Lukács atya Hellászban született szegény görög földműves szülőktől. Már gyermekkorában kitűnt hallgatagságával, a magány szeretetével és szerénységével, szülei iránti engedelmességével. Szívesen segített a szegényeken, olykor maga maradt éhen miattuk. Atyja halála után titokban elment anyjától Athénba és ott szerzetessé lett. Isteni intésre azonban visszatért özvegy anyjához. Négy hónapig éltek együtt, majd anyjától áldást kapva tervéhez, hogy remete életet éljen, elment tőle. Attika tenger melletti helységeiben élve, utolsó tartózkodási helye Styria hegye lett Hellászban. Szent életében Istentől a jövőbe látás adományát kapta, halála után pedig sírjánál csodás gyógyulások történtek. Meghalt 946-ban.


Szent Partén püspök

Partén a kisázsiai Melitopoliszban született. Atyja a város egyik templomának diakónusa volt. Fiatal korában halászással foglalkozott. A halakért kapott pénzt szétosztotta a szegények között. A város püspöke, megismerve erényes életét, magához vette, tanította és áldozópappá szentelte. Rövid idő múlva szent életéért Lampszaka város püspökévé választották. A város, amelynek püspöke lett, tele volt pogánnyal, csak nagyon kevés keresztény élt benne. Nagy buzgósággal állt bele a hit terjesztésébe, a keresztény erkölcsök kialakításába. A pogány templomok helyébe keresztény templomokat óhajtott emelni. Ehhez Nagy Konstantin császártól kért felhatalmazást. Ezt megkapta, sőt anyagi segítséget is kapott tőle. Teljesen ki akarta irtani a pogányságot. Isten adományából működését sok csodával erősítette meg. Sok embert vezetett a keresztény hitre, sok csodát tett, késő öregségben halt meg 318. február 7-én.