REGENSBURGI BERTOLD (1210-1272)

Regensburgban született 1210 körül. Miután ferences lett, a szentéletu Augsburgi Dávid misztikustól kapta a kiképzést a szerzetesi erényekben és a tudományban. 1235-37 között kezdte meg igehirdeto tevékenységét. Bejárta Dél-Németországot, Morvaországot, Csehországot, Svájc és Magyarország nagy részét is. (Hazánkban ekkor IV. Béla király uralkodott: a tatárjárás után Bertold hatékonyan muködött közre a lelki újjáépítésben.) A német birodalomban a császári trón ekkoriban üresedésben volt, s ez sok baj forrása lett. Bertold ilyen körülmények között hirdette az igaz tanítást és a keresztény erkölcsöket. Életszentségével és ékesszólásával 50-60 ezer, néha 100 ezer embert tudott maga köré gyujteni. Szószékét leggyakrabban a szabadban állították fel. Föl tudta ébreszteni a lelkiismeretet, s ezzel a leghatásosabb gyógyszert adta kora bajaira. Nem csoda, hogy a történészek az egész középkori Germánia legnagyobb egyházi szónokának tartják. Tudománya nagy volt, de beszédeiben alkalmazkodott egyszeru hallgatóihoz. Az életbol vett példákkal, szólásmódokkal, ezen kívül még hasznos egészségügyi, földrajzi és tudományos ismeretekkel és jótanácsokkal tudta beszédeit érdekessé tenni: az akkori ember számára mindez újdonságszámba ment. Közben korholt, élcelodött, elvitte Germániába Assisi és Umbria napsugaras világát. Egyúttal diplomata és békeszerzo is volt: 1253-ban a kiközösített Bajor Ottót visszavezette a pápával való kibéküléshez, 1258-ban elérte, hogy Boleszláv sziléziai herceg nyilvános vezeklést végezzen. IV. Orbán pápa kérésére keresztes háborút hirdetett a muzulmánok ellen: ez volt az utolsó keresztes háború, melyet IX. Szent Lajos francia király vezetett. 1272. dec. 14-én halt meg Regensburgban. Közel 400 beszéde maradt ránk. Szent Ferenc rendje a boldogok között tiszteli, mégha hivatalosan nincs is boldoggá avatva.
Hevenesi Gábor írja róla a 17. század végén:
„Történt egyszer, hogy egy bizonyos bunro1 keményebben beszélt, s egy asszony, akinek a lelkiismerete megmozdult, a nagy népsokaság közepette holtan rogyott össze. Amikor a nép szólt érdekében a még prédikáló Bertoldnak, parancsszavára az asszony csodálatosan újraéledt. Bertold az eset kapcsán még jobban ostorozta a bunöket, és szavai igen mély nyomot hagytak hallgatóiban.”