Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy-két évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

A keresztúton... (írta Michel Quoist)

2014. március 28. - Andre Lowoa

Ma sincs vége Krisztus haláltusájának. Amikor az emberek körülöttünk ma is szenvednek és meghalnak, rajtuk keresztül, szenvedéseik által ma is Ô ajánlja fel magát az Atyának a Világ megmentéséért. Mert a Keresztút az Élet útja is.
Egy kereszténynek soha sem szabad errôl elfeledkeznie.

1. állomás
Pilátus halálra ítéli Krisztust
,,Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel, vagy bölcsességgel léptem fel, hogy hirdessem Isten tanúságtételét. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettrôl. Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem bizony nem az emberi bölcsesség megegyezô szavaiból állt, hanem a lélek és az erô bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.'' (1Kor 2,1-5)

Uram, már késô, hogy a hallgatást válasszad: túl sokat mondtál;
késô, hogy elhagyd magad, túl sokat harcoltál.
Nem tudtál higgadt, ésszerű maradni; túlzásba vitted az ügyed
védelmét. Mindennek tehát el kellett jönnie...
Viperák fajzatának nevezted a köztiszteletben álló urakat.
Azzal vádoltad ôket, hogy fényes külsô mögött a szívük csak sötét
sírgödör.
A fekélyekkel borított leprást megcsókoltad,
A megvetett idegenekkel szóba elegyedtél,
Nyilvános bűnösök asztalához ültél és azt mondtad, az utcalányok
is lehetnek elsôk a te országodban.
Jól érezted magad a szegények, a rongyosok és a nyomorékok
társaságában is.
Az írástudók szabályait nem mindig tartottad meg.
Magad akartad magyarázni a Törvényt és egyetlen parancsra
szűkítetted azt:
A SZERETET!
Most bosszút állnak Rajtad.
Ellened szövetkeznek. Feljelentettek a Törvényes Hatóságoknál és
megindult az eljárás Ellened.
+
Jól tudom, Uram, hogy engem is elítélnek majd ha úgy akarok élni,
amint Te éltél.
Félek.
Már most is újjal mutatnak rám.
Egyesek mosolyognak rajtam, mások tréfát űznek velem. Néhányan
botránkoznak fölöttem, s a barátaim közül máris sokan készülnek, hogy
eláruljanak.
Félek, hogy megrekedek a félúton.
Hogy végül mégis az emberi bölcsességre, okosságra hallgatok
majd.
Amely azt súgja, hogy óvatosan kell haladni az úton: mindent
talán nem is kell szószerint érteni; jobb egyezkedni a körülményekkel.
De mégis: Tudom, Uram, hogy neked van igazad!
Segíts a küzdelemben,
Segíts jól felelnem,
Segíts, hogy éljem hűséggel evangéliumodat!
Mindvégig,
Az esztelenségig.
A Kereszt esztelenségéig...


2. állomás
Krisztus magára veszi a keresztet
,,Máskor így szólt a néphez: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét, megmenti azt.'' (Lk 9,23-24)

Íme Uram, íme a Kereszted. A te Kereszted... Mintha valóban csak
a tiéd lenne...!
Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és
életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként a vállaidra
vetted a Világ minden bűnét.
Most járj.
Roskadozz.
Szenvedj.
De járj!
A keresztet hordozni kell.
+
Csöndesen, némán haladsz, Uram. Igaz tehát, hogy van ideje a
szónak és van ideje a hallgatásnak is?
Igaz, Uram, hogy ideje van a harcnak és ideje van a békességnek
is, hogy csendben hordjuk önmagunk és a Világ minden bűnét?
Jobb szeretnék harcolni, Uram, a te Kereszteddel; de nehéz azt
hordani és minél tovább megyek és látom a világ ezernyi vétkét, annál
nehezebb a vállamon a kereszt.
Értesd meg velem, Uram, hogy a leglelkesebb tett is apró semmiség
csak, ha nem des megváltás jegyében történik.
És mert Te kívántad úgy, hogy keresztutam ilyen hosszú legyen,
Segíts kérlek minden reggel, hogy hűséggel útrakeljek...

3. állomás
Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
,,Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Jézus fölszólította ôket: Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket. Ôk mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak Hozzá.'' (Mk 1,16-17)

,,Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelybôl, amelybôl én iszom? Vagy
arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én
megkeresztelkedem? Készek vagyunk, felelték...'' (Mk 10,38-39)
''Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. Üljetek le itt, amíg
én imádkozom, mondotta tanítványainak. Csak Pétert, Jakabot és Jánost
vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrôdni kezdett. Halálosan
szomorú az én lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok...
Visszament, de alva találta ôket. Erre rászólt Péterre: Simon, alszol?
Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?...'' (Mk 14,32-38)
+
Elesett.
Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott.
Porba hullott, íme az Isten...
+
Bizalommal én is nyomodba indultam -- s íme, elestem.
Azt hittem pedig, hogy magamat mindörökre néked adtam, de az út
egy szűk mesgyéjén szép virágot láttam.
Elhagytalak. S elhagytam a nehézzé vált nagy keresztet. Leléptem
az útról s néhány fonnyadt virággal a kezemben, várok.
Mások is mennek az úton, Uram, gyötrôdve, megtörve.
Újabb keresztek készülnek és újabb hátak görnyedeznek.
De én nem leszek többé jelen a rossz elleni harcban, hogy társaim
terhét segítsem tovább hordani.
Az út szélére álltam...
+
Adj erôt, Uram, hogy ne csak nyomodba lépjek, de ki is tartsak az
utadon,
Hogy elkerüljem a gyarló botlások csapdáját, és soha el ne
hagyjam hűtlenül építô-udvarod, hol a jövô Világ készül!...

4. állomás
Jézus találkozik szentséges Anyjával
''Simeon megáldotta ôket és így szólt (a Gyermek anyjához) Máriához: Sokak romlására és föltámadására lesz Ô Izraelben: Jel, amelynek ellenszegülnek és a te lelkedet is tôr járja át! -- hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.'' (Lk 2,33-35)
+
Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán.
Mögötted megy,
Téged követ,
És járja az emberiség hosszú keresztútját.
Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad
pihen.
Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérzô sebed, sem a
mozdulatod, sem a katonák reád mért ütése...
Szenvedésed látja,
Szenvedésed érzi.
Meg nem közelíthet,
Meg nem érinthet,
Hozzád sem szólhat,
S a Világot mégis ô menti meg Véled...
+
Az emberek közt élve kísérem ôket a Nagy Keresztúton,
S a bűnök terhe alatt majd összeroppanok.
Képtelennek érzem magam e sürgôs világmentésre. Túl nehéz, túl
romlott lett az és nap mint nap csak újabb bajra, rosszra, igaztalan
szennyre lelek a váratlan útfordulók mentén.
+
Állítsd elém, Uram, jó anyádat, Máriát,
Akit sokan szintén feleslegesnek véltek, de kit Isten a nagy átok
megtörésére rendelt.
Adj erôt, úgy járjak az emberek közt, hogy meglássam, megismerjem
bajukat és bűneiket,
Hogy a szemem soha be ne hunyjam,
És a szívem soha be ne zárjam; hogy a Világ ezer baját
elfogadjam, elvállaljam, szenvedjek és engeszteljek.
Mint Szent Anyád,
Mária.

5. állomás
Cirénei Simon segít az Úrnak
,,Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arramenôt, kyrenai Simont, Sándor és Rufusz atyját, aki éppen a mezôrôl jött, hogy vigye a keresztet.'' (Mk 15,20-21)
,,Viseljétek el egymást gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényeit... Vizsgálja meg mindenki saját tetteit s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordania.'' (Gal 6,2-5)
+
Ballagott az úton.
És munkába fogták.
Ismeretlen utas, senki fia volt csak.
Segítségét, Uram, mégis elfogadtad.
Nem kívántad, hogy a tette szívbôl jöjjön, mint fellobbanó,
nagylelkű hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt
testvér iránt.
Parancsszóra, kényszerbôl megrettenve jött csak ez az ember. S
elfogadtad.
Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót.
Mert élni akartál az ember földi segélyével is.
Rászorulok én is, Uram, mások erejére.
Hosszú és rögös az emberek útja, ha csak egyedül járjuk azt.
Elhárítom a karokat, melyek felém tárulnak.
Egyedül akarok tenni mindent,
Egyedül harcolni
És egyedül gyôzni.
Bár mellettem halad talán egy jóbarát, egy hűséges hitves, egy
szeretô testvér, egy jószándékú szomszéd vagy egy derék kartárs.
Te állítottad mellém ôket és én mégis sokszor feléjük se nézek.
Pedig a Világot csak közösen tudjuk megmenteni egy nap!...

6. állomás
Veronika letörli Jézus arcát
,,Üldözést szenvedtünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre
terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését
hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.''
(2Kor 4,9-10)
,,Ma még csak tükörben, homályosan látunk, de akkor majd színrôl-
színre. (1Kor 13,12)
+
Hosszan nézett, figyelt, Uram.
Szenvedte a szenvedésed.
És nem bírta tovább tétlenül. Áttörte az ôrök sorfalát és
kendôjével letörölte verejtékes arcodat.
Vérrel festett arcvonásod a kendôjén hagytad?
Lehetséges,
A szívében? Ez már biztos!...
+
Sokáig kell figyelmesen, önfeledten néznem és szemlélnem Téged.
És csodálnom, mint csodálja édes bátyját is az öccs.
Mert ha hasonlítani akarok Hozzád, meg kell figyelnem minden
rezzenésed.
Ha engeded, olyan szeretnék lenni, mint Te vagy, Uram, hiszen ha
a barát barátját igazán szereti, eggyé válik a lelkük is...
Ám én sokszor gondtalanul megyék el a színed elôtt s ha megállok
s Reád nézek, rámborul az unalom,
S társaimnak az Arcodról csak szomorú, hamis vagy torz képet
adok.
Bocsáss meg, hogy a szemem fénye megtört és nem látják benne
ragyogásod.
Bocsáss meg, hogy csak gyönyört les, keres testem és nem jelzi
jelenléted.
Bocsáss meg, hogy szívem terhelt, s benne nincs hely szent
szeretetednek.
Uram, mégis arra kérlek, térj be hozzám! Tárva-nyitva már az
ajtóm...

7. állomás
Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt
,,Mivel a vôlegény késett, valamennyi elálmosodott, és elaludt.'' (Mt 25,5)
,,Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között... Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami következik és hogy megálljatok az Emberfia elôtt.'' (Lk 21,34-36)
+
Uram, nem bírod tovább.
Íme: újra elestél.
De ezúttal már nem csak a kereszt súlya tört meg, hanem a növekvô
fáradtság és a kínos kimerültség.
Az egyre ismétlôdô szenvedés eltompítja az akaratot.
+
Lelkiismeretem veszedelmes altatói, Uram, a bűneim.
Olyan könnyű megszokni a rosszat:
Nagylelkűség hiánya itt,
Kis hűtlenség amott,
Újabb vigyázatlanság távolabb...
Tisztánlátásom így csökken. Nem figyelek így többé az
akadályokra, s azt sem veszem észre, hogy más is jár a közös úton,
A füleim bedugulnak, nem hallom már többé társaim panaszos
szavát,
S a puszta földön ébredek magamra, távol ösvényedtôl, amelyet
számomra vágtál.
+
Könyörögve kérlek, Uram, ôrizz meg engem fiatal erômben
S távolítsd el tôlem a szokás hatalmát, amely elaltat s végül
megöl...

süti beállítások módosítása