Gazdag szülők gyermeke volt Nikomédiában. Szülei pogányok voltak. Amikor szépsége kezdett kibontakozni, és jó erkölcsei megmutatkozni, egy császári hivatalnok: Eleusziosz, nagyon korán eljegyezte őt. A házasságot későbbre tervezték, ha a kislány felnő. Időközben Julianna hallott Krisztus hitéről, hitt Benne és titokban keresztény lett. Atyja erről nem tudott, anyja közömbös volt a vallás iránt. Amikor már eljött a házasság ideje, Julianna elutasította, hogy pogánnyal házasságra lépjen. Atyja előbb hízelgéseivel akarta más belátásra bírni, aztán a veréshez folyamodott, amíg ki nem fáradt. Aztán rábízta vőlegényére, hogy tegyen vele, amit akar. Mivel helytartó volt, ítélőszéke elé állította a leányt. Hat katona ütlegelte kifáradásig, de Julianna mindezeket békében tűrte. Hajánál fogva felfüggesztették sok ideig, aztán börtönbe vetették. Eztán tüzes kemencébe került, de könnyei eloltották a tüzet. Végül kard által nyerte el a vértanúságot 304-ben. Látván kínjait és állhatatosságát, 500 férfi és 130 nő hitt Krisztusban és lett keresztény. Ezért mindnyájukat lefejezték.


JUNIPERUSZ testvér (+1258)
A Ferences Martyrologium így foglalja össze Juniperusz testvér kiválóságait: Kitunt csodálatos egyszeruségével, alázatával, türelmével, önmaga és a világ megvetésével, életszentségével és a gonosz lelkek fölötti hatalmával. Szent Ferenc szerint pedig ez a testvér eljutott a türelem erényének tökéletességére s mindig tudatában volt kicsinységének. Nagy vágy élt benne Krisztus követésére a kereszt útján. A Fioretti „Függelékében” több fejezet szól Juniperusz testvérrol, aki megfutamítja az ördögöket, magát alázatosságból gyakran nevetségessé teszi, hogyan ítélik egy alkalommal akasztófára az ördög mesterkedése folytán, de fölismerik, hogy o „Szent Ferenc legszentebb testvéreinek egyike”, így megmenekül a haláltól. Talán a legmeghatóbb a róla szóló legendás történetek közül az, melynek címe: Miképpen vágta le fráter Juniperusz egy sertés lábát csak azért, hogy azt egy betegnek adhassa. Akkor a testvér Porciunkulában lakott. Meglátogatta egyik beteg rendtársát, s mikor az kifejezte kérését: milyen jólesne neki egy disznócsülök, a testvér azonnal kiszaladt az erdoszélre, ahol a konda legelt, rávetette magát egyik sertésre, levágta annak lábát, majd ízletesen elkészítve feltálalta a betegnek. De amikor a disznó gazdája ezt megtudta, nagy haraggal jött és szidta a barátokat: Tolvajok, csalók, zsiványok! Levágtátok a disznóm lábát! Amikor Szent Ferenc is odajött a nagy lármára, ígérte a gazdának, hogy megtérítik a kárát. Aztán kiderült: Juniperusz volt a tettes. Szent Ferenc ráparancsolt, menjen a gazda után, vallja meg bunét és ígérjen megfelelo kártérítést. Juniperusz utol is érte az embert; az eleinte dúlt-fúlt a haragtól, de a testvér olyan nagy szeretettel magyarázta el neki, hagy o ezzel egy betegnek örömet szerzett, hogy végü1 az ember a megsérült disznót leölte, megsütötte és elvitte a barátokhoz az Angyalos Boldogasszony klastromába.
Ezután mondotta Szent Ferenc, utalva Juniperusz nevére (Ginepro: boróka):
„Adná Isten, hogy az ily Juniperuszokból egész erdore valóm volna!” Egyik egyházatya a szentek egyes cselekedeteire vonatkozóan leszögezi: Inkább csodálandók, mint utánzandók. Ez áll Juniperusz tettére is. Különösen, ha a másik erkölcsi elvet figyelembe vesszük: a cél nem szentesíti az eszközt - másképpen: nem szabad rosszat tennünk, hogy abból jó származzék. Juniperuszt naivsága és jószándéka menti.

Imádság: