Léctio (Iz 62,11; 63,1-7) 

Így szólt az Úristen: Mondjátok meg Sion leányának: Ime jő a te Üdvözítőd, ime jutalma ővele, és cselekedete őelőtte. És nevezik őket szent népnek, az Úrtól megváltottaknak; te pedig hivatol keresett városnak és nem elhagyottnak. Kicsoda ez, ki Édomból jő, megfestett ruhákban Bózrából? ez az ékes az ő köntösében, járván erejének teljességében? Én vagyok, ki igazságot szólok, és oltalomúl kelek a megszabadításra. Miért vörös tehát a te öltözeted, és ruháid, mint a sajtóban nyomóké? A sajtót egyedűl tapostam, és a nemzetek közől senki sincs velem; összetapodtam őket búsulásomban, és eltiportam őket haragomban, és az ő vérök ruházatomra frecscsent, és minden öltözetemet megrútítottam. Mert szivemben a boszúállás napja, az én megszabadításom esztendeje eljött. Körűltekinték, és nem vala segítő; kerestem, és nem volt, ki megsegítsen; és megszabdított engem az én karom, és haragom megsegített engem. És összetiportam a népeket búsulásomban, és megrészegítettem őket haragomban, és a földre vontam le erejöket. Megemlékezem az Úr irgalmasságáról, dicséretet mondok az Úrnak mindenekért, miket az Úr nekünk adott.

Léctio (Iz 53,1-12) 

Azokban a napokban: Így szólt Izajás: Ki hiszen a mi hallomásunknak? és az Úr karja kinek lőn kijelentve? Felnövekedett, mint a vesszőszál őelőtte, és mint a gyökér a szomjúhozó földből; nincs neki színe, sem ékessége; és néztük őt, és nem volt tekintete, hogy kivántuk volna őt, a megutáltat és legutolsót az emberek között, a fájdalmak férfiát, a nyomorúsághoz szokottat; ki elrejtette orczáját, mint megútált, azért nem is becsültük őt. Bizonyára a mi betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat ő hordozta; és mi őt mintegy poklosnak tartottuk, és az Istentől megvertnek és megalázottnak; ő pedig megsebesíttetett a mi gonoszságainkét, megroncsoltatott bűneinkért; a mi békeségünkért van rajta a fenyíték, és az ő kékségével gyógyúltunk meg. Mi mindnyájan, mint a juhok, eltévelyedtünk, kiki az ő útjára térűlt; és az Úr őrá tette mindnyájunk gonoszságát. Föláldoztatott, mert ő akarta, és nem nyitotta meg száját; mint a juh, leölésre vitetik, és megnémúl, mint a bárány nyirője előtt, és nem nyitja meg száját. A szorongatásból és itéletből kiragadtatik; az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni? mert kivágatik az élők földéből, az én népem bűneiért vertem meg őt. És istenteleneket ad temetéseért és gazdagot halálaért, mivelhogy gonoszságot nem cselekedett, sem álnokság nem volt szájában. És az Úr meg akarta őt rontani szenvedés által; de ha életét adja a bűnért hosszúéletű ivadékot lát, és az Úr akaratja az ő keze által sikerűlni fog. Mivelhogy munkálkodott az ő lelke, látni fog és megelégszik; tudományával ő, az én igaz szolgám, sokat megigazúlttá tesz, és azok gonoszságait ő hordozza. Azért igen sokat adok neki osztályúl, és az erősek ragadományait osztani fogja, mivelhogy halálra adta életét, és a bűnösök közé számláltatott; ő sokak bűnét viselte, és könyörgött a bűnösökért. 

A mi urunk Jézus Krisztus Kínszenvedése Szent Lukács evangélista szerint (Lk 22,1-71; 23,1-53)