Nyolcadik állomás
Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézus nagy szívének szép tanújele. Ennyi szenvedés között a sírás- jajgatás miatt, nem lesz -- mint mások -- türelmetlenné... És én? Én is szeretnék minden körülmények -- még a nehézségek -- között is türelmes lenni embertársaimhoz.
Most sem magára gondol az Úr, hanem hivatására, és oktatja ôket... És én? Én is szeretnék elsôsorban másokra és a kötelességeimre gondolni. Bármilyen hangulatban vagyok is, kötelességemet tovább végzem.
Jézus arra tanít, hogy ha mégis magunkra gondolunk, akkor elôször bűneinkre gondoljunk... És én? Én úgy futok bűneimtôl, oly könnyen elaltatom lelkiismeretemet, oly könnyen feledem lelkem koldusállapotát! Komoly lelkiismeret-vizsgálatot tartok...
Kilencedik állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Nem a kereszt -- a bűnök terhe nyomja le az Urat. -- És én? Én nem tudom átérezni a bűn iszonyú voltát, hiszen akkor jobban irtóznám tôle... Földreroskadó Jézusom, taníts meg rá!
De Jézus nem maradt lenn. Újra felkel, és kitart a végsôkig! --
És én? Én is újra meg újra fel akarok kelni! Ki akarok tartani a bűn ellen való küzdelemben, számtalan bukásom ellenére is; a végsôkig! Meg akarom tanulni, hogy földi életünk folytonos felkelés és újrakezdés...
Jézus ismételten való földre roskadása intô jel a visszaesô bűnösök számára. -- És én? Vajon én nem tartozom-e közéjük? Nincs-e valamilyen bűnös szokásom, mely újra és újra bukásba sodor? Szakítok vele!
Tizedik állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Hogy Jézus áldozata teljes legyen, megfosztják mindenétôl. Így lett teljes az Ô áldozata. -- És én? Én is szeretnék egyesülni az Úr áldozatával! Segíts Uram, kivetkôzni magamat teljesen a teremtményekhez és önmagamhoz való ragaszkodásomból!
Ruházkodásomban és ételben-italban való mértéktelenségem juttatta ide az Urat. -- És én? Erre gondolva, tudnék-e továbbra is hiú és kényes lenni? A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok. Ruháitól megfosztva, a megbecstelenítést is elszenvedte a szűzies Úr, türelmesen. És én? Én is el akarom viselni, ha az emberek félreismernek, megrágalmaznak, becsületemtôl megfosztanak. Az Úr példájából merítek erôt. Arra gondolok, hogy az Úr ismeri az igazságot, és kellô idôben igazolni fog.
Tizenegyedik állomás
Jézust a keresztre szegezik
Krisztus irántunk való szeretetének mily felséges kinyilatkoztatása!
,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért...'' (Jn 15,13) -- És én? Felszítom szeretetemet... ,,Ki szakíthat el tehát minket Krisztus szeretetétôl?'' (Róm 8,35) Jézus szeretete áldozatos volt. -- És az enyém? Tudok-e én is áldozatosan szeretni? Megteszem azt az áldozatot, amit most kíván tôlem az Úr?
Bűnös szenvedélyeink kovácsolták Krisztus szögeit... -- És én?
Lemondok a... bűnös szenvedélyemrôl!
Tizenkettedik állomás
Jézus meghal a kereszten
Meghalt az Úr, mert így kívánta Isten igazságossága... És én? Gondolok- e Isten igazságosságára? Nem felejtem el a kereszt tanítását, hogy az Úr igazságos bíró, aki egyszülött Fiának sem kegyelmez, és félelemmel munkálkodom lelkem üdvösségén.
Majd feltámad a bizonyosság nagy tudata: ,,Beteljesedett!'' (Jn 19,30) -- a megváltás műve. Egy csepp vér a keresztrôl lemossa minden bűnömet. -- És én? Hálát adok ezért, azután imádom Krisztus keresztjét -- és jobban odatapadok a kereszthez, üdvösségem zálogához.
A keresztségben Krisztus keresztjével jelöltek meg homlokomon, hogy megvalljam hitemet. -- És én? Megteszem-e? Megvallom-e tetteimben, hogy a ,,keresztre feszített'' híve vagyok?
Tizenharmadik állomás
Jézus testét leveszik a keresztrôl
A szent Test ott fekszik édesanyja ölében. -- És én? Nem feledkezem meg soha a boldogságos Szűzrôl, mert Nála mindig megtalálom az Úr Jézust.
Ha nem volna még elég erôs bánatom, nézem az Istenanya nagy fájdalmát, és kell siratnom a bűnt, mely ily nagy fájdalmat okozott...
Mily készséggel végzik a szeretô szívek Jézus testével az utolsó szolgálatot! -- És én? Én is úgy teljesítem a mai napon is kötelességeimet, mintha az utolsó szolgálatot tenném ezzel az Úrnak?
Tizennegyedik állomás
Jézust sírba teszik
Látszatra vége mindennek, hiábavaló lett Krisztus élete... De jött a húsvét hajnala, jött a feltámadás! -- És én? Én sem csüggedek, ha látszatra hiábavaló minden jó törekvésem, hanem hiszek a jónak gyôzelmében, hiszek a legnagyobb sötétség közepette is a feltámadásban!
A keresztségben mi is meghaltunk, és eltemettettünk Krisztussal a halálra, s azután majd feltámadunk az életre. -- És én? Eltemetem a régi embert bűneivel, és egyre jobban ellene mondok a Sátánnak és a világ pompájának, hogy Krisztussal élhessek, és az erényekben gyarapodhassak...
A szentáldozásban szívembe száll az Úr. Olyannak kell lennie szívemnek, mint egy új, tiszta sírnak. -- És úgy akarok élni, hogy tetteimben mindig visszatükrözôdjék: Jézus lakik a szívemben!
Jézus szól a síró asszonyokhoz
Jézus nagy szívének szép tanújele. Ennyi szenvedés között a sírás- jajgatás miatt, nem lesz -- mint mások -- türelmetlenné... És én? Én is szeretnék minden körülmények -- még a nehézségek -- között is türelmes lenni embertársaimhoz.
Most sem magára gondol az Úr, hanem hivatására, és oktatja ôket... És én? Én is szeretnék elsôsorban másokra és a kötelességeimre gondolni. Bármilyen hangulatban vagyok is, kötelességemet tovább végzem.
Jézus arra tanít, hogy ha mégis magunkra gondolunk, akkor elôször bűneinkre gondoljunk... És én? Én úgy futok bűneimtôl, oly könnyen elaltatom lelkiismeretemet, oly könnyen feledem lelkem koldusállapotát! Komoly lelkiismeret-vizsgálatot tartok...
Kilencedik állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Nem a kereszt -- a bűnök terhe nyomja le az Urat. -- És én? Én nem tudom átérezni a bűn iszonyú voltát, hiszen akkor jobban irtóznám tôle... Földreroskadó Jézusom, taníts meg rá!
De Jézus nem maradt lenn. Újra felkel, és kitart a végsôkig! --
És én? Én is újra meg újra fel akarok kelni! Ki akarok tartani a bűn ellen való küzdelemben, számtalan bukásom ellenére is; a végsôkig! Meg akarom tanulni, hogy földi életünk folytonos felkelés és újrakezdés...
Jézus ismételten való földre roskadása intô jel a visszaesô bűnösök számára. -- És én? Vajon én nem tartozom-e közéjük? Nincs-e valamilyen bűnös szokásom, mely újra és újra bukásba sodor? Szakítok vele!
Tizedik állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Hogy Jézus áldozata teljes legyen, megfosztják mindenétôl. Így lett teljes az Ô áldozata. -- És én? Én is szeretnék egyesülni az Úr áldozatával! Segíts Uram, kivetkôzni magamat teljesen a teremtményekhez és önmagamhoz való ragaszkodásomból!
Ruházkodásomban és ételben-italban való mértéktelenségem juttatta ide az Urat. -- És én? Erre gondolva, tudnék-e továbbra is hiú és kényes lenni? A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok. Ruháitól megfosztva, a megbecstelenítést is elszenvedte a szűzies Úr, türelmesen. És én? Én is el akarom viselni, ha az emberek félreismernek, megrágalmaznak, becsületemtôl megfosztanak. Az Úr példájából merítek erôt. Arra gondolok, hogy az Úr ismeri az igazságot, és kellô idôben igazolni fog.
Tizenegyedik állomás
Jézust a keresztre szegezik
Krisztus irántunk való szeretetének mily felséges kinyilatkoztatása!
,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért...'' (Jn 15,13) -- És én? Felszítom szeretetemet... ,,Ki szakíthat el tehát minket Krisztus szeretetétôl?'' (Róm 8,35) Jézus szeretete áldozatos volt. -- És az enyém? Tudok-e én is áldozatosan szeretni? Megteszem azt az áldozatot, amit most kíván tôlem az Úr?
Bűnös szenvedélyeink kovácsolták Krisztus szögeit... -- És én?
Lemondok a... bűnös szenvedélyemrôl!
Tizenkettedik állomás
Jézus meghal a kereszten
Meghalt az Úr, mert így kívánta Isten igazságossága... És én? Gondolok- e Isten igazságosságára? Nem felejtem el a kereszt tanítását, hogy az Úr igazságos bíró, aki egyszülött Fiának sem kegyelmez, és félelemmel munkálkodom lelkem üdvösségén.
Majd feltámad a bizonyosság nagy tudata: ,,Beteljesedett!'' (Jn 19,30) -- a megváltás műve. Egy csepp vér a keresztrôl lemossa minden bűnömet. -- És én? Hálát adok ezért, azután imádom Krisztus keresztjét -- és jobban odatapadok a kereszthez, üdvösségem zálogához.
A keresztségben Krisztus keresztjével jelöltek meg homlokomon, hogy megvalljam hitemet. -- És én? Megteszem-e? Megvallom-e tetteimben, hogy a ,,keresztre feszített'' híve vagyok?
Tizenharmadik állomás
Jézus testét leveszik a keresztrôl
A szent Test ott fekszik édesanyja ölében. -- És én? Nem feledkezem meg soha a boldogságos Szűzrôl, mert Nála mindig megtalálom az Úr Jézust.
Ha nem volna még elég erôs bánatom, nézem az Istenanya nagy fájdalmát, és kell siratnom a bűnt, mely ily nagy fájdalmat okozott...
Mily készséggel végzik a szeretô szívek Jézus testével az utolsó szolgálatot! -- És én? Én is úgy teljesítem a mai napon is kötelességeimet, mintha az utolsó szolgálatot tenném ezzel az Úrnak?
Tizennegyedik állomás
Jézust sírba teszik
Látszatra vége mindennek, hiábavaló lett Krisztus élete... De jött a húsvét hajnala, jött a feltámadás! -- És én? Én sem csüggedek, ha látszatra hiábavaló minden jó törekvésem, hanem hiszek a jónak gyôzelmében, hiszek a legnagyobb sötétség közepette is a feltámadásban!
A keresztségben mi is meghaltunk, és eltemettettünk Krisztussal a halálra, s azután majd feltámadunk az életre. -- És én? Eltemetem a régi embert bűneivel, és egyre jobban ellene mondok a Sátánnak és a világ pompájának, hogy Krisztussal élhessek, és az erényekben gyarapodhassak...
A szentáldozásban szívembe száll az Úr. Olyannak kell lennie szívemnek, mint egy új, tiszta sírnak. -- És úgy akarok élni, hogy tetteimben mindig visszatükrözôdjék: Jézus lakik a szívemben!
