10. állomás
Jézust megfosztják ruhájától
(A megszégyenültek stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Hozzuk magunkkal eléd a szégyen keresztjét, azoknak a keresztjét, akiket megszégyenítettek, megkárosítottak méhükben, akiket kiszolgáltattak és akiket megfosztottak gyümölcseiktôl. De azoknak a keresztjét is, akik magukat eladták és megkárosításra kiszolgáltatták. (Csend)
Mind: Ismered Uram pironságom,
Én szégyenem, gyalázatom,
Elôtted van minden szorongatóm.
Szívem a szégyen beteggé csigázta,
Szánakozót hiába vártam,
Vigasztalót kerestem s nem találtam.
És élelmemül epét adtak,
Szomjúságomban ecettel itattak.
(Zsolt 68,20--22)
Pap: Zokogva hívunk, Uram, aki a megfosztott meddôknek és meggyalázottaknak vigasztalója vagy.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Urunk Jézus, aki magad is elszenvedted a mezítelenség szégyenét.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
11. állomás
Jézust keresztre feszítik
(A halálfélelem stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Pap: Eléd hurcoljuk, Teremtô Urunk, a halálfélelem keresztjét, az emberiség rettegését és a mi nemzetünk, a magyar nép magárahagyottságát, árvaságát és halálfélelmét is. De hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a rettegést és halálfélelmet felkeltik. (Csend)
Mind: Körülvett engem sok erôs tulok,
Megkörnyeztek kövér básáni bivalyok.
Rám tátva mindnek ragadozó szája,
Üvöltözô oroszlánok módjára.
Mint elfolyó víz, úgy öntettem el,
Csontjaim szertehullanak,
Olvadt viaszképp omlik szívem el.
Erôm kiszáradt, mint cserépdarab,
És nyelvem ínyemhez ragadt,
Halál porába vertél engemet.
Ebek falkája oldalog körül,
Gonosztevôk zsinatja vesz körül,
Általverték kezemet, lábamat
És megszámlálták minden csontomat,
És kínjaimon magukat mulatják.
Elosztották ruhám maguk között,
Sorsot vetettek köntösöm fölött.
(Zsolt 21,14--19)
Pap: Könyörülj rajtunk, halandó embereken és a halálra küldött árva magyar népen, Te, aki magadra maradtál az ég és föld között.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Krisztus Urunk, akit Isten és ember magára hagyott a kereszten.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
12. állomás
Jézus meghal a keresztfán
(A bűn és bűnhôdés stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Urunk, a bűn és bűnhôdés keresztjét. De a bűn és bűnhôdés háborúságának a keresztjét, a fájdalom, a gyötrelem és a halál keresztjét is: az emberi nyomorúságnak minden keresztjét.
(Csend)
Mind: Isten, te minket elvetettél,
Szerteszórtál és haragszol ránk.
Uram, fordulj már vissza hozzánk!
Uram megráztad földedet
S meghasítottad: inog immár --
Gyógyítsd meg a töréseket!
Népednek kemény dolgokat mutattál,
A tántorgásnak borával itattál.
Zászlót adtál azoknak, akik tégedet félnek,
Rontó nyíl elöl menedéknek,
Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak.
Hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat!
(Zsolt 59,3--7)
Pap: Hozzád könyörgünk, Uram, aki bűnösökért ,,bűnné'' lettél.
Nép: Könyörülj testvéreinken
Pap: Könyörülô Urunk, aki a halálig hűséges voltál.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Jézust megfosztják ruhájától
(A megszégyenültek stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Hozzuk magunkkal eléd a szégyen keresztjét, azoknak a keresztjét, akiket megszégyenítettek, megkárosítottak méhükben, akiket kiszolgáltattak és akiket megfosztottak gyümölcseiktôl. De azoknak a keresztjét is, akik magukat eladták és megkárosításra kiszolgáltatták. (Csend)
Mind: Ismered Uram pironságom,
Én szégyenem, gyalázatom,
Elôtted van minden szorongatóm.
Szívem a szégyen beteggé csigázta,
Szánakozót hiába vártam,
Vigasztalót kerestem s nem találtam.
És élelmemül epét adtak,
Szomjúságomban ecettel itattak.
(Zsolt 68,20--22)
Pap: Zokogva hívunk, Uram, aki a megfosztott meddôknek és meggyalázottaknak vigasztalója vagy.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Urunk Jézus, aki magad is elszenvedted a mezítelenség szégyenét.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
11. állomás
Jézust keresztre feszítik
(A halálfélelem stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Pap: Eléd hurcoljuk, Teremtô Urunk, a halálfélelem keresztjét, az emberiség rettegését és a mi nemzetünk, a magyar nép magárahagyottságát, árvaságát és halálfélelmét is. De hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a rettegést és halálfélelmet felkeltik. (Csend)
Mind: Körülvett engem sok erôs tulok,
Megkörnyeztek kövér básáni bivalyok.
Rám tátva mindnek ragadozó szája,
Üvöltözô oroszlánok módjára.
Mint elfolyó víz, úgy öntettem el,
Csontjaim szertehullanak,
Olvadt viaszképp omlik szívem el.
Erôm kiszáradt, mint cserépdarab,
És nyelvem ínyemhez ragadt,
Halál porába vertél engemet.
Ebek falkája oldalog körül,
Gonosztevôk zsinatja vesz körül,
Általverték kezemet, lábamat
És megszámlálták minden csontomat,
És kínjaimon magukat mulatják.
Elosztották ruhám maguk között,
Sorsot vetettek köntösöm fölött.
(Zsolt 21,14--19)
Pap: Könyörülj rajtunk, halandó embereken és a halálra küldött árva magyar népen, Te, aki magadra maradtál az ég és föld között.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Krisztus Urunk, akit Isten és ember magára hagyott a kereszten.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
12. állomás
Jézus meghal a keresztfán
(A bűn és bűnhôdés stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Urunk, a bűn és bűnhôdés keresztjét. De a bűn és bűnhôdés háborúságának a keresztjét, a fájdalom, a gyötrelem és a halál keresztjét is: az emberi nyomorúságnak minden keresztjét.
(Csend)
Mind: Isten, te minket elvetettél,
Szerteszórtál és haragszol ránk.
Uram, fordulj már vissza hozzánk!
Uram megráztad földedet
S meghasítottad: inog immár --
Gyógyítsd meg a töréseket!
Népednek kemény dolgokat mutattál,
A tántorgásnak borával itattál.
Zászlót adtál azoknak, akik tégedet félnek,
Rontó nyíl elöl menedéknek,
Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak.
Hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat!
(Zsolt 59,3--7)
Pap: Hozzád könyörgünk, Uram, aki bűnösökért ,,bűnné'' lettél.
Nép: Könyörülj testvéreinken
Pap: Könyörülô Urunk, aki a halálig hűséges voltál.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
