A keresztúti ájtatossággal szerezhetô búcsú

Tweet Tetszik

0

2014. március 13. - Andre Lowoa

     Azok a hívek, akik keresztúti ájtatosságot végeznek, teljes búcsút nyerhetnek.
     A keresztúti ájtatossággal felelevenedik azoknak a fájdalmaknak emléke, amelyeket az isteni Megváltó szenvedett útközben Pilátus udvarától, ahol halálra ítélték, a Kálvária hegyéig, ahol üdvösségünkért meghalt a kereszten.
     A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:
     1. A keresztúti ájtatosságot szabályosan felállított keresztút állomásai elôtt kell végezni.
     2. Általánosabb szokás szerint a keresztúti ájtatosság végzésekor 14 olvasmányt szoktak felolvasni, mindegyikhez szóbeli könyörgést csatolva. -- Az ájtatosság végzéséhez azonban elegendô az Úr Jézus szenvedésérôl és haláláról való áhítatos elmélkedés. Nem szükséges
minden állomás titkáról külön elmélkedni.
     3. A keresztutat járni kell, egyik állomástól a másikig.
     A keresztúti ájtatosság közös végzésénél, ha az összes jelenlevôk járása nem lehetséges zavar nélkül, elegendô, ha legalább az ájtatosság vezetôje járja a keresztutat, és a többiek a helyükön maradnak.
     4. Az akadályozottak ugyanazt a búcsút elnyerhetik, ha az Úr Jézus szenvedésérôl és haláláról legalább fél órán át olvasnak és elmélkednek.

(Forrás: A búcsúk imakönyve, III. rész: Búcsúval ellátott imák ás gyakorlatok, 30. fejezet)

A búcsúkra vonatkozó részletes rendelkezéseket lásd A búcsúk imakönyve című programban, amely szintén része a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárnak.

komment

Ószövetségi idézetek és utalások a szenvedéstörténetben

Tweet Tetszik

0

2014. március 12. - Andre Lowoa

Az Egyház nagypéntekre és húsvétra vonatkozó hitének valószínűleg az a legrégibb ránk maradt megfogalmazása, amelyet Szent Pál jegyzett föl az 1Kor 15,3-5-ben: ,,Krisztus meghalt bűneinkért az írások szerint, eltemették és föltámadt a harmadik napon az írások szerint, megjelent Kéfásnak majd a tizenkettônek...'' Ezt a mondatot nem maga Pál fogalmazta, hanem közismert s közhasználatban levô hitvallási formulaként idézte. Érdemes megfigyelnünk, hogy az események rögzítéséhez (,,meghalt, eltemették, föltámadt, megjelent'') már itt hozzákapcsolódott azok teológiai értelmezése is, mégpedig legszembeszökôbben két határozóval: az egyik a bűneinkért szó, amely Jézus halálának céljára, illetôleg eredményére utal, arra, hogy Jézus halálával megváltott minket a bűnbôl. A másik az ,,az írások szerint'' szókapcsolat, amely viszont azt tanúsítja, hogy ami Jézussal történt, az nem Isten szándékainak összeomlását, nem Isten vereségét jelenti, hanem épp ellenkezôleg azoknak végsô, váratlan beteljesedését. Ez az utóbbi gondolat az apostoli Egyház számára legalább olyan fontos volt, mint az elôbbi. Az Apostolok cselekedeteiben olvasható prédikációk, amelyekben valószínűleg az ôsegyház igehirdetésének történeti szempontból is megbízható emlékei maradtak ránk, a ,,bűneinkért'' gondolatot még nem juttatják érvényre, de azt hangsúlyozzák, hogy Jézus ,,Isten elôretudásának pontosan kicövekelt tervei szerint'' került azoknak kezébe, akik aztán halálra adták (2,23). ,,Isten elôre meghirdette minden prófétájának szája által, hogy az ô Krisztusa szenvedni fog, s (ezt a szándékát) így be is teljesítette'' (3,18).
Ha erre gondolunk, jobban megértjük, miért van olyan sok ószövetségi idézet és utalás a szenvedéstörténetben, vagyis az evangéliumoknak azokban a szakaszaiban, amelyek Jézus elfogatását, kihallgatását, meghurcoltatását és megfeszíttetését beszélik el. Ezeket az idézeteket mi, huszadik századi olvasók sokszor csak terhes díszítô elemnek látjuk. Pedig a mai költô is távlatokat tud nyitni verse mögé hasonló idézet- s utalás-sorozattal. Olvassuk például Babits versét, A könnytelenek könnyeit: Szakadjatok ki, bús szavak! Sem élet, sem halál: egy ôrült nemzet eleven megnyílt sírjában áll.
Már a versforma is a Szózatot idézi, de a tizenhét szakaszos költemény fontos szavakkal, szókapcsolatokkal újra és újra valóságosan ráfut Vörösmarty szövegére. S ez nem fölösleges dísz, ünnepélyesség, hanem Babits legfôbb költôi mondanivalójának kifejezôje. Ilyesféle a helyzet a szenvedéstörténet (s általában a Biblia) idézeteivel, utalásaival kapcsolatban is.
Sôt a szenvedéstörténetben nemegyszer egyenest az látszik valószínűnek, hogy nem az idézeteket ,,hordták rá'' díszítô-értelmezô elemként egy már korábban meglevô passió-történetre, hanem megfordítva. Elôbb lehetett egy idézetgyűjtemény, amely egyszerűen fölsorolta az Ószövetségnek a szenvedô igazra, Isten-emberére vonatkozó néhány passzusát, s ezeket nem Jézus szenvedésének egyik vagy másik mozzanatára vonatkoztatta, hanem általában kijelentette róluk, hogy a nagycsütörtök estétôl nagypéntek délutánig tartó eseménysorban beteljesedtek. Csak késôbb építették föl a mai, folyamatos elbeszéléssé kerekedô passió-történetet; talán nem is mindig tényleges történeti emlékek alapján, hanem inkább ezeknek az idézeteknek sorozatából. Jézus szenvedését és halálát nem közvetlenül, hanem ezeknek az ószövetségi idézeteknek tükrében akarta át- meg átelmélkedni az apostoli Egyház, mert fôként az érdekelte, hogy mi történt nagypénteken, nem az, hogy hogyan játszódtak le ennek a világot fordító napnak eseményei.
A szenvedô igazról szól például a 27. zsoltár, s így kezdôdik: ,,Világosságom és üdvösségem az Úr, kitôl félnék? Életem oltalmazója, kitôl rettegnék? Ha rámtörnek a gonoszok, hogy elveszítsenek, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. És ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom.'' A 35. zsoltár elsô sorai pedig így hangzanak: ,,Szállj perbe, Uram, azokkal, akik velem vitáznak, gyôzd le azokat, akik ellenem harcolnak. Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre. Vess lándzsát és dárdát üldözôim ellen. Mondd lelkemnek:
Én vagyok üdvösséged! Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem.'' Ez a két zsoltárrészlet bizonyosan hatott annak a jelenetnek megfogalmazására, amelyben János Jézus elfogatását ábrázolja (18,1-9). Ha ezt összevetjük a szinoptikusoknál olvasható megfelelôjével, egyszeriben sajátos eltérésekre leszünk figyelmesek. Jánosnál ez a jelenet monumentálissá vált: Jézus ellen rómaiakból és zsidókból álló valóságos kis hadsereg vonul ki, amelynek Júdás nem is kalauza, hanem már-már vezére. Megérkezésükkor Jézus magához ragadja a kezdeményezést. Elôbb kérdez, aztán kinyilatkoztatja magát: ,,Én vagyok.'' Ez a bemutatkozás sokkal súlyosabb, mint gondolnánk: egész a Jahve névig villan, ô az ,,Aki Van''. S hogy valóban, arról az kezeskedik, hogy ez a bemutatkozó, kinyilatkoztató formula újra meg újra elôfordul a negyedik evangéliumban -- központban a 13,19-cel, amelyben a lábmosás után jelenti ki Jézus apostolainak: ,,Elôre megmondom, mielôtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy Én Vagyok.'' Magában az elfogatási jelenetben még egyszerű jelentkezésnek is tarthatnánk azt, amit Jézus kimond. De az ellene fölvonulók épp ennek a szónak hallatára ,,meghátráltak és a földre rogytak'', akárcsak a szorongatott igaz ellenségei a két idézett zsoltárrészben. Jézus most el is mehetne, de inkább ismétli a kérdést, a kijelentést, s fölszólítja a fegyvereseket, hogy ôt magát fogják el, de övéit engedjék szabadon. Ha azt gondolnánk, hogy a negyedik evangélium szerzôje ennek a jelenetnek megrajzolásakor mintegy helyesbíti a szinoptikusok beszámolóját, mondjuk, saját, pontosabb emlékei alapján, akkor aligha járnánk helyes nyomon. Épp az ószövetségi utalás árulja el, hogy János egyszerűen más vonatkozásrendszerbe állította be ezt a jelenetet, mint a szinoptikusok. Az isteni fönségben megnyilatkozó Üdvözítôvel szinte az egész hitetlen Kozmoszt állította szembe, azért volt szüksége a rómaiakra is. Ebben a képben aztán nincs helye a vérrel verejtékezô magányos órák vergôdô imádságának, amely mögött -- a szinoptikusoknál -- sajátos ószövetségi háttér áll: ,,Halálosan szomorú a lelkem'' (Mk 14,34 vö.: Zsolt 42,6 és Jón 4,9 a görögben: ,,jogosan szomorkodom mind a halálig''). Júdás csókjáról nem eshetik szó, hiszen Jézust nem kell keresni, egyértelműen kiválik apostolai közül. Elôkerül azonban itt is Simon Péter kardja, s egészen váratlanul a hozzá intézett figyelmeztetésben elôkerül a kehely-metafora is: ,,Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?''
(18,11).
Ha megkérdeznék, hogy a két elfogatási jelenet közül melyik állhat közelebb a történelmi valósághoz, habozás nélkül a szinoptikusokéra szavaznánk. De valójában ez a kérdés nem egészen indokolt, s ez az ,,értékelés'' meglehetôsen félrevezetô. Az evangélisták itt sem arra törekedtek, hogy részleteiben megbízható beszámolót szerkesszenek a nagycsütörtök este eseményeirôl, hanem egyszerűen azt akarták szemünk elé állítani, hogy Jézus szenvedéstörténetében -- egészben véve -- azok az ószövetségi jövendölések teljesedtek be, amelyek a szenvedô igazról, Isten- emberérôl szólnak. Illetôleg még pontosabban: hogy Jézus szenvedése beleillik ezeknek a ,,passióknak'' sorába, beteljesedett benne az a ,,vonal'', amelyet maga az Ószövetség nem is föltétlenül tekintett prófetikus jellegűnek, s nem vonatkoztatott a Messiásra. János ért ahhoz, hogy már a szenvedés eseményein is átcsillantsa a megdicsôülés diadalfényét. Ezt teszi az elôbb elemzett elfogatási jelenetben is. Ez az ábrázolás aligha felel meg a történelmi valóságnak, de mégsem indokolatlan, hiszen a passióra húsvét következett, s ez a ,,diadalfény'' a húsvét ragyogásának elôvételezôje. Aki nem a részletek igazságát keresi, hanem az egészét, az megteheti, hogy már a Getszemániban úgy állítsa elénk Jézust, mint aki gyôzelmi útra indul. Miért érdemes mindezt tudnunk s újra meg újra meggondolnunk a szenvedéstörténet olvasása közben? Ma megszoktuk a direkt ábrázolást, a sajtó, a televízió, vagy akár a képzôművészet, a film meg az irodalom dokumentatív pontossággal szembesít az emberi fájdalommal, megaláztatással. A Szentírás nem erre törekszik. Nem mintha elborzadna a látványtól, vagy meg akarná kerülni a témát. Amint a misében megcsodálja Pilinszky János ,,a papok csillagmozgását, a ministránsok gyerekes fegyelmét... és a szépen hímzett ruhákat'', s azt mondja, hogy ,,a világnak talán legvéresebb drámáját egyedül ezzel a tiszta ellentmondással lehetséges fölidézni'', ugyanúgy a szenvedéstörténet is áttételekkel dolgozik, tiszteletbôl az esemény s az emberi szív fölfogó képessége iránt. A szenvedéstörténetet nem egyszeri, ,,szívszakasztó'' olvasmánynak szánták, hanem a hívô ember s az Egyház életét végigkísérô olvasnivalónak, amely épp tartózkodásában alkalmas arra, hogy akár naponta elôvegyük.
Az sem érdektelen, hogy ez az elbeszélésmód eltéphetetlenül beleszövi Jézus szenvedéstörténetét az emberiség szenvedéstörténetébe. Emlékeztet arra, hogy Jézus a mi sebeinktôl sebesült, a mi halálunkat, keresztünket vállalta. Hiszen szenvedését, halálát olyan szavakkal lehet elmondani, amelyek eredetileg emberek kínjának, halálának elmondására szolgáltak. Nemcsak értünk halt meg, hanem velünk is, s ezzel a mi kínunkat, megtöretésünket is a megváltás eszközévé tette.

(Jelenits István: Betű és lélek)

komment

Jézus szenvedéstörténete Szent János evangéliuma szerint

Tweet Tetszik

0

2014. március 11. - Andre Lowoa

18. fejezet
Jézus elfogatása
1 Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. 2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. 3 Júdás kapott egy csapat katonát, a fôpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
4 Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát és megszólította ôket: ,,Kit kerestek?'' 5 ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. Jézus megmondta nekik: ,,Én vagyok.'' Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. 6 Amikor azt mondta: ,,Én vagyok'', meghátráltak és földre rogytak. 7 Jézus ezért újra megkérdezte: ,,Kit kerestek?'' ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. 8 Erre Jézus így folytatta: ,,Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.'' 9 Így beteljesedett, amit mondott: ,,Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.'' 10 Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a fôpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. 11 Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem!''

Jézus Annás és Kaifás elôtt
12 A csapat parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. 13 Elôször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendôben Kaifás volt a fôpap, 14 ô adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért.''
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerôse volt a fôpapnak, bejutott Jézussal a fôpap udvarára, 16 Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerôse volt a fôpapnak, kijött és szólt a kapuban ôrködô lánynak, és bevitte Pétert. 17 A kapunál ôrködô szolgáló megkérdezte: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' ,,Nem vagyok'' -- felelte. 18 A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. 19 A fôpap a tanítványai és a tanítása felôl faggatta Jézust. 20 Jézus ezt felelte neki: ,,Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. 21 Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ôk tudják, mit tanítottam.'' 22 E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: ,,Így felelsz-e a fôpapnak?'' 23 Jézus csak ennyit mondott: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?'' 24 Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás fôpaphoz. 25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tôle: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' De tagadta: ,,Nem vagyok.'' 26 A fôpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,De hisz ott láttalak vele a kertben.'' 27 Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézus Pilátus elôtt
28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tôlük· ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' 30 ,,Ha nem volna gonosztevô -- felelték --, nem hoztuk volna eléd.'' 31 Pilátus szabadkozott: ,,Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!'' De a zsidók nem tágítottak. Nekünk senkit sem szabad megölnünk.'' 32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34 Jézus ezt felelte: ,,Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?'' 35 ,,Hát zsidó vagyok én?'' -- tört ki Pilátus. Saját néped és a fôpapok adtak kezemre. Mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: ,,Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus közbeszólt: ,,Tehát király vagy?'' Te mondod, hogy király vagyok -- mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.'' 38 Pilátus ezt mondta: ,,Mi az igazság?'' E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: ,,Én nem találom semmiben bűnösnek. 39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?'' 40 Erre újra kiabálni kezdtek: ,,Ne ôt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt.

19. fejezet
1 Erre Pilátus elôhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák tövisbôl koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' Majd arcul ütötték.
4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.'' 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: ,,Íme, az ember!'' 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' Pilátus ismét szabadkozott: ,,Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.'' 7 De a zsidók nem tágítottak: ,,Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!'' 8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy?'' Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdôre vonta: ,,Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?'' 11 Jézus csak ennyit mondott: ,,Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrôl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.''

Jézus halálra ítélése
12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetôztek: ,,Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!'' 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét elôkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: ,,Nézzétek, a királyotok!'' 15 De újra elkezdtek ordítani: ,,Halál rá! Halál rá, keresztre vele!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' De a fôpapok tiltakoztak: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.

A keresztre feszítés
Ezzel átvették Jézust. 17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felôl, Jézust meg középen.
19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erôsíttette. Ez volt a felirat: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya!'' 20 A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 21 A zsidó fôpapok azért kérték Pilátust: ,,Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.'' 22 De Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!''

Sorsot vetnek Jézus ruhájára
23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szôve. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: ,,Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek.
A katonák valóban így tettek.

Jézus anyja
25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' 27 Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

Jézus halála
28 Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: ,,Szomjazom!'' 29 Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!'' Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Megnyitják Jézus oldalát
31 Az elôkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le ôket a keresztrôl, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32 El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33 Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34 az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belôle. 35 Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjétek!'' 37 Vagy egy másik helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.''

Jézus temetése
38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

20. fejezet
Az üres sír
1 A hét elsô napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2 Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.''
3 Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4 Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5 Benézett s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6 Nem sokkal késôbb Péter is odaért, bement a sírba, s ô is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendôt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8 Most már a másik tanítvány is bement, aki elôször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9 Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának
11 Mária ott állt a sír elôtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtôl, a másik lábtól. 13 Megszólították: ,,Asszony, miért sírsz?'' ,,Mert elvitték Uramat -- felelte --, s nem tudom, hová tették.'' 14 ,,E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15 Jézus megkérdezte: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?'' Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: ,,Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.'' 16 Jézus most nevén szólította: ,,Mária!'' Erre megfordult, s csak ennyit mondott: ,,Rabboni'', ami annyit jelent, mint ,,Mester''. 17 Jézus ezt mondta neki: ,,Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.'' 18 Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.''

Jézus megjelenik a tanítványoknak
19 Amikor beesteledett, még a hét elsô napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 20 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21 Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' 22 Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! 23 Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' 24 A tizenkettô közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25 A tanítványok elmondták: ,,Láttuk az Urat!'' De kételkedett: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.'' 26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 27 Aztán Tamáshoz fordult: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívô!'' 28 Tamás fölkiáltott: ,,Én Uram, és Istenem!'' 29 Jézus csak ennyit mondott: ,,Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.'' 30 Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai elôtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31 Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyetek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen benne.

komment

Jézus szenvedéstörténete Szent Lukács evangéliuma szerint

Tweet Tetszik

0

2014. március 10. - Andre Lowoa

22. fejezet
Júdás árulása
1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. 2 A fôpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptôl.
3 A sátán hatalmába kerítette a karióti Júdást, a tizenkettô közül az egyiket. 4 Elment, hogy megbeszélje a fôpapokkal meg a templomôrség vezetôivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. 5 Ezek örömmel fogadták, és pénzt ígértek neki. 6 Megegyezett velük, és kereste a kedvezô alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

Az utolsó vacsora elôkészítése
7 Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: ,,Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük.'' 9 ,,Hol készítsük el?'' -- kérdezték. 10 ,,Menjetek a városba -- felelte --, ott találkoztok egy vizeskorsót vivô emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, 11 s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? 12 És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el. 13 Elmentek s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

Az Oltáriszentség alapítása
14 Amint elérkezett az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt. 15 Így szólt hozzájuk: ,,Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielôtt szenvedek. 16 Mondom nektek, többé nem eszem a húsvéti vacsorát, míg be nem teljesedik az Isten országában.''
17 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 18 ,,Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg el nem jön az Isten országa.'' 19 Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.'' 20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 21 De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. 22 Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.'' 23 Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.

Tanítás az alázatosságról
24 Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 25 Erre ezt mondta nekik: ,,A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevô úrnak hívatják magukat. 26 Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 27 Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. 28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. 29 Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, 30 hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.

Péter tagadásának megjövendölése
31 Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 32 De imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erôsíted majd meg testvéreidet. ,,Uram -- felelte --, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sôt még a halálba is kövesselek.'' 34 Ô azonban így válaszolt: ,,Péter, mondom neked, mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.''
35 Aztán tovább beszélt hozzájuk: ,,Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?'' ,,Semmiben -- felelték. 36 ,,Most azonban, --folytatta -- akinek van erszénye, vegye elô, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 37 Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A Gonosztevôk közé számították. Sorsom beteljesedik.'' 38 ,,Uram -- mondták --, nézd van itt két kard!'' Erre csak annyit mondott: ,,Elég.''

Ima a Getszemáni kertben
39 Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. 40 Amikor odaért, kérte ôket: ,,Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.'' 41 Aztán odébbment úgy egy kôhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 42 Atyám, ha akarod kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.'' 43 Megjelent neki az égbôl egy angyal és megerôsítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. 44 Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45 Aztán abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. 46 Rájuk szólt: ,,Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!'

Jézus elfogatása
47 Mielôtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettô közül. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus megkérdezte: ,Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?'' 49 Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: ,,Uram kardot rántsunk ellenük?'' 50 Egyikük mindjárt le is sújtott a fôpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. 51 De Jézus leintette: ,,Hagyjátok, elég!'' Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.
52 Az ellene kivonult fôpapoknak, a templomôrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: ,,Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! 53 Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.''

Péter tagadása
54 Elfogták és a fôpap házába vitték. Péter messzirôl kísérte. 55 Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. 56 Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: ,,Ez is vele volt.'' 57 De tagadta: ,,Asszony, nem is ismerem.'' 58 Nem sokkal ezután egy másik vette észre: ,,Te is közéjük tartozol'' -- szólt neki. Péter tiltakozott: ,,Ember, nem tartozom.'' 59 Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: ,,De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.'' 60 ,,Ember -- tagadta újra Péter -- nem tudom, mit beszélsz.'' Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. 61 Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre, Péternek eszébe jutott, mit mondott az Úr: ,,Mielôtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.'' 62 Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus kicsúfolása
63 Az emberek, akik ôrizték, csúfot űztek belôle és bántalmazták. 64 Befödték a fejét és kérdezgették: ,,Találd el, ki ütött meg?'' 65 És mindenféle szitkokat szórtak rá.

Jézus a fôtanács elôtt
66 Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a fôpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. 67 ,,Ha te vagy a Messiás'' -- szólították fel --, mondd meg nekünk.'' Így válaszolt rá: ,,Ha megmondom is, nem hiszitek el. 68 Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. 69 De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.'' 70 Erre egyszerre közbevágtak: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?'' Ô pedig ezt mondta nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.'' 71 ,,Mi szükségünk van még tanúkra? -- mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából.''

23. fejezet
Jézus Pilátus elôtt
1 Ezzel fölkerekedett az összeverôdött nép, és Pilátushoz kísérték. 2 Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk -- mondták --, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ô a Messiás király.'' 3 Pilátus megkérdezte tôle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- felelte. 4 Pilátus erre kijelentette a fôpapoknak és a népnek: ,,Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek'' 5 De azok erôsködtek: ,,Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.''

Jézus Heródes Antipás elôtt
6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7 Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felôle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9 Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10 A fôpapok és írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11 Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belôle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelôtt haragban voltak.

Jézus elítélése
13 Pilátus ismét összehívta a fôpapokat, a véneket és a népet 14 s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15 És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16 Megfenyítem hát és szabadon bocsátom.'' 17 Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18 Az egész nép ezt ordította: ,,Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!'' 19 A városban lázadás tört ki és gyilkosság fordult elô, Barabás emiatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!'' 22 Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért kereszthalálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.'' 23 De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24 Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25 Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

A keresztút
26 Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezôrôl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus hozzájuk fordult: ,,Jeruzsálem leányai -- mondta nekik --, ne engem sírassatok. Inkább magatokat sírassátok és gyermekeiteket, 29 mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddôk, akik nem szültek, nem szoptattak. 30 Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31 Mert ha a zöldellô fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?''

Jézus a kereszten
32 Két kivégzésre ítélt gonosztevôt is vittek vele. 33 Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevôket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34 Jézus pedig mondta: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.'' Ruháján sorsot vetve megosztoztak. 35 A nép bámészkodott, a fôtanács tagjai gúnyolódtak: ,,Másokat megmentett -- mondták --, most mentse meg magát, ha ô a Messiás, az Isten választottja! 36 Gúnyt űztek belôle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: 37 ,,Ha te vagy a zsidók királya, segíts magadon!'' -- mondták. 38 Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya.
39 Az egyik fölfeszített gonosztevô káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.'' 40 A másik rászólt: ,,Nem félsz az Istentôl? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41 Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez nem csinált semmit.'' 42 Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljön uralmad.'' 43 Ezt válaszolta neki: ,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.''

Jézus halála
44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön s egészen a kilencedik óráig tartott. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E szavakkal kilehelte lelkét. 47 Amikor a százados a történteket látta, dicsôítette az Istent s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' 48 És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverôdött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. 49 Jézus ismerôsei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileábólkísérték, távolabb állva nézték.

Jézus temetése
50 Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából származott és maga is várta az Isten országát. 51 Tagja volt a tanácsnak, de nem értett egyet a határozattal és az eljárással. 52 Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. 54 A készület napja volt, a szombat már beállóban. 55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. 56 Hazatérôben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.

24. fejezet
Jézus feltámadása
1 A hét elsô napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az elôkészített illatszereket is. 2 A kô el volt a sírtól hengerítve.
3 Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4 Még fel sem ocsúdtak meglepetésükbôl, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5 Ijedtükben a földre szegezôdött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: ,,Miért keresitek az élôt a halottak között? 6 Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7 ,,Az Emberfiának -- mondta -- a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.'' 8 Erre eszükbe jutottak e szavai. 9 A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. 10 Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, 11 de azok üres fecsegésnek tartották és nem hittek nekik.
12 Péter mégis menten a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament és igen elámult a történteken.

komment

Krisztus szenvedéstörténete Szent Márk evangéliuma szerint

Tweet Tetszik

0

2014. március 09. - Andre Lowoa

14. fejezet
Elhatározzák Jézus halálát
1 Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe elôtt a fôpapok és írástudók arról tanácskoztak, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. 2 Egy dologban megállapodtak: ,,Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!''

A betániai vacsora
3 Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. 4 Némelyek bosszankodtak magukban: ,,Miért kell a kenetet így pazarolni? 5 Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.'' És szemrehányást tettek az asszonynak. 6 Jézus azonban ezt mondta: ,,Hagyjátok. Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem? 7 Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem maradok mindig veletek. 8 Azt tette, ami telt tôle. Elôre megkente testemet a temetésre. 9 Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd azevangéliumot, az ô tettérôl is megemlékeznek.''

Júdás árulása
10 Iskarióti Júdás, egy a tizenkettô közül elment a fôpaphoz, hogy elárulja. 11 Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvezô alkalmat, hogy kezükre adhassa.

Az utolsó vacsora elôkészítése
12 A kovásztalan kenyér elsô napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: ,,Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az elôkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?'' 13 Erre elküldte két tanítványát: ,,Menjetek a városba -- mondta. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivô emberrel. Szegôdjetek a nyomába, 14 aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? 15 Ô majd mutat nektek egy étkezésre berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.'' 16 A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.

Jézus bejelenti Júdás árulását
17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettôvel. 18 Az asztalnál vacsora közben Jézus kijelentette: ,,Bizony mondom nektek, egyiketek elárul engem, egy, aki eszik velem.'' 19 Elszomorodtak és sorra kérdezték: ,,Csak nem én?'' 20 Így válaszolt: ,,Tizenkettôtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. 21 Az Emberfia elmegy ugyan,amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.''

Az oltáriszentség alapítása
22 Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: ,,Vegyétek, ez az én testem.'' 23 Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belôle. 24 Ô pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak. 25 Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szôlô termésébôl addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.''

Péter tagadásának megjövendölése
26 Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák- hegyére. 27 Ott Jézus megmondta: ,,Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. 28 De feltámadásom után majd elôttetek megyek Galileába.'' 29 Péter erôsködött: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem. 30 Jézus csak ennyit mondott: ,,Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielôtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.'' 31 Erre még jobban fogadkozott: ,,Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg.'' Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálküzdelme
32 Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: ,,Üljetek itt le, amíg imádkozom.'' 33 Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrôdni. 34 Majd így szólt hozzájuk: ,,Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!'' 35 Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. 36 Abba, Atyám! -- fohászkodott --, te mindent megtehetsz. Vedd el tôlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.'' 37 Visszament hozzájuk, de alva találta ôket. Megszólította Pétert: ,,Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértés be ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.'' 39 Megint elvonult és elôbbi szavait ismételve tovább imádkozott. 40 Visszatérve újra alva találta ôket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. 41 Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: ,,Még mindig alusztok és pihentek? 42 Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Nézzétek, ott jön az áruló!''

Jézus elfogatása
43 Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettô közül s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a fôpapok, írástudók és vének küldtek ki. 44 Az áruló így adott jelt: ,,Akit megcsókolok, ô az. Fogjátok el és vezessétek el biztos ôrizet alatt!'' 45 Odaérve rögtön Jézushoz lépett: ,,Mester'' -- szólt és megcsókolta. 46 Erre rátették kezüket és elfogták. 47 Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a fôpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. 48 Jézus így szólt hozzájuk: ,,Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. 49 Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie.'' 50 Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. 51 Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, 52 otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül futott.

Jézus Kaifás elôtt
53 Jézust a fôpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a fôpapok, vének és írástudók. 54 Péter messzirôl követte, egészen be a fôpap udvarába. Ott az ôrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél.
55 A fôpapok és az egész fôtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56 Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. 57 Ekkor néhányan felálltak s ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58 ,,Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot és három nap alatt másikat építek, amely már nem emberi kéznek lesz alkotása.'' 59 De vallomásuk így sem vágott egybe.
60 Erre középre állt a fôpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: ,,Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?'' 61 De ô hallgatott és nem felelt semmit. A fôpap újra megkérdezte: ,,Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?'' 62 Jézus így válaszolt: ,,Én vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján és eljön az ég felhôin.'' 63 A fôpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: ,,Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?'' Mind méltónak ítélték a halálra. 65 Ekkor némelyek leköpdösték, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: ,,Találd el, ki az!'' Még az ôrség tagjai is arcul verték.

Péter megtagadja Jézust
66 Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a fôpap egyik szolgálója. 67 Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: ,,Te is a názáreti Jézussal jártál.'' 68 De ô tagadta: ,,Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.'' Ezzel kiment az elôcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. 69 A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: ,,Ez is közülük való.'' 70 Ô megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: ,,Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.'' 71 Erre átkozódni és esküdözni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert, akirôl beszéltek.'' 72 A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: ,,Mielôtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.'' És könnyekre fakadt.

15. fejezet
Jézus Pilátus elôtt
1 Reggel a fôpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész fôtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- válaszolta. 3 A fôpapok sok vádat felhoztak ellene. 4 Pilátus újra megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!'' 5 Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust.
6 Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tôle. 7 Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8 Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 9 Pilátus megkérdezte: ,,Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?'' 10 Mert tudta, hogy a fôpapok csak irigységbôl adták kezére. 11 Ám a fôpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12 Pilátus ismét megkérdezte: ,,Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?'' 13 Azok újra ezt kiáltozták: ,,Keresztre vele!'' 14 Pilátus folytatta: ,,Mi rosszat tett?'' Azok annál hangosabban kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 15 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása
16 A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyôrséget. 17 Bíborba öltöztették, tövisbôl font koszorút tettek a fejére, 18 és így köszöntötték: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 19 A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak elôtte. 20 Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá.

A keresztre feszítés
Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. 21 Az egyik arra menô embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufus apját, aki éppen a mezôrôl jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22 Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponyák hegyét jelenti. 23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24 Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25 Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: A zsidók királya.
27 Vele együtt két gonosztevôt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felôl. 28 Így beteljesedett az Írás: A gonoszok közé sorolták.
29 Az arra menôk káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták:,,Te, aki lerombolod a templomot és három nap alatt felépíted, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztrôl.'' 31 A fôpapok és írástudók szintén gúnyolódtak ilyen kijelentésekkel: ,,Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32 A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztrôl a szemünk láttára, s akkor hiszünk.'' Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek.
33 Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34 Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: ,,Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?'' Ez annyit jelent: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el?'' 35 Az ott állók közül néhányan hallották és megjegyezték: ,,Illést hívja.'' 36 Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. ,,Hadd lássuk -- mondta --, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!'' 37 Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
38 A templom függönye ekkor kettéhasadt felülrôl egészen az aljáig. 39 Mikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: ,,Ez az ember valóban az Isten Fia volt.'' 40 Asszonyok is álltak ott, és messzirôl nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. 41 Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése
42 Amikor esteledett -- elôkészület napja, azaz szombat elôtt való nap volt --,
43 jött egy elôkelô tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. 45 Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. 46 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47 Mária Magdolna és Mária, József anyja meg figyelték, hogy hová temette.

16. fejezet
Jézus feltámadása
1 Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. 2 A hét elsô napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3 Egymás közt így beszélgettek: ,,Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elôl?'' 4 De amikor odanéztek, látták, hogy a kô el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 5 Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. 6 De az megszólította ôket: ,,Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek itt a hely ahová tették! 7 De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Elôttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.'' 8 Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erôt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmirôl.

Jézus megjelenései
9 Miután a hét elsô napjának reggelén feltámadt, elôször Mária Magdolnának jelent meg, akibôl a hét ördögöt kiűzte. 10 Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. 11 Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. 12 Ezután idegen alakban megjelent kettônek közülük útközben, amikor vidékre mentek. 13 Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek.
14 Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívüségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.

Az apostolok küldetése
15 Aztán így szólt hozzájuk: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. 17 ,,Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18 kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.''

A mennybemenetel
19 Urunk Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, 20 ôk meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

komment

A pápa is sürgeti a 8 magyar boldoggá avatását

Tweet Tetszik

0

2014. március 08. - Andre Lowoa

Szombaton egy szentimrevárosi lelki nap keretében ismerkedhetünk meg a hét ferences és egy ciszterci novícius szombathelyi pap vértanúságával, ők lehetnek Sándor István után legközelebb boldogok. Várhatóan nem kell sok évet várni a következő nagy ünnepre, Ferenc pápa ugyanis személyesen priorizálja a XX. századi diktatúrák áldozatainak boldoggá avatási ügyeit.

Rómában kibontották a 7+1 boldoggá avatásra váró magyar szerzetespap 3300 oldalas dokumentációját, ezzel párhuzamosan Magyarországon nekiláttak a „munka” másik felének: az érintett ciszterci rend, a Szombathelyi Egyházmegye és a ferencesek, Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael, valamint Brenner János népszerűsítésébe kezdtek.

Szombaton a vértanú sorsú papok napja lesz a budai ciszterci Szent Imre Gimnáziumban 10.45-től filmvetítéssel, kiállítással, egykori cella- és paptársak személyes beszámolóival. A részleteket Kálmán Peregrin ferences szerzetes mesélte el az MNO-nak, aki viceposztulátori minőségében vesz részt a hét ferences boldoggá avatási eljárásában.

Ismert, Brenner János szombathelyi egyházmegyés vértanú pap, ciszterci novícius boldoggá avatási eljárásának hazai szakasza kilenc év után, 2008-ban lezárult, a ferenceseké valamivel később kezdődött (2011. november 27.), de az egyházmegyei szakasz már az ő esetükben is véget ért (2013. augusztus 31.), és aztán Rómába repült a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjához.

Boldoggá avatás: ami eddig történt
l a vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációjánál folytatódott az eljárás. k, a kongregáció vezetése és a Szentatya is áttekinti a szakvéleményt.

– A testületnél jelenleg ez a két magyar vonatkozású ügy fut, a ciszterci Brenner János atyáé és a hét ferencesé. Utóbbiak iratanyagát január 20-án bontották fel formai ellenőrzésre, mert ez egy szabályos bírósági per. Arra gondoltunk Veress András megyés püspök úrral és Dékány Sixtus ciszterci apáttal, hogy az ő tiszteletüket közösen szeretnénk elmélyíteni, életük történetét megismertetni a közvéleménnyel. Az ő példájukra való odafigyeléssel kezdjük a nagyböjtöt – magyarázza Kálmán Peregrin atya.

Törekvésükhöz sokan csatlakoznak, az ország számos pontjáról érkeznek zarándokok a Feneketlen-tó partjára, akik aztán elviszik az élményt és a tanúságtételeket otthonaikba. Körösztös Krizosztomot és Kovács Kristófot ráadásul idén 70, Károlyi Bernátot 60 esztendeje ölték meg, ami alkalmat ad egész közeli találkozásra: Krizosztom atyának például azzal a kelyhével miséznek majd, amelyikkel ő tette ezt Újvidéken, elhurcolása előtt.

Nem kevesen egyébként már eddig is felfedezték maguknak a XX. századi vértanú szerzeteseket. Mint Peregrin atya mondja, több imameghallgatást is tulajdonítanak a ferencesek közbenjárásának.

– Volt olyan házaspár, amelynél hosszú ideig nem lehetett gyermek, de miután Károlyi Bernát közbenjárását kérték imáikban, az meghallgatásra talált. Egy másik esetben egy gyermekeit egyedül nevelő édesapa épült fel csodás módon egy életveszélyes agyérgörcs után, ő Rafael atya közbenjárását kérte fohászaiban.

Károlyi Bernát csoportjának és Brenner Jánosnak egyébként azért sem lebecsülendő a hatása, mert a hozzájuk kapcsolódó történészi kutatás új történelemszemléletet hoz: többen a vértanúk közül ugyanis aktív zsidómentést végeztek a második világháború alkonyán.

Történelemformáló boldoggá avatás

– Kriszten Rafael atya betegeskedő ember volt, szervezőmunkája által mégis egy egész zsidómentő hálózat jött létre, és népkonyhákat is üzemeltetett. Amikor pedig felrobbantották a Margit hidat, csónakkal igyekezett a haldoklók segítségére a Duna jeges vizén. De Bernát atya is számos zsidó életét megmentette. Ezek a tanúságtevők saját bátorságukkal, ártatlanságukkal, életükkel és halálukkal megmutatják mindkét XX. századi diktatúra embertelenségét; hatásukkal a történelemszemléletre elérik, hogy ne legyenek kijátszhatók egymás ellen a nagy diktatúrák, mindkettő gonoszságát rajtuk keresztül egyformán lehet látni – érzékelteti Kálmán Peregrin az 1944 és ’57 között elhunyt szerzetespapok hatását.

Amihez még hozzá kell tennünk azt is, hogy néhány héttel ezelőtt a kongregáció prefektusa nyilatkozatot adott ki, miszerint a pápa külön felhívta a figyelmüket arra: a XX. századi diktatúrák áldozatainak boldoggá avatási ügyeit vegyék előre. – Úgy tűnik tehát, hogy a mostani Szentatya evangelizációs szempontjaiba is jól beleillik ez a nyolc személy – mondta Peregrin atya.

A szombati rendezvényhez kapcsolódóan a szomszédos templomban látható lesz Brenner János karinge és stólája, amiben 1957-ben a kommunisták kivégezték. Látható lesz továbbá a Paskai László bíboros által megőrzött misekönyv is, amivel Hajnal Zénó atya misézett elfogása előtt, 1945 karácsonyán a menekülteknek. A filmek kedvelői Csallóközi Zoltán 2013-as alkotásával találkozhatnak, amiben közelebbről is megismerhető Károlyi Bernát működése és tanúságtétele. Brenner Jánosról is készült film, amit szintén levetítenek a Villányi úton.

A boldoggá avatási eljárás végidőpontját nehéz megjósolni, de ha vértanú Sándor István vagy Meszlényi Zoltán perét nézzük, akár 2-3 éven belül újabb boldoggá avatás kihirdetésére is sor kerülhet Budapesten, illetve Szombathelyen.

A vértanúk százada – a 7+1 pap

1944 és 1954 között megöltek hét ferences szerzetest, hárman szovjet és jugoszláv csapatok, négyen pedig a kiépülő kommunista rendszer áldozatai lettek. Brenner Jánossal 1957-ben végeztek a kommunisták. Ismerje meg őket!

KÁROLYI BERNÁT (1892–1954) 1913-ban tett ferences örök fogadalmat, pappá 1945-ben szentelték. Az első világháború zárószakaszában tábori lelkészként tevékenykedett a fővárosban és Szécsényben. 1929-ben hittérítő munkára jelentkezett, és a kínai Paokingba utazott. Alapított egy missziós iskolát, betegeket, időseket ápolt, és szerkesztett egy 2000 szavas magyar–kínai szótárt, munkája elismeréseként 1936-ban a missziós terület második emberévé nevezték ki, de betegsége miatt két évvel később haza kellett jönnie. 1939-ben helyezték a pasaréti kolostorba helyettes vezetőnek, ott ferences újságot is szerkesztett. Kisvártatva kinevezték a kecskeméti rendház vezetőjévé (a kecskeméti zsidóság megmentőjeként tartják számon, emlékére fát is ültettek a városban), majd a pappá szentelése utáni évben a pasarétiek élére került. Még 1944-ben a rendházban rejtegette azokat, akik a nyilasok elől menekülve hozzá fordultak segítségért. Ő bújtatta el Vörös János honvédelmi minisztert is. Demokráciaellenesség vádjával tartóztatták le, de kiengedése után elindult az 1947-es választásokon, ahol egyéni mandátumot szerzett a Demokrata Néppárt színeiben. Mivel elöljárói nem engedték, hogy politikai pályafutásba kezdjen, lemondott. 1948-ban nem jogerősen börtönbüntetésre ítélték, de csak 1949. november végén a pasaréti templomból hurcolták el az ávósok – épp vásárolni ment óvodásoknak –, majd megkínozták. Vácott internálták, a börtönben halt meg 1954-ben. Jeltelen sírba temették. Akik a börtönben találkoztak vele, úgy tartották, hogy „egy maroknyi mennyország volt a pokol kapujában”. Károlyi lehet a képviselők védőszentje.

KÖRÖSZTÖS KRIZOSZTOM (1900–1944) „Nem akarjuk cserbenhagyni azt a népet, amely megszeretett minket, nagy áldozatot hozott (…). Itt maradásunk valószínű következményeivel tisztában vagyunk…” – írta elöljárójának halála előtt. Október 28-án, Újvidéken a partizánok végezték ki, mert a hívekkel maradt a meghurcolások idején.

KOVÁCS KRISTÓF (1914–1944) a lágerben is hamar megtalálta a beteg, szomorú embereket, akiket „ne aggódj, kis pajtásom” megszólítással biztatott. Kamarás Mihály atya, aki szemtanúja volt kivégzésének, egy történetet említ: sikerült egy alkalommal bort és ostyát hozatni a táborba misézéshez, amit Kovács Kristóf egy betegnek odaadott szíverősítőül… Sic debuit esse (Így kellett történnie) – ezek voltak utolsó szavai a kivégzés előtt.

HAJNAL ZÉNÓ (1900–1945) a Gyékényesre bevonuló bolgár partizánokat egyházi öltözetben várta, hogy a hívek a menetelés közben is láthassák, van mellettük pap, tudnak gyónni. Egy katona – látva a ruhát – az árokba lőtte a helyi plébánossal együtt.

KISS SZALÉZ (1904–1946) naplójában 17 évesen előre megírta, hogy a vértanúság útjára lép. 1946-ban azért ítélték halálra, mert nem törte meg a gyónási titkot. Mindszenty József mondta róla: „A magyar vértanúpapok sorát Szaléz atya nyitja meg.” Sopronkőhidán végezték ki. Halála után hajtóvadászat indult az egyházhoz köthető ifjúságnevelő mozgalmak, különösen a cserkészet ellen.

LUKÁCS PELBÁRT (1916–1948) a börtönpincében maga köré gyűjtötte azokat, akik rózsafüzért akartak imádkozni. A hangot meghallotta egy Ungvárról odahurcolt zsidó is, akivel Pelbárt atya egy harmadik társukkal új fejezetet nyitott a hírhedett Vilma Királynő úti börtönpincében; nem panaszkodtak, nem jajveszékeltek, megbocsátottak és imádkoztak. Finn-Karéliába hurcolták, ott halt vértanúhalált. A Kiss Szaléz és Lukács Pelbárt elleni eljárások voltak a Mindszenty-per főpróbái, az volt a „bűnük”, hogy az ifjúsággal foglalkoztak, amit, mint azt Sándor Istvánnál később látjuk, a kommunisták nem tűrtek el. Pelbárt atyának a ma közismert és közkedvelt Olofsson Placid atya volt a cellatársa.

KRISZTEN RAFAEL (1899–1952) pasaréti és Margit körúti házfőnök is volt, 1950-ben a hatvani kolostor elöljárója, az üldözött zsidók és a szegény családok támasza. Hatvanból hurcolták el. A téli hidegben egy szál kabát volt az összes börtönruházata, „pucér Krisztusnak” gúnyolta őt egy őr. Tüdőbajban halt meg, fogságban.

BRENNER JÁNOS (1931–1957) 1950-ben jelentkezett a ciszterci rendbe, néhány héttel később azonban utolérte zirci állomáshelyét a kommunisták bosszúja. A rend vezetése, hogy mentse a szerzeteseket, integrálta a rendtagokat az egyházmegyékbe, így lett 1951-ben Brenner szombathelyi egyházmegyés. 1955-ben pappá szentelték, Rábakethelyen kezdte szolgálatát, rajongott az ifjúságért, együtt sportolt velük. 1957-ben többször is megpróbálták megölni, végül december 14-én éjjel, miután a Zsida felé vezető úton többször is megtámadták, 32 késszúrással végezték ki, miközben egy halálos beteg felé tartott. Halála része volt az egyház és a hívek ellen irányuló megfélemlítéssorozatnak.

(Bucsy Levente, mno.hu )

komment

Jézus szenvedéstörténete Szent Máté evangéliuma szerint

Tweet Tetszik

0

2014. március 08. - Andre Lowoa

26. fejezet
Elhatározzák Jézus halálát, Jézus megjövendöli szenvedését

1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 2 ,,Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.''
3 Akkor összegyűltek a fôpapok és a nép vénei Kaifás fôpap palotájában, 4 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. 5 Mindamellett megállapodtak: ,,Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.''

A betániai vacsora

6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. 8 Ennek láttán a tanítványok bosszankodtak: ,,Mire való ez a pazarlás? 9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni s az árát a szegények közt szétosztani.'' 10 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: ,,Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.'' 11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. 12 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. 13 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.''

Júdás árulása
14 Ekkor a tizenkettô közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fôpapokhoz, 15 és ezt kérdezte tôlük: ,,Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?'' Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Attól kezdve már csak a kedvezô alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

Az utolsó vacsora

17 A kovásztalan kenyér ünnepének elsô napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: ,,Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?'' 18 Így felelt: ,,Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idôm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.'' 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.

20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 21 Vacsora közben megszólalt: ,,Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.'' 22 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?'' 23 ,,Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el'' -- felelte. 24 ,,Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.'' 25 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: ,,Csak nem én vagyok az, mester?'' ,,Magad mondtad'' -- válaszolta.

26 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek és egyétek, ez az én testem!'' 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: ,,Igyatok ebbôl mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.''

Péter tagadásának megjövendölése

30 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. 31 Akkor Jézus mondta: ,,Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok. 32 De feltámadásom után majd elôttetek megyek Galileába.'' 33 Péter fogadkozott: ,,Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.'' 34 Jézus csak ennyit mondott: ,,Bizony mondom neked, még az éjjel, mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.'' 35 Péter erôsködött: ,,Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.'' Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

Jézus halálküzdelme

36 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. ,,Üljetek le -- mondta tanítványainak --, én arrébb megyek és imádkozom.'' 37 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el és gyötrôdni kezdett. 38 ,,Halálosan szomorú a lelkem -- mondta nekik. Maradjatok itt és virrasszatok velem!'' 39 Valamivel odébb ment és leborulva így imádkozott: ,,Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.'' 40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta ôket. Szemére vetette Péternek: ,,Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? 41 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erôtlen.'' 42 Másodszor is elment és így imádkozott: ,,Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.'' 43 Mikor visszatért, megint alva találta ôket. 44 Erre otthagyta ôket, újra elment és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 45 Aztán visszament tanítványaihoz s így szólt: ,,Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. 46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.''

Jézus elfogatása

47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettô közül az egyik, s vele a fôpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 48 Az áruló jelben egyezett meg velük. ,,Akit megcsókolok -- mondta --, ô az, fogjátok el!'' 49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. ,,Üdvözöllek, Mester!'' -- mondta és megcsókolta. 50 Jézus megkérdezte: ,,Barátom, miért jöttél?'' Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. 51 Jézus kísérôi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fôpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. 52 Jézus rászólt: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Aki kardot ragad, az kard által vész el. 53 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetném Atyámat s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet. 54 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?'' 55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: ,,Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

Jézus Kaifás elôtt
57 Akik elfogták Jézust, Kaifás fôpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. 58 Péter messzirôl követte, egészen a fôpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.

59 A fôpapok és az egész fôtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, 60 de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettô 61 s így vádaskodott: ,,Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.'' 62 A fôpap erre felállt és megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?'' 63 Jézus hallgatott. A fôpap folytatta: ,,Esküvel kényszerítlek az élô Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?'' 64 ,,Magad mondtad -- felelte Jézus. ,,De mondom nektek, mostantól, látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhôin.'' 65 A fôpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: ,,Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. 66 Mi a véleményetek?'' ,,Méltó a halálra!'' -- kiabálták. 67 Aztán szembeköpdösték és ököllel verték, mások arcul ütötték 68 és közben kérdezgették: ,,Találd ki, Messiás, ki ütött meg!'' Péter megtagadja Jézust

69 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló és megszólította: ,,Te is a galileai Jézussal voltál.'' 70 De ô mindnyájuk hallatára tagadta: ,,Nem értem, mit beszélsz.'' 71 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: ,,Ez is a názáreti Jézussal volt'' -- mondta a többieknek. 72 Megint tagadta, most már esküvel: ,,Nem ismerem azt az embert.'' 73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: ,,De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.'' 74 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert!'' Azon nyomban megszólalt a kakas. 75 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: ,,Mielôtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.'' Kiment és keserves sírásra fakadt.

27. fejezet
Jézus Pilátus elôtt
     1 Amikor megvirradt, a fôpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. 2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás kétségbeesése
     3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a fôpapoknak és a véneknek. 4 ,,Vétkeztem -- mondta --, elárultam az igaz vért.'' ,,Mi közünk hozzá?'' -- válaszolták. ,,A te dolgod!'' 5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 6 A fôpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: ,,Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.'' 7 Tanácsot tartottak és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetônek. 8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezônek. 9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:

     Fogtam a harminc ezüstöt,
     annak árát, akit ennyire becsültek,
     akit Izrael fiai becsültek ennyire,
     10 s a fazekas telkéért adtam,
     ahogy az Úr parancsolta nekem.

Pilátus ítélete

11 ,,Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' ,,Te mondod'' -- felelte Jézus. 12 A fôpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13 Erre Pilátus így szólt hozzá: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' 14 De ô egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepôdött.

15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?'' 18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységbôl adták kezére.

19 Míg ott ült ítélôszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.''

20 A fôpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21 A helytartó tehát föltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül?'' 22 ,,Barabást!'' -- kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: ,,Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?'' Mind azt kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 23 ,,Dehát mi rosszat tett?'' -- kérdezte. Annál inkább ordították: ,,Keresztre vele!'' 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sôt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: ,,Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok -- mondta. Ti lássátok!'' 25 Erre az egész tömeg zúgta: ,,Vére rajtunk és fiainkon!'' 26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása

27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyôrséget. 28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29 Tövisbôl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elôtte és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus keresztre feszítése

32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és ôrizték. 36 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: 37 Ez Jézus, a zsidók királya.

38 Vele együtt két gonosztevôt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra menôk káromolták, s fejüket csóválva 40 mondogatták: ,,Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrôl!'' 41 Ugyanúgy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a fôpapok is: 42 ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztrôl, s akkor hiszünk neki. 43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.'' 44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevôk is.

Jézus halála

45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 46 Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: ,,Éli, Éli, lamma szabaktani?'' Vagyis: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?'' 47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: ,,Illést hívja.'' 48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra és inni adott neki. 49 A többiek meg így beszéltek: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.'' 50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor

51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrôl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, 52 sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Feltámadása után elôjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

54 A százados és a többiek is, akik Jézust ôrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: ,,Ez valóban Isten Fia volt'' -- mondták. 55 Messzirôl több asszony figyelte, mi történik, olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Jézus temetése
57 Amikor már estére járt az idô, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
62 Másnap, a készület napjának elmúltával a fôpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál 63 és figyelmeztették: ,,Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig ôrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az elôbbinél.'' 65 ,,Van ôrségetek -- válaszolta Pilátus --, menjetek, ôrizzétek magatok, ahogy csak tudjátok!'' 66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és ôrséget állítottak a sírhoz.

28. fejezet
Jézus feltámadása

1 Szombat elmúltával, a hét elsô napjának hajnalán Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. 2 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 4 Az ôrök remegtek tôle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 5 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: ,,Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 6 Nincs itt. Feltámadt, ahogy elôre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 7 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból elôttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.''

Jézus megjelenik az asszonyoknak
8 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. 9 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben s így köszöntötte ôket: ,,Üdv nektek!'' Odafutottak, leborultak elôtte és átkarolták a lábát. 10 Jézus így szólt: ,,Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.''

Az ôrség kioktatása

11 ,,Még úton voltak, amikor néhány ôr bement a városba és jelentette a fôpapoknak a történteket. 12 Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak 13 és meghagyják nekik: ,,Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. 14 Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.'' 15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók közt.

Az apostolok küldetése

16 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte ôket. 17 ,,Amint meglátták, leborultak elôtte, bár néhányan kételkedtek. 18 Jézus odalépett hozzájuk és így szólt: ,,Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19 Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 20 és tanítsátok meg ôket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.''

komment

A keresztút állomásainak szentírási eredete

Tweet Tetszik

0

2014. március 07. - Andre Lowoa

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust
Mt 27,11-31; Mk 15,1-15; Lk 23,1-25; Jn 18,28-19,16

Mt 27,11-31
     27,11 ,,Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' ,,Te mondod'' -- felelte Jézus. 12 A fôpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13 Erre Pilátus így szólt hozzá: ,,Nem hallod, mi mindennel vádolnak?'' 14 De ô egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepôdött.
     15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?'' 18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységbôl adták kezére.
     19 Míg ott ült ítélôszékében, a felesége üzenetet küldött neki: ,,Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.''
     20 A fôpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21 A helytartó tehát föltette a kérdést: ,,Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettô közül?'' 22 ,,Barabást!'' -- kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: ,,Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?'' Mind azt kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 23 ,,Dehát mi rosszat tett?'' -- kérdezte. Annál inkább ordították: ,,Keresztre vele!'' 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sôt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: ,,Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok -- mondta. Ti lássátok!'' 25 Erre az egész tömeg zúgta: ,,Vére rajtunk és fiainkon!'' 26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
     27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyôrséget. 28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29 Tövisbôl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elôtte és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Mk 15,1-15
     15,1 Reggel a fôpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész fôtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- válaszolta. 3 A fôpapok sok vádat felhoztak ellene. 4 Pilátus újra megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!'' 5 Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust.
     6 Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tôle. 7 Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8 Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 9 Pilátus megkérdezte: ,,Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?'' 10 Mert tudta, hogy a fôpapok csak irigységbôl adták kezére. 11 Ám a fôpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12 Pilátus ismét megkérdezte: ,,Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?'' 13 Azok újra ezt kiáltozták: ,,Keresztre vele!'' 14 Pilátus folytatta: ,,Mi rosszat tett?'' Azok annál hangosabban kiáltották: ,,Keresztre vele!'' 15 Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Lk 23,1-25
     23,1 Ezzel fölkerekedett az összeverôdött nép, és Pilátushoz kísérték. 2 Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk -- mondták --, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ô a Messiás király.'' 3 Pilátus megkérdezte tôle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' ,,Magad mondod'' -- felelte. 4 Pilátus erre kijelentette a fôpapoknak és a népnek:
,,Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek'' 5 De azok erôsködtek:
,,Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.''
     6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7 Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felôle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9 Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10 A fôpapok és írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11 Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belôle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelôtt haragban voltak.
     13 Pilátus ismét összehívta a fôpapokat, a véneket és a népet 14 s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15 És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16 Megfenyítem hát és szabadon bocsátom.''
     17 Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18 Az egész nép ezt ordította: ,,Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!'' 19 A városban lázadás tört ki és gyilkosság fordult elô, Barabás emiatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!'' 22 Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért kereszthalálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.'' 23 De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24 Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25 Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

Jn 18,28-19,16
     18,28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tôlük· ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' 30 ,,Ha nem volna gonosztevô -- felelték --, nem hoztuk volna eléd.'' 31 Pilátus szabadkozott: ,,Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!'' De a zsidók nem tágítottak. Nekünk senkit sem szabad megölnünk.'' 32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
     33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34 Jézus ezt felelte: ,,Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?'' 35 ,,Hát zsidó vagyok én?'' -- tört ki Pilátus. Saját néped és a fôpapok adtak kezemre. Mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: ,,Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus közbeszólt: ,,Tehát király vagy?'' Te mondod, hogy király vagyok -- mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.'' 38 Pilátus ezt mondta: ,,Mi az igazság?'' E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: ,,Én nem találom semmiben bűnösnek. 39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?'' 40 Erre újra kiabálni kezdtek: ,,Ne ôt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt.
     19,1 Erre Pilátus elôhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák tövisbôl koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' Majd arcul ütötték.
     4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.'' 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: ,,Íme, az ember!'' 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' Pilátus ismét szabadkozott: ,,Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.'' 7 De a zsidók nem tágítottak: ,,Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!''
     8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy?'' Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdôre vonta: ,,Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?''
11 Jézus csak ennyit mondott: ,,Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrôl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.''
     12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetôztek: ,,Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!'' 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét elôkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: ,,Nézzétek, a királyotok!'' 15 De újra elkezdtek ordítani: ,,Halál rá! Halál rá, keresztre vele!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' De a fôpapok tiltakoztak: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet
Mt 27,31; Jn 19,17

Mt 27,31
     27,31 Miután így csúfot űztek belôle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jn 19,17
     19,17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
Ezt az eseményt közvetlenül nem találjuk meg az evangéliumokban, de valószínű, hogy a kínoktól meggyötört Krisztus többször is megtántorodott, illetve földre rogyott. Hasonló következtetést vonhatunk le abból a ténybôl is, hogy Cirenei Simonnak segítenie kellett a kereszt hordozásában.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával
Jn 19,25-27
     19,25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' 27 Aztán a tanítványhoz fordult:
,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak
Mt 27,32; Mk 15,21; Lk 23,26

Mt 27,32
     27,32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

Mk 15,21
     15,21 Az egyik arra menô embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufus apját, aki éppen a mezôrôl jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

Lk 23,26
     23,26 Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezôrôl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.

A hagyomány szerint Cirenei Simon két fia (nevük: Alexander és Rufus -
- lásd Mk 15,21) az elsô keresztények között volt.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát
Ezt az eseményt nem találjuk meg az evangéliumokban. A római Szent Péter Bazilikában ôriznek egy ereklyét, amit a 10--11. században azért tiszteltek, mert Krisztus arcának vonásait viselte. A szövetdarab még most is megvan, de ma már semmilyen kép nem látszik rajta. A Veronika névnek latin eredete van: vera icon, ami valódi képmást jelent, és a használat során Veronikává alakult. A keresztútban szereplô Veronikáról azt feltételezzük, hogy azonos a Szentírás vérfolyásos asszonyával, Szent Veronikával, akit Krisztus csodásan meggyógyított - - de erre nincs bizonyíték.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt Ezt az eseményt közvetlenül nem találjuk meg az evangéliumokban, de valószínű, hogy a kínoktól meggyötört Krisztus többször is megtántorodott, illetve földre rogyott. Hasonló következtetést vonhatunk le abból a ténybôl is, hogy Cirenei Simonnak segítenie kellett a kereszt hordozásában.

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait
Lk 23,27--31; Mt 27,55--56; Mk15,40--41

Lk 23,27--31
     23,27 Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus hozzájuk fordult: ,,Jeruzsálem leányai -- mondta nekik --, ne engem sírassatok. Inkább magatokat sírassátok és gyermekeiteket, 29 mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddôk, akik nem szültek, nem szoptattak. 30 Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31 Mert ha a zöldellô fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?''

Mt 27,55--56
     27,55 Messzirôl több asszony figyelte, mi történik, olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Mk15,40--41
     15,40 Asszonyok is álltak ott, és messzirôl nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. 41 Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak.

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt Ezt az eseményt közvetlenül nem találjuk meg az evangéliumokban, de valószínű, hogy a kínoktól meggyötört Krisztus többször is megtántorodott, illetve földre rogyott. Hasonló következtetést vonhatunk le abból a ténybôl is, hogy Cirenei Simonnak segítenie kellett a kereszt hordozásában.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Jn 19,23-24
     19,23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szôve. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: ,,Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás:     Ruhámon megosztoztak egymás közt,     és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik
Mt 27,35--36; Mk 15,24--26; Lk 23,33; Jn 19,18--19

Mt 27,35--36
     27,35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és ôrizték. 36 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: 37 Ez Jézus, a zsidók királya.

Mk 15,24--26
     15,24 Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25 Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: A zsidók királya.

Lk 23,33
     23, 33 Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevôket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról.

Jn 19,18--19
     19,18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felôl, Jézust meg középen.
     19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erôsíttette. Ez volt a felirat: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya!''

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán
Mt 27,50; Mk 15,37; Lk 23,46; Jn 19,30

Mt 27,50
     27,50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

Mk 15,37
     15,37 Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

Lk 23,46
     23,46 Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E szavakkal kilehelte lelkét

Jn 19,30
     19,30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt:
,,Beteljesedett!'' Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl
Mt 27,59; Mk 15,46; Lk 23,52--53; Jn 19,31-38

Mt 27,59
     27,59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte.

Mk 15,46
     15,46 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba.

Lk 23,52--53
     23,52 Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte.

Jn 19,38
     19,38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik
Mt 27,59-61; Mk 15,46--47; Lk 23,53-56; Jn 19,38

Mt 27,59-61
     27,59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.

Mk 15,46-47
     15,46 Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47 Mária Magdolna és Mária, József anyja meg figyelték, hogy hová temette.

Lk 23,53-56
     23,53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. 54 A készület napja volt, a szombat már beállóban.
     55 A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. 56 Hazatérôben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Jn 19,39--42
     19,39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

komment

A keresztút állomásai

Tweet Tetszik

0

2014. március 06. - Andre Lowoa

Keresztút, latinul Via Crucis (Liturgikus Lexikon)

Népi áhítatgyakorlat, amely emlékezetbe idézi Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció: kereszt, mely mellé Jézus szenvedéseinek jeleneteit ábrázoló képet, domborművet helyeznek el) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektôl származik. Az 1700-as években terjedt el a keresztút templomi elhelyezése, falra helyezett 14 fakereszt és ábrázolások formájában. Az áhítatot az elôimádkozó (pap vagy hívô) vezeti, a közösséggel együtt állomásról állomásra haladva. Az Egyház búcsúkat is engedélyez, amelyeket akkor is elnyerhetünk, ha akadályoztatás esetében a stációk végigjárása helyett legalább fél órát Urunk szenvedésérôl elmélkedünk. Újabban 15. állomásként Jézus feltámadását is ábrázolják. A keresztutat megáldják. A szabadban álló, a helység közelében lévô dombra felvezetô keresztúti stációk népies neve kálvária. Rendszerint Golgota jelenet vagy szentsír kápolna áll a 14. stáció végén a dombtetôn. Ahol a körülmények megengedik, hasznos legalább a nagyböjtben, Nagypénteken ott végezni a keresztutat. A sokszor műemléki értéket képviselô kálváriákat a plébániáknak karban kell tartaniok. (Forrás: Verbényi István, Arató Miklós Orbán, Liturgikus Lexikon, Ecclesia, Budapest, 1989)

I.    állomás:   Pilátus halálra ítéli Krisztust
II.   állomás:   Krisztus magára veszi a keresztet
III. állomás:   Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
IV.   állomás:   Jézus találkozik szentséges Anyjával
V.    állomás:   Cirénei Simon segít az Úrnak
VI.   állomás:   Veronika letörli Jézus arcát
VII. állomás:   Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt
VIII. állomás:   Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait
IX.   állomás:   Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt
X.    állomás:   Jézust megfosztják ruháitól
XI.   állomás:   Jézust keresztre feszítik
XII. állomás:   Jézus meghal a keresztfán
XIII. állomás:   Jézust leveszik a keresztrôl
XIV. állomás:   Jézust sírba teszik

komment

A keresztútról (Szent István Társulat)

Tweet Tetszik

0

2014. március 06. - Andre Lowoa

1. Értelme
Jézus keresztútja a megváltás isteni drámájának csúcspontjára vezet.
Itt születik az új ember, újjáteremtve Isten tökéletes képmására
Krisztusban:
     Ô a láthatatlan Isten képmása, benne teremtett mindent a mennyben
     és a földön. Ô az Egyháznak is feje és eredete, mint elsôszülött
     a holtak közül..., aki a kereszten a saját vérével szerzett
     békességet. (Kol 1,15-20)
     Feltámadása után az apostolok bátran hirdették, hogy a kereszt a gyôzelem és dicsôség útja, nem a vereség és nem a gyalázat jele.     Krisztus keresztje mutatja az ember végsô gyôzelmét a szenvedés és halál felett. Az Atya akarata örökké boldog életünk a feltámadás dicsôségében, nem pedig a szenvedés és halál. Ezért tanított minket
így imádkozni:
     Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a földön is!
     Krisztus önként és szabadon vállalta a kereszthalált, hogy meggyôzzön minket üdvözítô szeretetérôl. Így mutatta meg, hogy valóban Isten Fia, ô az élet és halál feltétlen Ura, aki új életre tudja kelteni még az átszúrt szívvel elvérzett embert is. Világosan kijelentette:
     ,,Azért szeret engem az Atya, mert feláldozom életemet értetek.
     Senki sem veszi el tôlem, önként adom oda. Mert hatalmam van,
     hogy odaadjam életemet, és van hatalmam, hogy vissza is vegyem.''
     (Jn 10,17-18)

2. Története
A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Ez az út a Templom jobboldalán álló Antónia-vártól haladt Jeruzsálem utcáin a nyugati városkapun át fel a Golgotára.
     Egy régi hagyomány szerint Mária, Jézus édesanyja gyakran     végigjárta ezt az utat Fia feltámadása után, hogy így     megemlékezzen szenvedésérôl. Néhány hű tanítvány kíséretében     lassan és elgondolkodva ment az utolsó vacsora termétôl az     Antónia-várhoz, onnan tovább a keresztúton fel a Golgotára és a     sírbolthoz. Azután visszatértek ,,abba a terembe, ahol együtt     szoktak lenni. Mindnyájan egy szívvel s lélekkel állhatatosan     imádkoztak Jézus anyjával, Máriával együtt''. (Apcsel 1,13-14)     Euszébiosz és Szent Ambrus püspökök a 4. században leírták, hogy Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja, hogyan kerestette meg Jézus keresztjét és építtette fel az elsô templomot a Golgotán a 320- as években. Késôbb felállítottak néhány emléktáblát is a keresztút egyes helyein.
     A 15. században már 12 márványtábla vagy emlékmű állt a keresztút mentén Jeruzsálemben. Ezeket stációknak vagy állomásoknak nevezték. A zarándokok megálltak az emlékművek elôtt s egy kis szünetet tartottak az úton, hogy imádkozzanak és gondolkodjanak az eseményrôl, amely a felirat szerint ott történt.
     Az 1600-as években alakult ki a keresztút végleges formája a 14 stációval. A ferences P. Antonio Daza volt az elsô, aki leírta a stációk történetét a lelkigyakorlatos könyvében (Exercios espirituales, 1620). Elmélkedéseit az evangéliumi elbeszélésekre és hiteles egyházi hagyományokra építette.
     A keresztút tisztelete és gyakorlata ezután egyre jobban elterjedt a keresztény országokban. Mivel a legtöbb hívônek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a nyugati városokban is kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára. A szabadtéri keresztutakon minden állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelô felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken, mint Lourdes- ban és Fatimában, embernagyságú szobrok ábrázolják az egyes stációk történetét. Ma már minden katolikus templomban van egy megszentelt keresztút. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi. Ezeket a stációkat a római rituáléban elôírt szertartással áldják meg.
     Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a keresztutat a kegyelem állapotában végzik.

     A keresztúttal járó búcsút nem csak magunknak nyerhetjük meg. Felajánlhatjuk egy olyan lélekért is, aki esetleg még a tisztítótűzben bűnhôdik a földi életében elkövetett bűnei miatt. Így sok lelket kiszabadíthatunk a tisztítótűzbôl, akik ezért biztosan hálásak lesznek és egyszer még nekünk is segíthetnek a másvilágon. Mindez az Egyház hagyományos tanítása.

3. Gyakorlata
A keresztúthoz nincsenek elôírva meghatározott imák. A századok folyamán kialakult és jóváhagyott gyakorlat szerint mégis ajánlatos a
következô módot követni:

(1) Elôször felindítjuk a tökéletes bánatot:
    ,,Urunk, Jézus Krisztus. Te a mi vétkeinkért vállaltad a
    keresztút szenvedéseit. Teljes szívembôl bánom minden bűnömet,
    melyekkel Téged, végtelenül jó és szeretetre méltó Istenem,
    megbántottalak. Most követni akarlak a keresztúton, hogy

kifejezzem ôszinte hálámat és szeretetemet irántad. Kérlek,

    fogadd ezt engesztelésül mind a saját vétkeimért, mind mások
    bűneiért. Add meg lelkem üdvösségére, vagy egy tisztítótűzben
    szenvedô lélek javára azt a búcsút, amit Egyházad által a
    keresztút végzôinek megengedtél. Amen.''
(2) Minden stáció elôtt térdet hajtunk s ezt mondjuk:    Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert a te szent    kereszted által megváltottad a világot!
(3) Néhány percig szemléljük minden egyes stáció képét és    elgondolkodunk az eseményrôl, ami ott történik.
(4) Egy-egy stáció végén elmondunk egy Miatyánkot és Üdvözlégyet. Az    egész keresztút végén ugyanezt imádkozzuk a pápa szándékára, aki    Krisztus földi helytartója. Ezzel kifejezzük az Egyházzal való    közösségünket és hűségünket. Ez is feltétele annak, hogy a teljes    búcsút elnyerjük.

     Beteg és idôs emberek, vagy akiket súlyos okok akadályoznak, nem tudnak a templomba menni, hogy ott végezzék a megszentelt keresztutat. Pedig éppen ôk osztoznak legjobban a keresztet hordozó Jézus sorsában. Ezért az Egyház megkönnyítette számukra ezt a gyakorlatot s a búcsú elnyerését. Elég, ha egy feszületet vagy rózsafüzért tartanak a kezükben, amely erre a szándékra van megáldva, és így gondolatban követik Jézust a keresztúton.

     A keresztút valóban ,,lelkigyakorlat'': szemlélôdés, elmélkedés és imádság. Mintha ugyanabban az idôben személyesen jelen lennék, úgy nézek minden eseményt, látom magam elôtt az embereket és hallom hangjukat.
     A ,,kontemplatív'' vagyis szemlélôdô élet titka az egyidejűség. A múlt és jövô eseményei különös módon összefonódnak a jelen idôben, látjuk a legmélyebb összefüggéseket. Mekkora lelki öröm ez a világos- látás!
     Jézus élete tökéletesen ,,kontemplatív'' volt. Születésétôl kezdve állandóan a kereszt és feltámadás szemléletében élt. Ezt az istenemberi öntudatot sugározza minden szava és tette. Többször is részletesen beszélt jövô sorsáról, hogy felkészítse barátait a nehéz napokra. Tudta, hogy szenvedése óráiban már nem lesz sem ideje, sem ereje, hogy magyarázzon nekik. De akkor ôk emlékeznek majd minden korábbi szavára s tettére, és így lassan felfogják a kereszt és feltámadás misztériumát.

     Ha megfontoljuk ezt a tényt, megérthetjük, hogy a keresztút egyes állomásain valóban Jézus korábbi szavai visszhangzanak.
     Amikor Jézus szótlanul háromszor is összeroskad a keresztfa súlya     alatt, ugyanaz ismétlôdik szívében, amit elôzô éjjel átélt az     Olajfák hegyén. Most vonzó példájával mutatja azt a hitet és     szeretetet, amelyet hirdetett. Ezt látjuk azokban a prófétai     zsoltárokban is, amelyeknek egy-egy mondatát hangosan megismétli     a kereszten. Gondolhatjuk, hogy ezeket a zsoltárokat akkor végig     elmondja magában. Ô jól tudja, hogy minden beteljesedik. Hiszen ô     maga volt az, akirôl a prófétákban működô Lélek ,,elôre hirdette     a Krisztusra váró szenvedést és a rákövetkezô megdicsôülést''
     (1Pt 1,11).
     Hasonlóképpen, amikor Szűz Máriának szótlanul kell néznie fia     szenvedéseit, lelkében visszhangzanak az angyali üdvözlet és a     gyermek Jézus szavai is, mindaz, amit azóta ,,szívében ôrzött''
     (Lk 2,52).

     Jézus földi életének csúcspontja a kereszt volt. Szinte minden szava és tette ebben az áldozatban sűrűsödik. Ezért amikor a keresztutat így szemlélôdve végezzük, újra és újra eszünkbe jutnak korábbi szavai és tettei, melyeket ezen az úton egyre világosabban megértünk.

(A keresztút, Szent István Társulat, 1986)

komment

Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy-két évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

A keresztúti ájtatossággal szerezhetô búcsú

Ószövetségi idézetek és utalások a szenvedéstörténetben

Jézus szenvedéstörténete Szent János evangéliuma szerint

Jézus szenvedéstörténete Szent Lukács evangéliuma szerint

Krisztus szenvedéstörténete Szent Márk evangéliuma szerint

A pápa is sürgeti a 8 magyar boldoggá avatását

Jézus szenvedéstörténete Szent Máté evangéliuma szerint

A keresztút állomásainak szentírási eredete

A keresztút állomásai

A keresztútról (Szent István Társulat)

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <		Archív
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	31