Szent Fülöp apostol

A Galileai tenger mellett terült el Betszaida városa. Ez a helység három apostolt adott az Egyháznak. Két testvér: András és Péter halászok voltak, Fülöp pedig tanulmányokat folytatott. Buzgósággal foglalkozott a szent könyvekkel és a messiási jövendölésekkel. Jézus meghívta őt apostolának. Fülöp tovább adta az örömhírt, hogy megtalálta a Messiást. Natánaelnek mondta el, és Jézushoz vezette. (Jn. 1, 43) Neve néhányszor még előfordul az evangéliumokban, legutoljára a Titkos Vacsoránál. A Szentlélek leszállása után ő is hithirdető körútra ment. További életéről semmi pontosat nem tudunk. A hagyomány szerint először Galileában, aztán Görögországban, Arábiában, Etiópiában, Szíriában és Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot. Igehirdetését sok csodával erősítette meg. Domécián császár uralkodása alatt Barnabás apostollal elfogták, az utcákon át hurcolták, majd börtönbe vetették. Végül Hierapoliszban vértanúi halállal fejezte be életét 9o-ben, 87 éves korában.


Szent Jusztinián császár és Teodora

Jusztinián szláv származású volt. Jusztinián nevezetes császár volt abban, hogy szerencsés és győzelmes háborúkat vívott a birodalom ellenségeivel szemben. Igyekezett aztán a pogányságot visszaszorítani, és a keresztény hitet terjeszteni. Abban is nagy volt, hogy jó törvényeket hozott világi és egyházi ügyekben. A Jusztinián-kódex az ő műve. Sok templomot és kórházat épített. Buzgólkodása folytán gyűlt össze az V. egyetemes zsinat 553-ban a nesztoriánusok ellen. Neki tulajdonítják, hogy az „Istennek egyszülött Fia” éneket bevezette az istentiszteletekbe. 565ben hunyt el.

Felesége Teodora először bűnös életet élt. Házasságában azonban a császárnak hűséges felesége lett. A monofizita eretnekség ellen az igaz hit védelmezője volt. Életét 548-ban fejezte be.