13. állomás
Jézust leveszik a keresztrôl
(Az édesanyák stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Úr Jézus, az édesanyák keresztjét, akiktôl az igazságtalan hatalom olyan mérhetetlen áldozatokat követelt. De eléd hozzuk az Anyaszentegyház szomorúságát is, amelyet bűnös fiai és leányai okoznak. (Csend)
Mind: Ó, ti mindnyáján, kik jártok-keltek az úton,
Nézzetek ide és lássátok:
Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam...
Mivel vesselek össze?
Mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya?
Mivel mondjalak egyenlônek, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz
leánya?
Mert nagy, mint a tenger, a te romlásod,
Ki gyógyíthatna meg téged?
(Sir 1,12;2,13)
Pap: Érted kiáltunk, Urunk Krisztus, aki ismered az édesanyák szenvedését.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Fájdalmas Anyád ölében nyugodtál!
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
14. állomás
Jézust eltemetik
(A feltámadást várók stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: A legnagyobb sírással emeljük eléd annak a fájdalomnak a keresztjét, amit azokért viselünk el, akiket szerettünk, de akiket eltüntettek közülünk, akiket elhurcoltak és soha vissza nem tértek, akiket csak sirathatunk, de sohasem temethetünk. Az ô szenvedéseik keresztjében egyesülünk és megváltó keresztedben reménykedünk. (Csend)
Mind: Szemem elôtt az Úr mindenkoron,
Nem inghatok meg: ô áll jobbomon.
Hát szívem örvend, nyelvem énekel
És testem is békében nyugszik el.
Pokolnak lelkem mert nem engeded,
Nem hagyod rothadásra szentedet.
Az élet utját mutatod meg nékem
És eltöltesz orcád elôtt örömmel
S jobbodon örök lesz gyönyörűségem.
Jézust leveszik a keresztrôl
(Az édesanyák stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: Eléd hozzuk, Úr Jézus, az édesanyák keresztjét, akiktôl az igazságtalan hatalom olyan mérhetetlen áldozatokat követelt. De eléd hozzuk az Anyaszentegyház szomorúságát is, amelyet bűnös fiai és leányai okoznak. (Csend)
Mind: Ó, ti mindnyáján, kik jártok-keltek az úton,
Nézzetek ide és lássátok:
Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam...
Mivel vesselek össze?
Mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya?
Mivel mondjalak egyenlônek, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz
leánya?
Mert nagy, mint a tenger, a te romlásod,
Ki gyógyíthatna meg téged?
(Sir 1,12;2,13)
Pap: Érted kiáltunk, Urunk Krisztus, aki ismered az édesanyák szenvedését.
Nép: Könyörülj testvéreinken!
Pap: Fájdalmas Anyád ölében nyugodtál!
Nép: Irgalmazz nekünk!
Pap: Szent vagy Uram, az erô és élet Istene.
Nép: Irgalmazz nekünk!
14. állomás
Jézust eltemetik
(A feltámadást várók stációja)
Pap: Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.
Nép: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pap: A legnagyobb sírással emeljük eléd annak a fájdalomnak a keresztjét, amit azokért viselünk el, akiket szerettünk, de akiket eltüntettek közülünk, akiket elhurcoltak és soha vissza nem tértek, akiket csak sirathatunk, de sohasem temethetünk. Az ô szenvedéseik keresztjében egyesülünk és megváltó keresztedben reménykedünk. (Csend)
Mind: Szemem elôtt az Úr mindenkoron,
Nem inghatok meg: ô áll jobbomon.
Hát szívem örvend, nyelvem énekel
És testem is békében nyugszik el.
Pokolnak lelkem mert nem engeded,
Nem hagyod rothadásra szentedet.
Az élet utját mutatod meg nékem
És eltöltesz orcád elôtt örömmel
S jobbodon örök lesz gyönyörűségem.
