A Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely szabadtéri oltárát ékesítő mozaikkompozíciót az alkotóművész, Marko Ivan Rupnik irányításával 2014. május utolsó napjaiban állították fel, és azon év  június 7-én a 18 órakor kezdődő szentmise keretében áldották meg.

     A szentkúti kegyhely nagyszabású felújítási munkálatai során újjászülető szabadtéri miséző hely műalkotásainak tervezője Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita. Művei a világ jelentősebb zarándokhelyeit – Lourdes-ot, Fatimát és San Giovanni Rotondót – ékesítik, de a vatikáni apostoli palotában és több szentszéki kongregáció kápolnájában is láthatók munkái. Az oltár mögött lévő falon a Szűzanya életének eseményeit ábrázolja a műalkotás: az Angyali üdvözletet, Jézus születését, Mária halálát és mennybevitelét.

    Az oltártér fölé boruló barlang a művészeti újragondolás után egyfajta kupolává alakult át, hogy a templomépítészet hagyományainak megfelelően a Mennyei Jeruzsálemet, Isten országának képét tárja elénk. A szárnyasoltárszerűen kialakított képmező középpontjában a feltámadt Krisztus látható, aki megkoronázza anyját. Mária lábaitól egy forrás indul el, amely a kegyhely szent kútjának és a Szűzanya szentkúti megjelenésének szimbóluma. A főoltár-kompozíció részeként Szent István országfelajánlását, körülötte pedig a magyar kereszténység első nagy szentjeinek csoportját: Boldog Gizellát, Szent Imrét és Szent Lászlót. A központi jelenetet a szenteknek egy másik koszorúja is körbeveszi. Itt látható a kegyhelyet őrző ferences szerzetesek rendjének alapítója, Assisi Szent Ferenc, a kegyhelyet egykor fölkereső Boldog Meszlényi Zoltán és Boldog Salkaházi Sára.

     A kanonizált szentek mögött látjuk a boldoggá avatás előtt álló ferences vértanúkat. Ez az első megjelenítésük, ahol személyüket és életáldozatukat attribútumaik alapján lehet azonosítani. A hét személy ugyanis Krisztus szenvedésének egy-egy eszközét tartja kezében, amelyek egyben saját életáldozatukra is utalnak. Az első magyar szentek mögött P. Krizosztomot a koszorúval látjuk, mert többekkel „koszorúba kötve” verték agyon a partizánok. P. Kristóf feje fölött az ostor található, mert vasvesszővel sebezték halálra. Velük átellenben, Szent Ferenc mögött P. Rafael tűnik fel, aki mellett Krisztus köntöse kapott elhelyezést, mert a börtönőr azt kérdezte tőle, amikor ruhájától megfosztott rab volt: „Te, Pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?” Mellette P. Pelbárt lábainál egy kakas található, ami arra utal, hogy a börtönben megmentette besúgójának az életét. P. Zénó feje fölött a szegeket és az ahhoz kapcsolódó pisztolyt, mint a kivégzés eszközeit látjuk, mivel a katonák – habitusa láttán – lőtték le. P. Bernát megadóan hunyja le szemét, mellette a börtön rácsos ablakát jeleníti meg a művész, ugyanis börtönben halt meg. P. Szaléz alakja pedig a létrán átvetett stólához kapcsolódik, hiszen ő a gyónási titok megőrzése miatt jutott a keresztre. A szenvedés eszközei azonban már arany-ezüst színekben tündökölnek, mert ezek az események a mennyei dicsőség alkotóelmeivé váltak. (vö. Magyar Kurír)