SPELLÓI* BOLDOG ANDRÁS (kb. 1180-1254)
Az umbriai Spelloban született nemesi családból. Ifjú korában jó erkölcsu, kifogástalan életu volt. A papi hivatást választotta; egy ideig Spoleto környékén muködött mint plébános. Amikor anyja és novére meghaltak, Szent Ferenc vonzásának engedve szétosztotta vagyonát a szegények között s 44 éves korában belépett a Ferenc-rendbe. Maga Szent Ferenc öltöztette be, akivel baráti kapcsolatba jutott s az igehirdetésre vonatkozóan tole hasznos tanácsokat kapott. Ott volt a szeráfi atya mellett halálakor is. Utána még nagyobb lelkesedéssel hirdette Isten igéjét. Muködését csodák is kísérték, így pl. halottakat támasztott föl. Igen sok bunös tért jó útra. Predicator maximus-nak, legnagyobb prédikátornak nevezték. 1232-39-ig, Kortónai Illés rendfonöksége alatt azonban - más, Szent Ferenc eszméihez hu társával együtt nehéz éveket kellett megélnie. Illés a vele nem egyezoket, mint a rend egységének veszélyeztetoit üldözte. Így börtönbe zárta Speyeri Cézárt, aki pedig egykor barátja volt (pár hónap múlva a börtönben meg is halt), majd Andrást és több társát is, miután a rend ruhájától megfosztotta, börtönbe zárta. András csak Illés bukása, 1239 után szabadult. Még élt ekkor Szent Klára, aki Andrást megbízta a spellói „Dicsoség Völgye” klarisszáinak lelki vezetésével. András ennek szíves örömest megfelelt, sot csodás módon forrást fakasztott a novérek számára. Élete vége felé a Szent Ferenc által is kedvelt Carceri* remeteségben töltött hosszabb idot imában, szemlélodésben. A hagyomány úgy tudja, hogy itt az Úr Jézus egyszer kisded alakjában megjelent neki. Spellóban halt meg az általa alapított kolostorban jún. 3-án, valószínuleg 1254-ben. Tiszteletét XII. Kelemen pápa hagyta jóvá.
„Ezt vagy ilyen buzdítást tarthat minden testvérem az Úr áldásával az emberek között: Tartsatok bunbánatot, teremjétek a bunbánat méltó gyümölcseit, mert hamar meghalunk... Boldogok, akik bunbánatot tartva halnak meg, mert a mennyek országába jutnak. Jaj azoknak, akik bunbánat nélkül halnak meg, mert az ördög fiai lesznek, kinek tetteit cselekszik, és az örök tuzre mennek.”
A meg nem erosített Regulából. (21. f.)
Imádság:
Istenünk, te Boldog Andrást naggyá tetted igéd hirdetésében és csodatételekkel kituntetted. Közbenjárására segíts minket, hogy hivatásunkban huségesen kitartsunk, és eljussunk a mennyei hazába. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
SZENT BONIFÁC Angliában, Wessexben, Exeter közelében 673 táján született, eredeti neve Winfrid. Szülei jómódú nemesek voltak, világi pályára szánták az ifjút. Az exeteri monostorban tanult, bencés szerzetes lett. Hamarosan tanítani kezdett, majd pappá szentelték. 716-ban a frízektől (a mai Hollandia) dolgavégezetlenül kellett visszatérnie. 719-ben ismét útnak indult és a Bonifác nevet elnyerve Németországban lett eredményes hithirdető. Eredményes munkája nyomán 722-ben a mainzi egyházmegye püspökévé szentelték, 732-ben az érseki címet is elnyerte. Missziója nyomán társakat gyűjtött, akik segítségével több egyházmegyét alapított vagy megújított Bajorországban, Türingiában és Frankföldön.
Hessenben ledöntötte Donar isten évszázados tölgyfáját, és templomot épített belőle, Szent Péter templomát. A "megszégyenített" isten hívei tömegesen tértek át ezután a keresztény hitre. Eredményesen tanították, gyógyították, segítették a népet. Ethelbert és Ebwald királyoktól jelentős adományt kaptak munkájukhoz.
Zsinatokat tartott, és törvényeket hozott. A frízek közt kezdte térítő munkáját, élete végén nyolcvanévesen, de fiatalos hévvel ide tért vissza. Bérmálásra készültek, és Docktum helységben, a Borne folyónál egy sereg fegyveres támadta meg, és 52 társával együtt 754. június 5-én felkoncolták őket, anélkül hogy ellenálltak volna a támadásnak. Az általa 744-ben alapított fuldai monostorban nyugszik.
Példája:
A világi dolgok 'tölgyfájából' építs az isteni dolgok számára 'templomot'!
Szent Dorotheusz vértanú, † 362
Szent Reginald
Szent Szanciusz vértanú, † 851
