Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szent Mihály arkangyal megjelenése

2021. május 08. - Andre Lowoa

szmam.jpgMai napra esik Szent Mihály arkangyal csodás megjelenése a Gargano hegyén Capuában I. Gelázius pápa (+ 496) korában. A legenda szerint pásztorok űzőbe vettek egy megvadult bikát. A bikát egy barlang nyílásában találták; mikor rálőttek, a nyíl visszaröpült. A dolgot jelentették a püspöknek, ki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Harmadnap megjelent a püspöknek álmában Szent Mihály arkangyal és tudtára adta, hogy a barlang az ő szent helye. Erre templommá alakították át, s csakhamar keresett búcsújáróhely lett belőle.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)

Szent Szaniszló püspök és vértanú

szsz.jpgElőkelő szülei 30 évi gyermektelen házasság után állhatatos imádságuk jutalmául kapták 1030-ban, s ezért Isten szolgálatára szánták. Szent ifjúság és igen buzgó tanulmány után Krakkóban pap, majd püspök lett. Mint ilyen, jövedelmét és családi vagyonát a szegények örökségének tekintette. A vitéz, de zsarnok és kicsapongó II. Boleszlav lengyel királyt nem szűnt meg apostoli rettenthetetlenséggel inteni és feddeni, kivált mikor az sok más botrány után egy főnemesnek hites feleségét el akarta rabolni. A király bosszút forralt a Keresztelő Szent János bátorságával ellenálló püspök ellen s próbálta megrágalmazni. Egy fiatalembert rávett, hogy emeljen vádat: a püspök telket vett elhalt Péter nevű nagybátyjától, de nem adta meg az árát. A beidézett tanuk közül egy sem mert a püspök mellett vallani. Erre a szorongatott püspök kilátásba helyezte, hogy az elhunyt tesz majd illetékes tanúságot mellette.

Szaniszló három nap és három éjjel szüntelen böjttel és könyörgéssel hívta a halottat és - harmadnap bevezette a megrémült király elé a tárgyalásba. Erre a nagy csodára a király kissé megszelídült, de mikor újra kezdte botrányait és a püspök intelmei süket fülekre találtak, végre a királyt kiközösítette; maga a város mellett kis kápolnába vonult. A felbőszült király három csapat gyilkost küldött oda; mind visszatért: mennyei fényesség megakadályozza őket, hogy a püspökhöz nyúljanak. Erre a király maga tört rá, földarabolta a holttestet, a darabokat szétszóratta. A kanonokok azonban a szent tetemeket összegyűjtötték és a székesegyházban helyezték el. A kiközösített király népétől elhagyva, mint Kain bolyongani kezdett s Észak-Magyarországon mint tébolyodott nyomorultan meghalt egy erdőben.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)

BOLDOG ULRIKA NISCH szűz

Szent Leonidász     vértanú, † 203.           


Szent Szaniszló     püspök és vértanú, † 1079.            


BOLDOG ULRIKA NISCH szűz, keresztes nővér (1882-1913)

Németországban, Württberg tartomány egyik községében született. A keresztségben a Franciska nevet kapta. Szülei 13 gyermeküket nagy szegénységben, nehezen tudták nevelni. Franciska is inkább nagyanyjánál lakott. 1901- ben elszegodött cselédnek. Három év múlva súlyos betegen kórházba került, itt ismerte meg az ingebohli keresztes novéreket. Felvételét kérte a rendbe, ahol az Ulrika nevet kapta. 1907-ben, fogadalomtétele alkalmával azt tuzte ki célul, hogy egészen a Keresztre feszített Úrnak és a felebaráti szeretetnek akar élni. Buhlben, majd a baden-badeni Szent Vince ház konyhájában szakácsnoként dolgozott. Sok megaláztatásban volt része, miket csendes békével viselt el. Minden alkalmat felhasznált, hogy novértársainak és másoknak titokban szeretetszolgálatot tegyen. Az Úr Jézus rendkívüli misztikus kegyelmekkel ajándékozta meg, de megismerte a lelki sötétség, a hitbeli kétségek, lelki elhagyatottság és kísértések kínzó próbatételeit is. Homloküreggyulladást kapott, és meg kellett operálni. Késobb tüdogyulladást állapított meg nála az orvos. Ekkor, 1912. júl 15-én Hegnébe, a novérek betegházába vitték. Közvetlenül halála elott a szomszédos szobában fekvo novér köhögési rohamot kapott. Ulrika novér ekkor kérte betegápolóját, hogy menjen át hozzá. Mikorra a betegápoló visszajött, akkorra már visszaadta szép lelkét Teremtojének 1913. május 8-án. Az alázatnak, a feltunés nélküli és néha sikertelen munkának, a szeretetnek és a türelemnek a szentje lett. II. János Pál 1987-ben avatta boldoggá.
„Hiszünk Isten országának eljövetelében, amely Jézus Krisztussal megkezdodött. Az Egyház tagjaiként, részt veszünk annak üdvözíto feladatában a szeretet tanúságtétele, a Krisztussal egyesült élet, az ima, a munka és a szenvedés által.”

A Keresztes Novérek Életrendje. Részlet.

Imádság:
Istenünk, te Boldog Ulrikát példaképpé tetted az alázatban és a türelemmel viselt szenvedésben. Add, hogy példáját követve hu követoi legyünk a keresztet hordózó Krisztusnak s így elnyerjük a mennyei dicsoséget. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Boldog Gizella özvegy

boldg.jpgAz isteni Gondviselés, hogy gyökerében megszentelje a keresztény magyarság családi életét, mindjárt elinduláskor gyönyörű példát állított eléje Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre harmonikus egységében. De a családi élet megszentelésén túl más, magasabb céljai is voltak Istennek az első magyar szent család tagjaival: nevezetesen meg akarta bennük személyesíteni azokat az alapvető erényeket, melyek feltételei minden nép nemzeti nagylétének, sőt egyáltalában létének: a törhetetlen férfienergiát, az áldozatos női odaadást és a szűzies fiatalságot.

Az első magyar királyasszony bajor földön, Regensburgban született 980 táján. Atyja Civódó Henrik bajor herceg, anyja Gizella burgundi hercegnő volt. Kicsiny korában testvéreivel, Henrikkel. a későbbi II. (Szent) Henrik császárral, Brunóval, a későbbi regensburgi püspökkel és Brigittával együtt, aki mint a regensburgi zárda fejedelemasszonya fejezte be életét, Szent Wolfgang regensburgi püspöknek, a magyarok első térítő apostolának felügyelete alatt nevelkedett; serdülő korában pedig a gandersheimi apácakolostorba került, ahol a szintén fejedelmi vérből származott Gerberga fejedelemasszony vette át nevelésének irányítását. Itt többek közt jól megtanult latinul úgy, hogy fennakadás nélkül végezhette a papi zsolozsmát és olvashatta a Szentírást.

Lassanként annyira megkedvelte a gandersheimi életet, hogy már-már követni készült Brigitta húga példáját, mikor egy messze napkeletről érkezett követség váratlanul új fordulatot adott életfolyásának: Géza magyar fejedelem 996-ban megkérette őt fia, István herceg számára. A váratlanul jött kérés nagy zavarba hozta a jámbor hercegnőt. Egyrészt erősen vonzotta őt a gandersheimi zárda megszokott áhítatos csendje, de másrészt meg kigyúlt lelkében a vágy, hogy egy ifjú pogány nép megkeresztelésében való közreműködésével szolgálatot tegyen az Egyháznak. Végre is igent mondott. Nemsokára István herceg is eljött Bajorországba és Scheyern várában a német császári család tagjainak jelenlétében világraszóló fénnyel megtartotta menyegzőjét szépséges arájával. Scheyern várát később, 1108-ban, talán éppen ez esemény emlékére, kolostorrá alakították át; birtokosai Wittelsbach nevű várukba költöztek át és ettől az időtől kezdve Wittelsbachi grófoknak nevezték magukat.

A fényes menyegző után az ifjú pár sok előkelő bajor lovag és vállalkozó szellemű polgár kíséretében hajóra szállt és a fejedelmi Duna hátán az akkori Magyarország fővárosa, Esztergom felé vette útját. Géza fejedelem nagy szeretettel fogadta ifjú menyét; de nem sokáig örülhetett látásának, mert már a következő évben (997) váratlanul elhalt. Örökébe azonnal István herceg lépett. A fejedelemváltozás azonban sokkal többet jelentett egyszerű személycserénél. Szent István ugyanis atyja lagymatag észkereszténységével ellentétben már ízig-vérig keresztény volt s amint magától, alattvalóitól is szigorúan megkövetelte, hogy ne csak szavukkal, hanem tetteikkel is vallják az evangélium fönséges tanait.

Gizella teljes odaadással támogatta férjét nagy nemzetmentő és országszervező munkájában; sőt maga is derekasan kivette belőle a részét. Különösen királynéi városa, Veszprém felvirágoztatása érdekében fáradt és áldozott sokat. Így többek közt nagyszerű székesegyházat építtetett számára és azt drágamívű ékszerekkel, egyházi edényekkel és misemondó ruhákkal halmozta el. Az ékszerek közt különösen értékes volt az a tizenkét márka sülyű, drágakövekkel dúsan kirakott aranykorona, melyet ezentúl a királynék megkoronázásánál használtak. A székesegyház közelében apácakolostort alapított, melyet hazájából hozott nővérekkel telepített be. Valószínűleg az ő bőkezűségét hirdette a Bajorországban vértanúhalált szenvedett Szent Emmerán püspök tiszteletére emelt nyitrai székesegyház is, mely később a környéken remetéskedett Szent Szórád-Andrásnak és tanítványának, Szent Benedek vértanúnak ereklyéiről híresedett el. De a saját alapításain kívül bőségesen gondoskodott más templomokról is. Esztergomi udvarában és veszprémi apácakolostorában valóságos hímző iskolát rendezett be, mely az általa először alkalmazott magyar öltés (pointe de Hongrie) révén csakhamar világhírre emelkedett. A munkában mindig maga járt elől jó példával. Finom ízlésének és műértelmének ma is beszédes bizonysága a gyönyörű koronázási palást, melyet eredetileg a székesfehérvári bazilika számára készített mise-mondó ruhának. A maga nemében nem kisebb értéket jelentett az a mesteri kivitelű miseruha, melyet XIX. János pápa (1024-1033) számára hímzett s mely később a metzi Szent Arnulf-egyház birtokába került s a francia forradalom borzalmai közt megsemmisült.

De a jámbor királyné fő kötelességének mégsem a kifelé való hatást, hanem hitvesi hivatásának méltó betöltését tekintette. Férjével minden tekintetben egyetértésben és tökéletes boldogságban élt. Házasságát Isten több gyermekkel áldotta meg. A fiúk közül azonban csak Szent Imre herceg ért emberkort. Érthető tehát, hogy Gizella később anyai szeretetének egész melegét őrája árasztotta. Mondhatatlan gyöngédséggel fonta körül fiának finom alakját és lelkében már kora gyermeksérvében életre keltette a vallásos buzgóság és a szűzi tisztaság szellemét.

Hogy Szent Imre a magyar ifjúság örök eszményképe lett, abban Szent István és Szent Gellért mellett neki volt legnagyobb része. Annál fájdalmasabban hatott tehát rája, hogy fiát ifjúsága legszebb virágában, huszonnégyével korában el kellett veszítenie. Ennek a veszteségnek emléke éle te végéig ott sajgott a lelkében. Ettől kezdve nem találta örömét a világban s mindjobban visszahúzódott az udvari élet zajától. A férje utolsó éveit megkeserítő trónviszályok is sok bánatot okoztak neki. Nem mintha legkisebb mértékben is beléjük ártotta volna magát, hanem mert látnia kellett, hogy szeretett férje mennyire szenved miattuk.

De a csapásoknak nem akart végük szakadni. 1038 aug. 15-én a szent király is az örök hazába költözött. Utána jött Péter könnyelmű és ledér uralkodása. A hálátlan szerencsefi galádul belegázolt a bánatos özvegy királyné szent fájdalmába is; birtokainak egy részét lefoglalta, őt magát pedig Veszprém várában felügyelet alá helyezte. A magyar urak jogos felháborodása hamarosan véget vetett ugyan ennek a méltatlan állapotnak s Pétert idegen kegyenceivel menekülésre kényszerítette, de az örökébe lépett Aba Sámuel semmivel sem bizonyult különb uralkodónak. A szegény özvegy nem „lelte többé honját a hazában” s ezért 1045-ben III. Henrik császár hadainak kíséretében Németországba távozott.

A hagyomány szerint a passaui apácazárdába vonult és itt előbb mint egyszerű apáca, majd mint fejedelemasszony még teljes ötven esztendőt élt. A passaui niederburgi kolostor századokon át fennmaradt hagyománya szerint 1095 máj. 7-én halt meg száztizenöt esztendős korában. Egykorú sírkövének töredékét még ma is mutogatják; rajta e szavak olvashatók: Gisyla abbatissa (Gizella apátnő). A hazai hagyomány viszont úgy tudja, hogy a jámbor királyné mindvégig szeretett városában, Veszprémben maradt s ott is lelte örök nyugvóhelyét. A nagyobb valószínűség azonban Passau mellett szól.

Gizella királynét Magyarországon és Bajorországban már a 12. században szentként kezdték tisztelni. Első életírója, Bergamoi Fülöp szerint bámulatra méltó csodatételei miatt a nép boldog halála után legott tisztelni kezdte őt. Hivatalos boldoggá nyilvánítása iránt azonban csak 1911-ben indult meg a mozgalom.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)

http://szeretetlang.blog.hu/2018/05/07/boldog_gizella_magyar_kiralyne_emleknapja_995

BOLDOG GIZELLA

BOLDOG GIZELLA

*980 körül +Passau, 1059.
A magyarok első koronás uralkodónője, Gizella bajor hercegnő Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya volt. 980 körül született, és Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült. Születésének évét többen 985-re teszik. 996-ban eskették azonban össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország), s több forrás szerint ekkor már fejlett hajadon volt. Regensburgban az Aite Kapelle nevű, volt hercegi udvartemplom egy falfestménye ezt az eljegyzést ábrázolja; Gizella leendő férjénél csaknem egy fejjel magasabb. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt.

Amikor Géza fejedelem fia számára megkérte kezét, mégis beleegyezett a házasságba. Erre elsősorban Szent Adalbert püspök bírta rá. Értésére adta, hogy jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él. Így Gizella lemondott a szemlélődő életről, és erős hitű hittérítőnő lett. A tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette, hogy törékeny unokahúgát politikai okok miatt veszélynek tegyék ki a ,,barbár herceg'' oldalán. Hiába utaltak arra, hogy István már jó keresztény, és ígéretet tett egész népe megtérésére. Végül Henrik -- hogy megismerjék -- meghívta Istvánt Bajorországba, aki már az első találkozásnál lefegyverezte az apátnőt előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével. De Gerberga -- a krónikás szerint -- még egy utolsó próba elé állította őt. Hosszú ideig halogatta a találkozást István és Gizella között. Azután úgy rendezte a dolgot, hogy István a kolostorkertben lássa meg először Gizellát, aki éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt. Fölhívta rá István figyelmét, és kíváncsi volt, hogyan viselkedik a ,,barbár''. István félretette fegyverét, észrevétlenül Gizella mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg Gizella be nem fejezte ájtatosságát. Önuralmával Gerberga utolsó ellenállását is megtörte.

Új hazájában Gizella azoknak a nagy európai nőknek a nyomdokába lépett, akik előmozdították a nyugat kereszténnyé tételét. Városa Veszprém volt. A veszprémi püspök ettől kezdve a mindenkori magyar királyné gyóntatóatyja, és a koronázás alkalmával koronázó főpapja is volt. István a pápától kapta a koronát, a királynénak a magyarok készítettek. Gizella elsősorban városát igyekezett megszépíteni. Fölépítette a székesegyházat és alapított egy apácazárdát. Az esztergomi és somlyóvásárhelyi zárda alapításában is közreműködött.

Neki kellett az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia, Gizella nagyon szépen varrt és hímzett. Már a Koppány elleni csatához is készített két zászlót Istvánnak, Szent György és Szent Márton képeivel; a magyar koronázó palást is az ő keze munkája. István törvénye szerint a templomok liturgikus könyveit és kelyheit a püspököknek kellett beszerezniök, de a miseruhákat és más fölszerelési tárgyakat a királyi udvar volt köteles rendelkezésükre bocsátani. Ennek gondját bízta a király Gizellára. A királynő valóságos ,,paramentumgyárat'' alapított városában, Veszprémben. Munkatársnői magyar és bajor udvarhölgyei, valamint a veszprémi zárda apácái voltak. Maga is részt vett a munkában. Ha egy-egy templomnak az öt liturgikus színben csak egy-egy rend öltözetet juttatott is, az már 1500--2000 miseruhát jelentett. Nagyobb templomok azonban jóval többet is kaptak. Akkoriban minden varrást, kötést, hímzést, horgolást kézzel végeztek. Negyven éven át milyen óriási munkát végzett a királyné munkatársaival együtt! Utódainak is nyomdokába kellett lépniök. A magyar királynéknak, annak bizonyítékául, hogy háziasszonyi erényekkel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök.

Gizella példás feleség volt. Kölcsönös nagyrabecsülés, gyengéd megértés és finom tapintat jellemezte a házastársak egymáshoz való viszonyát. Sokszor elkísérte férjét nehéz ellenőrző útjaira is az országban. Fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában. Megnyitotta szívét és kezét a szegények előtt, segítő kezet nyújtott minden szükséget szenvedőnek, aki útjába került. Természetesen vallásgyakorlat terén is példaadó volt. A krónikás magasztalja ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.

Egyes későbbi krónikások és ezekre támaszkodva néhány újabb magyar történész is Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem szabad mind Bajor Gizellára vonatkoztatni. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében királynénak neveztek hívei. Egyes történészek szerint őt ugyancsak Gizellának hívták, csak pogány néven (Gesia = Géza leánya; a keresztségben az Ilona nevet kapta). Így még jobban érthető a tévedés.

A szentek rendkívüli jellemének kialakulásában nagy szerepet játszanak a szenvedések. A szent királynénak bőven volt része bennük. Kezdetben az új hazában honvágy gyötörhette, később gyermekei halálába kellett belenyugodnia. Férje halála után pedig utódaitól sok méltánytalanságot viselt el. A szomorúság és üldöztetés évei következtek. Péter is, Aba Sámuel is méltatlan és igazságtalan bánásmódban részesítette a királyi özvegyet. Nemcsak bevételeit csökkentették lényegesen, hanem fogságba is vetették. Mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még pazarlóbban gyakorolta a jótékonyságot, mint azelőtt. Ezért gondnokság alá helyezték. (Ez is bizonyítja, hogy Gizella nem segítette elő Péter trónra jutását.) Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték, Aba Sámueléből pedig azok a bajor lovagok, akik Pétert másodszor trónra segítették. Gizella türelmesen viselte a sérelmeket. Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, amelyet bátyja, a megboldogult Szent Henrik alapított. Két év múlva apátnő lett.

Egyes magyar történészek azt a fölfogást képviselik, hogy Gizella haláláig Magyarországon maradt, és még 1050 előtt, Veszprémben halt meg. Ezek kétségbe vonják passaui sírjának valódiságát is. A történészek nagy része azonban, főleg a németek, elfogadják, hogy élete végén a passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata 1095-öt jelöli meg halála éveként. A kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számát. Annál is inkább, mert 1083-ban avatták szentté férjét és fiát. Ha még életben van, elképzelhetetlen, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megállapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.

Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt. A rendi iskolában gondoskodott több előkelő bajor lány hívő neveléséről, s nővértársait is szeretettel oktatta szóval és főleg példával.

Passauban a niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra. Hamvai még ma is itt nyugszanak. Halálától kezdve sokan övezték személyét tisztelettel. Sajnos, a liturgia sajátos magyar részébe, a magyar propriumba ünnepe még nem került be. 1975 áprilisában a passaui püspökség beadványban kérte a Szentszéket, hogy ünnepére engedélyezzék saját könyörgés használatát. Ez meg is történt. A válaszban a rítuskongregáció elnöke ,,Sancta Gisela'' néven említi. Kívánatos lenne, hogy hivatalos szentté nyilvánítása érdekében lépések történjenek. 200 évvel ezelőtt Firmianus passaui püspök hajlandó lett volna veszprémi kollégájának a királyné hamvait teljesen átengedni, de a kedvezőtlen politikai események s a két püspök halála megakadályozták a terv keresztülvitelét. Talán még ma sem késő. Ideje, hogy a magyar nép első, szent életű királynénkat sajátjának tekintse. Hiszen negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.


--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki első királynőnkül adtad Boldog Gizellát, és ő önfeláldozó buzgósággal fáradozott népünk megtéréséért, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy e nép, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!

Szent Ákos vértanú

Szent kereszt megjelenése az égen

Szent kereszt megjelenése az égen


Nagy Konstantin császár halála után fia Konstanciusz foglalta el a császári trónt. Az igaz hittől elhajolva, az arianizmus tévtanítását követte. Hogy Isten megszégyenítte a tévtanítókat és megerősítse az igazhitűeket, csoda történt Jeruzsálemben. 351 május 7-én, Pünkösd ünnepén délelőtt 9 óra tájban az égen fényes kereszt jelent meg. A Golgota hegyénél kezdődött és az Olajfák hegyéig tartott, széle és hossza egyforma volt. Az emberek mindnyájan félelembe estek, és elhagyva minden munkájukat, a templomokba siettek Istent dicsérni. Híre hamar elterjedt, hiszen akkor Jeruzsálemben sok zarándok tartózkodott, akik hazatérve mindent elmondtak mindenütt arról, aminek ők szemtanúi voltak. A látvány hatására a pogányok és zsidók közül sokan a keresztény hitre tértek. Kirill pátriárka a jelenségről levélben értesítette a császárt.


Szent Ákos vértanú

Ákos a kisázsiai Kappadókiából származott. Hivatására nézve katona volt Firmusz hadvezér alatt. Makszimián császár rendeletet adott ki, hogy a keresztényeket mindenütt fel kell kutatni, a hadseregben is. Ezt tette Firmusz is. Kérdezősködéseire sok gyengehitű katona a pogányságra tért vissza. Ákos, aki jóságos, tiszta életű és szelíd ember volt, készen állt a testi kínzások elviselésére is hitéért. Először a thrákiai Pirintben szenvedett, aztán, bilincsbe verve Kosntantinapolyba vitték, ahol újabb kínzások után 303-ban karddal fejezték le.


Szent Albert     hitvalló, † 1190.       


Szent Domitilla (Domicilla)     szűz és vértanú, † 100.       

Olajbafőtt Szent János / S. Joannis Ap. ante Portam Latinam (Nagyobb duplex ünnep)

oszj.jpgSzent János apostol természetes halállal halt meg. Azonban a Gondviselés úgy akarta, hogy e kiváló férfiú még így is elnyerje a vértanúság pálmáját. A sok üldözés, viszontagság és a számkivetés már magában véve is küzdelmes életet teremtettek a szeretet apostolának, de – ha Tertullián tanúságának hitelt adhatunk[1] – aggkorában valóban vértanúságot szenvedett az Apostol, azonban a haláltól csodálatos módon megmenekült. Domitian császár (81-96) ugyanis Ephezusból Rómába hurcoltatván szentünket, egy forró olajjal telt hordóba vetette, ahonnét ő Isten segítségével sértetlenül került ki. Ezek után a császár Pathmos szigetére száműzte Szent Jánost.

Az ünnep először a Missale Gothico-Gallicanumban tünik fel, de csak itt-ott fogadták el, miután a Gregorianum is bevette az ünnepek közé.[2] Valószínűleg május 6-a római Szent János-templom felszentelésének napja is,[3] amit különben az ünnep mai latin elnevezése is föltételez.

A nap tanulsága: Isten az ő szentjeit, ha kell, csodálatos módon is, megoltalmazza a gonoszság ármánya ellen. Ez az Isten ügyében buzgólkodók nagy vigasza és bizodalma. Miként a „Te Deum” mondja: „Benned bíztam, Uram, nem fogok megszégyenülni mindörökké!”

Oratio. Isten, ki látod, hogy szenvedéseink mindenünnen szorongatnak minket; add meg, kérünk, hogy Szent János apostolod és evangélistád dicső közbenjárása oltalmazzon minket. A mi Urunk Jézus Krisztus által...
____________
[1] De praescr. c. 36. és utána Szent Jeromos: Comm. in. ep. ad Gal. 5,6. – Abban van történeti szempontból a nehézség, hogy csak kb. egy század múlva Tertullián emlékezik meg ez eseményről, a nagy történetírók pedig hallgatnak róla. Mindenesetre tiszteletreméltó régiségű hagyománnyal van dolgunk.
[2] Kellner: Heortologie 224. o.
[3] Így Duchesne: Origines du culte chrétien. 288. o.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 221-222. old.)

A sokat szenvedett Jób - BOLDOG TROIANI MÁRIA KATALIN szűz

Szent Frida


Szent Jacobus

              
Szent Janka (Johanna)     szűz, † 1490.          


Olajbafőtt Szent János     apostol, † ~100.           


A sokat szenvedett Jób

Jób, a nagy szenvedő, a hagyomány szerint kb. 2000 évvel élt Krisztus előtt, Húsz földjén. Isten hű szolgája volt, aki gazdagon és boldogan élt. Isten 10 gyermekkel áldotta meg életét. Isten megengedte a sátánnak, hogy próbára tegye, vajon hű marad-e Istenhez a megpróbáltatásokban. Először javait vesztette el egy napon. Aztán gyermekei haltak meg egy szerencsétlenségben szintén egy napon. Jób mindenben belenyugodott Isten rendelkezésébe, hogy visszavette azt, amit egykor neki adott. Aztán testét érte fájdalmas és utálatos betegség. A szemétdombon ülve vakargatta cserépdarabbal sebeit. Jób kitartott hűségében. Visszautasította felesége tanácsát, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Szerencsétlenségében felkeresték barátai, akik bűnökről vádolták és a bűnök büntetéséül tudtak be mindent, ami Jobbal történt. Jób védekezett és igazságát emlegette. Végül, a förgetegben Isten jelent meg. Aki Jób szolgáját gazdagon megjutalmazta hűségéért. Újra gyermekekkel áldotta meg, és jószágállományában is gazdaggá tette. Ezután még 140 esztendeig élt. Öregen és élettel telve halt meg. A szenvedő Megváltó előképének is tekinthetjük.



Szent Judit


BOLDOG TROIANI MÁRIA KATALIN szűz, III. r., rendalapító (1813-1887)

Apja:Troiani Tamás, születési helye: Giuliano* di Roma. Keresztneve: Konstancia. Anyját 5 éves korában elvesztette. Ekkor Ferentinoba került a Szent Kláráról nevezett novérekhez. Az itt kapott nevelés hatására 15 éves korában a novérek közé lépett. Itt kapta a Mária Katalin nevet. O hozzá szokta tenni: a „Viterboi Szent Rózáról nevezett” jelzot. 1830-ban tett fogadalmat. Kitunt erényeivel, sokoldalú tehetségével: minden feladatot, mellyel megbízták, kitunoen látott el. Közben egyre jobban erosödött benne a missziós hivatás. Amikor egy ferences missziós atya 1852-ben a zárdába jött, hogy novéreket kérjen a kairói apostoli vikárius nevében az ottani misszióba, leányok nevelésére, Katalin az elsok között volt, akik erre jelentkeztek. Még több évnek kellett eltelnie, amikor 1859-ben hat klarissza novér apátnojükkel és Katalin útrakeltek. Még ez év oszén Kairó egyik negyedében (Clot-Bey) iskolát nyitottak. (Jellemzo Katalin akaraterejére, hogy amikor megérkeztek s megtudták, hogy az apostoli vikárius, aki oket meghívta, közben meghalt, a többi novér vissza akart fordulni, mégis Katalin lelkesíto szavaira maradtak). Hamarosan nagy feladatok elott álltak: Újabb iskolákat kellene megnyitni; (mohamedán szülok is kérték); néger rabszolga lányokat kellene kiváltani, kitett újszülötteket megmenteni. Mindehhez kevesen vannak. Hiába kértek novéreket a ferentinoi házból, azok ezt nem vállalták, sot jobbnak látták, ha elszakadnak a missziós háztól. Ezek után Katalin megtette a szükséges lépéseket, hogy új kongregációvá alakuljanak a ferences III. rend szabályai alapján. Ez lett a Ferences Misszionáriusnok Kongregációja (Congregatio Sororum Franciscalium Missionarium a Corde Immaculata B.M.V.), melyet hivatalosan 1868-ban erosítettek meg. Az alapító és az elso általános fonökno: Troiani Katalin lett. Tíz év alatt 9 házat nyitottak, 59 kairói novíciát vettek fel, iskoláikban 1350 leányt oktattak, kik közül 460 árvát kollégiumban neveltek, 450 néger rabszolgát kiváltottak, 100 kitett gyermeket megmentettek és neveltek. 1885-ben Jeruzsálemben is letelepedtek. Katalin 28 évi missziós tevékenység után 1887. máj. 6-án súlyos betegségben halt meg „a szentség hírében”. A nép a szegények anyjaként emlegette. Boldoggá avatása 1988-ban történt.
Katalin „különösen is tisztelte élo hittel az Eucharisztia titkát; engedélyt nyert a mindennapi szentáldozásra, ami akkoriban a szerzetesek közt sem volt szokásos; nagy volt benne a buzgóság Isten országa terjesztésén. Egyik novértársa mondta róla: Sohasem láttam nyugtalannak vagy türelmetlennek: mindig vidám, kedvesen mosolygó volt még akkor is, ha hibázókat kellett megintenie.”
(A Szentté Av. Kongreg. dekrétumából.)


Imádság:

Istenünk, te Boldog Katalint arra választottad ki, hogy új missziós kongregációt alapítson leányok oktatására és árvák felkarolására. Közbenjárására add, hogy Egyházad sohase nélkülözze a hozzá hasonló buzgó apostolokat és novéreket, különösen a missziókban. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


              
Szent Marianus

süti beállítások módosítása