Szent Joakim és Anna, a galileai Názáretben lakva, egész életükben fohászkodtak Istenhez gyermekért, de nem született nekik. Egy nagy ünnepen Joakim áldozatot akart Jeruzsálemben bemutatni, de a pap nem fogadta el felajánlását, mert gyermektelen volt. Fájdalmában és szégyenében nem tért haza otthonába, hanem a pusztába ment, ahol nyáját legeltették. Ott élt 40 napon át böjt és imádság között, kérve Istentől a gyermeket. Felesége Anna otthon maradt és szomorúan azért imádkozott, amiért férje: hogy Isten adjon házasságukba gyermeket. A kertben madárfészket látva még szomorúbb lett, hogy ő gyermektelen maradt. Isten azonban angyalt küldött a pusztába Joakimhoz, hogy menjen Jeruzsálembe, ahol feleségével fog találkozni. A találkozás valóban megtörtént. Mindketten fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára adják. Hazatérve, Szent Anna méhében fogant öregségében, ami nagy örömmel töltötte el mindkettőjüket. Így lettek ők az Istenszülő szülei, a Megváltónak pedig nagyszülei. Hogy a megtestesülés nagy titkának leánygyermekük méltó eszköze legyen, Isten kegyelméből testben és lélekben megtisztult minden bűntől.



Sámuel próféta anyja: Anna

Mivel hosszúidőn át nem született gyermeke, sokat bánkódott miatta, és sok bántást tűrt el. Csodás foganásáról és fiának Sámuelnek születéséről és életéről az ószövetségi Szentírásban találunk leírást Sámuel I. könyvében, 1-24. fejezetekben. Anna 1100 évvel élt a Megváltó születése előtt.


QUINTAVALLEI BERNÁT (kb. 1180-1241)
Szent Ferenc elso társa. A Fioretti több fejezete ír róla. „Az alázatos szívu Bernát testvér... Szent János evangelista nyomán sasként szárnyalt az isteni bölcsesség fényéig, s éles elmével fejtegette a Szentírás mély értelmét. (l. f.) Mielott követoje lett volna, többször is meghívta Szent Ferencet vendégségbe, s így boséges alkalma volt meggyozodést szerezni életérol és erényeirol. (Cel. Vita I 10. f.) Assisi város egyik legelokelobb, leggazdagabb és legbölcsebb polgára volt. (Fior. 2. f.) Amikor Ferenc követoje lett, vagyonát pénzzé tette s az összeget nem rokonai, hanem a szegények között osztotta szét, ezzel például szolgált mindazoknak a testvéreknek, akik késobb csatlakoztak a rendalapítóhoz. Engedelmességét a szeráfi atya próbára tette. (Fior. 3) Amikor már III. Ince pápa jóváhagyta az elso Regulát (ennek szövege nem maradt fönn), akkor Szent Ferenc elküldte Bernát testvért Bolognába, hogy ott kolostort alapítson. A testvér a város foterén letelepedve oly türelemmel, vidáman viselte el az utcagyerekek csínytevéseit, molesztálásait, hogy ez feltunt egy jogtudósnak, aki elolvasva a Regula szövegét, tüstént hajlandó volt a kolostor alapításában közremuködni. (Fior. 5. f.) Szent Ferenc halála elott külön megáldotta „elsoszülött” testvérét. (6. f.) Ugyanez a fejezet arról ír, hogy a szeráfi atya halála után is becsülték, szerették Bernát testvért mint atyjukat a többi testvérek. Külön fejezet szól erényeirol (szegénysége, alázata, türelme, engedelmessége), és arról, hogy elnyerte Istentol a szemlélodés és az elragadtatások kegyelmét. Amikor közeledett halála, sokan keresték fel a rendtársak közül. Kérte, hogy szeressék egymást. Halálakor arca ragyogott és örvendezo volt, ami csodálattal töltötte el a jelenlévoket. Csodákkal is tündökölt. (28. f.)
Egyik elragadtatás után mondta:
„Ó testvérek! Van-e oly elokelo nagyúr széles e földön, akinek ha egy gyönyöru, arannyal megrakott palotát ígérnek, készségesen el ne vinne egy trágyával teli zsákot, hogy megkapja az értékes kincset? - Erre az égi kincsre, mely az Istent szeretok jutalma, vágyott Bernát testvér.” (Fior. 28.)

Imádság:
Istenünk, te boldogemléku Bernátot, Szent Ferenc elso társát a szegény és alázatos Ferenc hu követojévé tetted és csodákkal kituntetted. Add, hogy példáján épülve mi is felbuzduljunk szent Fiad huséges követésére. A mi Urunk Jézus Krisztus által.