Az Üdvözítő születésnapjához immár nagyon közel vagyunk. Öröm, megfontolás és magábaszállás, ezek azok a gondolatok, melyek a mai nap szertartásait áthatják. A zsolozsmának szentírási olvasmányában Izaiás prófétának legmegragadóbb jövendöléséhez jutunk el, ahol leírja azt a boldogságot, mely a Messiás eljövetelét kísérni fogja. Úrjövet alatt azért olvassa az egyház éppen Izaiás prófétát, mert ő az, aki a legvilágosabban megjövendölte a Megváltó életének körülményeit.
A Szentmise részint a vágyódó várakozást fejezi ki, részint pedig arra int, hogy itt van már az utolsó alkalom az Úr fogadására méltóképpen elkészülni.
Ugyancsak az Üdvözítő közeli eljövetelére figyelmeztet a 18. és 144. zsoltár is.
„Harmatozzatok egek onnan felülről és ti felhők, hulljon le belőletek az igazság: nyíljék meg a föld és teremje elő a Megváltót” – halljuk Izaiás szavait az Introitusban. „Jöjj, Uram és ne késlekedjél immár: oldozd föl a te népednek vétkeit.” „Közel van az Úr mindazokhoz, akik hozzá folyamodnak” – bíztat a Graduale, míg az Offertoriumban és a Communioban a Boldogságos Szűzanyára fordítja az egyház figyelmünket,[1] ő volt a közvetítő Isten és ember között, akinek áldott méhén át az Üdvözítő e földre költözött.
Az evangéliumban[2] Zsidóország idegen uralkodóinak fölsorolása igazolja Jákob jövendölésének teljesedését: a fejedelmi pálca elvétetett Judától, tehát „jön az, aki eljövendő és akire a nemzetek várakoznak.” (Móz. I. 49,10.)
Oratio. Kelj fel, kérünk, Urunk, hatalmaddal és nagy erőddel sietve jöjj segítségünkre, hogy kegyelmed segítsége által megbocsátó irgalmad siettesse azt, amit bűneink visszatartanak. Ki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel együtt, Isten mindörökkön örökké. Amen.
Szentlecke. Atyámfiai: Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait. Itt már az kivántatik a sáfároktól, hogy kiki hívnek találtassék. Nekem azonban legkisebb gondom, hogy tőletek itéltessem, vagy az emberi törvénytől, de enmagamat sem itélem. Mert semmiben sem vádol ugyan lelkiisméretem, de még azért nem vagyok igazolva; a ki pedig engem itél, az Úr az. Tehát ne itéljetek idő előtt, mígnem eljő az Úr, ki a sötétség titkait is megvilágosítja, és a szivek szándékait is kinyilatkoztatja; és akkor lesz kinekkinek dicsérete az Istentől. (1 Kor 4,1-5)
Evangélium. Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, midőn Pontzius Pilátus helytartója vala Judeának, Heródes pedig negyedes fejedelme Galileának, Fülöp, az ő testvére pedig negyedes fejedelme Itureának és Trakonites tartománynak, és Lizaniás negyedes fejedelme Abilinának, Annás és Kaifás papifejedelmek alatt, lőn az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. És jöve a Jordánnak minden tartományába, hirdetvén a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, a mint írva vagyon Izaiás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké ösvényeit. Minden völgy betöltessék, minden hegy és halom megaláztassék, és a göröngyösök egyenesekké legyenek, és a darabosok sima utakká. És meglátja minden test az Isten Üdvözítőjét.(Lk 3,1-6)
__________________
[1] Luk. 1,28.42. “Üdvözlégy …” és Iz. 7,14. “Íme a szűz fogan és fiat szül: és annak neve lesz: Velünk az Isten.”
[2] Luk. 3,1-6.
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 35-36. old.)