Szent Bonifác vértanú

Rómában élt egy Aglaeis nevű asszony, akinek szolgája volt Bonifác. Fiatal volt és szép, a háznak és a vagyonnak volt őrzője. Ugyan akkor úrnőjével tisztességtelen életet éltek. Jólelkű, sokat segítő ifjú volt, és sokat imádkozott, hogy ebből a bűnös viszonyból kiszabaduljon. Abban az időben Dioklécián császár keresztényüldözése javában folyt. Aglaeis rádöbbent bűnös életére, és az élet utáni számadásra. úgy gondolta, hogy életét megjobbítja és tisztelni fogja a Krisztusért meghalt vértanúkat. Megkérte Bonifácot, hogy szerezzen neki vértanú-ereklyét Bonifác, aki szintén magába szállt, többedmagával útnak indult. Tarzusba érve látta a keresztényeket, akik hitük miatt embertelen kínzásokat szenvedtek. Megrendülve, áhítattal csókolgatta láncaikat, segített viselni szenvedéseiket. A pogányok észrevették, hogy keresztény, elfogták és kínozni kezdték. Éjjel lefelé függesztették, verték, forró olajba dobták. Mivel mindenben sértetlen maradt, karddal levágták fejét. Így nyerte el a vértanúságot 290. december 19-én. Társai elvitték vértanúi tetemét úrnőjének. Úrnője ezután még 13 évet élt nagy vezeklésben és szentül halt meg.


Irgalmas Szent Bonifác püspök

Szentünk az etruriai területről származott Itáliából. Gyermekkorától vonzódott a szegények segélyezéséhez. Később Bonifácot Terentin város püspökévé tették Itáliában. Püspöksége nagyon szegény volt, egyedüli jövedelme a szőlőből volt. Ennek ellenére is elégedett volt, nem kereste a hasznot, önzetlen volt egész életében. Sok csodát téve halt meg a VI. században.