I. I.
In passione Domini, Urunk kínszenvedései,
Qua datur salus homini, Mikben a föld üdvét leli,
Sit nostrum refrigerium Adjanak nékünk frissülést,
Et cordis desiderium. Szívünk vágyának enyhülést.
Portemus in memoria Éljen szívünkben szüntelen
Et poenas et opprobria E gyalázat, e gyötrelem,
Christi, coronam spineam, A koronázó tövisek,
Crucem, clavos et lanceam. Kereszt és lándzsa és szögek,
Et plagas sacratissimas, És szentséges szent sebei.
Omni laude dignissimas, Mily méltó ezt énekleni!
Acetum, fel, arundinem, Ecet és epe italát
Mortis amaritudinem. És ezt a keserű halált.
Haec omnia nos satient Ez az igazi lakoma,
Et dulciter inebrient, Ez szívünk édes mámora,
Nos repleant virtutibus Lelkünk erénnyel töltse el
Et gloriosis fructibus. S dicsöség gyümölcseivel.
Te crucifixum colimus Ó megfeszített Jézusunk,
Et toto corde poscimus, Egész szívvel fohászkodunk,
Ut nos sanctorum coetibus Juttass mennyországodba el,
Coniungas in caelestibus. A szentek seregeivel.
Laus, honor Christo vendito Krisztusnak áldás, tisztelet,
Et sine causa prodito, Kit eladott a gyülölet,
Passo mortem pro populo Ki népeért halt kínhalált
In aspero patibulo. Kereszt keserves kínpadán.
II. II.
Christum ducem, qui per crucem Krisztus Mestert, ki kereszten
Redemit nos ab hostibus, Váltotta meg a híveket,
Laudet coetus noster laetus, Boldog nyája vígan áldja,
Exsultet caelum laudibus. Dalunk bezengje az eget.
Poena fortis tuae mortis Nagy gyötrelme emberelme
Et sanguinis effusio S szív keménységét törje meg,
Corda terant, ut te quaerant, Hogy szeressen és kövessen,
Iesu, nostra redemptio. Ó üdvözítô Szeretet!
Per felices cicatrices, Amaz ostor, vaskarmostól
Sputa, flagella, verbera, S boldogságos sebhelyeid
Nobis grata sint collata Szerezzék meg minden népnek
Aeterna Christi munera. Krisztus örök kegyelmeit.
Nostrum tangat cor, ut plangat, Szívünk érje hulló vére,
Tuorum sanguis vulnerum, Melyben tisztára mosdatál,
In quo toti simus loti, Sírva áldjunk, úgy imádjunk,
Conditor alme siderum. Ki csillagokat alkotál.
Passionis tuae donis, Szenvedésed adjon édes
Salvator, nos inebria, Szent részegséget minekünk.
Qua fidelis dare velis Hívj el Hozzád, s a mennyorazág
Beata nobis gaudia. Meghozza boldog örömünk.
In passione Domini, Urunk kínszenvedései,
Qua datur salus homini, Mikben a föld üdvét leli,
Sit nostrum refrigerium Adjanak nékünk frissülést,
Et cordis desiderium. Szívünk vágyának enyhülést.
Portemus in memoria Éljen szívünkben szüntelen
Et poenas et opprobria E gyalázat, e gyötrelem,
Christi, coronam spineam, A koronázó tövisek,
Crucem, clavos et lanceam. Kereszt és lándzsa és szögek,
Et plagas sacratissimas, És szentséges szent sebei.
Omni laude dignissimas, Mily méltó ezt énekleni!
Acetum, fel, arundinem, Ecet és epe italát
Mortis amaritudinem. És ezt a keserű halált.
Haec omnia nos satient Ez az igazi lakoma,
Et dulciter inebrient, Ez szívünk édes mámora,
Nos repleant virtutibus Lelkünk erénnyel töltse el
Et gloriosis fructibus. S dicsöség gyümölcseivel.
Te crucifixum colimus Ó megfeszített Jézusunk,
Et toto corde poscimus, Egész szívvel fohászkodunk,
Ut nos sanctorum coetibus Juttass mennyországodba el,
Coniungas in caelestibus. A szentek seregeivel.
Laus, honor Christo vendito Krisztusnak áldás, tisztelet,
Et sine causa prodito, Kit eladott a gyülölet,
Passo mortem pro populo Ki népeért halt kínhalált
In aspero patibulo. Kereszt keserves kínpadán.
II. II.
Christum ducem, qui per crucem Krisztus Mestert, ki kereszten
Redemit nos ab hostibus, Váltotta meg a híveket,
Laudet coetus noster laetus, Boldog nyája vígan áldja,
Exsultet caelum laudibus. Dalunk bezengje az eget.
Poena fortis tuae mortis Nagy gyötrelme emberelme
Et sanguinis effusio S szív keménységét törje meg,
Corda terant, ut te quaerant, Hogy szeressen és kövessen,
Iesu, nostra redemptio. Ó üdvözítô Szeretet!
Per felices cicatrices, Amaz ostor, vaskarmostól
Sputa, flagella, verbera, S boldogságos sebhelyeid
Nobis grata sint collata Szerezzék meg minden népnek
Aeterna Christi munera. Krisztus örök kegyelmeit.
Nostrum tangat cor, ut plangat, Szívünk érje hulló vére,
Tuorum sanguis vulnerum, Melyben tisztára mosdatál,
In quo toti simus loti, Sírva áldjunk, úgy imádjunk,
Conditor alme siderum. Ki csillagokat alkotál.
Passionis tuae donis, Szenvedésed adjon édes
Salvator, nos inebria, Szent részegséget minekünk.
Qua fidelis dare velis Hívj el Hozzád, s a mennyorazág
Beata nobis gaudia. Meghozza boldog örömünk.
(Sík Sándor fordítása)