Nem tudjuk azt sem, mikor és milyen körülmények közt jutott kapcsolatba az üdvszerzés nagy tényeivel. A későbbiekből visszakövetkeztetve azonban valószínűnek kell tartanunk, hogy eleiről kezdve az Úr követői közé tartozott s így szem- és fültanúja volt az evangéliumban megörökített események legtöbbjének. Csak így érthetjük, hogy mikor Krisztus Urunk csodálatos mennybemenetele után az áruló Júdás helyének betöltésére került a sor, elsősorban az ő személye felé fordult a figyelem.

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve részletesen és szemléletesen elbeszéli meghívásának történetét (1,15-16). „Ama napokban felálla Péter a testvérek között (mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt) és szóla: Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, melyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerze azonban a gonoszság bérén, azután felakasztá magát... Ennélfogva szükséges, hogy azon férfiak közül, kik együtt voltak velünk minden időben, mikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, melyen felvétetett tőlünk, azok közül valaki az ő feltámadásának tanúságtevője legyen velünk együtt. Kijelölének tehát kettőt: Józsefet, kit Barzabásnak és melléknevén Jusztusnak hívtak, azután Mátyást. Majd imádkozának, mondván: Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ezen szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, melyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy eltávozzék a maga helyére. Azután sorsot vetének rájuk, s a sors Mátyásra esék, ki a tizenegy apostolhoz soroztaték.”

Ilyen csodálatos módon került, Szent Mátyás az apostolok fényes gyülekezetébe. Pünkösd napján már a többi apostollal együtt vette a Szentlélek kegyelmét, mely félénk és tanulatlan emberekből szinte pillanatok alatt vértanú bátorságú és ellenállhatatlan ékesszólású igehirdetőkké varázsolta őket. Mátyás a Szentlélek vétele után egy darabig még Júdeában hirdette az evangéliumot; utána a hagyomány szerint Etiópiába, a régi magyarok Szerecsenországába ment és ott egy püspökséget is alapított. Mások szerint a Fekete tengerről keletre eső Kolchisz tartományban működött.

Haláláról szintén nem tudunk semmi biztosat. Egyik változat szerint Kolchisz Szebasztopol nevű városában keresztre feszítették, másik szerint ellenben Jeruzsálemben istenkáromlás címén megkövezték és szekercével lefejezték. Ereklyéit Szent Ilona császárné, Nagy Konstantin császár édesanyja részben Rómába, részben Trierbe küldötte. A Rómába küldött darabok később a S. Maria Maggiore-templomban nyertek végleges elhelyezést, a trierieket pedig Szent Agrícius püspök elődeinek, Szent Eukériusnak, Valériusnak és Maternusnak ereklyéi mellé helyezte. Trier városa ettől az időtől kezdve mindmáig védőszentjét tiszteli az apostolban, aki életével, főként apostollá választásával oly csodálatosan igazolta, amit neve mond ; Mátyás ugyanis héberül annyi, mint Isten ajándéka.

Mátyásnak nagy ajándékot adott Isten, az apostolságot, de ő elmondhatta Szent Pállal, hogy Isten ajándéka benne nem volt hiábavaló.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)