Szent Elvira
Szent Gabriella (Ella)
Szent Hennáta és vértanútársnői
Mindhárom vértanúnő: Hennáta, Valentina és Paula Palesztinában szenvedtek Firmilián parancsnok alatt. Hennata Gáza környékéről való volt, Valentina Cezareából, Paula pedig Cezarea környékéről. Hitük állhatatos megvallása miatt kardhalálra ítélték és ezáltal nyerték el a vértanúi koronát 308-ban.
Szent Karalamp vértanúpüspök
Karalamp Tesszáliában volt püspök, Magnézia városban. Hirdette nekik az evangéliumot, és tanította a híveket az üdvösség útjára. Szeverus Septimus császár (193-211) uralkodása alatt, a 113 éves Karalamp püspöknek meg kellett jelennie a császári ítélőszék előtt. A császár kínok alá vetette. A kínzások kezdődtek Magnéziában, és folytatódtak és befejeződtek Antiochiában. A szent főpapot vasakkal szaggatták, testébe szögeket vertek, tűzzel sütögették, és ajkait szétverték kővel. Végül halálra ítélték, kardhalálra. A szent főpap imádkozott és hálát adott Istennek, hogy szenvedhetett érte. Imádsága közben adta vissza lelkét Istennek, mielőtt lefejezték volna, 202-ben.
RIMINI BOLDOG KLÁRA özvegy, III. r. (1282-1326)
Életrajzi adatai száz év különbséggel egyeznek Szent Ferencével. Riminiben született, családi neve: Agolanti. Gazdag szülok gyermekeként jólétben, gondtalanságbanű nott fel, kétszer is férjhez ment. Elso férjét, aki gazdag, elokelo ember volt és fiatalon halt meg, nagyon szerette. Vele kapcsolatos az a Szuz Mária jelenés, melyet a ferences templomban látott. A Szent Szuz angyaloktól körülvéve jelent meg neki s azt mondta: „Elso férjednek, akit annyira szerettél, mit ér híre, vagyona, fiatalsága most, hogy halott?” (Ez a jelenés második házassága idején vagy utána történt.) Az Úr, ha megtérésünkhöz szükségesnek látja, igénybe vesz látomást, ugyanakkor segíto kegyelmet is ad: elokészíti a lélek javulását. Klára a látomás nyomán élesen látta eddigi életének sok hiányosságát, felületes, lanyha életét, közömbösségét, a világ örömeinek, hiúságának keresését. Egyik-másik életrajza említést tesz egy szentbeszédrol is, amelyet a ferences templomban hallott: megtérése ezek szerint nem történt egyik napról a másikra. Lassanként elhagyta fényuzo életmódját, felöltötte a ferences III. rendiek bunbánó ruháját, szigorú böjtöket vállalt, deszkán aludt, nagy vagyonát a szegényekre áldozta. Felkereste az adósok börtönét, hogy a szerencsétleneken segítsen. A régi, kényelmes életmód néha megkísértette. Jobb ételt kívánt meg. Ekkor egy csúf bogár került elébe. Magában pedig megszólalt egy hang: „Nesze, te nyalánk, ezt a finom ételt edd meg!” Mindjárt megszabadult kísértésétol. A Ferences Martirológium említést tesz arról is, hogy „csodák fényében ragyogott.” Nem lehetetlen az sem, hogy elobb a ferences III. rendhez, majd a II. rendhez tartozott. 44 évet élt, mint Szent Ferenc. Tiszteletét VI. Piusz pápa hagyta jóvá 1784-ben.
„A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt. Szívem örömet merített minden fáradozásomból, és az volt a jutalom minden fáradozásomért. És latra vetettem kezem minden muvét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belole semmi haszon a nap alatt.” (Préd 2, 10-11.)
Imádság:
Istenünk, te Boldog Klárát a világias életbol az életszentségre vezetted. Közbenjárására segíts, hogy téged minél jobban szeressünk és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
