1. A keresztút kialakulása
A mai keresztútjárás az evangéliumokból ered. A legelsô keresztutat maga az Úr Jézus járta: A Via Dolorosán, a Szenvedés Útját az Utolsó Vacsora termétôl Annás és Kaifás háza mellett a Kálvária hegyig. Onnan a Szent Sírhoz, Pilátus palotája mellett a Getszemáni kertbe, az Olajfák hegyétôl a Kedron patakon át Sionig. Késôbb ezen az úton emlékköveket helyeztek el, majd kis kápolnákat is állítottak. A középkorban igen látogatott volt az ottani keresztút, fôleg a ferencesek vezetésével. Ôk ,,szent circulus''-nak, körjáratnak nevezték.
Elvitték magukkal a szentföldi zarándokok Nyugat-Európába is e szép és lélekemelô ájtatosságot. Lübeckben már 1468-ban, a mi Mátyás királyunk idején külön ájtatosság volt ez, egyvégtében járták. Nemsokára emlékművekkel, szobrokkal juttatták a keresztúti ájtatosságot végzôk emlékezetébe Jézus szenvedésének útját. Ekkor hét stációra osztották a keresztutat, a római hét-stációs templom utánzására. E stációjárásnak Rómában nagyobb ünnepek elôtt -- nagyböjt, kántorböjtök idején -- bűnbánati jellege volt. Nem volt kapcsolata a keresztúti ájtatossággal. Más országokban még ennyi stáció sem volt.
A betlehemi papság külön imakönyvet adott ki a keresztúti ájtatosságról 1518-ban, 14 stációt tartva szem elôtt. Világszerte elterjedt ez a 14 stációs ájtatosság, különösen Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tevékenysége folytán. Ô maga 576 keresztutat állított fel. (Itália ,,apostolának'' is nevezték.) (1676--1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védôszentje lett.
A keresztúti ájtatosságok szentbeszéd-sorozatát (Via crucis praedicata) elôször Porto Maurizio-i Szent Lénárd tartotta Firenzében a Monte alle Croci-n. Szent Lénárd legnagyobb sikere volt Rómában a Colosseumban 1750. december 27-én felállított keresztút, melyet mindmáig meg is tartanak, rendszerint a pápák vezetésével járja a hívô nép nagypénteken este, gyertyafényes hívôsereg jelenlétében.
2. A keresztút -- a léleképítés iskolája
A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik. A keresztútnak kettôs mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz elôttünk, mekkora Üdvözítônk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensôségesebb megtérésnek.
Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Fôleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük.
Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi életünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erôt merítünk belôle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük.
Különösen megrendítô Jézus keresztrefeszítése! Ô ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idôk, amikor már semmit sem tehetünk -- csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel.
Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztrôl való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van.
Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is!
A keresztutak tehát az élet bajaira, szenvedéseire adnak eligazítást. A mindennapok hôsiességére, a hűségre és állhatatosságra még a kis dolgokban is. Segítséget nyújtanak abban is, hogy ,,mindennap felvegyük keresztünket'', és azt bátran viseljük. A keresztút az életnek és a szenvedésnek szent iskolája, amelyben minden napunk értelmét megtaláljuk. Erre szolgálnak a keresztúti ájtatosságok. A többféle változatból ki-ki szíve szerint tud választani -- akár egyéni, akár közösségi elmélkedéshez.
3. Hogyan végezzük a keresztutat?
Nagyböjtben általában közösen végezzük a templomban, de lehet otthon is, magányosan.
1) Elôször az állomás nevét mondjuk, pl.: Jézus elesik a kereszt alatt...
2) Ezután térdhajtás közben mondjuk:
Imádunk Krisztus és áldunk Téged, Mert szent kereszteddel megváltottad a világot!
3) Végül a keresztutak közül kiválasztunk egyet, és azt elmélkedve, lehetôleg hangosan (ha magányosan végezzük, akkor félhangosan) mondjuk. Ha közösen, a templomban végzik többen, elég, ha a pap megy állomásról állomásra. A hívek, lehetôleg felé fordulva, az imádságra felelnek, letérdelnek és felállnak. (Ha akusztikai vagy egyéb szempontok javallják, a pap az ambótól is elôimádkozhatja.
4) Végül a befejezés:
Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!
-- Miatyánk... Üdvözlégy...
Közben valamelyik nagyböjti ének egy-egy szakaszát is elénekelhetjük.
Bevezetô ima:
Útban a keresztút felé...
Mindenható Örök Isten! Te elôre látod minden ember útját. Ezek az utak sokszor magasba meredô hegyeknek tűnnek. Az utakat keresztek szegélyezik, melyeket nekünk kell hordoznunk. Így válik életünk vándorútja keresztúttá -- odafenn azonban Te vársz reánk, mennyei Atyánk! Utunkra kísérôt adtál mellénk: egyszülött szent Fiadat, akit szeretsz. Ô egy lett közülünk, testvérünk lett. Ô maga megy elôttünk, nehéz keresztjét hordozva, mindhalálig engedelmesen.
Saját keresztünkkel Ôt akarjuk követni, hogy általa szentelôdjék a mi keresztünk is. Atyánk! Halála által adj erôt nekünk az élethez! A kegyelmeket melyeket az Ô vére szerzett nekünk, fordítsd felénk: vándorok és betegek felé, az élôk és kedves megholtjaink felé, és mindazok felé, akik irántad való szeretetbôl jót tettek velünk.
Vegye hát fel mindenki a maga keresztjét, és hordozza a hegyen fölfelé a mindenható Isten nevében. Amen.
(Bánk József: Jézussal a keresztúton)
A mai keresztútjárás az evangéliumokból ered. A legelsô keresztutat maga az Úr Jézus járta: A Via Dolorosán, a Szenvedés Útját az Utolsó Vacsora termétôl Annás és Kaifás háza mellett a Kálvária hegyig. Onnan a Szent Sírhoz, Pilátus palotája mellett a Getszemáni kertbe, az Olajfák hegyétôl a Kedron patakon át Sionig. Késôbb ezen az úton emlékköveket helyeztek el, majd kis kápolnákat is állítottak. A középkorban igen látogatott volt az ottani keresztút, fôleg a ferencesek vezetésével. Ôk ,,szent circulus''-nak, körjáratnak nevezték.
Elvitték magukkal a szentföldi zarándokok Nyugat-Európába is e szép és lélekemelô ájtatosságot. Lübeckben már 1468-ban, a mi Mátyás királyunk idején külön ájtatosság volt ez, egyvégtében járták. Nemsokára emlékművekkel, szobrokkal juttatták a keresztúti ájtatosságot végzôk emlékezetébe Jézus szenvedésének útját. Ekkor hét stációra osztották a keresztutat, a római hét-stációs templom utánzására. E stációjárásnak Rómában nagyobb ünnepek elôtt -- nagyböjt, kántorböjtök idején -- bűnbánati jellege volt. Nem volt kapcsolata a keresztúti ájtatossággal. Más országokban még ennyi stáció sem volt.
A betlehemi papság külön imakönyvet adott ki a keresztúti ájtatosságról 1518-ban, 14 stációt tartva szem elôtt. Világszerte elterjedt ez a 14 stációs ájtatosság, különösen Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tevékenysége folytán. Ô maga 576 keresztutat állított fel. (Itália ,,apostolának'' is nevezték.) (1676--1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védôszentje lett.
A keresztúti ájtatosságok szentbeszéd-sorozatát (Via crucis praedicata) elôször Porto Maurizio-i Szent Lénárd tartotta Firenzében a Monte alle Croci-n. Szent Lénárd legnagyobb sikere volt Rómában a Colosseumban 1750. december 27-én felállított keresztút, melyet mindmáig meg is tartanak, rendszerint a pápák vezetésével járja a hívô nép nagypénteken este, gyertyafényes hívôsereg jelenlétében.
2. A keresztút -- a léleképítés iskolája
A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik. A keresztútnak kettôs mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz elôttünk, mekkora Üdvözítônk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensôségesebb megtérésnek.
Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Fôleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük.
Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Mindennapi életünk nehézségeit kapcsolatba hozza a mi Urunkkal. Erôt merítünk belôle, és felismerjük, hogy keresztünket ne csak viseljük, hanem meg is szenteljük.
Különösen megrendítô Jézus keresztrefeszítése! Ô ekkor már nem tehet mást, mint a fára szegezve tűr. Ránk is jöhetnek olyan idôk, amikor már semmit sem tehetünk -- csupán ki kell tartanunk a jó Isten mellett néma küzdelemmel.
Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztrôl való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van.
Végül a megnyílt sír vigasztal bennünket, hogy nagypéntekre húsvét következik a mi számunkra is!
A keresztutak tehát az élet bajaira, szenvedéseire adnak eligazítást. A mindennapok hôsiességére, a hűségre és állhatatosságra még a kis dolgokban is. Segítséget nyújtanak abban is, hogy ,,mindennap felvegyük keresztünket'', és azt bátran viseljük. A keresztút az életnek és a szenvedésnek szent iskolája, amelyben minden napunk értelmét megtaláljuk. Erre szolgálnak a keresztúti ájtatosságok. A többféle változatból ki-ki szíve szerint tud választani -- akár egyéni, akár közösségi elmélkedéshez.
3. Hogyan végezzük a keresztutat?
Nagyböjtben általában közösen végezzük a templomban, de lehet otthon is, magányosan.
1) Elôször az állomás nevét mondjuk, pl.: Jézus elesik a kereszt alatt...
2) Ezután térdhajtás közben mondjuk:
Imádunk Krisztus és áldunk Téged, Mert szent kereszteddel megváltottad a világot!
3) Végül a keresztutak közül kiválasztunk egyet, és azt elmélkedve, lehetôleg hangosan (ha magányosan végezzük, akkor félhangosan) mondjuk. Ha közösen, a templomban végzik többen, elég, ha a pap megy állomásról állomásra. A hívek, lehetôleg felé fordulva, az imádságra felelnek, letérdelnek és felállnak. (Ha akusztikai vagy egyéb szempontok javallják, a pap az ambótól is elôimádkozhatja.
4) Végül a befejezés:
Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk!
-- Miatyánk... Üdvözlégy...
Közben valamelyik nagyböjti ének egy-egy szakaszát is elénekelhetjük.
Bevezetô ima:
Útban a keresztút felé...
Mindenható Örök Isten! Te elôre látod minden ember útját. Ezek az utak sokszor magasba meredô hegyeknek tűnnek. Az utakat keresztek szegélyezik, melyeket nekünk kell hordoznunk. Így válik életünk vándorútja keresztúttá -- odafenn azonban Te vársz reánk, mennyei Atyánk! Utunkra kísérôt adtál mellénk: egyszülött szent Fiadat, akit szeretsz. Ô egy lett közülünk, testvérünk lett. Ô maga megy elôttünk, nehéz keresztjét hordozva, mindhalálig engedelmesen.
Saját keresztünkkel Ôt akarjuk követni, hogy általa szentelôdjék a mi keresztünk is. Atyánk! Halála által adj erôt nekünk az élethez! A kegyelmeket melyeket az Ô vére szerzett nekünk, fordítsd felénk: vándorok és betegek felé, az élôk és kedves megholtjaink felé, és mindazok felé, akik irántad való szeretetbôl jót tettek velünk.
Vegye hát fel mindenki a maga keresztjét, és hordozza a hegyen fölfelé a mindenható Isten nevében. Amen.
(Bánk József: Jézussal a keresztúton)
