A frigiai Kolosszében volt egy csodatevő forrás A forrás eredete visszamegy az apostolokig. Ők látogattak el erre a vidékre, hirdetvén Jézus evangéliumát. Azt is megjövendölték, hogy azon a helyen forrás fakad, és a mennyei erők fővezére Szent Mihály is meglátogatja a helyet. Fülöp és Bertalan apostolok halála után valóban előtört a forrás. Sok hivő és hitetlen kereste fel, mert csodatevő vize. Sok beteget meggyógyított. Sokan a gyógyulás után megkeresztelkedtek. Egy születésétől néma leány atyja, leánya gyógyulása után hálából templomot épített Szent Mihály tiszteletére.

Ide, a forráshoz jött Hierapoliszból egy 10 éves ifjú: Arkip. A templomnál a templomszolga feladatát látta el nagy buzgósággal. Életét ezenkívül a sok imádság és önmegtagadás ékesítette. Élete a testnélküliek életét utánozta. Nemcsak a saját lelkének üdvösségével törődött, hanem mások lelkét is az üdvösségre akarta vezetni. Az istentelen helléneknek nagy bosszúságot okozott a csodatevő forrás: az általa történt csodák, de Szent Archipp viselkedése is. Gyakran rátámadtak a szentre, földre teperték lábaikkal taposták, elűzték onnan. Archipp azonban állhatatos maradt és türelmesen viselt el mindent. Egy alkalommal az ellenséges emberek be akarták tömni a forrást. Isten azzal büntette meg őket, hogy kezük erőtlenné vált, és nem tudtak tenni semmit. Ezután mégis tovább szőtték gonosz tervüket. Volt a város közelében két folyó. Az istentelenek ezt a két folyót akarták egy mederbe terelni, és nagy erővel rávezetni Szent Mihály templomára, a forrásra és Szent Archippra is. Így akartak mindent elpusztítani. Archipp imájára Szent Mihály leszánt az égből a templomhoz. Parancsolt a nagyra nőtt folyónak és az elkerülte a templomot. Az ellenség megszégyenülve állt odébb. A hívek örömmel adtak hálát Istennek és a szent főangyalnak a segítségért. Archipp ezután továbbra is a templom mellett maradt. Hűségesen végezte templomi szolgálatát. 70 éves korában halt meg a templom közelében. Ott temették el a hűséges szolgát. Egyházunk, a mai napon megemlékezve Szent Mihály csodálatos közbelépéséről, Szent Archippot is ünnepli egyben.

Szent Cirill Makszimián császár uralkodása alatt élt. Élete minden erénnyel ékes volt. Egy alkalommal, két szolgájával egy kolostor felé indultak Útközben látták, hogy a pogányok áldozatot mutatnak be az ökrök és juhok bálványistenei előtt. Ezen az értelmetlenségen felindulva leleplezte a bálványimádókat. Ezért megkötözték, és börtönbe vetették. Reggelre a börtön ajtajai megnyíltak és minden bálványszobor összetörve hevert a földön. Cirill elment a kolostorba. Ott, látomásban Szent Filoxén főpapi és vértanúi koronát jövendölt neki.

Ezután elment Rómába, és ott, beszédeivel erősítette a keresztényeket. Amikor üldözés tört ki, Jeruzsálem felé vette útját. Maleon szigetén megjelent neki egy fehérruhás ifjú, és kérte, ne hagyja el Kréta szigetét. Gortyna városában, 60 éves korában püspökké szentelték. Amikor újra keresztényüldözés tört ki, a főpapot e hely elé vitték és bálványimádásra kényszerítették. Mivel hitében állhatatos maradt, lefejezésre ítélték. Ezután ló-zablát tettek szájába, szekérre ültették és elvitték. Raksza közelében fejezték le 95 éves korában.

Dávid atya először rabló volt és sok rosszat tett: még ölt is. Több mint 30 rablónak volt a vezére. Egy alkalommal, velük egy hegyen ülve, elgondolkozott istentelen életén, és megszállta az Istentől való félelem. Otthagyta mindnyájukat és egy kolostorba kérte felvételét, hogy bűneiért vezekeljen. Csak akkor vették fel, amikor az elöljárót megfenyegette. Szerzetesi életében csakhamar felülmúlta társait erényeivel. Cellájában ülve megjelent neki Gábor főangyal, és biztosította őt bűnbocsánatáról. Dávid kételkedett ebben, az angyal azzal büntette meg, hogy elvette tőle beszélőképességét. Csak akkor tudott beszélni, amikor imádkozott és dicsérte Istent. Az angyal eltávozása után hálát adott Istennek bűnei bocsánatáért. További életében Isten kegyelméből sok csoda történt általa. Beszélni azonban csak az imádság idején tudott. Így élt hosszú életet sokaknak épülésére. A VI. században adta vissza lelkét Urának.

Dioklécián császár, uralkodása alatt kegyetlenül üldözte a keresztényeket. Az üldözések idején sok keresztény elbujdosott a pusztába és a hegyek közé. Közöttük magas rangú emberek is voltak Egyik volt közülük Eudoz katonai fővezér, Jézus Krisztus hűséges keresztény szolgája. Egész családjával elmenekült a császári kegyetlenség elől. A helytartó katonákkal kerestette. A katonák egy helyen megtalálták, de szegényes ruházata miatt nem ismerték fel. Ő magához hívta a katonákat, megvendégelte, és a végén kijelentette, hegy ő az, akit keresnek. A katonák nem akarták őt magukkal vinni. A szent azonban úgy látta, hogy Isten hívja a vértanúságra. Elbúcsúzott családjától és követte a katonákat. A helytartó bálványimádásra hívta fel Eudoxot. Ő azonban állhatatos maradt, majd leoldotta katonai rangjelző övét és a helytartóhoz dobta. Keresztény katonatársai ugyanezt tették. Erre a helytartó a különböző kínzási lehetőségeket emlegette előttük. Ezek ellenére is kitartott hite mellett. Ezután kifeszítették testét és kegyetlenül verték, utána felfüggesztették és hegyes vasakkal szaggatták, majd börtönbe vetették. Néhány nap múlva darabonkint vágták le tagjait, végül lefejezésre ítélték. A vesztőhely felé menvén, imádkozott. Közben meglátta feleségét. Temetéséről adott neki utasításokat. Aztán Zenon nevű érte síró barátját vigasztalta meg. Először Zenont fejezték le, utána Eudoxot, majd velük több más hitvalló keresztényt is. Eudoxot felesége temette el a férje által megjelölt helyen.