Péter atya Konstantinápolyban született. Szülei gazdag és nemes emberek voltak, atyja patrícius lett. Péter fiatal korától szerette a tanulást, jól megtanulta a filozófiát és a többi világi tudományt is. Elérve a felnőttkort, házasságra lépett. Atyja halála után elnyerte a patrícius címet. Amikor Nikéfor lett a császár és harcolni kellett a bolgárok ellen, Péter főhadvezér lett. Először a görögök győztek, de Isten úgy rendelkezett, hogy a bolgárok legyőzték a görögöket. Fogságba ejtették többedmagával, és börtönben őrizték. Éjszaka megjelent szent János apostol, kiszabadította, és Rómába vitte őt. Innen az Olimposz hegyére ment és remete életet élt. 34 évet töltött itt el Nagy Joannik atya vezetése alatt. Visszatérve Konstantinápolyba, még 8 évig élt szigorú önmegtagadásban. Meghalt 865-ben. Az általa alapított kolostorban temették el.

Szentünk Antonin császár uralkodása alatt élt. Mint fiatal pogány ismerkedett meg a kereszténységgel és titokban megkeresztelkedett. Haragvó atyja elzárta egy szobában és megtiltotta a háziaknak, hogy ételt adjanak neki. Később, atyjával való beszélgetése őt is az igaz hitre vezette. Potit bátran hirdette az embereknek a keresztény hitet. Szavaival és az eközben művelt csodáival sok pogányt térített Krisztus hitére, ezért elfogták, nyelvét kivágták, szemeit kivájták és végül lefejezés által nyerte el a vértanúságot a II. század közepén.