JACOPONE DA TODI I. r. (1238-1306)
Todiban a Benedettik nemes családjából származott. Bolognában jogot tanult s ügyvéd lett Todiban. Megnosült, de világias életet élt; vallásos felesége hiába próbálta komolyabb életfelfogásra rávenni. 1268-ban mindketten részt vettek Todiban a lovagi játékokon, amikor az emelvény, ahol voltak, nagy robajjal öszszedolt s maga alá temette Jacopone feleségét. A szenátor odasietett, kiemelte a romok alól haldokló hitvesét. Amikor kibontotta felso ruháját, felesége testén vezeklo szoringet talált. „Mi ez”? - kérdezte. „Ezt teérted viseltem” - volt a válasz. Jacopone mélyen megrendült, ekkor kezdett Istenhez térni. Belépett Szent Ferenc III. rendjébe, s szegényen, „Krisztus bolondjaként” akart élni. Új életmódja miatt sokan gúnyolták. Tíz év múlva felvételét kérte az I. rendbe. Eloször elutasították. Azt hitték, tréfál. Ekkor költeményt írt a világ hiúságáról, s ezzel a költeménnyel újból jelentkezett. Most már fölvették. Szent Ferenc rendje vele egy nagyszeru költovel gyarapodott. A papi méltóságot alázattal elhárította magától. Késobb a spirituálisok befolyása alá került. 1297-ben Róma közelében s palestrinai kolostorban aláírt egy nyilatkozatot, mely VIII. Bonifác pápa letételét s megválasztása érvénytelenségét tartalmazta. Emiatt a pápa ot kiközösítette, s börtönbe vetette. Öt év múlva szabadult. Az új pápa, XI. Benedek feloldotta a kiközösítés alól is. Utolsó éveit a Perugia és Todi közötti kis kolostorban (Collazone) töltötte, sorsával megbékélten. Kívánsága szerint barátja, Boldog Alvernai János részesítette végso szentségekben; az o karjai közt halt meg 1306. dec. 25-én, éppen akkor, amikor a szomszédos templomban a pap az éjféli misén a Gloria in excelsis-t intonálta. Sok költemény írt, ezek között a legismertebbek az ún. Laudák, melyek a léleknek Istenhez emelkedésérol és a szeretetrol szólnak. Több mint 300 lauda maradt meg. Latinnyelvu muvei közt a leghíresebb a Stabat mater, melyet az Egyház liturgiájába is fölvett, s ezzel - egyesek szerint - a költonek is biztosította a halhatatlanságot. Todiban a San Fortunato templomban temették el. Szülovárosában püspöki jóváhagyással boldogként tisztelik. 1596-ban Angelo Cesi püspök a költo sírjára (a templomban) ezt a föliratot tétette: „Boldog Jacopone Benedetti da Todi kisebb testvér földi maradványai, aki Krisztus szerelméért esztelenné lett, új muvészetével becsapta a világot és elragadta a mennyet.” Ügyében a boldoggá avatási eljárás 1869-ben megkezdodött, de aztán elakadt.

Istenünk, te Jacopone testvért a világi életbol a szerzetesi életre hívtad s a
Szuzanya iránti tisztelettel kituntetted. Példájára add, hogy téged mindennél
jobban keressünk, s e világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi
Urunk által.