Szent Tirzusz és vértanútársai

Tirzusz, Leukiosz és Kallinik a palesztinai Cezareában nevelkedtek. Déciusz keresztényüldözése alatt szenvedtek vértanúságot (249-51). Leukosz, a tisztes és bölcs keresztény, látva, hogy Kumbrikiosz helytartó mint akarja megerősíteni a bálványimádást és üldözni a keresztényeket, szemrehányást tett neki igazságtalan magatartásáért. Ezért a helytartó megkínoztatta és kardhalálra ítélte.

A helytartó kegyetlenkedései miatt sok keresztény elmenekült a városból. Tirzusz, aki még csak hitjelölt volt, megjelent a helytartó előtt és elbeszélgetett vele a bálványimádás értelmetlenségéről. A dühös helytartó megkínoztatta szentünket, és börtönbe vetette. Éjjel a börtön ajtói megnyíltak, Tirzusz abból kimenve megkereste az elrejtezett püspököt, aki megkeresztelte őt. Több kínzást is elviselve még, békén hunyt el az Úrban. Kallinik vértanú először pogány pap volt. Látta azt, hogy Tirzusz hogyan szenved és milyen állhatatos a hitben, őmaga is Krisztus hitének megvallója lett. Ezért kardhalállal nyerte el a vértanúságot.

Szent Filemon, Arián, Apolloniosz és velük Teotich, három császári testőrrel az egyiptomi Antinoéban szenvedtek vértanúságot Dioklécián császár alatt. Apolloniosz, aki felolvasó volt az antinoéi egyházban, félt a kínzásoktól. Rábeszélte a pogány Filemont, aki művész volt a zenélésben, hogy mutasson be helyette áldozatot az isteneknek. Filemon megjelent Apolló öltözetében és bátran kereszténynek vallotta magát a kínzók előtt. Apolló megbánva tettét, szintén megvallotta keresztény hitét. Ezért sok kínzás után mindkettőjüket lefejezték karddal. Szent Arián az ő kínzójuk volt. Amikor látta a vértanúk állhatatosságát és az általuk művelt csodákat, egész házával Krisztus követője lett. A 4 testőr, akik között Teotich volt az idősebb, saját elhatározásukból adták át magukat a kínzásoknak Krisztusért. Zsákba varrva őket a tengerbe vetették.