18. fejezet
Jézus elfogatása
1 Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. 2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. 3 Júdás kapott egy csapat katonát, a fôpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
4 Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát és megszólította ôket: ,,Kit kerestek?'' 5 ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. Jézus megmondta nekik: ,,Én vagyok.'' Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. 6 Amikor azt mondta: ,,Én vagyok'', meghátráltak és földre rogytak. 7 Jézus ezért újra megkérdezte: ,,Kit kerestek?'' ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. 8 Erre Jézus így folytatta: ,,Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.'' 9 Így beteljesedett, amit mondott: ,,Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.'' 10 Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a fôpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. 11 Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem!''
Jézus Annás és Kaifás elôtt
12 A csapat parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. 13 Elôször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendôben Kaifás volt a fôpap, 14 ô adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért.''
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerôse volt a fôpapnak, bejutott Jézussal a fôpap udvarára, 16 Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerôse volt a fôpapnak, kijött és szólt a kapuban ôrködô lánynak, és bevitte Pétert. 17 A kapunál ôrködô szolgáló megkérdezte: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' ,,Nem vagyok'' -- felelte. 18 A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. 19 A fôpap a tanítványai és a tanítása felôl faggatta Jézust. 20 Jézus ezt felelte neki: ,,Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. 21 Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ôk tudják, mit tanítottam.'' 22 E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: ,,Így felelsz-e a fôpapnak?'' 23 Jézus csak ennyit mondott: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?'' 24 Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás fôpaphoz. 25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tôle: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' De tagadta: ,,Nem vagyok.'' 26 A fôpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,De hisz ott láttalak vele a kertben.'' 27 Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.
Jézus Pilátus elôtt
28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tôlük· ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' 30 ,,Ha nem volna gonosztevô -- felelték --, nem hoztuk volna eléd.'' 31 Pilátus szabadkozott: ,,Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!'' De a zsidók nem tágítottak. Nekünk senkit sem szabad megölnünk.'' 32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34 Jézus ezt felelte: ,,Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?'' 35 ,,Hát zsidó vagyok én?'' -- tört ki Pilátus. Saját néped és a fôpapok adtak kezemre. Mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: ,,Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus közbeszólt: ,,Tehát király vagy?'' Te mondod, hogy király vagyok -- mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.'' 38 Pilátus ezt mondta: ,,Mi az igazság?'' E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: ,,Én nem találom semmiben bűnösnek. 39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?'' 40 Erre újra kiabálni kezdtek: ,,Ne ôt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt.
19. fejezet
1 Erre Pilátus elôhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák tövisbôl koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' Majd arcul ütötték.
4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.'' 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: ,,Íme, az ember!'' 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' Pilátus ismét szabadkozott: ,,Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.'' 7 De a zsidók nem tágítottak: ,,Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!'' 8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy?'' Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdôre vonta: ,,Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?'' 11 Jézus csak ennyit mondott: ,,Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrôl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.''
Jézus halálra ítélése
12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetôztek: ,,Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!'' 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét elôkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: ,,Nézzétek, a királyotok!'' 15 De újra elkezdtek ordítani: ,,Halál rá! Halál rá, keresztre vele!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' De a fôpapok tiltakoztak: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
A keresztre feszítés
Ezzel átvették Jézust. 17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felôl, Jézust meg középen.
19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erôsíttette. Ez volt a felirat: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya!'' 20 A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 21 A zsidó fôpapok azért kérték Pilátust: ,,Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.'' 22 De Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!''
Sorsot vetnek Jézus ruhájára
23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szôve. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: ,,Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek.
A katonák valóban így tettek.
Jézus anyja
25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' 27 Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
Jézus halála
28 Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: ,,Szomjazom!'' 29 Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!'' Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
Megnyitják Jézus oldalát
31 Az elôkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le ôket a keresztrôl, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32 El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33 Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34 az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belôle. 35 Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjétek!'' 37 Vagy egy másik helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.''
Jézus temetése
38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.
20. fejezet
Az üres sír
1 A hét elsô napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2 Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.''
3 Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4 Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5 Benézett s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6 Nem sokkal késôbb Péter is odaért, bement a sírba, s ô is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendôt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8 Most már a másik tanítvány is bement, aki elôször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9 Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
Jézus megjelenik Mária Magdolnának
11 Mária ott állt a sír elôtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtôl, a másik lábtól. 13 Megszólították: ,,Asszony, miért sírsz?'' ,,Mert elvitték Uramat -- felelte --, s nem tudom, hová tették.'' 14 ,,E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15 Jézus megkérdezte: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?'' Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: ,,Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.'' 16 Jézus most nevén szólította: ,,Mária!'' Erre megfordult, s csak ennyit mondott: ,,Rabboni'', ami annyit jelent, mint ,,Mester''. 17 Jézus ezt mondta neki: ,,Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.'' 18 Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.''
Jézus megjelenik a tanítványoknak
19 Amikor beesteledett, még a hét elsô napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 20 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21 Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' 22 Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! 23 Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' 24 A tizenkettô közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25 A tanítványok elmondták: ,,Láttuk az Urat!'' De kételkedett: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.'' 26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 27 Aztán Tamáshoz fordult: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívô!'' 28 Tamás fölkiáltott: ,,Én Uram, és Istenem!'' 29 Jézus csak ennyit mondott: ,,Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.'' 30 Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai elôtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31 Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyetek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen benne.
Jézus elfogatása
1 Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. 2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. 3 Júdás kapott egy csapat katonát, a fôpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
4 Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát és megszólította ôket: ,,Kit kerestek?'' 5 ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. Jézus megmondta nekik: ,,Én vagyok.'' Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. 6 Amikor azt mondta: ,,Én vagyok'', meghátráltak és földre rogytak. 7 Jézus ezért újra megkérdezte: ,,Kit kerestek?'' ,,A názáreti Jézust'' -- felelték. 8 Erre Jézus így folytatta: ,,Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.'' 9 Így beteljesedett, amit mondott: ,,Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.'' 10 Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a fôpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. 11 Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem!''
Jézus Annás és Kaifás elôtt
12 A csapat parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. 13 Elôször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendôben Kaifás volt a fôpap, 14 ô adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért.''
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerôse volt a fôpapnak, bejutott Jézussal a fôpap udvarára, 16 Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerôse volt a fôpapnak, kijött és szólt a kapuban ôrködô lánynak, és bevitte Pétert. 17 A kapunál ôrködô szolgáló megkérdezte: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' ,,Nem vagyok'' -- felelte. 18 A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. 19 A fôpap a tanítványai és a tanítása felôl faggatta Jézust. 20 Jézus ezt felelte neki: ,,Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. 21 Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ôk tudják, mit tanítottam.'' 22 E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: ,,Így felelsz-e a fôpapnak?'' 23 Jézus csak ennyit mondott: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?'' 24 Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás fôpaphoz. 25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tôle: ,,Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?'' De tagadta: ,,Nem vagyok.'' 26 A fôpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,De hisz ott láttalak vele a kertben.'' 27 Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.
Jézus Pilátus elôtt
28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tôlük· ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' 30 ,,Ha nem volna gonosztevô -- felelték --, nem hoztuk volna eléd.'' 31 Pilátus szabadkozott: ,,Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!'' De a zsidók nem tágítottak. Nekünk senkit sem szabad megölnünk.'' 32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tôle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34 Jézus ezt felelte: ,,Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?'' 35 ,,Hát zsidó vagyok én?'' -- tört ki Pilátus. Saját néped és a fôpapok adtak kezemre. Mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: ,,Az én országom nem ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus közbeszólt: ,,Tehát király vagy?'' Te mondod, hogy király vagyok -- mondta Jézus. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.'' 38 Pilátus ezt mondta: ,,Mi az igazság?'' E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: ,,Én nem találom semmiben bűnösnek. 39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?'' 40 Erre újra kiabálni kezdtek: ,,Ne ôt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt.
19. fejezet
1 Erre Pilátus elôhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák tövisbôl koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak és így gúnyolták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' Majd arcul ütötték.
4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: ,,Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.'' 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: ,,Íme, az ember!'' 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: ,,Keresztre vele, keresztre vele!'' Pilátus ismét szabadkozott: ,,Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.'' 7 De a zsidók nem tágítottak: ,,Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!'' 8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy?'' Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdôre vonta: ,,Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?'' 11 Jézus csak ennyit mondott: ,,Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülrôl nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.''
Jézus halálra ítélése
12 Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetôztek: ,,Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!'' 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét elôkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: ,,Nézzétek, a királyotok!'' 15 De újra elkezdtek ordítani: ,,Halál rá! Halál rá, keresztre vele!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' De a fôpapok tiltakoztak: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
A keresztre feszítés
Ezzel átvették Jézust. 17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18 Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felôl, Jézust meg középen.
19 Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erôsíttette. Ez volt a felirat: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya!'' 20 A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 21 A zsidó fôpapok azért kérték Pilátust: ,,Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.'' 22 De Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!''
Sorsot vetnek Jézus ruhájára
23 Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szôve. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: ,,Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek.
A katonák valóban így tettek.
Jézus anyja
25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, a fiad!'' 27 Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, az anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
Jézus halála
28 Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: ,,Szomjazom!'' 29 Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30 Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!'' Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
Megnyitják Jézus oldalát
31 Az elôkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le ôket a keresztrôl, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32 El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33 Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34 az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belôle. 35 Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjétek!'' 37 Vagy egy másik helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.''
Jézus temetése
38 Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39 Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.
20. fejezet
Az üres sír
1 A hét elsô napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2 Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.''
3 Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4 Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5 Benézett s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6 Nem sokkal késôbb Péter is odaért, bement a sírba, s ô is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendôt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8 Most már a másik tanítvány is bement, aki elôször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9 Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
Jézus megjelenik Mária Magdolnának
11 Mária ott állt a sír elôtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtôl, a másik lábtól. 13 Megszólították: ,,Asszony, miért sírsz?'' ,,Mert elvitték Uramat -- felelte --, s nem tudom, hová tették.'' 14 ,,E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15 Jézus megkérdezte: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?'' Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: ,,Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.'' 16 Jézus most nevén szólította: ,,Mária!'' Erre megfordult, s csak ennyit mondott: ,,Rabboni'', ami annyit jelent, mint ,,Mester''. 17 Jézus ezt mondta neki: ,,Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.'' 18 Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.''
Jézus megjelenik a tanítványoknak
19 Amikor beesteledett, még a hét elsô napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 20 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21 Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' 22 Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! 23 Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' 24 A tizenkettô közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25 A tanítványok elmondták: ,,Láttuk az Urat!'' De kételkedett: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.'' 26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen és köszöntötte ôket: ,,Békesség nektek!'' 27 Aztán Tamáshoz fordult: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívô!'' 28 Tamás fölkiáltott: ,,Én Uram, és Istenem!'' 29 Jézus csak ennyit mondott: ,,Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.'' 30 Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai elôtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31 Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyetek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen benne.
