Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szent Flávián hitvalló

2019. február 18. - Andre Lowoa

Szent Flávián hitvalló

Flávián először a konstantinápolyi Nagy Egyház papja és szent edényeinek őrzője volt. Szent Proklosz pátriárka után őt választották meg a császárváros pátriárkájává. Mint főpap, az igaz hit erős védelmezőjének mutatta magát. 449-ben összegyűlt Efezusban az un. „rabló zsinat” az igazhitű főpapok ellen. Ezen Flávián is részt vett, és a tévtanítás behódoló főpapok annyira összeverték, hogy három nap múlva visszaadta lelket Istennek.

Szent Agapit püspök - BOLDOG SEGNI* ANDRÁS

Szent Agapit püspök


Agapit Kappadökiában született, szülei keresztények voltak. Már fiatal korában kolostorba lépett, ahol ezer szerzetes élt. Kitűnő képzést kapva tőlük, Isten törvényeinek híres magyarázója lett. Szent életéért Istentől a csodatevés adományát kapta. Licius császár, meghallva, hogy nagy testi erővel rendelkezik, katonái közé sorozta. Agapit a hadseregben sem hagyta el szerzetesi szokásait. Amikor a császár a keresztényüldözését rendelte el, Agapit, látva többek vértanúi szenvedését és halálát, ő is köztük szeretett volna lenni. Csak egy lándzsa szúrását kellett elviselnie. Nagy Konstantin császár idején a papság és a nép a frigiai Szinadé püspökévé tette. Késő öregségben, békében hunyt el a IV. században.


BOLDOG SEGNI* ANDRÁS (kb. 1250-1302)A Segni grófi családból származott, amelybol több pápa is akadt, így a 13. században: III. Ince, IX. Gergely, IV. Sándor, és VIII. Bonifác. O unokatestvére volt Andrásnak. Mellékneve: „a gróf” – „de comitibus”. Ezekkel a rokonaival ellentétben András a másik szélsoség: a gazdag, fényuzo életmóddal szemben o a szélsoségesen önmegtagadó, szegény élet képviseloje. Fiatalon o is egyházi javadalmas, ami az egyházi pályán fényes jövot ígért neki, o azonban ifjú korában ezekrol lemondott s belépett Szent Ferenc rendjébe, a Szent Lorinc kolostorba, melyet maga Szent Ferenc alapított Rómához közel. A Segni birtokok is itt, Lazio tartományban voltak, Anagni* központtal. Néhány év múlva András még jobban búcsút mondott a világnak: remeteéletet kezdett az Appennin hegység oldalában, egy barlangban, ahol feküdni és felállni sem tudott. (Ruhája és vezekloöve, melyet viselt, 400 év múlva, amikor sírját felbontották, úgy hozzánott csontjaihoz, hogy onnan nem is lehetett leválasztani.) Itt a magányban az imán és mennyei dolgok szemlélodésén kívül a gonoszlélekkel folytatott viaskodás képezte fo foglalkozását, de András Isten segítségével és a kereszt jelével legyozte a gonoszt, aki ot el akarta tántorítani ettol az életmódtól. Ezért megkapta Istentol, hogy életében és halála után másokat is meg tudott szabadítani az ördög zaklatásaitól. Hogy mekkora volt alázata, foleg abból világlik ki, hogy amikor VIII. Bonifác bíborossá akarta ot tenni, azonnal visszaküldte a hírvivot. Attól félt, hogy a bíborosi méltóság megfosztja Krisztussal való bensoséges kapcsolatától. Állhatatosan visszautasította a felkínált rangot, ami annyira meglepte a pápát, hogy azt mondta: ha túléli Andrást, a szentek közé iktatja. Andrást ugyan egy évvel túlélte, de az az egy év olyan viharos volt a pápa életében, hogy nem jutott hozzá foglalkozni a szentté avatással. András emellett kiváló muveltségu szerzetes volt. A Szuzanya tiszteletéré könyvet is írt (De partu Virginis: A Szuz szülésérol), melyet kora tudós egyházi emberei nagyra értékeltek. Életében, halála után csodákkal tündökölt, sírja a Szent Lorinc templomban nagy tiszteletnek örvend. Évszázados tiszteletét XIII. Ince hagyta jóvá.
„Szentséges Szuz Mária, nincsen másod a földön az asszonyok között; te a magasságbeli Királynak, a mennyei Atyának leánya és szolgálója, a mi szentséges Urunknak, Jézus Krisztusnak Anyja, a Szentlélek jegyese, imádkozzál érettünk Szent Mihály foangyallal és az egek minden eroivel és összes szentjével a mi Urunknál és Mesterünknél.”
Szent Ferenc

Imádság:
Istenünk, te egyedül vagy igazán szent, és nélküled senki sem lehet igazán jó. Boldog András közbenjárására alakíts minket tetszésed szerint, hogy egykor részesei legyünk örök dicsoségednek. A mi Urunk Jézus Krisztus



Szent Bernadett

Szent Tivadar újonc

Szent Tivadar újonc

Szentünk a pontuszi terület Amaszia nevű városában volt katona. Makszimián császár üldözése alatt több kereszténnyel együtt arra kényszerítették, hogy mutassanak be áldozatokat a bálványoknak. Amikor ezt megtagadták, Tivadart megkínozták és börtönbe zárták. Itt, imádsága alatt Jézus vigasztalta meg csodálatos megjelenésével. A börtönből ismét kihallgatásra vitték és amikor látták, hogy hitében megingathatatlan, arra ítélték, hogy tűzbe vessék. Tivadar félelem nélkül, imádkozva lépett a máglyára, és Istent dicsőítve halt meg 306 körül.

Halála után 50 évvel, a hitehagyott Julián császár meg akarta a nagyböjt idején fertőzni a keresztényeket az áldozati állatok vérével meghintett piaci ételekkel. Szent Tivadar megjelent a konstantinápolyi püspök Eodoxiosz előtt, és kérte őt, világosítsa fel a híveket erről, és készítsenek eledelül mindnyájan kollivát. Ez így is történt. Ennek emlékét minden nagyböjt első szombatján ünnepeljük meg, Szent Tivadar közbenjárására emlékezve.

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS - Szent Mariamné - Ékesbeszédű Szent Ménász

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS (1205-1286)

Kevés életrajzi adatunk van róla, az is a Szent Antallal együtt töltött idore vonatkozik. A nép egyszeruen „Szent Antal Lukácsa” néven emlegette. Jómódú páduai családban nott fel. Elsajátította az ilyen családoknál szokásos muveltséget. Amikor Szert Ferenc 1220 táján Páduában járt, Lukács egész biztosan találkozott vele, s minden valószínuség szerint ekkor lépett a Kisebb Testvérek rendjébe. Szent Antallal 1227-ben találkozott, amikor az eloször érkezett Páduába. Mindjárt maga mellé vette Lukácsot társául, nemcsak útitársul, hanem titkára s barátja gyanánt. Lukács követte a szentet Milánóba, Vercellibe, az 1230-as Assisi káptalanra, utána Páduába. Elkísérte a zsarnok Ezzelinohoz is, majd ott van mellette Camposampieróban. Segít kunyhót építeni a szent számára az emlékezetes diófán, s Rogér testvérrel együtt ott táboroznak a szent mellett. Majd elkíséri utolsó útjára Páduába. Lukács Szent Antal „árnyékában” élt. Lelkületét is elsajátította: a szent követése által jutott el maga is az életszentségre. Olyan információkat is szolgáltatott, melyek nem maradtak meg a Vita I-ban, pl. hogy Antal papként lépett a Ferenc-rendbe. A szent halála után még 54 évig élt, közben 1239-ben tartományfonök lett, buzgólkodott Szent Antal tisztelete terjesztésén s a bazilika építésén. 1260-ból maradt fönn róla hír, hogy páduai családok kibékítésén fáradozott. Az utolsó feljegyzés 1285-bol való, ezért halála valószínu éve: 1286. A Szent Antal bazilikába temették, szarkofágja egyúttal oltár. Felirata: Boldog Lukács. Így sírja tanúskodik arról, hogy régóta boldogként tisztelték. Ezt a tiszteletet hivatalosan XI. Piusz pápa erosítette meg 1927-ben.
Szent Antal tanítása - Boldog Lukácsra alkalmazva:
„Szentjeid, Uram, kik már a mennyen veled örvendeznek, földi életükben nagy hittel és béketuréssel várakoztak dicsoséged eljövetelére. Amit ok hittek, azt hiszem én is, amiben ok reméltek, abban reménykedem én is; ahová ok jutottak, oda - bízom, kegyelmed segítségével én is eljutok. Addig is szentjeid példájával gyámolítva a hit szerint akarok élni.”
Imádság:

Istenünk, te azok számára, akik szeretnek téged, örökkévaló javakat készítettél, öntsd szívünkbe szereteted Lelkét, hogy Boldog Lukács közbenjárására, téged mindenekfölött szeressünk és ígéreteidet, melyek minden vágyunkat felülmúlják, elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által.



Szent Mariamné

Mariamné Fülöp apostol leánytestvére volt. Tisztasági fogadalmat tett, és testvérével és Bertalan apostollal együtt volt, megosztva velük az apostoli munka nehézségeit. Börtönt is szenvedtek mind hárman. Fülöp apostol halála után Likaóniában hirdette az evangéliumot. Ott is hunyt el békében.


Ékesbeszédű Szent Ménász

Athéni származású volt és kiváló képzést kapott. Kitűnt ékesszólásával és azért kapta az „ékesbeszédű” melléknevet. Makszimin császár idején (305-13) szenvedett vértanúságot 313 körül. Ereklyéinek megtalálása Makedon Bazil császár idejében történt (867-69).

A szervita rend hét szent alapítója

szervita.jpgA 13. század nagy, szinte összebékíthetetlen ellentétek kora volt. Egyik oldalról az őszinte hit, alázat és szigorú aszkézis felemelő példái, más oldalról pedig a lázadó istentagadás visszataszító képei bontakoznak elénk.

Különösen nagyok voltak az ellentétek Felső-olaszországban, ahol a gazdasági és társadalmi viszonyok rohamos elváltozása napról-napra jobban szétfeszítette a középkori élet kereteit.

Így volt ez Toszkána fővárosban, Firenzében is. Az ipar és kereskedelem gyors fejlődése és nyomában a pénzgazdaság elhatalmasodása az anyagiak felé vonta az emberek tekintetét. De az újszerű kalmárlelkek mellett még mindig nagy számmal éltek emberek, akik nem akartak eltérni jámbor őseik nyomdokaitól. Ilyen volt az a hét nemes ifjú, névszerint: Monaldi Bonfilius, Bonagiunta János, Antella Benedek (Manettus), Amidei Bertalan (Amideus), Ugoccino Ricovero (Uguccio = Hugó), Sostenei Gellért (Sosteneus) és Falconieri Elek is, akik a század negyvenes éveiben külön szerzetrendet alapítottak a Bold. Szűz tiszteletére.

Ezek az ifjak valamennyien gazdag és tekintélyes polgárok, kora fiatalságuktól kezdve különös tisztelettel viseltettek a Szent Szűz iránt. Így többek közt a Máriát dicsérők társulata címen működő egyesületbe is felvétették magukat. 1233 aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján e társulat tagjaival együtt éppen közös ájtatosságukat végezték, mikor megjelent nekik a Bold. Szűz és értésökre adta, hogy magasabb rendű életre vannak hivatva. A jámbor ifjak habozás nélkül követték a felülről jövő felszólítást és rövid tanácskozás után elhatározták, hogy remete-életre adják magukat. Miután a város püspökével is megbeszélték a dolgot, Kisboldogasszony napján (szept. 8-án) a falakon kívül fekvő villa Camarzia nevű mezei lakba vonultak.

Itt letették világi ruhájukat s helyette a bűnbánók sötétszínű durva öltözetét vették föl.

1234 jan. 6-án ismét a püspök elé vonult a kis csapat, hogy a továbbiakra nézve tanácsot kérjen tőle. Ekkor történt, hogy egy alig öthónapos csecsemő, a későbbi Benicius Szent Fülöp tájuk mutatva felkiáltott: „Íme a Madonna szolgái”. A nép mindjárt felkapta az elnevezést, és azontúl mindenki szerviták vagy a Szent Szűz szolgái néven emlegette a buzgó remetéket. A nagy népszerűség azonban bántotta Monaldinak és társainak alázatosságát. Hogy tehát kevesebb zaklatásnak legyenek kitéve, 1234 május 31-én a várostól mintegy négy óra járásnyira fekvő erdős hegyre, a Montesenarióra húzódtak. Itt idejük nagy részét imádsággal és elmélkedéssel töltötték. A megélhetés nem okozott nekik gondot, mivel a környék jólelkű népe bőven ellátta őket alamizsnával; végső szükség esetén pedig ott volt a hegyoldal sokféle füve és gyökere.

Már hatodik éve élt a kis társaság a Montesenarión, mikor az 1240. év nagypéntekjén újra megjelent nekik a Bold. Szűz. A rendi hagyomány szerint mint fájdalmas anya jelent meg; egyik kezében pálmaágat és sötétszínű szerzetesruhát tartott, a másikkal pedig az ágostonos regulát fogta. A regula tábláján e szavak voltak olvashatók: Mária szolgái. A Szent Szűz így szólt a megrendült remetékhez: „Íme én szolgáimul választottalak benneteket, hogy segítsetek megmunkálni szent fiam áldott szőlőjét; a sötétszínű ruha, melyet rátok adok, emlékeztessen benneteket mindenkor az én fájdalmaimra, melyeket szent fiam kínszenvedésekor állottam ki; Szent Ágoston szabályai, melyeket ezennel kezetekbe adok, megmutatják majd nektek az utat, melyen haladva elnyerhetitek az örök élet pálmáját.” Ez hatott. A jámbor remeték, bár eredetileg nem gondoltak rendalapításra, még annak az évnek fájdalmas péntekjén fölvették a püspök kezéből a feketeszínű öltönyből, kapúciumból, skapuláréból, bőrövből és bő köpenyből álló rendi ruhát.

A renddé alakulást gyors terjedés követte. A jószívű püspök ajándékából az első kolostort magában Firenzében alakították; ezt követték a sienai, pistojai, arezzoi és egyéb alapítások. Az öröm mellett azonban nem volt hiány megpróbáltatásokban sem.

Sokan rossz szemmel nézték az tej rend megalakulását és megfojtására törtek. Különösen azt élezték ki ellene, hogy szabályellenes módon, a IV. lateráni zsinat tilalmának figyelmen kívül hagyásával jött létre. De az alapítók szent élete s a rend ötödik generálisának, Benícius Szent Fülöpnek nagy tekintélye meghiúsította a rosszakarók minden mesterkedését. XI. Benedek pápa 1304 február 11-én kelt bullájában ünnepélyesen megerősítette a rendet.

De a szent alapítók már nem érték meg az általuk ültetett fa sudárba szökését. A küzdelmek és megpróbáltatások éveiben sorra az örökkévalóságba tértek. Csupán a legfiatalabb, Falconieri Elek érte meg a pápai megerősítést. E tiszteletreméltó férfiú igazi patriarchai korban, száztíz éves korában követte társait a boldogabb hazába (1310).

A hét rendalapító eleitől kezdve nagy tiszteletben állott és XIII. Leó pápa csak a százados hagyományt szentesítette azzal, hogy 1888-ban egyetemleg szentté avatta őket és tiszteletükre külön ünnepet rendelt.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA       


1233. augusztus 15-én  hét gazdag és tekintélyes firenzei polgár a Szent Szűz hét fájdalmának tiszteletét ápoló társulást hozott létre. Alázatosan  a Senario hegyén remete életbe vonultak, itt főleg a Boldogságos Szűz Máriát tisztelték.

1240. nagypéntekjén a Szűzanya jelenésben szólította fel őket rendalapításra, Szent Benedek Regulája alapján létrehozták a megalapította  Szűz Mária szolgáinak rendjét, a szervita rendet,.

XI. Benedek pápa rendjüket jóváhagyta 1304. február 11-én.

XIII. Leó pápa a hét alapítót 1888-ban szentté avatta, és ezt az ünnepet rendelte. A liturgikus reformig az alapítást február 12-én ünnepeltük. Akkor az ünnep átkerült az egyik alapító, Alessio Falconieri halálának napjára (ő 110 évesen 1310-ben hunyt el, egyedül élte meg a rendalapítók közül a pápai jóváhagyást).

Példájuk:
    A Szent Szűz tisztelete Jézus tiszteletéhez vezet minket!


Szent Anasztáz     vértanú, † ~630        


Szent Donát


Szent Elek

           
Szent Filippa


Szent Fintán     hitvalló, † ~548