VIII. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt hordozásában
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Miután csúfot űztek belôle, elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra menôt, cirenei Simont, Sándor és Rufusz apját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20-21)
Könyörögjünk!
Cirenei Simon is fáradtan siet haza a napi munka után a megérdemelt pihenésre. Akkor találkozik össze, Jézusom, veled. Kezdetben vonakodik átvenni keresztedet, késôbb nem bánja meg e szívességet. Megtér egész családjával.
Jézusom, szabadíts meg engem is a mentegetôzés, a fáradtság és idegesség önzéseitôl. Mert fáradt vagy beteg vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, reám legyen tekintettel, engem szolgáljon. Fáradtan is, megöregedve is szolgálnom, szeretnem és segítenem kell felebarátaimat. És megköszönöm szívbôl most neked az én keresztjeimet is cipelô Simonokat, barátaimat, jótevôimet és vigasztalóimat. Én is mindenkiben a te szenvedô Arcodat akarom felismerni. Nem rakhatok keresztet reájuk.
,,Neked segítek, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
IX. állomás
Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Nagy tömeg követte ôt a keresztúton, közöttük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus e szavakkal fordult hozzájuk: Jeruzsálem leányai, ne rajtam sírjatok, hanem inkább magatok és gyermekeitek miatt!'' (Lk 23,27)
Könyörögjünk!
Jézusom, a te rövid földi életedet is bearanyozták a hűséges és tisztességes nôi lelkek, akik gondoztak, anyagilag támogattak s vagyonukat is rád költötték. És a keresztúton is melléd állnak, megsiratnak, mert egyebet nem tehetnek. Milyen jól eshetett ez neked. De megrázóan inted ôket: a kereszténységben nem elég csak könnyeket hullatni, hanem át kell alakulni és meg kell javulni. Magatokat sirassátok, s talán elzüllött férjedet, vallástalan gyermekeidet. Add meg, Uram, nekem is a könnyek adományát, az ôszinte bűnbánatét. És áldd meg mindazon nôi lelkeket, akik jó szívvel szolgálnak, szeretnek és segítenek engem.
,,Magunkért sírok, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól és felfeszítik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Ruháit a katonák osztották el. De mivel köntöse varratlan volt, megbeszélték, hogy nem hasítják el, hanem kisorsolják. Így teljesedett be az írás: Elosztották ruháimat maguk között, köntösömre sorost vetettek.'' (Jn 19,23-24)
Könyörögjünk!
Mily fájdalmaid lehettek, amikor lázas, sebes testedrôl letépik ruháid. Mily szégyenkezés foghatott el, amikor ott álltál mezítelenül, szégyenkezve a röhögô és kíváncsi szemek elôtt. Hiába keresed a barátokat, mindenki elmaradt tôled. Hóhérok és vadállatok vesznek körül és erkölcstelen szavakkal illetnek. Majd rálöknek a keresztre. Átszegezik kezed és lábad. Kimondhatatlan kínjaidban is néma vagy, hogy példa maradj. Jézusom, lemeztelenítésed az én művem is, mert valahányszor levetem magamról a szégyent, s elveszítem a megszentelô kegyelem ruháját, téged gyalázlak meg. Bocsásd meg, hogy civilizált barbárok vagyunk, akiknek a szellem és lélek felöltöztetése, ápolása sokszor nem is fontos, csak a rothadásra szánt testnek tisztességtelen és szemérmetlen cicomázása. Uram, szégyelljük magunkat a szellem kultúrájának csôdje miatt. Engesztelôdj meg, ne utálj meg minket, oly gyakori szemérmetlenségeinkért. Átszúrt végtagjaid engem is magadhoz vonzanak, hogy szívedre ölelj. Taníts meg némán tűrni és szenvedni. Ne kürtöljem ki bajaim a világnak. S ha legnagyobb erkölcsi megszégyenítés ér: becsületemet, jó híremet tépik le rólam, vagy megrágalmaznak, ó, akkor add, hogy megértsem: akkor hasonlítok tehozzád leginkább.
,,Én mindenkinek megbocsátok!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XI. állomás
Jézus megbocsát a jobb latornak
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
A kereszten a latrok is káromolnak. ,,De késôbb az egyik elhallgatott. Majd feddô szavakkal így szólt a másikhoz: Nem félsz az Istentôl? Mi ugyan tetteink jogos, méltó büntetését szenvedjük, de ez semmi rosszat nem tett. Majd hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz! Erre ô így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma velem leszel a paradicsomban!'' (Lk 23,39-43)
Könyörögjünk!
Jézusom, életed utolsó perceiben is a bűnöst keresed, mert értük jöttél a világra. S megtalálod itt is a kereszt oltárán az eltévedt bárányt, hogy még aznap megmutasd neki az örök dicsôséget. A bűnbánó élet szent és nagy jutalmát. Magaddal viszed megváltott lelkét a mennyországba, mint keserves kínszenvedésed legdrágább gyümölcsét. Jézusom, hiszek abban, hogy minden hitványságom ellenére is majd engem is megtalálsz, bármilyen messzire tévedtem is el tôled. Hiszem, hogy felemelsz, bármilyen mélyre süllyedtem a bűnök mocsarában. Hiszem, hogy egykor földi életem végén bevezetsz majd a mennyországba. Légy irgalmas nekem is, az örök tékozló gyermekednek. Add meg a jó halál kegyelmét, az utolsó óra szentségi nagy kegyelmeivel. Add, hogy öreg, beteg szeretteimhez is idejében papot hívjak.
,,Uram, emlékezzél meg rólunk!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XII. állomás
Jézus találkozik fájdalmas anyjával a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt és a magdalai Mária. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a szeretett tanítvány, így szólt anyjához: Asszony, nézd, ô a te fiad! Majd a tanítványhoz fordult: Íme a te anyád!'' (Jn 19,25- 27)
Könyörögjünk!
Jézusom, szenvedésed értékes hagyatéka mindannyiunk számára Édesanyád. Az az asszony, aki nincs veled a dicsôségben, de megtaláljuk ôt a szent kereszt alatt. Együtt van Fiával a szenvedésben. Áll, mint hôs asszony. Nem rendez szívrepesztô jelenteket, vagy összeeséseket. Nem hibáztat és nem átkoz senkit. Áll kegyelemben öltözötten, alázatosan, nagy fegyelemben.
Édesanyám, Mária! Vértanúk Fájdalmas Asszonya! Tisztellek és szeretlek, mint a nagypéntek fájdalmas óráinak legdrágább isteni adománya. Engesztelni akarlak Szentfiaddal, a reád és reá szórt undok káromkodásokért. Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk! Engeszteld meg Istent egyéni és népünk bűneiért! Ôrizd meg testi-lelki életünket. Vezess minket biztonságba. Ne feledd el keresztútját járó, könnyeit hullató, védtelen fiaidat. Esd ki számunkra a végsô állhatatosságot, hogy az ôsi szent hittôl soha el ne szakadjunk. Jézusom, anyádat nekünk adtad, ne feledj el minket!
,,Testvéred vagyok, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XIII. állomás
Jézus meghal a keresztfán
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. Ezért, hogy az írás valóra váljék, így szólt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Izsópra tűztek egy szivacsot ecettel és szájához emelték. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: Beteljesedett! Azután lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.'' (Jn 19,28-30)
Könyörögjünk!
Ott függ Jézus a kereszten három órán át. Ellenségei gúnyolják és káromolják. Iszonyú kínokat szenved minden tagjában. Tetôtôl talpig sebek borítják. És akkor is, az utolsó pillanatig szeretett engem: karját kitárja, hogy átkaroljon, fejét lehajtja, hogy megcsókoljon, szíve tárva áll, hogy befogadjon. És mit adtam én neked, Jézusom? Harminchárom évvel ezelôtt közénk jöttél s barlangba szorultál. Körülnéztél: s Egyiptomba futottál. Egyszer indultam eléd pálmaágakkal s te sírtál. Egyszer bíztad magadat rám s én Barabást választottam. Egyszer akartam koszorút kötni neked, s tövisbôl kötöttem. Egyszer figyeltem fel, hogy anyád is van, s Fájdalmas Anya lett belôle.
Egyszer kértél inni s ecetet nyújtottam. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen a sorsod. Pedig te a megtestesült jóság voltál és engedelmes a Mennyei Atyának a kereszthalálig. Jézusom, a szentkereszt alatt alázatosan kérlek: ajándékozzál meg az engedelmesség lelkületével. S ha nehéz is meghajolnom néha szüleim, hitvestársam, püspököm, lelkipásztorom akarata elôtt, a te szent kereszted adjon erôt. Mert azon te is hôsiesen engedelmeskedtél az Atyának. És akkor voltál te a legkedvesebb Ôelôtte.
S ha földi életem magányában, lelki szárazságaiban érzem, hogy már imádkozni sem tudok, add, hogy ne felejtsem el: Isten akkor is velem van. S aki szenved azért, hogy nem tud imádkozni, az már imádkozik. Lisieux-i Szt. Terézzel mondom én is: Én nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek!
,,Veled áldozom magam, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XIV. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl és eltemetik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Mikor már estére járt az idô, Arimateai József bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta és sziklába vájt új sírba helyezte. A sír elé nagy követ gördített.'' (Mt 27,57-61)
Könyörögjünk!
Élettelen holttestedet kapta vissza a Szűzanya. Ez volt a legnagyobb fájdalma Máriának. Mert nincs megrázóbb kép a Pietŕnál. Add, Jézusom, hogy mikor kegyelettel nézek Fájdalmas Anyádra, rádöbbenjek arra is, hogy én is örök gyermeke vagyok földi édesanyámnak. S mikor lélekben vagy valóságban megcsókoljuk áldott kezét, csak abból a nagy szeretetbôl próbálunk valamicskét visszaadni, amellyel minket annyira szeretett. Szüleink voltak az a drága kincsünk, akik Isten után itt a földön hűségesen és ôszintén szerettek. Add, hogy életükben megbecsüljem, holtuk után imádkozzam értük. Tudom, Uram, hogy egykor majd én is meghalok. S ami most fáj, elmúlik és véget ér. Amikor a te fáradt vándor gyermeked is hazatér. Ó, szóljál hozzám te is akkor: Jöjj, szenvedtél, szerettél. Az én passióm folytatódott benned.
,,Anyám, segíts remélni!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XV. állomás
Jézus dicsôségesen feltámad halottaiból
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította ôket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!'' (Mk 16,1-7)
Könyörögjünk!
Jézusom, azt hitték ellenségeid, hogy temetéseddel a te ügyed örökre befejezôdött. Pedig csak húsvét vasárnap hajnaláig pihent átszúrt szíved. Feltámadásod volt a te legnagyobb csodád, záloga annak, hogy mi is feltámadunk. Feltámadásod remény földi zarándok egyházadnak, hogy végül is megdicsôíted a te Jegyesedet. Mert nagypéntekre húsvét hajnala következik.
A keresztút gyötrelmei csak feltámadásod fényében nyernek igazolást és kiteljesedést. Én is feltámadok az örök életre. Táplálj engem az Oltáriszentséggel gyakran a szentáldozásban, hogy minden méltatlanságom ellenére is, az angyalok kenyerével megerôsödve én is eljussak holtom után az Isten hegyére, a Hórebre.
,,Én Uram, én Istenem!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
Befejezés
Hála neked, Jézusom, hogy ezt a szent keresztutat ma imádkozhattam. Hála a bánat és az együttérzés, az engesztelés kegyelméért, amit ezen órában adtál. Add, hogy ezentúl még jobban ragaszkodjunk hozzád, aki szeretetbôl értünk minden szenvedést vállaltál. Add, hogy kövessük példádat a keresztjeink naponkénti hordozásában! Édesanyám, Mária! Szent Ôrzôangyalom! Védôszentjeim! Álljatok mellettünk földi küzdelmeinkben és kísértéseinkben, hogy mi is méltók legyünk Krisztus ígéreteire. Ámen.
Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt hordozásában
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Miután csúfot űztek belôle, elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra menôt, cirenei Simont, Sándor és Rufusz apját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20-21)
Könyörögjünk!
Cirenei Simon is fáradtan siet haza a napi munka után a megérdemelt pihenésre. Akkor találkozik össze, Jézusom, veled. Kezdetben vonakodik átvenni keresztedet, késôbb nem bánja meg e szívességet. Megtér egész családjával.
Jézusom, szabadíts meg engem is a mentegetôzés, a fáradtság és idegesség önzéseitôl. Mert fáradt vagy beteg vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, reám legyen tekintettel, engem szolgáljon. Fáradtan is, megöregedve is szolgálnom, szeretnem és segítenem kell felebarátaimat. És megköszönöm szívbôl most neked az én keresztjeimet is cipelô Simonokat, barátaimat, jótevôimet és vigasztalóimat. Én is mindenkiben a te szenvedô Arcodat akarom felismerni. Nem rakhatok keresztet reájuk.
,,Neked segítek, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
IX. állomás
Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Nagy tömeg követte ôt a keresztúton, közöttük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus e szavakkal fordult hozzájuk: Jeruzsálem leányai, ne rajtam sírjatok, hanem inkább magatok és gyermekeitek miatt!'' (Lk 23,27)
Könyörögjünk!
Jézusom, a te rövid földi életedet is bearanyozták a hűséges és tisztességes nôi lelkek, akik gondoztak, anyagilag támogattak s vagyonukat is rád költötték. És a keresztúton is melléd állnak, megsiratnak, mert egyebet nem tehetnek. Milyen jól eshetett ez neked. De megrázóan inted ôket: a kereszténységben nem elég csak könnyeket hullatni, hanem át kell alakulni és meg kell javulni. Magatokat sirassátok, s talán elzüllött férjedet, vallástalan gyermekeidet. Add meg, Uram, nekem is a könnyek adományát, az ôszinte bűnbánatét. És áldd meg mindazon nôi lelkeket, akik jó szívvel szolgálnak, szeretnek és segítenek engem.
,,Magunkért sírok, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól és felfeszítik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Ruháit a katonák osztották el. De mivel köntöse varratlan volt, megbeszélték, hogy nem hasítják el, hanem kisorsolják. Így teljesedett be az írás: Elosztották ruháimat maguk között, köntösömre sorost vetettek.'' (Jn 19,23-24)
Könyörögjünk!
Mily fájdalmaid lehettek, amikor lázas, sebes testedrôl letépik ruháid. Mily szégyenkezés foghatott el, amikor ott álltál mezítelenül, szégyenkezve a röhögô és kíváncsi szemek elôtt. Hiába keresed a barátokat, mindenki elmaradt tôled. Hóhérok és vadállatok vesznek körül és erkölcstelen szavakkal illetnek. Majd rálöknek a keresztre. Átszegezik kezed és lábad. Kimondhatatlan kínjaidban is néma vagy, hogy példa maradj. Jézusom, lemeztelenítésed az én művem is, mert valahányszor levetem magamról a szégyent, s elveszítem a megszentelô kegyelem ruháját, téged gyalázlak meg. Bocsásd meg, hogy civilizált barbárok vagyunk, akiknek a szellem és lélek felöltöztetése, ápolása sokszor nem is fontos, csak a rothadásra szánt testnek tisztességtelen és szemérmetlen cicomázása. Uram, szégyelljük magunkat a szellem kultúrájának csôdje miatt. Engesztelôdj meg, ne utálj meg minket, oly gyakori szemérmetlenségeinkért. Átszúrt végtagjaid engem is magadhoz vonzanak, hogy szívedre ölelj. Taníts meg némán tűrni és szenvedni. Ne kürtöljem ki bajaim a világnak. S ha legnagyobb erkölcsi megszégyenítés ér: becsületemet, jó híremet tépik le rólam, vagy megrágalmaznak, ó, akkor add, hogy megértsem: akkor hasonlítok tehozzád leginkább.
,,Én mindenkinek megbocsátok!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XI. állomás
Jézus megbocsát a jobb latornak
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
A kereszten a latrok is káromolnak. ,,De késôbb az egyik elhallgatott. Majd feddô szavakkal így szólt a másikhoz: Nem félsz az Istentôl? Mi ugyan tetteink jogos, méltó büntetését szenvedjük, de ez semmi rosszat nem tett. Majd hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz! Erre ô így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma velem leszel a paradicsomban!'' (Lk 23,39-43)
Könyörögjünk!
Jézusom, életed utolsó perceiben is a bűnöst keresed, mert értük jöttél a világra. S megtalálod itt is a kereszt oltárán az eltévedt bárányt, hogy még aznap megmutasd neki az örök dicsôséget. A bűnbánó élet szent és nagy jutalmát. Magaddal viszed megváltott lelkét a mennyországba, mint keserves kínszenvedésed legdrágább gyümölcsét. Jézusom, hiszek abban, hogy minden hitványságom ellenére is majd engem is megtalálsz, bármilyen messzire tévedtem is el tôled. Hiszem, hogy felemelsz, bármilyen mélyre süllyedtem a bűnök mocsarában. Hiszem, hogy egykor földi életem végén bevezetsz majd a mennyországba. Légy irgalmas nekem is, az örök tékozló gyermekednek. Add meg a jó halál kegyelmét, az utolsó óra szentségi nagy kegyelmeivel. Add, hogy öreg, beteg szeretteimhez is idejében papot hívjak.
,,Uram, emlékezzél meg rólunk!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XII. állomás
Jézus találkozik fájdalmas anyjával a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt és a magdalai Mária. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a szeretett tanítvány, így szólt anyjához: Asszony, nézd, ô a te fiad! Majd a tanítványhoz fordult: Íme a te anyád!'' (Jn 19,25- 27)
Könyörögjünk!
Jézusom, szenvedésed értékes hagyatéka mindannyiunk számára Édesanyád. Az az asszony, aki nincs veled a dicsôségben, de megtaláljuk ôt a szent kereszt alatt. Együtt van Fiával a szenvedésben. Áll, mint hôs asszony. Nem rendez szívrepesztô jelenteket, vagy összeeséseket. Nem hibáztat és nem átkoz senkit. Áll kegyelemben öltözötten, alázatosan, nagy fegyelemben.
Édesanyám, Mária! Vértanúk Fájdalmas Asszonya! Tisztellek és szeretlek, mint a nagypéntek fájdalmas óráinak legdrágább isteni adománya. Engesztelni akarlak Szentfiaddal, a reád és reá szórt undok káromkodásokért. Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk! Engeszteld meg Istent egyéni és népünk bűneiért! Ôrizd meg testi-lelki életünket. Vezess minket biztonságba. Ne feledd el keresztútját járó, könnyeit hullató, védtelen fiaidat. Esd ki számunkra a végsô állhatatosságot, hogy az ôsi szent hittôl soha el ne szakadjunk. Jézusom, anyádat nekünk adtad, ne feledj el minket!
,,Testvéred vagyok, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XIII. állomás
Jézus meghal a keresztfán
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. Ezért, hogy az írás valóra váljék, így szólt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Izsópra tűztek egy szivacsot ecettel és szájához emelték. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: Beteljesedett! Azután lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.'' (Jn 19,28-30)
Könyörögjünk!
Ott függ Jézus a kereszten három órán át. Ellenségei gúnyolják és káromolják. Iszonyú kínokat szenved minden tagjában. Tetôtôl talpig sebek borítják. És akkor is, az utolsó pillanatig szeretett engem: karját kitárja, hogy átkaroljon, fejét lehajtja, hogy megcsókoljon, szíve tárva áll, hogy befogadjon. És mit adtam én neked, Jézusom? Harminchárom évvel ezelôtt közénk jöttél s barlangba szorultál. Körülnéztél: s Egyiptomba futottál. Egyszer indultam eléd pálmaágakkal s te sírtál. Egyszer bíztad magadat rám s én Barabást választottam. Egyszer akartam koszorút kötni neked, s tövisbôl kötöttem. Egyszer figyeltem fel, hogy anyád is van, s Fájdalmas Anya lett belôle.
Egyszer kértél inni s ecetet nyújtottam. Ó, ki hitte volna, hogy ez legyen a sorsod. Pedig te a megtestesült jóság voltál és engedelmes a Mennyei Atyának a kereszthalálig. Jézusom, a szentkereszt alatt alázatosan kérlek: ajándékozzál meg az engedelmesség lelkületével. S ha nehéz is meghajolnom néha szüleim, hitvestársam, püspököm, lelkipásztorom akarata elôtt, a te szent kereszted adjon erôt. Mert azon te is hôsiesen engedelmeskedtél az Atyának. És akkor voltál te a legkedvesebb Ôelôtte.
S ha földi életem magányában, lelki szárazságaiban érzem, hogy már imádkozni sem tudok, add, hogy ne felejtsem el: Isten akkor is velem van. S aki szenved azért, hogy nem tud imádkozni, az már imádkozik. Lisieux-i Szt. Terézzel mondom én is: Én nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek!
,,Veled áldozom magam, Uram!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XIV. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl és eltemetik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Mikor már estére járt az idô, Arimateai József bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta és sziklába vájt új sírba helyezte. A sír elé nagy követ gördített.'' (Mt 27,57-61)
Könyörögjünk!
Élettelen holttestedet kapta vissza a Szűzanya. Ez volt a legnagyobb fájdalma Máriának. Mert nincs megrázóbb kép a Pietŕnál. Add, Jézusom, hogy mikor kegyelettel nézek Fájdalmas Anyádra, rádöbbenjek arra is, hogy én is örök gyermeke vagyok földi édesanyámnak. S mikor lélekben vagy valóságban megcsókoljuk áldott kezét, csak abból a nagy szeretetbôl próbálunk valamicskét visszaadni, amellyel minket annyira szeretett. Szüleink voltak az a drága kincsünk, akik Isten után itt a földön hűségesen és ôszintén szerettek. Add, hogy életükben megbecsüljem, holtuk után imádkozzam értük. Tudom, Uram, hogy egykor majd én is meghalok. S ami most fáj, elmúlik és véget ér. Amikor a te fáradt vándor gyermeked is hazatér. Ó, szóljál hozzám te is akkor: Jöjj, szenvedtél, szerettél. Az én passióm folytatódott benned.
,,Anyám, segíts remélni!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
XV. állomás
Jézus dicsôségesen feltámad halottaiból
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
,,Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította ôket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!'' (Mk 16,1-7)
Könyörögjünk!
Jézusom, azt hitték ellenségeid, hogy temetéseddel a te ügyed örökre befejezôdött. Pedig csak húsvét vasárnap hajnaláig pihent átszúrt szíved. Feltámadásod volt a te legnagyobb csodád, záloga annak, hogy mi is feltámadunk. Feltámadásod remény földi zarándok egyházadnak, hogy végül is megdicsôíted a te Jegyesedet. Mert nagypéntekre húsvét hajnala következik.
A keresztút gyötrelmei csak feltámadásod fényében nyernek igazolást és kiteljesedést. Én is feltámadok az örök életre. Táplálj engem az Oltáriszentséggel gyakran a szentáldozásban, hogy minden méltatlanságom ellenére is, az angyalok kenyerével megerôsödve én is eljussak holtom után az Isten hegyére, a Hórebre.
,,Én Uram, én Istenem!''
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
Befejezés
Hála neked, Jézusom, hogy ezt a szent keresztutat ma imádkozhattam. Hála a bánat és az együttérzés, az engesztelés kegyelméért, amit ezen órában adtál. Add, hogy ezentúl még jobban ragaszkodjunk hozzád, aki szeretetbôl értünk minden szenvedést vállaltál. Add, hogy kövessük példádat a keresztjeink naponkénti hordozásában! Édesanyám, Mária! Szent Ôrzôangyalom! Védôszentjeim! Álljatok mellettünk földi küzdelmeinkben és kísértéseinkben, hogy mi is méltók legyünk Krisztus ígéreteire. Ámen.
