A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
Szűz Mária mentes volt minden bűntől, az áteredő bűntől is, és annak minden következményétől is, életének (= fogantatásának!) első pillanatától fogva, Krisztus megváltó érdeméből.
Az ünnepet Keletről vettük át a 7-8. századból, a 9. században már nyugaton is ismert volt. A Római Naptárba 1476-ban vették fel.
A Szeplőtelen Fogantatás hittétel, 1854-ben IX. Pius pápa nyilvánította kötelezővé.
A szent afrikai vértanúk
Mindnyájan Zenon görög császár uralkodása idején (474-91.) éltek. Afrikában az ariánus Hunnerik király uralkodott. Az ariánus főpapok biztatására nagy üldözést támasztott az igazhitűek ellen. Katonáinak megparancsolta, hogy minden igazhitű papot üldözzenek ki. A katolikusok egy templomban gyülekeztek össze, és titokban istentiszteletet tartottak. A katonák mindenkit leöltek a templomban, akiket tudtak. A papok még több kínzást szenvedtek: elégetést, nyelvük kivágását. Ennek ellenére nyelv nélkül is hirdették, hogy Isten Fia egylényegű az Atyával.
BOLDOG BÁNFI BUZÁD
*13. század eleje +1243. december 8.
Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
Buzád az egész Magyarországon leghatalmasabb Bánfi családból származott. Már felnőtt volt, amikor a mulandó gazdagságot és hírnevet megvetve fiaira hagyta rangját, és 1233 körül nagy buzgósággal a domonkos rendben kezdett szerzetesi életet. Mivel a világi tudományokban már korábban jártasságot szerzett, hamarosan Isten igéjének fáradhatatlan hirdetője lett. Mikor a tatárok Magyarországra törtek, s különös kegyetlenséggel pusztították Isten szolgáit, a prior megparancsolta szerzeteseinek, hogy meneküljenek, de Buzád nem törődvén az életveszéllyel, kérte, hogy maradhasson és vigasztalhassa a keresztény népet. Oly állhatatosan kérte, hogy végül engedélyt kapott a maradásra. Miután társai már biztonságban voltak, Buzád elindult, hogy meghaljon Krisztusért, s ugyanerre buzdította a népet is. Mikor a tatárok csapata már a közelben volt, a maroknyi nyájat üdvös intelmekkel a Krisztusért elviselt dicsőséges halálra lelkesítette. Ő maga a templomban, mintha feszületen lenne, kitárt karokkal imádkozott az oltár előtt. Így ajánlotta föl magát egészen elégő áldozatul, s így ölték meg a1243. december 8-án. A barbárok elvonulása után visszatérő testvérek lefejezve és lándzsákkal átszúrva találták, és nagyon bánkódtak miatta.
Az egyik testvér már három napja étlen és szomjan siratta Buzádot, amikor elragadtatásba esett, s hallotta, amint a siratott vértanú mondja neki: ,,Nemde szenvednie kellett Krisztusnak, és így bemennie dicsőségébe? A jelen idő szenvedései nem arányosak az eljövendő dicsőséggel''. Erre a testvér többet már nem siratta, hanem örvendezett.
