isten kegyelmének, mértékének és erejének szimbóluma! Semmi sem állhat ellent Neki! Mindenki nyerhet már bármily nagy kegyelmet. Ami tövis volt, abból virág lehet; ami rongy volt, királyi palást lehet; ami seb volt, tiszta szépség lehet Krisztus keze által.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Hetedik állomás
Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Mily alázattal, mennyi önmegtöréssel jár az Úr Jézus a keresztúton, a penitencia útján! Ily testi-lelki önmegtagadással kell nekünk is bűneinkért eleget tennünk. Kell! A bűnös léleknek nincs más ruhája, mellyel meztelenségét takarja, mint a penitencia. A penitencia lelki, belsô érzület, de okvetlenül van külsô megnyilatkozása, s az a szenvedés a bűnért. Krisztus megmutatta, s a krisztusi lelkek mind így értették. Két eszközt ismerünk az elégtételre: itt a földön Jézus vérét, a túlvilágban a tüzet. Vér, mely sajgó sebekbôl csepeg, mely ostorcsapások alatt hull, mely szúró tövisek alól gyöngyözik... és tűz, az a lángpallos, az a nyíl, lángnyelv, mely behat a lélekbe is, s megveszi rajta a bűn elégtételét.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Nyolcadik állomás
Jézus szól a síró asszonyokhoz
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Jézus tanítványainak körében kitűnnek az asszonyok; gondozták a Mestert, megosztották vele vagyonukat. Többen közülük kísérik a Mestert, függnek ajkán s lelkén. Jeruzsálem leányai siratjá keresztútján, s fölfeszíttetésekor is az asszonyok egyetlen hívei, kik e borzalmat távolról nézik. Mily vigasztaló mindez a Mesterre; de Ô, ki végtelenül szereti a viszontszeretôket, önmagukra, lelkükre, üdvükre irányítja figyelmüket, mintha mondaná: Úgy sirassatok, azzal a szeretettel, melytôl magatok szebbek, nemesebbek, kitűnôbbek lesztek.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Kilencedik állomás
Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Jézus pihegve, lélekszakadva, háromszor térdrerogyva, s arcraborulva, a húsvéti ünnepre Jeruzsálembe csôdült zsidóságnak szemei elôtt vonul fel a Kálváriára. Ez az Ô stílusa. Csendben, éjjel jött, senki sem vett róla tudomást Betlehemben, és az angyalok maroknyi szegény népet küldenek jászolához; most pedig saját gyalázatát a zsidóság vallási és nemzeti ünnepével azonosítja. Akkor éjfélkor jött, és barlangba rejtôzött. Most délben jön, s a hegy tetején mutatkozik be! Ó, Jézus, hogy tudtál Te megsemmisülni! Hogy nem kértél, s nem igényeltél a világtól semmit! Hogy taposod egymagad emberi gondolatoktól eltérôen a Te utaidat! Ez nem gyöngeség, hanem erô; nem szolgaság, hanem fölény. Az alázat és megalázódás csak akkor érték, ha erôbôl való, s ha erô eszközli; az alázat nem passzivitás, nem élettelenség!
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Tizedik állomás
Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Levetkôztetik Jézust, ki mélyen megszégyenülve, véres mezítelenségében jelenik meg a világ elôtt. Ez a mezítelenség, mely telítve van lélekkel, fájdalommal s erôvel, senkiben sem tesz kárt. E nélkül azonban rendesen ösztönös hatalom az, mely megzavar és pusztít. Késôbb elosztják ruháit, sorsot vetnek köntösére; hiszen Neki azokra már nem lesz szüksége! Mily kegyetlen fosztogatása a szegény szenvedônek! Jézus ezt látja, hallja; édesanyja nézi... Ó ti szegény számkivetettjei az emberi szívtelenségnek! Jézusom, ne bántsa szemedet lelki mezítelenségem; nem akarok kivetkôzni sem erénybôl, sem kegyelembôl, de még a kegyeletbôl sem. Nem prédálom el gyöngyeimet, nem vetek sorsot királyi palástomra. Sôt felöltözködöm Beléd, ezt akarja apostolod; ,,öltsétek fel Krisztust'', erényét, szellemét. Mezítelenséged kínjaira kérlek, öltöztesd fel lelkemet erôbe és szépségbe!
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Tizenegyedik állomás
Jézust keresztre szegezik
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Azután felemelték az átok fáján dühüknek áldozatát, azt a ronggyá tépett szent testet, a kínszenvedô Jézust, az átok és káromlás céltábláját. Átkozott, ki a fán függ... visszhangzott a tömegben. Permetezô négy sebét kitárta Krisztus az érzéketlen világra; véres sugarakat lövelt belôlük, hogy stigmatizálja a szíveket. Végigtekintett bágyadt szemével a gyűlölség és elvakultság viharzó tengerén; könnybelábadt szeme, elhomályosult körötte a világ, megfürösztve látta könnyeiben!... Ott állok magamban... az Isten végtelen szeretetének igézetében; lelkemet elfogja a könyörület, s az imádás mély érzése, szemembe könny gyűl, lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek Rá, mert ,,Rám néznek és sírnak'', -- ígéri.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Tizenkettedik állomás
Jézus meghal a kereszten
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Mit adtunk Neked, Uram, Neked, kit szeretnünk és imádnunk kellett volna? Eljöttél, s barlangba szorultál; körülnéztél s Egyiptomba futottál; álruhában járó faragó ács voltál. Egyszer indultunk Eléd pálmaágakkal, s Te sírtál. Egyszer bíztad Magad ránk, s Barabbást választottuk. Egyszer akartunk koszorút kötni Neked, tövisból kötöttük. Egy arcképedet vettük, s az ,,Ecce homo'' arca maradt ránk. Egyszer tűnt föl, hogy anyád is van, s íme, fájdalmas anya lett belôle. Egyszer kértél inni, s ecetet nyújtottunk. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen köztünk sorsod, hogy ilyen legyen utad? S most függsz itt, mint megfagyott imádság, mint megkövült kiáltó szó. Kitárt karokkal, s nyílt ajakkal kiáltasz irgalomért. Sok hegyen imádkoztál, de e hegyen végzett imád az örök ,,interpellatio'' kiáltása. A végtelen nagy Isten bús haragjának éjjelében megfagyott ajkadon a fohász. Nagy, szent az az Úr, ki önfiának sem kegyelmezett!... Mily rémséges fölségben hirdeti ezt a kereszt! Emberek, féljétek az Istent, s szeressétek Krisztust! Ezt kiáltja Ô felétek, kiáltja a végkimerülésig. Ó, ha valamikor, hát ma halljátok meg szavát; esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg lelketeket!
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Tizenharmadik állomás
Jézus testét leveszik a keresztrôl
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
Egy tekintetet vetek a Kálvária nagypéntek-esti jelenetére. Leereszkedik az est árnya; a tömeg részint mellét verve, részint megrögzôdve eloszlik, fáradt fájdalom borong a természeten, s a 33 év elôtti karácsonyéj utolsó akkordjaként halkan suttog az egyetlen Krisztushívô léleknek imája. A Szent Szűz tartja, s imádja fiát. Nézi, csókolja sebeit. Az ô szíve az égô mécs a szent kereszt tövén. A hit s a krisztusi szeretet mind az ô szívébe szorult. János s Magdolna bánata csak emberi: a Szent Szűzé krisztusi. Érzelmei a szent kereszténység: hit, áhítat, hála, bánat, fájdalom, tisztaság, vértanúság; ez érzelmekkel csókolja s imádja Krisztust. Salve Mater dolorosa, Martirumque prima rosa, Virginumque lilium... [Üdvözlégy, Te fájdalmas Szűz, Mártíroknak elseje, Szűzeknek liliomja]
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Tizennegyedik állomás
Jézust sírba teszik
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
Mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.
A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat; tündöklô gyolcsba takarják, 100 font mirha- és aloé-vegyítékre ágyazva! Szent Pál akarja, hogy haljunk meg: temetkezzünk el az Úrral a világ számára. A mi sírunk Jézus átszegezett szíve, érzelmeinkbôl van szôve gyolcsunk, s az önmegtagadás mirhája megóv a rothadástól. Így lesz elrejtve, s biztosítva életünk Istenben. De a sziklasír körül lelki szemeimmel látom a betlehemi angyalokat, kik ezt a szent éjt itt néma dicséretben és imádásban töltik, glória helyett gratiát suttognak.
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk! és a tisztítótűzben szenvedô lelkeken!

Hálaadó ima
Uram Jézus Krisztus, ki minket megváltottál, mert szerettél, s veszni nem engedtél, imádunk s áldunk Téged. Alázatos forró hálával nézünk föl keresztedre, s szívünkbe vésôdik vonagló tested, fájdalmas arcod, szomjas ajkad, könnyes szemed, s szemünket keresô tekinteted. Nem bírnók el ez áldozatos s szomjas tekintetet, ha mélységesen nem bánnók bűneinket, s ha viszont nem szeretnénk Téged igazán. Pihentesd hát rajtunk tekinteted s lelkedet! Neked akarunk tetszeni, szolgálni, s szolgálatodban híven kitartani. Köszönjük a bánat, a megilletôdés, a hála s engesztelés kegyelmét, melyet a keresztúton vettünk. Add, hogy az alázatos, hű szeretet érzelmeivel s a megváltottak szent örömével járjuk életünk útját, s eljussunk Hozzád! Amen.

komment

Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.)

Tweet Tetszik

0

2014. március 26. - Andre Lowoa

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait
Pár lépésre voltam Jézustól, amikor megállt az asszonyok elôtt, akik sajnálták és siratták. Mondta nekik, hogy ne ejtsenek érte könnyeket. Amikor lett volna alkalmuk Messiásként elfogadni Ôt, mint sokan mások, elvetették Ôt. Azt mondta, hogy inkább magukért sírjanak, azok a könnyek majd meghozzák megtérésüket. Az asszonyok nem látták az összefüggést Jézus halála és beszéde között. Én igen, és ahogy ment tovább, csendben követtem Ôt.
*
Megváltóm, hányszor tettem már én is ugyanazt, amit ezek az asszonyok: észrevettem mások hibáit és sajnálkoztam rajtuk, a magaméit pedig milyen kevésszer vettem észre és kértem értük a bocsánatodat. Uram, Te ezeknek az asszonyoknak a példáján keresztül tanítottál engem. Bocsáss meg nekem vakságomért!

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt
Jézus harmadik eleste még nagyobb gyötrelem volt számomra. Nemcsak mert sziklás földre esett, hanem mert már majdnem elérte a dombtetôt, ahol keresztre feszítés várta. A katonák kiabáltak, durván bántak Vele, az utolsó métereken szinte vonszolták már. Szívem elszorult, amikor elképzeltem, hogy mi fog ezután történni Jézussal. De tudtam, hogy ennek így kell lennie és kapaszkodtam felfelé a dombon, csöndben követve Ôt.
*
Szeretô Jézusom, tudom hányszor próbáltam segíteni másokon és hányszor visszakoztam, amikor kényelmetlenné vagy fáradságossá vált a segítés. Ürügyeket találtam ki a magam mentségére. Add Uram, hogy édesanyádhoz, Máriához váljak hasonlóvá, és sose húzzam vissza segítô kezemet, amikor másoknak szüksége van rám.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Mikor fiam végre megszabadult a kereszt súlyától, azt gondoltam, hogy egy kicsit megpihenhet. De az ôrök tépni kezdték ruháját vérfedte testérôl. Fiamat ilyen fájdalomban látni elviselhetetlen volt. Mégis, -- mivel tudtam, hogy ennek így kellett történnie, -- csak álltam ott és csöndben sírtam.
*
Uram, én is téptem le ruhádat, az én saját módszeremmel. Felelôtlen beszédemmel mások nevét beszennyeztem és elôítéletemmel megfosztottam másokat emberi méltóságuktól. Jézusom, oly sok módon bántottalak Téged másoknak okozott fájdalmakkal. Segíts meg, hogy embertársaimban Téged láthassalak.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik
Jézust a keresztre vetették és Ô szinte önkéntesen odanyújtotta magát, hogy odaszegezzék. Éreztem szívemben a fájdalmat, amikor kezét és lábát átszaggatta a szög. Aztán felállították a keresztet. Íme, ott volt az én szeretett fiam megvetve, földi életet utolsó, kínszenvedéses pillanataiban. De tudtam, hogy ennek be kell következnie, és csak álltam ott és magamban imádkoztam.
*
Uram, mily fájdalmat viseltél el értem. És mily szenvedésen ment édesanyád keresztül, mikor egyetlen fia végtelen szeretetébôl érettünk meghalt. Mégis mindketten azonnal megbocsátanak, ahogy megbánjuk bűneinket. Segíts Uram, hogy elforduljak bűneimtôl.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán
Van-e nagyobb fájdalom egy anya számára, mint saját fia halálát látnia?! Én, aki világra hoztam és felneveltem a világ Megváltóját, tehetetlenül álltam keresztje tövében, mikor feje lehanyatlott és meghalt! Fiam földi kínja bevégeztetett, de enyém most érte el tetôfokát. Igen, ennek így kellett történnie és én ezt elfogadtam -- álltam ott és hangtalan gyászoltam Ôt.
*
Jézusom, kegyelmezz nekem azokért a rosszakért, amelyeket bűneim okoztak Neked és embertársaimnak. Köszönöm szereteted e nagy tettét. Azt mondtad, hogy az igazi szeretet életünk feláldozása barátainkért. Add, hogy mindig a barátod lehessek. Taníts meg hogy másokért éljek és Téged el ne hagyjalak.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl
A tömeg már elvonult és a lárma elült. Jézus egy barátjával álltam ott mozdulatlan és néztem fel Megváltónk, fiam holttestére. Aztán két ember levette testét a keresztrôl és a karjaimba helyezték. Leírhatatlan fájdalom járta át lelkemet. Ugyanakkor örömet is éreztem. Fiam élete kegyetlen véget ért, de ez nekünk, embereknek életet hozott. Tudtam, hogy ennek így kellett történnie és magamban imádkoztam.
*
Uram, kínszenvedésed véget ért. Mégis én meghosszabbítom, amikor Veled szemben a bűnt választom. Én is részese vagyok keresztre feszítésednek, ezért teljes szívembôl esdeklek bocsánatodért. Segíts, hogy életem méltó legyen Hozzád és Édesanyádhoz.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik
Jézus testét a sírhelyhez vittük és ott magam helyeztem el. Közben magamban sirattam Ôt és örvendeztem Érte. Még egyszer ránéztem szeretett fiamra, aztán mentem... A sírt bezárták és mielôtt végleg eljöttem, arra gondoltam, hogy ennek be kellett teljesülnie számodra... Csöndben, hittel fogok várni.
*
Igen Uram, ennek így kellett történnie és egyedül azért, mert Te szeretsz engem. Tôlem csak annyit kérsz, hogy igazi keresztény életet éljek. Sose mondtad, hogy az könnyű lesz. De erôs leszek, hogy bűneimet leküzdjem és csak egyedül Neked éljek felebarátaimon keresztül.

XV. állomás: Jézus feltámad
Fiam értünk felajánlott áldozatáért a legnagyobb hálával tartozhatok csak. Mégis leírhatatlan ürességet éreztem, amikor szeretett fiam nélkül kellett élnem. Két nap múltán azonban az az üresség hihetetlen boldogsággal töltôdött meg -- Jézus föltámadt! Megváltónk új életre nyitott utat. Ez az, aminek be kellett következnie, mert az Ô kifogyhatatlan szeretete a legtöbbet adta nekünk. Örökké fogok örülni -- de már nem némán, nem magamban...
*
Köszönöm Neked, Megváltóm! Köszönöm a Te végtelen szeretetedet, amely kiemel engem bűnösségembôl. Megpróbálom életemet megjobbítani. Segíts, hogy mindig emlékezzek a Te szeretetedre! Mária, a föltámadt Megváltónk édesanyja, taníts olyanná lennem, mint Te és mások iránti szeretetemmel viszonozzam az Ô szeretetét!

komment

Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.)

Tweet Tetszik

0

2014. március 26. - Andre Lowoa

Bevezetés
Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel... és feltámadással?
Évszázados katolikus hagyomány a keresztúti elmélkedés, hogy életformánkká váljon. Mária, Jézus édesanyja járta az elsô keresztutat. Ez a keresztút Mária keresztútja, a stációkat az ô nézôpontjából próbálja visszaadni. Mária szemén keresztül látjuk Jézust, ahogy közeledik a Kálvária felé. Azután saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni útját. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta és felebarátaink iránt. ,,Imádunk Krisztus és áldunk, mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.''
Andrew Costello atya, C.Ss.R.

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust
Péntek kora reggel láttam fiamat. Akkor láttam elôször azóta, mióta elfogták. Sebzett, vérzô testének látványa mint fájdalom tôre merült szívembe és elindította könnyeimet. És akkor Pilátus, bírói székébôl megkérdezte a tömeget, hogy miért akarják fiamat halálra ítélni. Körülöttem mindenki azt kiabálta: ,,Feszítsd meg.'' Könyörögni akartam nekik, hogy ne tegyék, de tudtam, hogy ennek így kell történnie. Álltam mozdulatlan és sírtam magamban.
*
Úr Jézus, nehéz elképzelnem is azt a kínt, amit édesanyád érzett elítélésedkor. De mit gondolok ma, amikor haragszom valakire?... ,,Feszítsd meg!'' És amikor megszólok másokat?... ,,Feszítsd meg!'' Nem indítja-e meg ez is a gyötrelem könnyeit édesanyád és a Te szemedben? Bocsáss meg nekem Jézusom.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet
Összeszedve maradék erômet, a tömeggel a tér bejáratához mentem. Egy kapu vágódott ki és a fiam vánszorgott át rajta. Háta mögött ôrök mentek. Két ember nehéz fakeresztet vonszolt oda és fiam vállára rakták, azután lökdösve megindították Ôt az úton. Fájdalmam elviselhetetlenné vált. El akartam venni keresztjét és magam vinni. De tudtam, hogy ennek így kell történnie. Szótlanul mentem tovább.
*
Úr Jézus, kérlek bocsáss meg meg nekem, amikor még én is növeltem kereszted súlyát azzal, hogy közömbös voltam felebarátom fájdalmával és magányával szemben. Bocsáss meg nekem, amikor másokról pletykáltam, meg amikor szándékosan elkerültem azokat, akik közeledni próbáltak hozzám. Segíts, hogy hasonló legyek Máriához mások keresztjének könnyítésével.

III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
Közelrôl követtem fiamat, ahogy a Kálvária felé vánszorgott. Semmi sem lehetett volna fájdalmasabb számomra, mint látni Ôt így szenvedni. Láttam, ahogy a kereszt fája belevésôdött a vállába. A szívem majd megszakadt, amikor arccal a földre esett és a súlyos kereszt a hátára zuhant. Azt hittem, hogy a fiam meghalt. Egész testemben remegtem. Aztán az ôr belerúgott, Ô lassan felemelkedett, és vonszolta tovább keresztjét, de a katonák továbbra is ostorozták. Saját testemmel akartam védelmezni, de tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Követtem Ôt és sírtam magamban.
*
Uram, hányszor láttalak elesni, de Máriával ellentétben, magadra hagytalak. Hányszor láttam embereket hibázni és csak nevettem rajtuk. Hányszor lettem dühös, indulatos csak azért, mert valaki nem úgy cselekedett, ahogy én akartam! Mária Veled volt és támogatott Téged egész szenvedéssel teli utadon. Segíts, hogy én is így támogassak másokat. Uram, irgalmazz nekem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával
Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam Neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az egyénben a gyötrelem, az övében a fájdalom és zavarodottság könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: ,,Bátorság! Ennek így kell történnie.'' És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.
*
Úr Jézus, bocsáss meg, amikor tekintetünk oly sokszor találkozott és én elfordultam Tôled. Bocsáss meg, hogy amikor nem az én számíze szerint mentek a dolgok, éreztettem mindenkivel. Bocsáss meg, amikor apró kellemetlenségek megállítottak vagy elkedvetlenítettek, és nem hallottam meg hívásodat. Igen Uram, tekintetünk sokszor találkozott már, de eredmény nélkül.

V. állomás: Cirénei Simon segít az Úrnak
Fiam arcán teljes tehetetlenséget láttam, ahogy próbálta vinni iszonyú terhét. Roskadozott a kereszt alatt. Minden fájdalmát éreztem a saját szívemben, és azt akartam, hogy mielôbb fejezôdjön be a szenvedése. Ekkor mozgolódás támadt Jézus körül. A katonák egy tiltakozó embert vezettek elô a tömegbôl és kényszerítették, hogy vigye a kereszt végét, hogy könnyítsen fiam terhén. Az ember nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de én már tudtam, és csendben követtem ôket.
*
Úr Jézus, sokszor megtagadtam Tôled segítségemet. Szavaidban kételkedô, önzô személy voltam. Ne hagyd, hogy olyan legyek, mint Simon, hanem olyan, mint édesanyád, Mária, aki mindig engedelmesen és csöndesen követett Téged.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát
Jézus közelében maradtam, és láttam, hogy egy asszony félrelökte az ôrt, levette kendôjét és megtörölte fiam verejtékezô, vérzô arcát. Az ôr azonnal visszarántotta. Az asszony tekintetével kérdezte: ,,Miért nem enyhíthetem szenvedését?'' Én már tudtam miért, és csöndben, hittel mentem tovább.
*
Uram, az az asszony mindenét odaadta Neked, hogy segítsen. Én viszont többet akarok kapni, mint adni. Nap mint nap hány alkalmam lenne adni Neked másokon keresztül -- de én nem teszem. Megváltóm, ne hagyd a miért-et kérdeznem megint, hanem segíts, hogy mindenemet Neked adjam.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt
Fiam megint elesett és belém hasított a fájdalom arra gondolván, hogy meghalhat. Oda akartam menni hozzá, de a katona nem engedett. Valahogy felállt és lassan megindult újra. Nagy gyötrelem volt látni, ahogy fiam elesett, aztán felállt és tovább vánszorgott. De mivel tudtam, hogy ennek így kell történnie, szótlanul mentem tovább.
*
Uram, mindenki közül Mária volt a leghűségesebb követôd. Sosem bizonytalanodott el, még irdatlan fájdalma közepette sem. Bűneim miatt sokszor elfordultam Tôled és elhagytalak, sôt másokat is eltérítettem Tôled. Bocsánatodért könyörgöm, Uram.

komment

A jobb lator keresztútja (írta Lénárd Ödön)

Tweet Tetszik

0

2014. március 25. - Andre Lowoa

A Börtönpasztorációs Társaság egyik budapesti csoportjának kérésére 1996 ôszén, a szokásos havi összejövetelen az egyik budapesti templomban elmondott keresztút. Nyomtatásban megjelent a Jobb Lator, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság lapjának 1997 július--augusztusi számában.

Bevezetés
Egy rövid verssel kezdeném:
,,Ki nyitja meg aszú szemeimben a könnyek forrását,
hogy átsírjalak ti tenger napok, ti fáradt éjszakák.
Mert könnyek közt is mosolyogva sírnék Elôtted,
ha érted esnék mindig, mivel csak hosszan gyötörnek.
Ha csak a sátán vágná körmeit belém
s nem lett volna mind testvér, kin felbuckóztam én.''

1. Jézust halálra ítélik
Ez is utal arra, hogy ítélni ne ítélj! Az evangéliumnak egyik legkevésbé megtartott parancsa, hogy ne ítéljetek! Az Úristen tudja, hogy mi lakik a szívünkben. Voltam együtt fiatal, elítélt gyerekkel, aki nyilas volt, mert elhitte, hogy azok egy jobb világot hoznak. Semmi köze nem volt semmi rosszhoz. Voltam együtt fiatal kommunistával, aki szintén azt hitte, hogy ezek is egy jobb világot hoznak, de ôbenne semmi rossz nem volt. És van Szent Ágostonnak egy halhatatlan mondása: ,,Az Úristennek nagyon sok ellensége van a barátai között, és nagyon sok barátja van az ellenségei között!'' S nem az a fontos, hogy a másik ember -- akár a másik keresztény -- akár én magam az Úristen barátjának, vagy ellenségének tartom magam, hanem hogy végül Ô kinek, minek fog tartani engem?

2. Jézus vállára veszi a keresztet
Az átlagember és az átlagkeresztény is olvassa az evangéliumot, hallgatja, elmélkedik rajta úgy, mint egy történeten. Hogy kétezer évvel ezelôtt volt valaki, aki Jézus volt, Megváltó volt, akit az Úristen küldött, s akit az emberek keresztre feszítettek. Olvassuk, mint egy tényt. És tény is, de csak ,,is''. A tény mögött legtöbbször nem látjuk meg a lelket. Azt gondoljuk, hogy Krisztust keresztre feszítették, mert az akkori római igazságszolgáltatás a keresztet használta fel az ítélet végrehajtására. És ez igaz is. De, hogy Krisztust keresztre feszítették, annak nem ez a végsô, teljes oka. A végsô, teljes ok az, hogy nekünk is -- újra és újra -- keresztre kell feszülnünk. Mindennapjaink, óráink keresztjére, hol kevesebbszer, hol többször különbözô keresztjére, a világ nagy keresztjére, a mindennapok történeteinek a keresztjére, szomszédaink, embertársaink keresztjére, betegségeink és szenvedéseink, saját magunk összevissza személyiségének a keresztjére. Krisztus azért feszült rá a keresztre, azért vállalta el a keresztet, hogy példát adjon, hogy segítsen, hogy mindezt el lehet viselni és lehet rajta üdvözülni. Krisztus nem egyszerűen egy elvi keresztrefeszítést vállalt valamikor; nem egy gyakorlati keresztre feszítésen ment keresztül egyszer; Krisztus minden nap, minden percben, az egész földön keresztre feszül bennünk, mindnyájunkban, akik megértjük és szeretjük Ôt. És ha nem feszülünk Vele együtt minden nap és minden órában, a magunk helyén és a magunk módján, akkor nem vagyunk az Övéi! Ahogy Péternek mondja, mikor Péter nem akarja, hogy megmossa a lábát: ha nem feszülsz velem minden pillanatban keresztre, nem tartozol hozzám.

3. Jézus elôször esik el a kereszt alatt
Krisztus elbukik és mi elbukunk Ôbenne. És Ô elbukik mibennünk. Nem egyszerűen a Golgotán bukik el akár elôször, akár másodszor, harmadszor... pillanatonként bukik el bennünk. És ezt meg kell értenünk, hogyha hozzá tartozunk: nem tudunk Nélküle semmit sem csinálni. Lehet, hogy vétkezünk -- Ô nem vétkezik bennünk -- de magunkkal rántjuk abba az összevisszaságba, amit a bűn jelent bennünk. Abba az összevisszaságba, ami a lopás, a rablás, a házas hűtlenség, végsô fokon a börtönbe magunkkal rántjuk és szenvedtetjük a mi bukásunkat Ôvele. És akárhányszor kibeszéljük a bukásunkat! Börtönben voltam tanúja egy beszélgetésnek. Két rab veszekszik egymással valami miatt. Durván, erôszakosan. Én csak hallgattam. Egy harmadik szól a durvábbikhoz, hogy te, így azért mégse... És az úgy vág vissza: én ôszinte ember vagyok, nekem ami a szívemen, az a számon... Még erényt csinál a bukásából, a bűnébôl. Nem az a baj, hogy az van a száján, ami a szívében. Az a baj, ami a szívében van! Legyen a szívében minden rendben, és akkor rendben lesz a szájában is. Mert akárhányszor az elesésünk nem csak azt jelenti, hogy elkövettünk valamit; azt is jelenti, hogy megmagyarázzuk, amit elkövettünk. Hogy ártatlannak valljuk magunkat. Az a Krisztus, aki nem volt bűnös, nem hangoztatta az ártatlanságát!

4. Jézus anyjával találkozik
Jézus találkozik az Édesanyjával. És hány ember van a földön, aki sose találkozott az édesanyjával. Hány ember van, aki elpusztult, mielôtt szó lehetett volna arról, hogy az édesanyjával találkozzék. Hány ember van, aki megszületett ugyan, de az édesanyja, a szülei elvetették maguktól. Hány ember van, akit nem vetettek el, de a társadalom kirekesztette. És hány ember van, aki tönkrement a maga gyöngeségében. Az Úristen az embert a szüleivel gondolta el. És Krisztus még a halálba menve is találkozik az édesanyjával. És mindazok, akik itt a földön nem találkoztak, nem megfelelôen találkoztak, hűtlenül találkoztak az édesanyjukkal, azoknak csak egy mentsváruk és egy lehetôségük van az életben, hogy a Golgotán, a maguk golgotáján találkozzanak mindnyájunk édesanyjával, a Szűzanyával és Rajta keresztül mindnyájunk Megváltójával, az Ô Fiával, Krisztussal, Aki Mária révén mindnyájunk testvére is.

5. Cirenei Simon segít Jézusnak
Van egy olyan keresztény legenda, hogy Cirenei Simon az elsô pillanatban egyáltalán nem lelkesedett a feladatért. Azért, hogy egy vadidegen és a látszat szerint halálraítélt bűnös helyett vigye a keresztet, hiszen semmi köze az egészhez. Aki munka után haza akar menni, enni, jóllakni és lepihenni. És csak Krisztus láttán, az arca láttán dolgozódik fel lassan öntudatlanul benne az egész helyzet, és lassan ô maga is beleáll az egészbe. Az ôskeresztények a két fiát a legelsô keresztények között tartották már számon. És az ember megkérdezhetné magától: voltál már egyáltalán az életben Cirenei Simon? Nem húzódsz-e félre kicsi és nagy dolgokban? Nem keresed-e -- csak egy vendégségben -- a legpuhább, legkényelmesebb széket azonnal? Egy tálban a legnagyobb húst? Egy italban a legízesebbet? Az egyszerű, hétköznapi dolgokban azt, ami nem terhes, ami a legkönnyebb, ami a legegyszerűbb, legmagátólértetôdôbb? Hány nemzedéken keresztül tanulhattuk meg mi már azt, hogy minek kell lennünk Krisztus mellett: Cirenei Simonnak! És legalább, amikor szembenézünk ezzel az állomással, szálljon belénk az az elhatározás, hogy nem hogy terhet, nem hogy kifejezetten Krisztus terhét, de minden embertestvérünknek a terhét, gonoszoknak, általunk nem ismert rablóknak, bárkinek a terhét mi is ne hordozzuk, legalább lélekben, imádságban, szeretetben, odaadásban. Ha Krisztussal együtt nem is válthatjuk meg a világot, de Cirenei Simonnal együtt hordozhatjuk Krisztus keresztjét, és jaj nekünk, ha nem hordozzuk és azon keresztül nem vállaljuk Krisztus testvérségét.

6. Veronika megtörli Jézus arcát
Lehet, hogy valaki azt mondja magában: könnyű volt Cirenei Simonnak,
földművelô, nagy, erôs ember volt. De én öreg vagyok, én beteg vagyok, gyönge vagyok; én szorulnék segítségre, engem kellene hordoznotok, nemhogy én hordozzak bárkit, bármit, a világ terhét, mint ahogy Krisztus hordozta. És a Cirenei Simon után akkor jön Veronika, a gyönge asszony, aki pontosan ugyanúgy nem tudja a Földet a vállán vinni, mint a legendák Atlasza. De azt kell felismerni bennük, hogy a szeretô segítség nem jelenti azt, hogy én föltétlenül mázsákat cipeljek a vállamon. Szeret az is, aki letörli azt a verejtékezô arcot, amelyet a következô percben úgyis újra elönt a verejték. És ez mégis könnyebbség Neki. De zsebkendômnek se kell lenni, hogy letöröljem! Oda se férhessek a tömegben! De ha megértô, szeretô szemmel végigsimítom az arcát, a szem sugara többet ér, mint a kendô. És ha vak vagyok, és szemem sincs, csak az odagondolás, a másik nyomorúságának a szívemben hordozása is ér annyit, mint Veronika kendôje. Ér annyit, mint Cirenei Simonnak a kereszthordozása. És ebben a világban különösen, amelyiket az jellemez, ,,kaparj kurta, neked is lesz''. Az a jellemzô, hogy nem törôdünk egymással, az a jellemzô, hogy csak magamnak, csak magamnak, csak magamnak! Csak az én zsebembe, kezembe, házamba, udvaromba, bárhova. Észre sem veszem a másikat. Pedig ha csak a szemem sugarával tudnám végigsimítani a másik törôdött arcát...!

7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
És ha csak kétszer esik el? Hatmilliárd ember él a földön, ha mindenki csak kétszer esik el, az még mindig csak 12 milliárd. És a bűneink ennél sokkal nagyobb áradata tölti el a földet. És nem is az dönti el, hogy elesünk vagy nem esünk, az dönti el, hogy ha elesünk, föl tudunk- e kelni. Hány van, aki fekve marad, aki megszokja a sarat és jól érzi magát a sárban, ami puha, dagad, ragad. Nem számolunk vele, hogy mindnyájan az Úristen irgalmából élünk. Éppen azért, mert annyiszor esünk el. Van, aki tudja ezt, van aki nem, de mindenképpen az Isten irgalmából élünk. És azért sem szabad elítélni, sem tovább beletaposni a sárba a másikat, sem elmenni mellette, mondani, hogy úgy sem számít, ez már elveszett ember. Lehet, hogy emberi szemmel elveszett, akkor is megélhet az Isten irgalmából. Lehet, hogy én emberi szemmel nem vagyok elveszett, de akkor is pontosan ugyanúgy az Úristen irgalmából élek, mint az a másik ember, akirôl ítélkeztem. Mindnyájan az Úr irgalmából élünk minden elesésünk után és minden elesésünk dacára, akár tudjuk, akár nem, akár hisszük, akár nem, akár valljuk, akár nem, akár verjük a mellünket, hogy mi vigyázunk magunkra, akár verjük a mellünket azzal, hogy bocsáss meg nekünk, mert minden elesésünkbôl csak a Te irgalmad kelt föl bennünket.

8. Jézus Jeruzsálem asszonyaival találkozik
A Gyűjtôben történt 1948 karácsony estéjén. Az emberek sokszor gyorsan legyintenek azon, hogy jó, siránkozó asszonyok, nem megy tôlük a világ se elôre, se hátra. Akkor az egyik ártatlan elítélt cellája úgy volt elhelyezve, hogy annak az ablaka a börtönfalon túl kinézett a börtön területén kívülre, ahol akkor egy olyan rekettyés, bokros, cserjés terület terült el. És ennek a férfinak az asszonya karácsonynak korán sötétedô délutánján kiment arra a cserjés helyre, elôvett egy karácsonyfa-gyertyát, föltűzte az egyik bokorgally tetejére, meggyújtotta és odaállt mellé. A férje tudta, hogy ott lesz, és az ablakból nézte a gyertyát és mellette az asszonyát. A gyertya leégett. Akkor az asszony meggyújtotta a második gyertyát. A második is leégett. Meggyújtotta róla a harmadikat. Késô estig tartott ennek az asszonynak a virrasztása a férje mellett. Egészen addig, amíg valami gyanút nem fogott valaki az ôrségben, a férje észrevette az ablakból, hogy mozognak a ház körül, és intett az asszonynak, és akkor az eltűnt onnan csendben. Mindig vannak jeruzsálemi asszonyok. Krisztus nem hiába viszi a keresztet. Mindig találkozik asszonyokkal, lelkekkel, akik részvéttel kísérik. Vigyázzunk rá, hogy köztük legyünk!

9. Jézus harmadszor esik el
Az emberek között van egy olyan szólás, hogy a hitetlen és a hívô között az a különbség, hogy a hitetlen bűnözik, a hívô, éppen azért, mert hívô, nem. Mindnyájan tudjuk önmagunkról, hogy ez nem áll. A hívônek is vannak bűnei, a komoly, bensôséges hívônek is vannak bűnei, és nem is egy és nem is kettô az élete folyamán, és mégis nagy különbség van a ténylegesen hitetlen és a valóban hívô között. Csak másutt van ez a különbség. Pontosan abban, hogy a hitetlen elköveti a bűnét és utána letagadja, vagy másra hárítja át, vagy megideologizálja. A hívô ember beismeri, rendezi az Úristen elôtt és újra kezdi az életét. Krisztus háromszor esett el, jelképezve a mi összes eleséseinket. Ha mi csak háromszor esnénk el, ha csak harmincháromszor, ha csak háromszáz-harmincháromszor! Talán bántónak hangzik, de mégis igaz: nem az eleséseink számítanak. Az Úristen tudja, hogy elesünk, azért küldi a Megváltót. Azt is mondhatnánk, úgy is mondhatnánk, hogy nem az eleséseinket tartja számon, hanem a fölkeléseinket. Nem azt, hogy hányadszor hibázunk, esünk el, hanem a legutolsó elesés után, a tízmilliomodik elesés után is fölkelünk-e tízmillió-egyedszer? Fölkelünk-e mindig, ahogy Krisztus is fölkelt? A három jelképes szám a magyarban. De csak jelképes! Azt jelenti, hogy mindig föl kell kelni, nem lehet elkeseredni, nem lehet belenyugodni, nem lehet beleragadni semmibe, mindig föl kell kelni: börtönbôl, kétségbeesésbôl, lopásból, hazugságból, káromkodásból, verekedésbôl, bármibôl. Mindig föl kell kelni, mindig föl kell kelni!

10. Jézust megfosztják ruháitól
A kinyilatkoztatásban is elhangzik, hogy semmit sem hoztunk erre a világra és semmit sem viszünk magunkkal. De ez az Isten terve. Ez más, mint ami itt történik, és ami végig a világtörténelemben történik. A világtörténelem a fosztogatás történelme. Van-e itt valaki ebben a teremben, egyetlenegy lélek is, akit az életútján soha semmitôl meg nem fosztottak? És ha az elmúlt évtizedekben valakit nem fosztottak meg anyagiaktól, nem fosztottak meg lelkiektôl, szellemiektôl, de szerencsésebb korokban is, van-e a földnek olyan pontja, ahol nem abból áll az élet, hogy fosztogatnak? A történelem a fosztogatás története. Talán csak az a különbség, hogy akkor, amikor mi a ruháitól megfosztott Krisztus elé kerülünk, akkor a fosztogatók, vagy a kifosztottak csoportjába fogunk-e kerülni?

11. Jézust a keresztre szegezik
A keresztrefeszítés ténye is mutatja, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy eljött a jószívű második Isteni Személy az Emberkrisztus képében és megváltotta a világot. Nem egyszerűen egy krisztusi eseményrôl van szó. Tetszik, nem tetszik, ott van az egész világ a keresztfán. Ott van a jobb lator, ott van a bal lator. Mind a kettô lator, mint mindnyájan, de az egyik legalább tudja és valahogy iparkodik kievickélni ebbôl. A másik vagy nem tudja, vagy tudja, de nem akarja, és nem iparkodik mindenképpen kievickélni belôle. Tôled függ, hogy lázadsz-e, vagy elfogadod. Úgy, ahogy Krisztus mondja a getszemáni kertben, hogy Atyám, ha lehetséges, múljék el ez a pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Tudjuk-e a jobb lator oldalára állva mi is azt mondani, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied? Igaz, naponta újra és újra keresztre feszülünk a bűneink révén, keresztre feszülünk az egész világon. De ez a világ két részre oszlik Krisztus körül: a jobb lator oldalára és a bal lator oldalára. A rászorulók oldalára. Melyik oldalra fogunk állni?

12. Jézus meghal a kereszten
Régen, Krisztus korában kimondták a halálos ítéletet, ma sok helyen nincs halálos ítélet. Ahol van, országonként pár tucat, ha van. És emberek, földet átfogó egyesületek harcolnak azért, hogy még a fogalmát is töröljék el a halálos ítéletnek. Amellett ma a halálos ítéleteket nem mondják ki. Csinálják. Törvény és kimondás nélkül. Csak ebben a kis országban az elmúlt évtizedben 5 millió halálos ítéletet hajtottak végre, mielôtt az illetô egyáltalán megszületett volna. Hát mennyit a világon? Hollandiában már végrehajtanak halálos ítéleteket - - kimondás nélkül -- öregeken, akik terhesek a fiatalok számára, mert zavarják szórakozásukat. És mennyit hajtanak végre a világon? Mennyit úgy, hogy az illetô tud róla? És mennyit úgy, hogy az illetô sem tud róla? Mennyi halálos ítéletet hajtanak végre hadseregek által egymás ellen? Akiknek a fegyvereket, -- esetleg mindkét félnek -- ugyanaz a gyár szállítja. Az egyiknek ilyen pénzért, a másiknak olyan pénzért. Nem kötéllel hajtják végre, nem fôbelövéssel hajtják végre, de végrehajtják. És nem mozdul meg az embereknek a lelkiismerete. A második világháború után írta Mécs László azt a versét, amit azóta sem publikáltak, amelynek az elsô sora így hangzik, hogy meggyilkoltak 50 milliónyi embert és senki nem megy érte gyónni. Nahát azóta tudjuk, hogy többet gyilkoltak meg, mint 50 millió embert. De azóta sem megy érte, ment érte senki gyónni és a ki nem mondott, de végrehajtott halálos ítéleteket ma sem gyónja meg senki.

13. Jézust leveszik a keresztrôl, s anyja ölébe teszik
Az, hogy mindnyájan, naponta, óránként, újra és újra keresztre feszítjük Krisztust, csak úgy lehetséges, ha közben ismételten le is vesszük a keresztrôl. De hogyan veszed le a keresztrôl? Csöndben, a Golgota-járás tanulságait levonva, az életet újrakezdve. Ha a betegség keresztjétôl, ha egy hűtlenné vált gyerek keresztjérôl, ha a börtön keresztjérôl, bármilyen keresztrôl vesszük le, tanulunk-e belôle? Amikor fölfeszítenek a keresztre, tudhatjuk, hogy le fognak venni. Minden keresztrefeszítettet le lehet venni. De hogyan? Értéktelen holttestként, vagy olyan drágaságként, olyan mégtöbbé váltként, mint ahogy Krisztus testét levették. Többek lettünk-e azáltal, hogyha már egyszer keresztre feszítettek, hogy levesznek bennünket, vagy nem? Az Úristen kegyelmének szeretetében, vagy a hozzátartozóink szeretetében, de levesznek. Azért vesznek le, mert remélik, hogy kincset vesznek le. Értéket, többélettet vesznek le.

14. Jézust sírba fektetik
Azt mondják, hogy a jeges Szibériában, a gulagok helyén, Sztálin 50 milliónyi kivégzettje pihen a fagyott földben. Ha a fizika nem változik meg, a világ végéig épségben maradnak, mert abban a mindig átfagyott földben nem pusztulnak el a testek. A halott teste sem pusztul el mindig. De amikor sírba kerül, akár Szibériában, akár másutt, biztos, hogy az ugyancsak sírba tett Krisztussal találkozik. A sírban együtt vagyunk Vele! Találkozunk vele, mellettem nyugszik. Hogy érzem magam, hogy érzi Ô magát énmellettem, hogyan találkozom az eltemetett Krisztussal akkor, amikor engem temetnek el? Mert az eltemetés típusos, átfogó jelensége az egész emberi nemnek, az egész történelemnek. Egyszer mindegyikünket el fognak temetni. És az eltemetett ember az eltemetett Krisztussal találkozik.

15. Legyôzheted a halált!
A két világháború között ebben a csonka országban még élt egy európai elit, amit ma már hiába keresünk. Egy szellemi, emberi elit. Ennek egyik határainkon túl is ismert tagja a képzôművésznek indult, aztán mégis régésszé és historikussá lett László Gyula. Nemrég jelent meg egy kötete, Ex Libris a címe, egy régész élete, amelyik csak apró karcolatokat hoz önmagától és másoktól az ô életében. Ezeket a karcolatokat azonban egy képsorozat illusztrálja, amely képsorozat az ô európai műveltségére és kereszténységére jellemzô. Vagy húsz képbôl áll, ami végigkíséri az életét. És ezen a húsz képen mindenütt ott van valamilyen formában Veronika kendôje. Amikor kisgyerekként alszik, elrepül fölötte az ôrangyal és mintegy az álmát röpteti el a becsukott szemei elôtt, ami Veronika kendôjén a keresztre feszített Krisztus arca. Amikor fiatal emberként ül a szobájában könyvek között, az ablak függönye: Veronika kendôje. Amikor felnôttként átéli Budapest ostromát, a beszakadt háztetô két oszlopa között, mint egy felakasztott rongy, ott van Veronika kendôje. Mikor az édesapja kiterített holtteste fölött áll, ott is az édesapja angyala fekteti rá a szemfedôt az apára, ami Veronika kendôje. És az utolsó kép -- hiszen László Gyula velem kb. egyidôs, tehát tudatában van annak, hogy a halál felé megy, tudatában van annak, hogy az élet valójában mögötte van, úgyhogy a kép egyik oldalán megy ô, és vele szembe jön a halál. És ô saját arca elé tartja Veronika kendôjét. A szenvedô, a megváltó Krisztus arcát. Mert az embernek a saját arca: a bűneinek, a gyöngeségeinek, emberi törékenységének, lemaradásának, a halálnak az arca. Aki le akarja gyôzni a halált, aki föl akar állni, az a halál közeledtével csak Krisztus arcát tarthatja a saját arca elôtt. Csak Krisztus arcával tudja legyôzni a halált! Egyedül Krisztus arca az, a megkínzott, bennünket megváltott Krisztus-arc az, ami védelem és várfal köztünk és a végsô halál között.

Befejezés
Egy verssel fejezem még be ezt a keresztutat. A 129. zsoltárra írták.

Börtönmélybôl könyörögve kiáltok fel Hozzád,
hogy bírnám ki, ha bűnöm itt is nyilvántartanád?
Irgalmad, hajnalod irgalmát, ó, be várom,
mint kinn az ôr, ki topogva fázik az éjjeli váltáson.
Könyörület csak Nálad van, de ott, ugye bôven,
kiáltok hát, mélyeimbe egyre süllyedôben.

komment

Keresztút (írta: Jelenits István)

Tweet Tetszik

0

2014. március 24. - Andre Lowoa

1. Jézust halálra ítélik
Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A fôpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelybôl származott, megtagadja, és a gyilkos Barabbást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ô ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái elôtt. Nem sértôdött, nem burkolózik gôgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaifás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ô áll elôttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétôl, ha mások megítélésérôl esik szó? Viszont igyekszem-e sértôdés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását?

2. Jézus vállára veszi a keresztet
A meggörnyedô emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvvel cipel, sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant: hogy értelmük van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ma is így hangzik a szava: Aki követni akar, vegye föl minden nap a keresztjét, és úgy kövessen. Meglátom-e ôt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e -- naponta -- a magam keresztjét?

3. Jézus elesik a kereszt alatt
Nem az erôsek, a hôsök, hanem a gyöngék halálával akart meghalni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. A gyöngeségben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ôt akarom látni mindenkiben, aki megszégyenül mellettem testi gyöngesége vagy szellemi képességeinek fogyatékossága miatt. Igyekszem segíteni rajta, gyöngéden, mégis erôsen. A magam gyöngeségét pedig próbálom úgy fogadni, ahogyan ô az elsô elesést. Türelmesen, fölháborodás nélkül, szinte derűsen.

4. Jézus találkozik édesanyjával
Máriának Jézus szenvedése fáj, Jézusnak most mindennél jobban az, hogy Máriának szomorúságot kell okoznia. A társadalom kitaszította magából, de vele osztoznia kell a legnehezebben is.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. Tudom-e tisztelni ezeket az egyéni élet szűk határait fölpattantó erôket? Aggódó édesanyámat, barátaim szüleinek fiúkat-féltô szeretetét?

5. Cirénei Simont kényszerítik, hogy segítsen Jézusnak
Tanítványai elfutottak mellôle. Péter háromszor meg is tagadta. Egy vadidegen ember segítségére szorul. Az is csak kénytelenségbôl veti vállát a keresztje alá.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Akkor van hozzám legközelebb, amikor legjobban szorongat elhagyatottságom fájdalma és szégyene. Ilyenkor az, aki mégis segítségemre siet, bizonyosan az ô követe.

6. Veronika kendôjét nyújtja Jézusnak
Milyen ügyetlen, alkalmatlan segítség! De Jézus elfogadja és bôkezűen megjutalmazza ezt az asszonyi leleményt, bátorságot. Megtörülközik s a kendôn véres arcának mását ajándékozza Veronikának. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Kifosztottan is elég gazdag ahhoz, hogy megjutalmazzon minden szeretetbôl fakadó cselekedetet, szikrányi bátorságot, villanásnyi leleményt. Nem engedem, hogy legyôzzön a rossz, az ,,úgyis hiába'' egykedvűsége. Nekem kell jóval legyôznöm a rosszat.

7. Jézus másodszor is elesik a kereszt alatt
Meg kell szoknia, hogy botladozva jár, hogy meg-megcsuklik a térde. Szeme-szája porral teli, s amikor tájékozódni próbál, kavargó lábakat lát mindenfelé.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ráismerek-e az öregekben, akiket porba ránt a betegség s a kor? Vagy úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesett iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt van? A szenvedô Jézus szemlélete részvétre és tevékeny, segítô szeretetre nevel.

8. Találkozik a síró asszonyokkal
Mária részvétét elfogadta, Veronika figyelmességét gazdagon megjutalmazta. Az asszonyok sopánkodását azonban visszautasítja. ,,Jeruzsálem leányai, magatokat sirassátok!'' (Lk 23,28) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A teste megtört a kereszt alatt, s a szíve nem keményedett meg. De el se lágyult. A részvétet elfogadta, de szánalomra nem szorul. Tôlem se levegôverdesô nagy szavakat vár, inkább azt, hogy komolyan magamba nézzek.

9. A harmadik esés
Az utolsó lépések a legnehezebbek. Micsoda ,,finis'' ez, milyen nehéz újra fölállni, összeszedni a test és a lélek legvégsô, maradék erejét!
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Tôlünk sem azt kérdezi, hányszor botlottunk el. A hűségünket kéri számon, hogy tudtunk-e fölállni. Hagyja, hogy átéljük a legvégsô szorongást, erônk fogytán, amikor mégis nekivágunk.

10. Jézust megfosztják ruháitól
Nem a ruha teszi az embert. De Jézust mégis emberségének utolsó védô páncéljából akarják kiforgatni, amikor levetkôztetik. Nem viselt soha gazdag, pompás ruhát. De varratlan köntösét Mária szôtte. Épp ezért tépik le róla. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Amint csupasz testtel megáll az emberek elôtt, senkinek sincs kedve ahhoz, hogy kinevesse. Megérzem-e én is, hogy minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az ô méltóságos meztelensége tárul elém?

11. Jézust rászögezik a keresztre
Mi következhet ezután? Nehéz volt lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítôbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdôdnek most -- s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul és csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki számára érthetô nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. ,,Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32)

12. Jézus meghal a kereszten
Kiáltva halt meg: gyözelemkiáltással. Azóta a halál -- a mi halálunk is -- kapu, amely az Atyára nyílik. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal!

13. Jézus testét leveszik a keresztrôl
Mária nem jajveszékel. Ô az Úr csöndes szolgálóleánya. Szótlan fájdalommal öleli magához a testet, tapogatja végig a hűlô sebhelyeket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Aki legközelebb van hozzá, azt tünteti ki azzal, hogy szenvedésének és halálának titkába avatja.

14. Jézust eltemetik
Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölôdô barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis elôkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnap mire virradnak majd. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ô Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is.

Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsôségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Amen

komment

Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra (írta Incze Dénes)

Tweet Tetszik

0

2014. március 23. - Andre Lowoa

VIII. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt hordozásában
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Miután csúfot űztek belôle, elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra menôt, cirenei Simont, Sándor és Rufusz apját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20-21)

Könyörögjünk!
Cirenei Simon is fáradtan siet haza a napi munka után a megérdemelt pihenésre. Akkor találkozik össze, Jézusom, veled. Kezdetben vonakodik átvenni keresztedet, késôbb nem bánja meg e szívességet. Megtér egész családjával.
Jézusom, szabadíts meg engem is a mentegetôzés, a fáradtság és idegesség önzéseitôl. Mert fáradt vagy beteg vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, reám legyen tekintettel, engem szolgáljon. Fáradtan is, megöregedve is szolgálnom, szeretnem és segítenem kell felebarátaimat. És megköszönöm szívbôl most neked az én keresztjeimet is cipelô Simonokat, barátaimat, jótevôimet és vigasztalóimat. Én is mindenkiben a te szenvedô Arcodat akarom felismerni. Nem rakhatok keresztet reájuk.

,,Neked segítek, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

IX. állomás
Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Nagy tömeg követte ôt a keresztúton, közöttük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus e szavakkal fordult hozzájuk: Jeruzsálem leányai, ne rajtam sírjatok, hanem inkább magatok és gyermekeitek miatt!'' (Lk 23,27)

Könyörögjünk!
Jézusom, a te rövid földi életedet is bearanyozták a hűséges és tisztességes nôi lelkek, akik gondoztak, anyagilag támogattak s vagyonukat is rád költötték. És a keresztúton is melléd állnak, megsiratnak, mert egyebet nem tehetnek. Milyen jól eshetett ez neked. De megrázóan inted ôket: a kereszténységben nem elég csak könnyeket hullatni, hanem át kell alakulni és meg kell javulni. Magatokat sirassátok, s talán elzüllött férjedet, vallástalan gyermekeidet. Add meg, Uram, nekem is a könnyek adományát, az ôszinte bűnbánatét. És áldd meg mindazon nôi lelkeket, akik jó szívvel szolgálnak, szeretnek és segítenek engem.

,,Magunkért sírok, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól és felfeszítik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Ruháit a katonák osztották el. De mivel köntöse varratlan volt, megbeszélték, hogy nem hasítják el, hanem kisorsolják. Így teljesedett be az írás: Elosztották ruháimat maguk között, köntösömre sorost vetettek.'' (Jn 19,23-24)

Könyörögjünk!
Mily fájdalmaid lehettek, amikor lázas, sebes testedrôl letépik ruháid. Mily szégyenkezés foghatott el, amikor ott álltál mezítelenül, szégyenkezve a röhögô és kíváncsi szemek elôtt. Hiába keresed a barátokat, mindenki elmaradt tôled. Hóhérok és vadállatok vesznek körül és erkölcstelen szavakkal illetnek. Majd rálöknek a keresztre. Átszegezik kezed és lábad. Kimondhatatlan kínjaidban is néma vagy, hogy példa maradj. Jézusom, lemeztelenítésed az én művem is, mert valahányszor levetem magamról a szégyent, s elveszítem a megszentelô kegyelem ruháját, téged gyalázlak meg. Bocsásd meg, hogy civilizált barbárok vagyunk, akiknek a szellem és lélek felöltöztetése, ápolása sokszor nem is fontos, csak a rothadásra szánt testnek tisztességtelen és szemérmetlen cicomázása. Uram, szégyelljük magunkat a szellem kultúrájának csôdje miatt. Engesztelôdj meg, ne utálj meg minket, oly gyakori szemérmetlenségeinkért. Átszúrt végtagjaid engem is magadhoz vonzanak, hogy szívedre ölelj. Taníts meg némán tűrni és szenvedni. Ne kürtöljem ki bajaim a világnak. S ha legnagyobb erkölcsi megszégyenítés ér: becsületemet, jó híremet tépik le rólam, vagy megrágalmaznak, ó, akkor add, hogy megértsem: akkor hasonlítok tehozzád leginkább.

,,Én mindenkinek megbocsátok!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

XI. állomás
Jézus megbocsát a jobb latornak
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

A kereszten a latrok is káromolnak. ,,De késôbb az egyik elhallgatott. Majd feddô szavakkal így szólt a másikhoz: Nem félsz az Istentôl? Mi ugyan tetteink jogos, méltó büntetését szenvedjük, de ez semmi rosszat nem tett. Majd hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz! Erre ô így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma velem leszel a paradicsomban!'' (Lk 23,39-43)

Könyörögjünk!
Jézusom, életed utolsó perceiben is a bűnöst keresed, mert értük jöttél a világra. S megtalálod itt is a kereszt oltárán az eltévedt bárányt, hogy még aznap megmutasd neki az örök dicsôséget. A bűnbánó élet szent és nagy jutalmát. Magaddal viszed megváltott lelkét a mennyországba, mint keserves kínszenvedésed legdrágább gyümölcsét. Jézusom, hiszek abban, hogy minden hitványságom ellenére is majd engem is megtalálsz, bármilyen messzire tévedtem is el tôled. Hiszem, hogy felemelsz, bármilyen mélyre süllyedtem a bűnök mocsarában. Hiszem, hogy egykor földi életem végén bevezetsz majd a mennyországba. Légy irgalmas nekem is, az örök tékozló gyermekednek. Add meg a jó halál kegyelmét, az utolsó óra szentségi nagy kegyelmeivel. Add, hogy öreg, beteg szeretteimhez is idejében papot hívjak.

,,Uram, emlékezzél meg rólunk!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

XII. állomás
Jézus találkozik fájdalmas anyjával a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt és a magdalai Mária. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a szeretett tanítvány, így szólt anyjához: Asszony, nézd, ô a te fiad! Majd a tanítványhoz fordult: Íme a te anyád!'' (Jn 19,25- 27)

Könyörögjünk!
Jézusom, szenvedésed értékes hagyatéka mindannyiunk számára Édesanyád. Az az asszony, aki nincs veled a dicsôségben, de megtaláljuk ôt a szent kereszt alatt. Együtt van Fiával a szenvedésben. Áll, mint hôs asszony. Nem rendez szívrepesztô jelenteket, vagy összeeséseket. Nem hibáztat és nem átkoz senkit. Áll kegyelemben öltözötten, alázatosan, nagy fegyelemben.
Édesanyám, Mária! Vértanúk Fájdalmas Asszonya! Tisztellek és szeretlek, mint a nagypéntek fájdalmas óráinak legdrágább isteni adománya. Engesztelni akarlak Szentfiaddal, a reád és reá szórt undok káromkodásokért. Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk! Engeszteld meg Istent egyéni és népünk bűneiért! Ôrizd meg testi-lelki életünket. Vezess minket biztonságba. Ne feledd el keresztútját járó, könnyeit hullató, védtelen fiaidat. Esd ki számunkra a végsô állhatatosságot, hogy az ôsi szent hittôl soha el ne szakadjunk. Jézusom, anyádat nekünk adtad, ne feledj el minket!

,,Testvéred vagyok, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

XIII. állomás
Jézus meghal a keresztfán
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. Ezért, hogy az írás valóra váljék, így szólt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Izsópra tűztek egy szivacsot ecettel és szájához emelték. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: Beteljesedett! Azután lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.'' (Jn 19,28-30)

Könyörögjünk!
Ott függ Jézus a kereszten három órán át. Ellenségei gúnyolják és káromolják. Iszonyú kínokat szenved minden tagjában. Tetôtôl talpig sebek borítják. És akkor is, az utolsó pillanatig szeretett engem: karját kitárja, hogy átkaroljon, fejét lehajtja, hogy megcsókoljon, szíve tárva áll, hogy befogadjon. És mit adtam én neked, Jézusom? Harminchárom évvel ezelôtt közénk jöttél s barlangba szorultál. Körülnéztél: s Egyiptomba futottál. Egyszer indultam eléd pálmaágakkal s te sírtál. Egyszer bíztad magadat rám s én Barabást választottam. Egyszer akartam koszorút kötni neked, s tövisbôl kötöttem. Egyszer figyeltem fel, hogy anyád is van, s Fájdalmas Anya lett belôle.
Egyszer kértél inni s ecetet nyújtottam. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen a sorsod. Pedig te a megtestesült jóság voltál és engedelmes a Mennyei Atyának a kereszthalálig. Jézusom, a szentkereszt alatt alázatosan kérlek: ajándékozzál meg az engedelmesség lelkületével. S ha nehéz is meghajolnom néha szüleim, hitvestársam, püspököm, lelkipásztorom akarata elôtt, a te szent kereszted adjon erôt. Mert azon te is hôsiesen engedelmeskedtél az Atyának. És akkor voltál te a legkedvesebb Ôelôtte.
S ha földi életem magányában, lelki szárazságaiban érzem, hogy már imádkozni sem tudok, add, hogy ne felejtsem el: Isten akkor is velem van. S aki szenved azért, hogy nem tud imádkozni, az már imádkozik. Lisieux-i Szt. Terézzel mondom én is: Én nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek!

,,Veled áldozom magam, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

XIV. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl és eltemetik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Mikor már estére járt az idô, Arimateai József bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta és sziklába vájt új sírba helyezte. A sír elé nagy követ gördített.'' (Mt 27,57-61)

Könyörögjünk!
Élettelen holttestedet kapta vissza a Szűzanya. Ez volt a legnagyobb fájdalma Máriának. Mert nincs megrázóbb kép a Pietŕnál. Add, Jézusom, hogy mikor kegyelettel nézek Fájdalmas Anyádra, rádöbbenjek arra is, hogy én is örök gyermeke vagyok földi édesanyámnak. S mikor lélekben vagy valóságban megcsókoljuk áldott kezét, csak abból a nagy szeretetbôl próbálunk valamicskét visszaadni, amellyel minket annyira szeretett. Szüleink voltak az a drága kincsünk, akik Isten után itt a földön hűségesen és ôszintén szerettek. Add, hogy életükben megbecsüljem, holtuk után imádkozzam értük. Tudom, Uram, hogy egykor majd én is meghalok. S ami most fáj, elmúlik és véget ér. Amikor a te fáradt vándor gyermeked is hazatér. Ó, szóljál hozzám te is akkor: Jöjj, szenvedtél, szerettél. Az én passióm folytatódott benned.

,,Anyám, segíts remélni!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

XV. állomás
Jézus dicsôségesen feltámad halottaiból
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította ôket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!'' (Mk 16,1-7)

Könyörögjünk!
Jézusom, azt hitték ellenségeid, hogy temetéseddel a te ügyed örökre befejezôdött. Pedig csak húsvét vasárnap hajnaláig pihent átszúrt szíved. Feltámadásod volt a te legnagyobb csodád, záloga annak, hogy mi is feltámadunk. Feltámadásod remény földi zarándok egyházadnak, hogy végül is megdicsôíted a te Jegyesedet. Mert nagypéntekre húsvét hajnala következik.
A keresztút gyötrelmei csak feltámadásod fényében nyernek igazolást és kiteljesedést. Én is feltámadok az örök életre. Táplálj engem az Oltáriszentséggel gyakran a szentáldozásban, hogy minden méltatlanságom ellenére is, az angyalok kenyerével megerôsödve én is eljussak holtom után az Isten hegyére, a Hórebre.

,,Én Uram, én Istenem!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

Befejezés
Hála neked, Jézusom, hogy ezt a szent keresztutat ma imádkozhattam. Hála a bánat és az együttérzés, az engesztelés kegyelméért, amit ezen órában adtál. Add, hogy ezentúl még jobban ragaszkodjunk hozzád, aki szeretetbôl értünk minden szenvedést vállaltál. Add, hogy kövessük példádat a keresztjeink naponkénti hordozásában! Édesanyám, Mária! Szent Ôrzôangyalom! Védôszentjeim! Álljatok mellettünk földi küzdelmeinkben és kísértéseinkben, hogy mi is méltók legyünk Krisztus ígéreteire. Ámen.

komment

Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra (írta Incze Dénes)

Tweet Tetszik

0

2014. március 23. - Andre Lowoa

Bevezetés
Már a templomépítés viszontagságai alatt többször elmélkedtem ezen imaszövegekrôl. Akkor is és ma is idôszerűnek tartom.
A képeket Imets László csíkszeredai művész készítette a templomépítés idején. Ez a 15 fametszet, amelynek elsô példánya van a templomban, nagy művészi érték is egyben, s számos kül- és belföldi méltatásban részesült. Tulajdonképpen a keresztjét hordozó Krisztus a kereszt útját járó székelység sorsát is ábrázolja.
Ez a keresztút eltér az eddigiektôl. Hiszen benne van a teljes fájdalmas rózsafüzér; ugyanakkor kimaradtak belôle azok a stációk, amelyek a szentírásból nem bizonyíthatók, pl. Veronika; s olyanokkal van kibôvítve, amelyek a keresztútból hiányoztak, mint pl. a jobb lator, Mária a kereszt alatt stb. A többszöri elesést összevontam egy stációra, hiszen a Szent Hagyomány szól róla.
A keresztút imaszövegének végén idézôjelben található mondat magától a művésztôl származik. Mélysége és szépsége is megérdemli, hogy mi is elmélkedjünk róla. Különben is a vázát a Szolgálat c. papi folyóirat egyik számában találhatjuk meg, amely a 15. állomásként Jézus feltámadását hozza. Így nyer értelmet és kiteljesedést Jézus Keresztútja.
Tusnádfürdô, 1984.
Incze Dénes plébános

Jóváhagyás
A keresztúti ájtatosság 15 stációjának mindegyike a maga témájával az Egyház hagyományos gyakorlata. A gyakorlaton túl ilyen sorrenddel, jelenetekkel készültek a különbözô művészek illusztrációi is. Természetesen régebb és az új idôkben is voltak a régi sorrendet követô, de új szövegváltozatokat tartalmazó keresztúti ájtatosságok, amelyek imakönyvekben is megjelentek. Ami a keresztút szövegét illeti, az nagyon változatos, élénk, korszerű és lélekhez tapadó. Igen jelentôs dolog, hogy új templomában nemcsak a művészi környezetre, de az ott elhangzó tárgy és beszédmódjára kiterjedô a figyelme. A legszebb dolgok régebb sem az okmányok tengerében élô központiaktól származtak, hanem a hívekkel együtt elmélkedô papoktól, szerzetesektôl. ha ez a mű 10 esztendô alatt éri el a tökéletességet, akkor is értéket fog jelenteni.
Magán úton való használatát ,,nem kizárólagosan'' engedélyezem.
Gyulafehérvár, 1989. január 10-én
Dr. Jakab Antal sk. megyéspüspök

Elôkészítô ima
Tudom, Uram, hogy a keresztúton egy teljesen elgyengült, mindenkitôl megcsúfolt ember indul el a Golgotára, a te Szent Fiad, aki példát adott a kereszthordozásra. Önként vállalt szenvedése megváltott minket, s ugyanakkor megerôsítenek saját életünk kálváriás útjain. Mennyei Atyánk! Sokszor elfog a csüggedés: van-e valami értelme kereszthordozásainknak? Add, hogy Jézus megtanítson arra, hogy mi is ezáltal szenteljük csak meg önmagunkat. Szenvedésekkel engesztelhetünk ki téged, Uram! Jézusom! E szent keresztút alatt lábad véres nyomaiba akarunk lépni. Akkor meglátjuk önmagunk gyengeségeit és bűnös voltunk. Megtanulunk magunk helyett az Atya szeretetében bízni, s szívünkbe költözik az alázatos nagy szeretet Szentséges Szíved iránt. Ámen.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

I. állomás
Jézus vérrel verejtékezik az Olajfák hegyén
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

Jézus megváltó szenvedése e hegyen kezdôdik el. Ide menekül az utolsó vacsora után tanítványaival. Imájukat kéri: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Azután egy kissé tovább ment és így imádkozik: Atyám, ha lehetséges, múljék el tôlem ez a pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a tied! Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.'' (Lk 22,39-44)

Könyörögjünk!
Jézusom, félsz a közeledô nagypéntek borzalmaitól, mert mindentudások nyomán elôre látod, hogy sokakért hiába halsz meg. Félsz a testi szenvedéstôl is. Fáj, hogy apostolaid alszanak, s nem kapsz vigasztalást. Egyedül az Atya az, aki angyalt küld hozzád. Jézusom! Taníts meg engem is Isten akaratában megnyugodva szenvedni: elhagyatottságban, magányomban, betegségeim között, ellenséges testvérek között élve. Amikor félreértenek, mellôznek, lenéznek, nyelvükkel vagy viselkedésükkel megbántanak. Erôsítsen meg a te vérrel való verejtékezésed valahányszor az Atya akaratáról van szó életemben. Add, Uram, hogy megértsük, csak úgy maradhatunk hűek hozzád, ha mindhalálig és mindig csak imádkozunk. Akkor sohasem veszünk el. S te magad maradsz egyetlen vigasztalásunk getszemáni éjszakáinkon.

,,Veled virrasztok, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

II. állomás
Jézust elárulják és elfogják
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Még beszélt alvó apostolaihoz, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettô közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. Jézus erre megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? Akkor elfogták és a fôpap házába kísérték.'' (Lk 22,54)

Könyörögjünk!
Jézusom, mily undor foghatott el, amikor az áruló ellenségeid kezére játszott téged. Róla mondtad: ,,Jobb lett volna, ha meg sem születik!'' Mégis milyen jó vagy hozzá, barátodnak nevezed. Meg akarod minden áron menteni ôt. Ez az óra nemcsak a sötétség, hanem a szeretet legszebb órája is. Példát adtál nekem is a megbocsátásra. Péternek mondottad: Ha kell hetvenszer hétszer... Add Uram, hogy lelkesítsen engem is a te példád. Hogy magam is ôszintén, jó szívvel bocsássak meg júdásaimnak. Ôrizzél meg engem a pénz túlságos szeretetétôl és a kapzsiságtól. Ôrizzél meg engem, a te tékozló gyermekedet a végsô megátalkodás veszedelmétôl.

,,Veled megyek, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

III. állomás
Jézust megostorozzák
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Akkor Pilátus elfogatta és megostoroztatta Jézust.'' (Jn 19,1) Gúnytárgya volt a pogány katonáknak. Ártatlannak tart a helytartó s mégis megfenyít. Mily nagyok lehettek szenvedéseid. Hiszen akit egyszer a rómaiak megostoroztak, az elveszítette egész életére egészségét, becsületét. Gyáva az az elöljáró, aki csak ehhez hasonló módot talál a hűséges és becsületes alattvaló megmentésére.

Könyörögjünk!
Uram Jézus Krisztus! Alázattal imádom vérbe borult szent Testedet! Kifröccsenô szent Véredet! Krisztus Teste, üdvözíts engem! Krisztus Vére, szentelj meg engem! Moss tisztára engem! Add, hogy mindig méltón fogadjalak téged az én szívembe a szentáldozás boldogságában. Engesztelni akarom összetört testedet az érzékiség, a testi vágyak és szenvedélyek bűneiért. Add, Uram, hogy felismerjem: a mi elkényeztetett és az érzékiség bűneibe öltöztetett testünkért te nagy árat fizettél Pilátus pincéjében.

,,Veled szenvedek, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

IV. állomás
Jézust tövissel megkoronázzák
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,A katonák tövisekbôl koronát fontak, a fejére tették és bíbor színű köpenyt adtak rá. Majd eléje járultak és így gúnyolták: Üdvözlégy, zsidók királya!'' (Jn 19,2-3)

Könyörögjünk!
Isteni Üdvözítôm! Imádom és megcsókolom szent Arcodat, amelyet leköpdöstek a katonák, majd arcul vertek. Pedig ez a szent Arc az angyalok gyönyörűsége, Édesanyádnak a legdrágább kincse volt. Az angyalok seregéhez csatlakozva engesztellek én is. Szent, szent, szent a Seregek Ura, Istene! Hiába éktelenítettek el töviskoronával, terítettek rád bíborpalástot, Király vagy te mindörökre! Országodnak nem lesz vége. Hiszem, Uram, hogy az ítélet napján megdicsôült szent Arcod majd felettem is felragyog, aki oly sokszor megbántottalak bűneimmel.

,,Veled jövök, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

V. állomás
Jézust a fôpapok és Pilátus halálra ítélik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Jézust Kaifás fôpaphoz vitték. Ott voltak az írástudók és a nép vénei. Hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. Végül a fôpap felkiáltott: Mit ítéltek? Azok így kiáltottak: Méltó a halálra!'' (Mt 26,57-66) Ezt tette Pilátus is veled a megostorozás után. Megostorozva mutat meg a zsidóknak: ,,Íme a ti királyotok! De azok tovább kiáltoztak: El vele! Keresztre vele! Erre átadta ôt, hogy keresztre feszítsék.'' (Jn 19,13.15.16)

Könyörögjünk!
Jézusom, két fôpap és egy idegen uralkodó ítél halálra. Pedig ártatlan voltál. Rágalmak és hazugságok, hamis tanúk alapján. Nem akarok soha gyáva ítélôje lenni azoknak, akiket reám bíztál, mert ellenszenvesek, vagy nem szeretem ôket. Ôrizzél meg a megalkuvástól az ártatlanok és a te ügyed rovására. Ôrizzél meg az elhamarkodott ítéletektôl. A dolgok olyan bonyolultak s csak te ismered az emberi szív titkát. Add, hogy hozzád hasonlóan én is hallgatni tudjak, ha igazságtalanul megítélnek, vádolnak vagy rágalmaznak. Vagy, ha az én életemben is fellépnek a hamis tanúk.

,,Melléd állok, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

VI. állomás
Jézus vállaira veszi a keresztet
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

,,Miután csúfot űztek belôle, levették róla a bíbort és saját ruháját adták rá. Ô keresztjét hordozva kiment a Koponyák hegyére, melyet héberül Golgotának neveznek.'' (Mk 15,20 Jn 19,17) Jézusom, mezítláb, idesanyád köntösében, véres és sebes karokkal, töviskoronás fejjel, remegô lábakkal fogadod a keresztet. Ez volt akkor a szégyen fája, hogy te haláloddal a megváltás drága zálogává változtasd. Hogy megremeghetett e percben a szíved: hiszen ezért a pillanatért jöttél a világra. Imádjuk mi is szent keresztedet, mert ezzel váltottad meg a lelkünket. Büszke akarok lenni, hogy én a keresztben és a kereszt tanításában hiszek, mert keresztény vagyok.

Könyörögjünk!
Jézusom, a mindennapi élet reám is kereszteket rak. Fiatalon vagy öregen, egészségesen vagy betegen is végezni kell a mindennapi kötelességeket. Hiszem, hogy munkánk és hivatásunk Isten akarata. Add, hogy mi is minden reggel szívünkhöz öleljük keresztjeinket. Ôrizzél meg a kereszt elleni zúgolódástól. Add, hogy csendes kereszthordozásunkkal mi is némi kis elégtételt nyújtsunk a Mennyei Atyának és testünkben kiegészítsük még azt, ami Jézus szenvedésébôl hiányzik az Egyház javára. (Kol 1,24)

,,Követlek, Uram''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

VII. állomás
Jézus többször elesik a Keresztúton
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!

Dávid királlyal imádkozhattad te is, Uram: ,,A mélységbôl kiáltok, Uram, hozzád, Istenem, hallgass a szómra. Figyelj imádságomra kegyes szívvel, amikor bocsánatodért sírok. Ha feljegyzed vétkeinket és számot jössz tartani, Istenem, ki bír elôtted akkoron megállani?''
(129. zsoltár)

Könyörögjünk!
Jézusom, a Szent Hagyomány tanítja, hogy keresztutad keserves volt. A fájdalmas olvasó negyedik titka pedig rámutat: ,,Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta.'' S a többit rábízza szeretetünk találékonyságára, hogy keressük és kutassuk mi is: milyen lehetett számodra a kereszt útja. Nem háromszor, hanem többször is belezuhantál a porba. Uram, eleséseid által nyisd fel szemeinket a bűn utálatossága iránt. Nagy volt a lelkünk ára, a véres keresztút a megmondhatója. Földrezuhanásaid eszembe juttatják régi botlásaimat. Az én zuhanásaimat. Amikor szándékosan kerestem a bűn szakadékait. S hányszor rántottam ide magammal aztán másokat. Bocsásd meg Jézusom idegen bűneimet. Azokat, amelyekért lelkiismeret furdalás gyötör, azokat, amelyeket miattam követtek el. Jézusom, szabadíts meg a fájó múlt emlékeitôl. Add, hogy egy jó szentgyónásban magam is újra feltámadjak.

,,Melléd roskadok, Uram!''

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

komment

Idôsek keresztútja (írta John van Bemmel)

Tweet Tetszik

0

2014. március 22. - Andre Lowoa

VIII. állomás
Jézus szól a siránkozó asszonyokhoz
Néhány asszony követte a botladozó, kínlódó Jézust, ahogy a menet lassan haladt a Kálvária felé. Hivatásos siratóasszonyok voltak. Az elítéltet próbálták vigasztalni, és -- ahogy a hagyomány tartja -- kábító italt is kínáltak Neki, hogy tompítsák a keresztrefeszítés fájdalmait. Jézus elfogadta vigasztaló szavaikat, de -- feltételezzük -- az italt nem. Mennyire kifejezi az a pohár e menet iszonyatos célját! Még a Krisztus vállaira nehezedô keresztfánál is jobban szimbolizálja a közeledô keresztrefeszítést, az elkerülhetetlen véget.

Elmélkedés
Nem akarjuk-e elhitetni magunkkal, hogy bizonyos kellemetlen események nem fognak bekövetkezni? Vagy hogy olyan távoliak, hogy nem is válhatnak valóra? A fiatal halhatatlannak hiszi magát, nem is gondol arra, hogy megöregedhet... mindaddig, amíg az évek során valami történik -- talán valami egészen jelentéktelen esemény -- ami ráébreszti a rideg valóságra: az öregedés és halál minden élet velejárója. Nincs kivétel. Egy elejtett megjegyzés az ôsz hajszálak gyarapodásáról, a rendôrök feltűnô fiatalsága, az egykor könnyedén végzett tevékenységek megnehezedése... Valami történik, és ami eddig lehetetlennek tűnt, most már valóság: öregszünk. Ezzel szembe kell néznünk, mikor életünkben elérjük ezt a fordulópontot, és Jézushoz hasonlóan folytatnunk kell utunkat a végcélunk felé.

Könyörgés
Istenem, add, hogy kegyelmedbôl lelkesedéssel fogadjam el az öregedés tényét. Az én ,,kábítószerem'' a te közelséged legyen, hogy öreg éveimet szeretettel, türelemmel és tevékenyen élhessem végig. Ámen.

IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Már a keresztrefeszítés helyén, testileg és lelkileg egyaránt kimerülten, Jézus újra elesik. A földön fekve még megpihenhet egy pillanatig mielôtt újra föl kell állnia és szembe kell néznie a kalapáccsal és a szögekkel. Gondol-e most Jézus azokra az esetekre, amikor szintén fel kellett állnia bukások, csalódások után, amikor kísértést érzett, hogy küldetését feladja? Gondol-e a kihagyott lehetôségekre? Bánja-e a kimondatlan szavakat? Sajnálja-e azokat, akik nem hallgattak szavaira? A múlt most már nem számít. Jézus föláll újra, hogy szembenézzen a jelennel.

Elmélkedés
Az idôsek látják múltjuk minden hibáját. Nemcsak a bűnöket, hanem minden ballépést is: a rosszul választott karriert, az elhibázott házasságot, az elhamarkodott üzleti döntést, a megszakadt kapcsolatokat, a bántó szavakat, a megvalósulatlan elhatározásokat. De visszatekintve az évtizedekre, mit számítanak azok a tévedések, hibák? Mi értelme van ma már ezeken töprengeni, tépelôdni és a fejünket csóválni? ,,Bárcsak...!'' Meg kell ezeket a hibákat bocsátanunk magunknak egész hátralevô életünkre. Ki kell szabadítanunk magunkat a múltunkból, és a jelennel kell törôdnünk. Gondolhatunk a ,,bárcsakokra'', de nem szabad, hogy elemésszenek minket.

Könyörgés
Istenem, tudom, hogy Te megbocsátod bűneimet. Kegyelmed által segíts, hogy én is megbocsássam azokat magamnak és túltegyem magam az egész életemet végigkísérô hibáimon. Segíts, hogy elszakadjak múltamtól, és Jézus mintájára, az elôttem álló feladatokkal foglalkozzam: a te akaratodat teljesítsem a hátralevô életem minden napján. Ámen.

X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Jézustól elveszik utolsó földi ,,értékeit'' is. A városkapunál fekvô alacsony dombon ott áll Jézus a világ elôtt ruhátlanul, ahogy a katonák leveszik Róla köpenyét, hogy a keresztrefeszítéshez elôkészítsék. Ereje elhagyta, elvesztette szabadságát, tanítványait, most pedig még ruháját is elveszik. Igaz, hogy most már annyija sincs, hogy testét betakarja, de megôrzi higgadtságát és méltóságát. Kínzása és megalázása közepette tisztán látjuk, hogy az igazi értéke és méltósága abból származik, hogy ki Ô és nem abból, hogy mije van.

Elmélkedés
Öreg korunkban, amikor nyugdíjunk alig emelkedik -- viszont a lakbér, élelmiszer, utazás, orvosi költségek igen --, bizonyára érezzük a pénzszűke gyötrelmeit, és nagyra értékeljük az anyagi biztonságot. Tisztességes lakásra, elegendô élelemre, kis szórakozásra, megbízható orvosi ellátásra és valami kis tartalékra van szükségünk, de ha elgondolkodunk azon, hogy Jézusnak semmije sem maradt, rá kell döbbennünk, hogy a mi értékünket sem az szabja meg, mink van, hanem, hogy milyen emberek vagyunk. Ahogy megtanulunk kevesebbôl is ,,kijönni'', talán megértjük miért használták a rómaiak a poggyászukra az ,,impedimenta'' (elôrejutást gátló) kifejezést. Amit birtoklunk, annak segítenie kell célunk elérésében, nem akadályoznia.

Könyörgés
Istenem, add kegyelmedet, hogy földi javaim Hozzád segítsenek és ne akadályozzanak mint valami fölösleges poggyász. Mint Jézus, ruhátlanul állok Elôtted, és te látod valódi énemet függetlenül földi javaimtól. Ámen

XI. állomás
Jézust keresztre feszítik
Jézus testét -- két bűnözôével együtt -- délben szögezték keresztre. A kín, a szomjúság, a vérveszteség és a fuldoklás közepette Jézusnak hallania kellett hóhérainak gúnyolódását: ,,Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja.'' (Mt 27,43)

Elmélkedés
Egy Isten szeretetébe vetett hittel eltöltött élet után is gyakran gondoljuk, hogy Isten majd meg fog minket szabadítani a veszteségektôl és fájdalmaktól, amik az öreg kor elkerülhetetlen velejárói. Azt várjuk Istentôl, legalábbis burkoltan, hogy kíméljen meg bennünket a barátok elvesztésétôl, egészségünk romlásától, a társaság hiányától, a mellôztetéstôl. Most sem könnyebb megértenünk, mint fiatal korunkban, hogy Isten végül is meg fog minket menteni, de nem ezektôl a veszteségektôl és fájdalmaktól, hanem éppen ezek által. Isten velünk marad ahogy öregszünk, de nem fog megkímélni bennünket az öregedés természetes hatásaitól. Jézussal együtt bízunk, hogy az Atya velünk lesz, ahogy a keresztünkön függünk, és a végén magához ölel bennünket.

Könyörgés
Istenem, bízom Benned, hogy velem leszel gyöngülô éveimben ugyanúgy, ahogy Jézussal is ott voltál a kereszten. Segítsen kegyelmed, hogy hátralevô éveimet úgy éljem, mintha minden rajtam, de úgy higgyek és imádkozzam, mintha minden Rajtad múlna. Ámen.

XII. állomás
Jézus meghal a kereszten
Jézus földi élete megszakadt a keresztfán. Mit gondolhatott Mária és a többiek, amikor Jézus megadta magát az elkerülhetetlennek? Ez a pillanat Jézus szeretettel teli, hithű, fegyelmezett, tiszta, önfeláldozó életének a vége volt. Mi lett volna, ha Krisztus nem most halt volna meg, hanem még tanított, gyógyított és szeretett volna ötven évig, és aztán feszítették volna keresztre? Bizonyára Mária, a tanítványok és a mi életünk is sokkal gazdagabb lett volna. Mi lett volna?... De fogadjuk el azt, amit Isten rendelt.

Elmélkedés
Ismerôseink halála mindig nagy hatással van ránk: szegényebbek leszünk miatta. A veszteség még súlyosabb, ha munkatársunk, barátunk vagy családtagunk távozik el. Ahogy öregszünk, egyre többet veszítünk el azok közül, akik körülöttünk élnek és életünket betöltik. ,,Ha a férjem (feleségem, testvérem, barátom) nem halt volna meg...!'' Nem akarjuk elfogadni halálukat, és ezzel magyarázzuk balsorsunkat. A világunk egyre szűkebbé és magányosabbá válik és csak a hitünk segít, hogy elfogadjuk Isten számunkra készített tervét.

Könyörgés
Köszönöm Neked, Istenem, akiket adtál nekem, hogy gazdagabbá tegyék életemet. Részesíts abban a kegyelemben, hogy el tudjam fogadni a távozásukat. Igaz, hogy én magam szegényebb lettem halálukkal, de örülök, hogy Veled lehetnek, és szeretettel emlékszem rájuk. Ámen.

XIII. állomás
Jézus testét leveszik a keresztrôl
,,Bevégeztetett'' -- mondta Jézus a kereszten. Most holtan nyugszik Mária karjaiban. Ezt a drámai képet örökítette meg és tette halhatatlanná evangéliumában Sz János és késôbb márvány Pietŕjában Michelangelo. Jézus élete végetért. Isten földi megtestesítôje volt három évtizedig kortársai számára, az azóta eltelt évszázadokban pedig milliók számára. Ahogy Ô mondta: ,,Aki engem lát, látja az Atyát is.'' (Jn 14,9) Jézus mintaszerű életével mindannyiunk életét befolyásolta, és áldott hatását itt hagyta a világra mindörökké.

Elmélkedés
Mindnyájan vágyunk arra, hogy hasznosak legyünk még idôsebb éveinkben is. Sôt, ahogy a rendelkezésünkre álló idô egyre rövidül, még hevesebb a vágyunk, hogy hasznos dolgokat vigyünk végbe. De szívünk mélyén szeretnénk azt is hinni, hogy életünk egészen az elejétôl fogva hasznos és gyümölcsözô volt, hogy jó hatással voltunk másokra, hogy általunk több most a szeretet a világban, és hogy -- bizonyos fokig -- mi is az emberi élet mintaképe lettünk. Az a legfontosabb, hogy amikor eljön az idô és azt kell mondanunk: ,,bevégeztetett'', akkor visszanézve egész életünkre, helyeslôn bólinthassunk rá.

Könyörgés
Istenem, köszönöm, hogy a Te eszközöd lehettem, és életem során valami jót cselekedhettem. Add, hogy kegyelmedbôl továbbra is használhassam elmémet, erômet, tehetségemet és vágyaimat a Te céljaid szerint. Ámen.

XIV. állomás
Jézus holttestét sírba teszik
Jézus holttestét levették a Kálvária keresztjérôl, és egy sziklába vájt sírba helyezték. A segítôk között volt Nikodémusz, a farizeus, aki néhány évvel azelôtt egy este titkon beszélgetett Jézussal tanításáról és csodáiról. Jézus beszélt ,,mennybe való felemelkedésérôl'' (Jn 3,13). Értette Nikodémusz, hogy az kapcsolatban van Krisztus keresztre való ,,felemelkedésével''? Jézus élettelen testét nézvén visszaemlékezett-e arra, hogy Jézus beszélt a feltámadásról? Hitte-e most Nikodémusz, hogy az valóban bekövetkezhet?

Elmélkedés
Ahogy öregszünk, felismerjük saját halandóságunk tényét. Még ha nem is gondolunk állandóan a halálra, fokozatosan elfogadjuk. Jézus holttestét nézzük, mint Nikodémusz, és kérdezzük: Új életre kelt-e Jézus? Az Ô feltámadásában gyökerezô hitünk nemcsak saját halálunkat fogadja el, hanem várja föltámadásunkat is. Mi is ,,felemeltetünk'' a keresztre, a mindennapi kudarcok, elválások, csalódások keresztjére, de hisszük, hogy Jézussal együtt mi is új életre támadunk. A végsô gyôzelembe vetett hitünk elhomályosítja hátralevô éveink minden örömét és bánatát.

Könyörgés
Istenem, töltsd meg létemet a Hozzád-tartozás hitével. Add, hogy kegyelmedbôl a hit embere lehessek. Higgyek abban, hogy Te már most, életemben is, állandóan velem vagy, és aztán a Krisztussal együtt elszenvedett halálomban és az Általa elnyert feltámadás dicsôségében örökké velem maradsz. Ámen.

Záróima
Istenem, járom saját keresztutamat a Tôled kapott éveimmel. Add, hogy kegyelmedbôl minden egyes nap a további szeretet és tevékenység forrása legyen, és add, hogy érezzem a Te jelenlétedet, amikor rámnehezedik az öregedés súlya. Részesíts kegyelmedben, hogy szívem nyitva álljon a Te -- számomra néha ismeretlen -- utaid felé, és fölülemelkedjem mostani és egykori hibáimon. Add, hogy kegyelmedbôl megértsem: Te nem földi javaim alapján ítélsz, hanem, hogy milyen ember vagyok. Engedd meglátnom, kegyelmed által, hogy hátralevô éveim gazdagságát hitem erôssége biztosítja.

Istenem, add Jézus kínszenvedése és halála által a fölismerést, hogy mind a gyarapodás, mind a fogyás, melyet utolsó éveimben megélek, Hozzád fog vezetni. Tudom és hiszem, hogy Jézushoz hasonlóan saját keresztutam meg fogja hozni feltámadásomat és életem Veled való örök beteljesülését. Ámen

komment

Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy-két évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

A keresztúton... (írta Michel Quoist)

A keresztúton... (írta Michel Quoist)

A Szent Keresztút (írta Prohászka Ottokár)

Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.)

Mária keresztútja (írta Richard G. Furey, C.Ss.R.)

A jobb lator keresztútja (írta Lénárd Ödön)

Keresztút (írta: Jelenits István)

Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra (írta Incze Dénes)

Keresztúti ájtatosság a tusnádfürdôi új templomban -- magánhasználatra (írta Incze Dénes)

Idôsek keresztútja (írta John van Bemmel)

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <		Archív
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30