VIII. állomás
Jézus szól a síró asszonyokhoz
Az asszonyok megrendülnek a szenvedô Jézus láttán. Pedig jobban tennék, ha hívô lélekkel követnék ôt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítô így szól hozzájuk: Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermekeiteket! Ezzel rá akart mutatni arra, mily nagy jelentôsége van a tettnek, s mily kevés a sajnálkozásnak.
Add, Uram, hogy az emberek szóbeszédével nem törôdve, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erôt vegyen rajtam, ha lanyhul bennem a lelkesedés lendülete! Sôt, éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.
IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Az emelkedô mind meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Az Üdvözítô szeme elôtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrôbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Számukra is ki akarja tárni a mennyek kapuját.
Imáidban gyakran emlékezz meg ezekrôl a szegények legszegényebbjeirôl, akik mellékösvényen tévelyegnek, holott elôttük áll az Isten országába vezetô út!
Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordulnak tôled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ô számukra sem!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Megkezdôdnek az elôkészületek Jézus keresztre feszítéséhez:sebekkel borított, lázas testérôl lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el az Üdvözítôt! De érted elviseli. Neked akar erôt adni ahhoz, hogy testedet megôrizhesd tisztán, szentül. Vezekel az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.
Uram, még ruháidtól is megfosztottak. A szemérmedet sértô pôreséggel is vezekelsz. Tarts távol testemtôl minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjen minden megszentségtelenítéstôl! Mindig a szellem és a te kegyelmed munkálkodjon benne! Kerülni fogom a kényelemhez való túlzott ragaszkodást. A te kedvedért kész vagyok a lemondásra: megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben, Uram!
XI. állomás
Jézust a keresztre szegezik
Most a legszörnyűbb következik számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmas helyet a meghaláshoz. Most egyedül kell megküzdenie azzal a keserűséggel, hogy ki van szolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének! Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned.
Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán...
Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítômmel együtt akarom gyötrelmemet elviselni s fölajánlani a magam és mások bűneiért.
XII. állomás
Jézus meghal a keresztfán
Az Úr most hozza legvégsô áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetôz: három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek akaratát most teljesítette. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.
Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítô kinyilvánítani és tudtodra adni, hogy miért követel tôled engedelmességet, amely a te megszentelésedre szolgál. Engedelmeskedj, és megszabadulsz minden szenvedélytôl!
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az ôszinte és derűs engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.
Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadéinak, püspökeid, papjaid parancsainak. Azáltal akarok örömet szerezni szüleimnek, elöljáróimnak, hogy az ô parancsaikat is pontosan és hűen megtartom.
Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel!
XIII. állomás
Jézus testét leveszik a keresztrôl
Mária a szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelsô gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztrôl, és Mária ölébe helyezi. Mária még egyszer anyai karjai között tarthatja Üdvözítôjét. Szája nem nyílik szóra, de szíve most is azt mondja: Lásd, én az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Ez az Isten akaratában való igazi megnyugvás.
Uram, ha hitem erôsebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a benned való hitbôl merítette nyugalmát. Hadd tanuljak tôle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással igyekszem teljesíteni akaratodat.
XIV. állomás
Jézust a sírba teszik
Csak néhány hűséges híve viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, fájdalmas némaság. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölötte. Az áldozat befejezôdött, nemsokára itt a húsvét. Eljön egyszer az a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne félj ettôl a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítôvel, ô megragyogtatja elôtted a húsvéti hajnal boldogító fényességét!
Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. De hamarosan felvirrad dicsôséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol fölött aratott gyôzelmed nyilvánvaló lesz.
Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet te ajándékozol nekem. Erôsíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen te haladsz elôttem kereszteddel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserbe ne hagyjam!
Jézus szól a síró asszonyokhoz
Az asszonyok megrendülnek a szenvedô Jézus láttán. Pedig jobban tennék, ha hívô lélekkel követnék ôt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítô így szól hozzájuk: Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermekeiteket! Ezzel rá akart mutatni arra, mily nagy jelentôsége van a tettnek, s mily kevés a sajnálkozásnak.
Add, Uram, hogy az emberek szóbeszédével nem törôdve, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erôt vegyen rajtam, ha lanyhul bennem a lelkesedés lendülete! Sôt, éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.
IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Az emelkedô mind meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Az Üdvözítô szeme elôtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrôbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Számukra is ki akarja tárni a mennyek kapuját.
Imáidban gyakran emlékezz meg ezekrôl a szegények legszegényebbjeirôl, akik mellékösvényen tévelyegnek, holott elôttük áll az Isten országába vezetô út!
Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordulnak tôled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ô számukra sem!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Megkezdôdnek az elôkészületek Jézus keresztre feszítéséhez:sebekkel borított, lázas testérôl lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el az Üdvözítôt! De érted elviseli. Neked akar erôt adni ahhoz, hogy testedet megôrizhesd tisztán, szentül. Vezekel az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.
Uram, még ruháidtól is megfosztottak. A szemérmedet sértô pôreséggel is vezekelsz. Tarts távol testemtôl minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjen minden megszentségtelenítéstôl! Mindig a szellem és a te kegyelmed munkálkodjon benne! Kerülni fogom a kényelemhez való túlzott ragaszkodást. A te kedvedért kész vagyok a lemondásra: megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben, Uram!
XI. állomás
Jézust a keresztre szegezik
Most a legszörnyűbb következik számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmas helyet a meghaláshoz. Most egyedül kell megküzdenie azzal a keserűséggel, hogy ki van szolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének! Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned.
Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán...
Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítômmel együtt akarom gyötrelmemet elviselni s fölajánlani a magam és mások bűneiért.
XII. állomás
Jézus meghal a keresztfán
Az Úr most hozza legvégsô áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetôz: három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek akaratát most teljesítette. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.
Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítô kinyilvánítani és tudtodra adni, hogy miért követel tôled engedelmességet, amely a te megszentelésedre szolgál. Engedelmeskedj, és megszabadulsz minden szenvedélytôl!
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az ôszinte és derűs engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.
Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadéinak, püspökeid, papjaid parancsainak. Azáltal akarok örömet szerezni szüleimnek, elöljáróimnak, hogy az ô parancsaikat is pontosan és hűen megtartom.
Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel!
XIII. állomás
Jézus testét leveszik a keresztrôl
Mária a szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelsô gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztrôl, és Mária ölébe helyezi. Mária még egyszer anyai karjai között tarthatja Üdvözítôjét. Szája nem nyílik szóra, de szíve most is azt mondja: Lásd, én az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Ez az Isten akaratában való igazi megnyugvás.
Uram, ha hitem erôsebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a benned való hitbôl merítette nyugalmát. Hadd tanuljak tôle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással igyekszem teljesíteni akaratodat.
XIV. állomás
Jézust a sírba teszik
Csak néhány hűséges híve viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, fájdalmas némaság. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölötte. Az áldozat befejezôdött, nemsokára itt a húsvét. Eljön egyszer az a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne félj ettôl a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítôvel, ô megragyogtatja elôtted a húsvéti hajnal boldogító fényességét!
Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. De hamarosan felvirrad dicsôséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol fölött aratott gyôzelmed nyilvánvaló lesz.
Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet te ajándékozol nekem. Erôsíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen te haladsz elôttem kereszteddel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserbe ne hagyjam!
