Fatima szellemében
Krisztus Urunk irtózatos halálkínok és szenvedések közepette, a kereszten vergôdve imádkozott megkínzóiért a mennyei Atyjához: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek'' (Lk 23,24). A Vasfüggöny Keresztúton Krisztus példáját akarjuk követni.
A Vasfüggöny Keresztút a szabadföldön élô magyarok imahadjárata lesz azokért a testvérekért, akik még ma is a kommunista zsarnokság elnyomatása alatt, a vasfüggönyök mögött szenvednek. Alkalmat ad arra is, hogy minden résztvevôje a szabadföldön a maga szenvedéseit felajánlja az elnyomók fegyvereseivel körülvett magyar testvérekért, sôt továbbmenve Fatima szellemében, imahadjárat az elnyomottak s elnyomók megtéréséért.
Valamennyiünkért imádkozott és meghalt Krisztus Urunk a keresztfán. Krisztus Urunk senkinek sem akarja a vesztét, hanem mindenkinek a megtérését és üdvösségét.
A katakombák keresztényéitôl a huszadik század kereszténységéig Krisztus Urunk akaratának elfogadásában, minden embertársunk iránti szeretetben van a mi erônk. A keresztények sohasem fegyverekkel gyôzedelmeskedtek, hanem mindig Krisztus Urunk szeretetének követésével. És Krisztus gyôz!
Pap: Teremtô Atyánk, hozzád emeljük gyermeki szíveinket. Nagy szorongattatásból kiáltunk hozzád. Az emberi szenvedést mérhetetlenné tették!
Nép: Hallgass meg, világ Teremtô Ura és enyhíts meg minket!
Pap: A Föld, amelyet teremtettél, mindent megad, amire szükségünk van, mégis testvéreink, fivéreink és nôvéreink, éheznek és nyomorognak szerte a távoli világban, olyan körülmények között, amelyek méltatlanok az általad teremtett emberhez.
Nép: Emlékezzél meg róluk, Megváltó Urunk!
Pap: A háború külsô nyomait befedték, a romokat elegyengették és a sebeket behegesztették, de véreznek a vasfüggönyök, a titkosan készülôdô uralomvágy nem enged, még mindig leskelôdik ránk és nem tudhatjuk, mi lesz a sorsunk!
Nép: Ments meg minket, Urunk!
Pap: A nyugalom és biztonság nem tért vissza a világra. Ellenben nô a félelem és a rettegés. Országok és népek, a mi országunk és népünk is, szétszaggatott állapotban pusztul és a boldog egyesülés napjának még reménysugarát sem láthatjuk.
Nép: Adj nekünk békét, Urunk!
Pap: Káromolják nevedet, az Igét megcsúfolják, a hit ellen harcot kezdenek, teremtményed és gyermeked, az ember, nyomorúságban, szorongattatásban bánkódik.
Nép: Szabadítsd meg a Te néped, Urunk!
Pap: Az emberi szívet elsorvasztják, a szeretetet anyaggal mérik, bálvánnyá tették a hast, a pénzt és a sikert. A lázas emberi szellem szenzációkat hajhász, élvezetekbe hanyatlik és a kényelem lustaságában ernyed el.
Nép: Ébressz fel minket, Teremtô Urunk!
Pap: A hívôt gonoszul megkísértik, kétségbe ejtik, osztályokba vetik, megrostálják, kisebbítik, hogy megtagadjon Téged és hitehagyottá tegyék.
Nép: Uram, irgalmazz nekünk!
Pap: A Te néped, az Egyház, is szenved a történelem terhe alatt. A régi és az új bálványimádás, a kapzsiság és a hatalom imádása miatt, -- de saját bűneink és mulasztásaink miatt is, -- szívtelenségünk és kicsinyhitűségünk miatt. És amiatt, hogy kevés a mi népünkbôl való apostol és igehirdetô pap.
Nép: Téríts haza minket, Uram!
Pap: Tudjuk azonban, Urunk, hogy Te sohasem hagytál el minket. Elküldötted hozzánk Egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Urunk Jézus, aki elôttünk hordozod az emberi vétek és szenvedés keresztjét és aki megfeszítve is gyôzelmeskedtél, engedd, hogy hűségesek lehessünk és követhessünk Téged a keresztúton, nehéz földi vándorlásainkban, mert így nyerhetjük el a gyôzelem pálmáját, mivel Te élsz és uralkodsz most és mindörökké.
Nép: Amen.
1. állomás
Jézust halálra ítélik
(Az elítéltek stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a testvéreinknek a keresztjét, akik a vasfüggöny mögött uralkodó igazságtalanság ítéletét szenvedik el, akik a gonoszság által megfogattak és még mindig rabságban vannak. De eléd hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a gonoszság ítéletét kimondták felettük. (Csend)
Mind: Mikor csak mondtam: ,,Ingadoz a lábam!''
jóságodban, Uram, segélyt találtam.
Lelkem a gondok telje közepett
Vigasztalásodon örvendezett.
A romlottság székéhez szegôdöl-e, Uram,
Mely a törvénynek örvén nyomort vet untalan?
A jók lelkére rájalesnek,
Ártatlan véren ítélkeznek.
Ám nékem az Úr lett a váram,
Isten, én biztos sziklaszálom.
(Zsolt 93,18--22)
Pap: Hozzád kiáltunk, Krisztus! Légy most is az ártatlanok védelmezôje.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Uram, Téged is halálra ítéltek igazságtalanul.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
2. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
(Az elszakítottak stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a szerelmetes testvéreinknek a keresztjét, akiket kegyetlenül elszakítottak és elválasztottak egymástól és tôlünk. De eléd hozzuk az önzés, önelégültség és jóra való restség nehéz páncélját is, amelyet annyian viselnek, testvéreikkel mit sem törôdve. (Csend)
Mind: De én nem ember, én féreg vagyok,
Az emberek gyaláznak és nevetnek,
A nép közül kivetnek.
Gúnyoló szóval illet, aki lát,
Fejet csóvál, elvonja ajakát.
,,Az Úrban bízott, hát segítse meg!
Szerette, hát most szabadítsa meg!''
(Zsolt 21,7--9)
Pap: Hozzád kiáltunk Krisztus, akit a nép közül kivetettek.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Az egész világ gyötrô terhét magadra vetted és felvitted a Golgotára.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
3. állomás
Jézus elôször esik el a kereszt terhe alatt
(Az elárultak és eladottak stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk mindazoknak a keresztjét, akiket a történelem során, miként ma a mi testvéreinket, elárultak, a hatalom zsarnokainak feljelentettek, kénye-kedvére kiszolgáltattak. De eléd hozzuk a hatalom csatlósainak, feljelentôinek, pribékjeinek a rossz lelkiismeretét is. (Csend)
Mind: Ébredj Uram, miért szunnyadni néked?
Ébredj, ne vesd el mindörökre néped.
Orcád elôlünk mérthogy rejted?
Gyötrelmeinket mért felejted?
Lelkünk porig aláztatott,
Testünk a föld porába ragadott.
Kelj föl Uram, jöjj és segíts meg,
Kegyességedben szabadíts meg!
(Zsolt 43,24--27)
Pap: Hozzád kiáltunk, Krisztus Urunk, mert Te vagy az elárultak és eladottak megváltója.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: A Te elestedet is Judás árulása okozta.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Krisztus Urunk irtózatos halálkínok és szenvedések közepette, a kereszten vergôdve imádkozott megkínzóiért a mennyei Atyjához: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek'' (Lk 23,24). A Vasfüggöny Keresztúton Krisztus példáját akarjuk követni.
A Vasfüggöny Keresztút a szabadföldön élô magyarok imahadjárata lesz azokért a testvérekért, akik még ma is a kommunista zsarnokság elnyomatása alatt, a vasfüggönyök mögött szenvednek. Alkalmat ad arra is, hogy minden résztvevôje a szabadföldön a maga szenvedéseit felajánlja az elnyomók fegyvereseivel körülvett magyar testvérekért, sôt továbbmenve Fatima szellemében, imahadjárat az elnyomottak s elnyomók megtéréséért.
Valamennyiünkért imádkozott és meghalt Krisztus Urunk a keresztfán. Krisztus Urunk senkinek sem akarja a vesztét, hanem mindenkinek a megtérését és üdvösségét.
A katakombák keresztényéitôl a huszadik század kereszténységéig Krisztus Urunk akaratának elfogadásában, minden embertársunk iránti szeretetben van a mi erônk. A keresztények sohasem fegyverekkel gyôzedelmeskedtek, hanem mindig Krisztus Urunk szeretetének követésével. És Krisztus gyôz!
Pap: Teremtô Atyánk, hozzád emeljük gyermeki szíveinket. Nagy szorongattatásból kiáltunk hozzád. Az emberi szenvedést mérhetetlenné tették!
Nép: Hallgass meg, világ Teremtô Ura és enyhíts meg minket!
Pap: A Föld, amelyet teremtettél, mindent megad, amire szükségünk van, mégis testvéreink, fivéreink és nôvéreink, éheznek és nyomorognak szerte a távoli világban, olyan körülmények között, amelyek méltatlanok az általad teremtett emberhez.
Nép: Emlékezzél meg róluk, Megváltó Urunk!
Pap: A háború külsô nyomait befedték, a romokat elegyengették és a sebeket behegesztették, de véreznek a vasfüggönyök, a titkosan készülôdô uralomvágy nem enged, még mindig leskelôdik ránk és nem tudhatjuk, mi lesz a sorsunk!
Nép: Ments meg minket, Urunk!
Pap: A nyugalom és biztonság nem tért vissza a világra. Ellenben nô a félelem és a rettegés. Országok és népek, a mi országunk és népünk is, szétszaggatott állapotban pusztul és a boldog egyesülés napjának még reménysugarát sem láthatjuk.
Nép: Adj nekünk békét, Urunk!
Pap: Káromolják nevedet, az Igét megcsúfolják, a hit ellen harcot kezdenek, teremtményed és gyermeked, az ember, nyomorúságban, szorongattatásban bánkódik.
Nép: Szabadítsd meg a Te néped, Urunk!
Pap: Az emberi szívet elsorvasztják, a szeretetet anyaggal mérik, bálvánnyá tették a hast, a pénzt és a sikert. A lázas emberi szellem szenzációkat hajhász, élvezetekbe hanyatlik és a kényelem lustaságában ernyed el.
Nép: Ébressz fel minket, Teremtô Urunk!
Pap: A hívôt gonoszul megkísértik, kétségbe ejtik, osztályokba vetik, megrostálják, kisebbítik, hogy megtagadjon Téged és hitehagyottá tegyék.
Nép: Uram, irgalmazz nekünk!
Pap: A Te néped, az Egyház, is szenved a történelem terhe alatt. A régi és az új bálványimádás, a kapzsiság és a hatalom imádása miatt, -- de saját bűneink és mulasztásaink miatt is, -- szívtelenségünk és kicsinyhitűségünk miatt. És amiatt, hogy kevés a mi népünkbôl való apostol és igehirdetô pap.
Nép: Téríts haza minket, Uram!
Pap: Tudjuk azonban, Urunk, hogy Te sohasem hagytál el minket. Elküldötted hozzánk Egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Urunk Jézus, aki elôttünk hordozod az emberi vétek és szenvedés keresztjét és aki megfeszítve is gyôzelmeskedtél, engedd, hogy hűségesek lehessünk és követhessünk Téged a keresztúton, nehéz földi vándorlásainkban, mert így nyerhetjük el a gyôzelem pálmáját, mivel Te élsz és uralkodsz most és mindörökké.
Nép: Amen.
1. állomás
Jézust halálra ítélik
(Az elítéltek stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a testvéreinknek a keresztjét, akik a vasfüggöny mögött uralkodó igazságtalanság ítéletét szenvedik el, akik a gonoszság által megfogattak és még mindig rabságban vannak. De eléd hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a gonoszság ítéletét kimondták felettük. (Csend)
Mind: Mikor csak mondtam: ,,Ingadoz a lábam!''
jóságodban, Uram, segélyt találtam.
Lelkem a gondok telje közepett
Vigasztalásodon örvendezett.
A romlottság székéhez szegôdöl-e, Uram,
Mely a törvénynek örvén nyomort vet untalan?
A jók lelkére rájalesnek,
Ártatlan véren ítélkeznek.
Ám nékem az Úr lett a váram,
Isten, én biztos sziklaszálom.
(Zsolt 93,18--22)
Pap: Hozzád kiáltunk, Krisztus! Légy most is az ártatlanok védelmezôje.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Uram, Téged is halálra ítéltek igazságtalanul.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
2. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
(Az elszakítottak stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a szerelmetes testvéreinknek a keresztjét, akiket kegyetlenül elszakítottak és elválasztottak egymástól és tôlünk. De eléd hozzuk az önzés, önelégültség és jóra való restség nehéz páncélját is, amelyet annyian viselnek, testvéreikkel mit sem törôdve. (Csend)
Mind: De én nem ember, én féreg vagyok,
Az emberek gyaláznak és nevetnek,
A nép közül kivetnek.
Gúnyoló szóval illet, aki lát,
Fejet csóvál, elvonja ajakát.
,,Az Úrban bízott, hát segítse meg!
Szerette, hát most szabadítsa meg!''
(Zsolt 21,7--9)
Pap: Hozzád kiáltunk Krisztus, akit a nép közül kivetettek.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Az egész világ gyötrô terhét magadra vetted és felvitted a Golgotára.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
3. állomás
Jézus elôször esik el a kereszt terhe alatt
(Az elárultak és eladottak stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk mindazoknak a keresztjét, akiket a történelem során, miként ma a mi testvéreinket, elárultak, a hatalom zsarnokainak feljelentettek, kénye-kedvére kiszolgáltattak. De eléd hozzuk a hatalom csatlósainak, feljelentôinek, pribékjeinek a rossz lelkiismeretét is. (Csend)
Mind: Ébredj Uram, miért szunnyadni néked?
Ébredj, ne vesd el mindörökre néped.
Orcád elôlünk mérthogy rejted?
Gyötrelmeinket mért felejted?
Lelkünk porig aláztatott,
Testünk a föld porába ragadott.
Kelj föl Uram, jöjj és segíts meg,
Kegyességedben szabadíts meg!
(Zsolt 43,24--27)
Pap: Hozzád kiáltunk, Krisztus Urunk, mert Te vagy az elárultak és eladottak megváltója.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: A Te elestedet is Judás árulása okozta.
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
