Amikor II. János Pál Lengyelországban 1997-ben szentté avatta Boldog Duklai Jánost, mondta, hogy a 14. és 15. században több szent és boldog élt ott. Ezek közé tartozott Boldog László is. A gnieznói* egyházmegye területén született. A krakkói foiskolán végzett tanulmányai után 1464-ben belépett Varsóban abba az obszerváns ferences kolostorba, melyet pár évvel azelott Kapisztrán Szent János alapított. Pappá szentelése után néhány társával a kalmük tatárok közé szándékozott menni misszióba, de az orosz nagyherceg tilalma miatt vissza kellett fordulniuk. Hazájába visszatérve nagy buzgósággal járta a falvakat, városokat, mindenütt hirdette Isten igéjét. Legtöbbször Urunk szenvedésérol és a Boldogságos Szuzrol beszélt. Beszéde hatását növelte életszentsége és a csodák, melyek szavait kísérték. Nagy sokaság sereglett szószéke köré, számos bunös tért jó útra. Több ízben volt a varsói ház fonöke és tartományfonök a varsói tartományban, ezalatt többször küldött misszionáriusokat Litvániába, Oroszországba a szakadárokhoz. Amikor idos korában rábízták, válasszon a kolostorok közül, hova akar menni, azt mondta: „Atyáim, azt akarjátok, hogy életem végén a saját akaratom és óhajom szerint éljek? Ezt soha nem tettem, és távol legyen tolem most is, hogy saját akaratomat tegyem”. A varsói kolostorba helyezték. Itt történt, hogy 1505. nagypéntekén Krisztus szenvedésérol prédikált s közben elragadtatásba esett. Lebegett egy ideig a szószék felett az egész hallgatóság szeme láttára. Aztán magához tért, de attól kezdve magas láza lett, s 45 nap múlva, máj. 4-én bevégezte életét. XIV. Benedek (1750 körül) hagyta jóvá évszázados tiszteletét.
„Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok a nagy türelem, a jelek, a csodák és eromegnyilvánulások... Isten színe elott beszélünk, mégpedig mindent a ti épüléstekre.” (2 Kor, 12.)

Imádság:
Istenünk, te Boldog Lászlót Urunk szenvedése tisztelojévé és hirdetojévé tetted és csodákkal kituntetted. Közbenjárására segíts bennünket, hogy erényekben napról napra elobbre haladjunk, s a mennyei hazába jussunk. Krisztus, a mi Urunk által.


Szent Mónika     özvegy, † 386.           


Szent Pelágia vértanúnő

Pelágia a kisázsiai Tarzusban született előkelő pogány családban. Feltűnő szépségű volt és ragyogóan képzett. Amikor a keresztényektől hallott Jézusról, szíve szeretetre gyulladt Iránta, hitt Benne és szüzességet fogadott Neki. Dioklécián császár elhatározta, hogy összeházasítja utódának kiszemelt emberével, de Pelágia nem akart földi ember felesége lenni. Kereszténnyé lévén, elutasította a királyi kérőt. Krisztus jegyese akart maradni. Elhatározta, hogy pogány anyját is kereszténnyé teszi. Az anya azonban haragjában elvitte leányát a visszautasított kérőhöz és kezei közé adta. A kérő sajnálta Pelágiat kínzásokra adni, inkább önmagát akarta megölni. Az anya erre elvitte Pelágiat Diokléciánhoz. A császárnak annyira megtetszett Pelágia, hogy ő maga akart vele házasságra lépni. Pelágia őt is visszautasította, mivel Krisztus jegyesének tartotta magát. A császár először kínzásokra ítélte, végül egy megtüzesített ércbikába dobatta, ahol elnyerte a vértanúságot. Ez 287-ben történt.