VIII. állomás
Jézus megvigasztalja a jeruzsálemi asszonyokat
Nagy tömeg követte, köztük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, inkább magatok és gyermekeitek miatt... Ha így tesztek zöldelô fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak!'' (Lk 23,27.31) De nézd, te az igaz szívben leled örömöd, taníts meg hát a bölcsesség titkára! (Zsolt 51,8) Azok az erôs emberek, akik látták csodáit, akik nyilvánosan kijelentették, hogy készek vele a halálba menni, elfutottak. Megjelenik az asszonyok kis csoportja, amely magatartásával és könnyeivel siratja azt a bűnt, amelyet ezzel az Emberrel elkövetnek. Jézus hozzájuk intézi szavait: ,,Ne miattam sírjatok, hanem inkább magatok és fiaitok miatt!'' Könnyű megsiratni egy ártatlant, de fontos, hogy a bűnösök miatt sírjunk. Ha egy jó emberrel ezt teszik, mi történik majd a rosszal? Úgy látszik Jézus szavaiban egy vád rejtôzik, nemcsak a jeruzsálemi asszonyok könnyeivel kapcsolatban, hanem velünk kapcsolatban is. Gyakran sírunk a kereszt elôtt, vagy amikor Jézus szenvedésének titkairól elmélkedünk, de nem sírunk bűneink és a világ bűnei miatt. ,,Ne miattam sírjatok, hanem inkább magatok és fiaitok miatt!'' Sírjatok a bűnök miatt, te apa és anya amit elkövettetek a házaséletben, amelyet ártatlan gyermekek temetôjévé tettetek. Sírjatok fiaitok miatt, akiktôl elvettétek a jogot, hogy az életre megszülethessenek. Sírjatok fiaitok miatt, akik otthagyták az atyai házat, és az alkohol, a kábítószer és a szex élvezetébe merültek, mert otthon nem találtak megértést, szeretetet és bizalmat. Tekintsünk csak saját magunkba és sirassuk a saját bűneinket!
IX. állomás
Jézus harmadszor esik el
Ô, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlôségét olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember, megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta, és minden mást fölülmúló nevet adott neki: Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsôségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,6-11) Akkor utat mutatok majd a tévelygôknek és megtérnek hozzád a bűnösök. (Zsolt 51,15)
Péter háromszor tagadta meg. Az ismételt bűnök Jézust ismét a föld porába kényszerítik. Elesik újra, hogy te újra fölemelkedj! Két gonosztevô megfizet a gonoszságáért, Jézus vezekel mindenki bűneiért. Ha egy diadalmenet lenne, mindannyian harcolnánk az elsô helyekért. De ilyen menetnél mint ez, mindenki hátra marad. Ôk a bűnösök, mi tiszteletre méltó emberek vagyunk... Mossuk a kezünket és nem vesszük észre, hogy gyakran úgy teszünk, mint Pilátus... Senki nem lesz fölmentve a szigorú ítélet alól. Mások vállára tesszük a bűnösség ítéletét, közben Jézus a saját vállait adja valamennyi bűnös helyett. Szívesen ítélkezünk mások fölött, Krisztus pedig a fájdalmak útján magára veszi mindenki bűnét és kéri az Atyát: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek''. Nem számítanak a megmosott kezek, de azok igen, amelyek mellüket verik és mondják: Irgalmazz, Uram, nekem bűnösnek!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Jézus keresztrefeszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét... Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szôve. Megbeszélték egymás közt: ,,Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: ,,Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.'' (Jn 19,23-24) Jézus... így szólt: ,,Szomjazom!'' Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot és szájához emelték. (Jn 19,28-29)
Olyan jelenet elôtt állunk, amely mélyen megráz bennünket. Szinte lázadozunk bensônkben. Jézustól már mindent elvettek, elvették jóhírét és jogát, hogy védekezzék. Még volt valamije, a ruhája, amely a testét fedte. Végül ettôl is megfosztották. Szégyenletes dolog! De gondolkodjunk csak! Nem követtünk el hasonló szégyenletes dolgot? Biztonságban érezzük magunkat, hogy nem tettünk ugyanúgy, mint ezek a katonák? Az Isteni Ige emberré lett és kinyilvánítja a legszentebb valóságot: az emberi személy szent lény. Minden ember lakássá válik. A keresztény világban az egyetlen szent hely az ember, mivel Isten élô temploma. És mi soha nem szégyenítettük meg, soha nem szentségtelenítettük meg ezt a lakást? Nem történt meg soha, hogy megfosztottuk az embert méltóságától, szabadságától, hírnevétôl, bizalmától? De ne tiporjuk lábbal ezt a szent helyet! Nem törôdtünk ezzel és a szent helyet lábbal tiportuk. Könnyelműen ítéltünk meg másokat, titkát nem ôriztük, megsértettük bensô érzését, nem vettük észre, hogy ez az ember ruhátlan lett azáltal, hogy titkát fölfedtük, ôt megszentségtelenítettük.
XI. állomás
Jézust keresztre feszítik
A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: ,,A zsidók királya.'' Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, a másikat baljára. Így beteljesedett az Írás szava: ,,És gonosztevôként bántak vele.'' (Mt 15,25-28) Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.'' (Iz 53,12) Kezemet és lábamat átszúrták és a halál porába fektettek. (Zsolt 22,17)
Nem két fadarab a kereszt. A két akaratot jelképezi, amely egymást keresztezi. Különbözô kívánságok, különbözô fölfogások, helyzetek, amelyek nekünk nem tetszenek. Kereszt az emberek akarata, amely elválaszt bennünket Isten akaratától. Az emberek akarata, amely keresztezi Isten akaratát. Egyesek élete, amely elválasztja mások életétôl. S Jézus magára vette azt az életet, magára vette a mi keresztjeinket és mint ember az Isten akaratával egyesíti az ô emberi akaratát.
,,Engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.''
Mivel Ádám, az ember, saját akarata és kényelme szerint akart élni, nemet mondott és a halálba ment. Krisztus, az új Ádám, igent mondott a halálig, és így visszanyerte számunkra az életet. Nekünk is megvannak a keresztjeink. A mi akaratunk gyakran nem Isten akarata, hanem mások akarata. A mi kívánságaink nem egyeznek mások kívánságaival. Összeütközünk. Fáj, szenvedünk, aggódunk, egyszóval itt a kereszt. Fogadjuk el Isten akaratát, mondjunk ellent saját hajlamainknak, mondjunk igent a halálig, ha szükséges, és keresztünk átváltozik életté számunkra és mások számára.
XII. állomás
Jézus meghal a kereszten
Az egyik fölfeszített gonosztevô káromolta... A másik ellenben feddô szavakkal rászólt... Aztán Hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz.'' Erre Ô így felelt: ,,Bizony, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.'' (Lk 23,39-43) Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, ô a te fiad!'' Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, ô a te anyád.'' (Jn 19,26-27) Jézus akkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' Ezekkel a szavakkal kilehelte lelkét. (Lk 23,46)
Ez Jézus életének és művének legfôbb pillanata. Szenvedése itt éri el csúcspontját. Övéihez jött, és az övéi nem fogadták be. Miközben a halállal küszködött, nevettek rajta. Megvetették az emberek, elhagyta Atyja és fölkiáltott: ,,Atyám, miért hagytál el engem?'' és éppen ebben a pillanatban, amikor ég és föld között a kereszten függött, megvetették az emberek és érezte, hogy az Atya elhagyta, szeretete a legvégsôkig ment el: ,,Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.''
Jézus az ég és föld között függött, hogy megvalósítsa megváltó művét. Egyik kezét az embereknek, másikat Istennek nyújtja és ettôl a pillanattól kezdve Isten és az ember átölelték egymást. Ez Jézus műve. Minden beteljesedett.
Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. És ahelyett, hogy értük adnánk életünket, gyakran elvesszük az ô életüket. Vannak keresztények, akik nem szeretnek, és ami rosszabb: keresztények, akik gyűlölik egymást. Ahogy Szent János mondja: ,,Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos, és abban nincs meg Isten szeretete.''
XIII. állomás
Jézust anyja ölébe fektetik
Egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melybôl azonnal vér és víz folyt ki... Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontot ne törjetek benne!'' És más helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.'' Arimateai József, aki... csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Mire az elment, és levette Jézus testét... Fogták Jézus testét és fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. (Jn 19,34-40)
A Te anyád nem hiányozhatott a Kálvária csúcsáról. Nagy titok volt ez, Máriának jelen kellett lennie. Mielôtt meghaltál, elhangzottak vigasztaló szavaid Hozzá és hozzánk: ,,Asszony, íme a te Fiad... Íme, a te anyád.''
Mária a mi Anyánk, az egyház Anyja. Ô Jézus megváltó művében egészen különös helyet foglal el. Senki nem juthat el Hozzá Mária nélkül, Máriához sem juthatunk el Jézus nélkül. Fatima az a hely, ahol Mária kinyilvánította anyai küldetését. Jézus és Mária Szíve bensôségesen egyesült. Mária küzd Fia tiszteletéért: ,,Ne bántsák meg többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyira megbántottak.'' És a Fiú kéri Máriának, Édesanyjának tiszteletét: ,,Ha engem befogadnak... Legyen gondjuk arra, hogy engeszteljék Mária Szeplôtelen Szívét.'' Aki ezt az ájtatosságot gyakorolja, annak Jézus azt mondja: ,,Megígérem az üdvösséget, és ezek a lelkek Isten különös szeretetében részesülnek.'' Hallgassuk meg mennyei Atyánkkal azokat a szavakat, amelyeket a Szűzanya Luciához intézett: ,,Nem, leányom, téged soha nem hagylak el. Szeplôtelen Szívem lesz a te menedéked és utad, amely Istenhez vezet.''
XIV. állomás
Jézust sírba helyezik
Aztán... egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit se temettek. (Lk 23,53) Nem akarjuk testvérek, hogy az elhunytak felôl tájékozatlanok legyetek, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és föltámadott, akkor Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el, vele együtt föltámasztja. A parancsszóra, a fôangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennybôl, s elôször a Krisztusban elhunytak támadnak föl. Aztán mi, élôk,... elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Tesz 4,13-17)
Jézus meghalt. Jézus hagyta, hogy eltemessék. Így akarta. Ô maga mondta: ,,Ha a mag, amelyet a földbe vetnek, nem hal meg, nem hoz termést.'' Új civilizációnak, új társadalomnak kellett megszületnie. A vetômag meghozhatja a százszoros termést, ezért hagyja magát eltemetni. De mi temettük így el, és a legszégyenletesebb az, hogy ezt tovább is megtesszük. Eltemetjük testvéreinket, de a helyzetet súlyosbítja az, hogy közben ôk még élnek. Élve temetjük el ôket. Hány embert megsemmisítettünk, mivel jóhírnevét és becsületét vesszük el, mert mi nem akarunk meghalni, azért gôgünkben, önzésünkben, önszeretetünkben, inkább eltemetünk másokat.
Aki szabadon odaadja életét, az újból megtalálja. Ha meg akarod nyerni életedet, akkor veszítsd el azt. Ha föl akarsz támadni, akkor temesd el önelégültségedet és ne temess el másokat. Ha a mag, amelyet a földbe vetnek, nem hal meg, egyedül marad.
XV. állomás
Jézus feltámad, alleluja
Szombat elmúltával, a hét elsô napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr Angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. Az ôrök tôle való félelmükben halálra rémültek. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: ,,Ne féljetek. Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott. Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: Föltámadt halottaiból és elôttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.''
Csak 37 óráig volt Jézus a sírban. A három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul. De azt is hogy keskenyítette. Korán reggel támadt föl. Ô a mi hajnalunk, Ô a mi ünnepünk, minden vasárnap ünnepe. Ô a mi feltámadásunk példaképe is. Három nappal elôtte ellepte a halálos szomorúság, ma végig árad rajta az öröm. Ô a gyôztes. Ô lesz majd a mi pálmánk is, mert mi is majd Vele támadunk fel, hiszen megszerezte számunkra a békét a mennyei Atyával és ezzel kinyílt számunkra is az ég kapuja.
Jézus megvigasztalja a jeruzsálemi asszonyokat
Nagy tömeg követte, köztük az asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, inkább magatok és gyermekeitek miatt... Ha így tesztek zöldelô fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak!'' (Lk 23,27.31) De nézd, te az igaz szívben leled örömöd, taníts meg hát a bölcsesség titkára! (Zsolt 51,8) Azok az erôs emberek, akik látták csodáit, akik nyilvánosan kijelentették, hogy készek vele a halálba menni, elfutottak. Megjelenik az asszonyok kis csoportja, amely magatartásával és könnyeivel siratja azt a bűnt, amelyet ezzel az Emberrel elkövetnek. Jézus hozzájuk intézi szavait: ,,Ne miattam sírjatok, hanem inkább magatok és fiaitok miatt!'' Könnyű megsiratni egy ártatlant, de fontos, hogy a bűnösök miatt sírjunk. Ha egy jó emberrel ezt teszik, mi történik majd a rosszal? Úgy látszik Jézus szavaiban egy vád rejtôzik, nemcsak a jeruzsálemi asszonyok könnyeivel kapcsolatban, hanem velünk kapcsolatban is. Gyakran sírunk a kereszt elôtt, vagy amikor Jézus szenvedésének titkairól elmélkedünk, de nem sírunk bűneink és a világ bűnei miatt. ,,Ne miattam sírjatok, hanem inkább magatok és fiaitok miatt!'' Sírjatok a bűnök miatt, te apa és anya amit elkövettetek a házaséletben, amelyet ártatlan gyermekek temetôjévé tettetek. Sírjatok fiaitok miatt, akiktôl elvettétek a jogot, hogy az életre megszülethessenek. Sírjatok fiaitok miatt, akik otthagyták az atyai házat, és az alkohol, a kábítószer és a szex élvezetébe merültek, mert otthon nem találtak megértést, szeretetet és bizalmat. Tekintsünk csak saját magunkba és sirassuk a saját bűneinket!
IX. állomás
Jézus harmadszor esik el
Ô, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlôségét olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember, megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta, és minden mást fölülmúló nevet adott neki: Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsôségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,6-11) Akkor utat mutatok majd a tévelygôknek és megtérnek hozzád a bűnösök. (Zsolt 51,15)
Péter háromszor tagadta meg. Az ismételt bűnök Jézust ismét a föld porába kényszerítik. Elesik újra, hogy te újra fölemelkedj! Két gonosztevô megfizet a gonoszságáért, Jézus vezekel mindenki bűneiért. Ha egy diadalmenet lenne, mindannyian harcolnánk az elsô helyekért. De ilyen menetnél mint ez, mindenki hátra marad. Ôk a bűnösök, mi tiszteletre méltó emberek vagyunk... Mossuk a kezünket és nem vesszük észre, hogy gyakran úgy teszünk, mint Pilátus... Senki nem lesz fölmentve a szigorú ítélet alól. Mások vállára tesszük a bűnösség ítéletét, közben Jézus a saját vállait adja valamennyi bűnös helyett. Szívesen ítélkezünk mások fölött, Krisztus pedig a fájdalmak útján magára veszi mindenki bűnét és kéri az Atyát: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek''. Nem számítanak a megmosott kezek, de azok igen, amelyek mellüket verik és mondják: Irgalmazz, Uram, nekem bűnösnek!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Jézus keresztrefeszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét... Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szôve. Megbeszélték egymás közt: ,,Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen.'' Így teljesedett be az Írás: ,,Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.'' (Jn 19,23-24) Jézus... így szólt: ,,Szomjazom!'' Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot és szájához emelték. (Jn 19,28-29)
Olyan jelenet elôtt állunk, amely mélyen megráz bennünket. Szinte lázadozunk bensônkben. Jézustól már mindent elvettek, elvették jóhírét és jogát, hogy védekezzék. Még volt valamije, a ruhája, amely a testét fedte. Végül ettôl is megfosztották. Szégyenletes dolog! De gondolkodjunk csak! Nem követtünk el hasonló szégyenletes dolgot? Biztonságban érezzük magunkat, hogy nem tettünk ugyanúgy, mint ezek a katonák? Az Isteni Ige emberré lett és kinyilvánítja a legszentebb valóságot: az emberi személy szent lény. Minden ember lakássá válik. A keresztény világban az egyetlen szent hely az ember, mivel Isten élô temploma. És mi soha nem szégyenítettük meg, soha nem szentségtelenítettük meg ezt a lakást? Nem történt meg soha, hogy megfosztottuk az embert méltóságától, szabadságától, hírnevétôl, bizalmától? De ne tiporjuk lábbal ezt a szent helyet! Nem törôdtünk ezzel és a szent helyet lábbal tiportuk. Könnyelműen ítéltünk meg másokat, titkát nem ôriztük, megsértettük bensô érzését, nem vettük észre, hogy ez az ember ruhátlan lett azáltal, hogy titkát fölfedtük, ôt megszentségtelenítettük.
XI. állomás
Jézust keresztre feszítik
A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. Az elítélésének okát jelzô táblára ezt írták: ,,A zsidók királya.'' Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, a másikat baljára. Így beteljesedett az Írás szava: ,,És gonosztevôként bántak vele.'' (Mt 15,25-28) Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.'' (Iz 53,12) Kezemet és lábamat átszúrták és a halál porába fektettek. (Zsolt 22,17)
Nem két fadarab a kereszt. A két akaratot jelképezi, amely egymást keresztezi. Különbözô kívánságok, különbözô fölfogások, helyzetek, amelyek nekünk nem tetszenek. Kereszt az emberek akarata, amely elválaszt bennünket Isten akaratától. Az emberek akarata, amely keresztezi Isten akaratát. Egyesek élete, amely elválasztja mások életétôl. S Jézus magára vette azt az életet, magára vette a mi keresztjeinket és mint ember az Isten akaratával egyesíti az ô emberi akaratát.
,,Engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.''
Mivel Ádám, az ember, saját akarata és kényelme szerint akart élni, nemet mondott és a halálba ment. Krisztus, az új Ádám, igent mondott a halálig, és így visszanyerte számunkra az életet. Nekünk is megvannak a keresztjeink. A mi akaratunk gyakran nem Isten akarata, hanem mások akarata. A mi kívánságaink nem egyeznek mások kívánságaival. Összeütközünk. Fáj, szenvedünk, aggódunk, egyszóval itt a kereszt. Fogadjuk el Isten akaratát, mondjunk ellent saját hajlamainknak, mondjunk igent a halálig, ha szükséges, és keresztünk átváltozik életté számunkra és mások számára.
XII. állomás
Jézus meghal a kereszten
Az egyik fölfeszített gonosztevô káromolta... A másik ellenben feddô szavakkal rászólt... Aztán Hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz.'' Erre Ô így felelt: ,,Bizony, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.'' (Lk 23,39-43) Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: ,,Asszony, nézd, ô a te fiad!'' Aztán a tanítványhoz fordult: ,,Nézd, ô a te anyád.'' (Jn 19,26-27) Jézus akkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' Ezekkel a szavakkal kilehelte lelkét. (Lk 23,46)
Ez Jézus életének és művének legfôbb pillanata. Szenvedése itt éri el csúcspontját. Övéihez jött, és az övéi nem fogadták be. Miközben a halállal küszködött, nevettek rajta. Megvetették az emberek, elhagyta Atyja és fölkiáltott: ,,Atyám, miért hagytál el engem?'' és éppen ebben a pillanatban, amikor ég és föld között a kereszten függött, megvetették az emberek és érezte, hogy az Atya elhagyta, szeretete a legvégsôkig ment el: ,,Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.''
Jézus az ég és föld között függött, hogy megvalósítsa megváltó művét. Egyik kezét az embereknek, másikat Istennek nyújtja és ettôl a pillanattól kezdve Isten és az ember átölelték egymást. Ez Jézus műve. Minden beteljesedett.
Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. És ahelyett, hogy értük adnánk életünket, gyakran elvesszük az ô életüket. Vannak keresztények, akik nem szeretnek, és ami rosszabb: keresztények, akik gyűlölik egymást. Ahogy Szent János mondja: ,,Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos, és abban nincs meg Isten szeretete.''
XIII. állomás
Jézust anyja ölébe fektetik
Egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melybôl azonnal vér és víz folyt ki... Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontot ne törjetek benne!'' És más helyen: ,,Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.'' Arimateai József, aki... csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Mire az elment, és levette Jézus testét... Fogták Jézus testét és fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. (Jn 19,34-40)
A Te anyád nem hiányozhatott a Kálvária csúcsáról. Nagy titok volt ez, Máriának jelen kellett lennie. Mielôtt meghaltál, elhangzottak vigasztaló szavaid Hozzá és hozzánk: ,,Asszony, íme a te Fiad... Íme, a te anyád.''
Mária a mi Anyánk, az egyház Anyja. Ô Jézus megváltó művében egészen különös helyet foglal el. Senki nem juthat el Hozzá Mária nélkül, Máriához sem juthatunk el Jézus nélkül. Fatima az a hely, ahol Mária kinyilvánította anyai küldetését. Jézus és Mária Szíve bensôségesen egyesült. Mária küzd Fia tiszteletéért: ,,Ne bántsák meg többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyira megbántottak.'' És a Fiú kéri Máriának, Édesanyjának tiszteletét: ,,Ha engem befogadnak... Legyen gondjuk arra, hogy engeszteljék Mária Szeplôtelen Szívét.'' Aki ezt az ájtatosságot gyakorolja, annak Jézus azt mondja: ,,Megígérem az üdvösséget, és ezek a lelkek Isten különös szeretetében részesülnek.'' Hallgassuk meg mennyei Atyánkkal azokat a szavakat, amelyeket a Szűzanya Luciához intézett: ,,Nem, leányom, téged soha nem hagylak el. Szeplôtelen Szívem lesz a te menedéked és utad, amely Istenhez vezet.''
XIV. állomás
Jézust sírba helyezik
Aztán... egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit se temettek. (Lk 23,53) Nem akarjuk testvérek, hogy az elhunytak felôl tájékozatlanok legyetek, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és föltámadott, akkor Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el, vele együtt föltámasztja. A parancsszóra, a fôangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennybôl, s elôször a Krisztusban elhunytak támadnak föl. Aztán mi, élôk,... elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Tesz 4,13-17)
Jézus meghalt. Jézus hagyta, hogy eltemessék. Így akarta. Ô maga mondta: ,,Ha a mag, amelyet a földbe vetnek, nem hal meg, nem hoz termést.'' Új civilizációnak, új társadalomnak kellett megszületnie. A vetômag meghozhatja a százszoros termést, ezért hagyja magát eltemetni. De mi temettük így el, és a legszégyenletesebb az, hogy ezt tovább is megtesszük. Eltemetjük testvéreinket, de a helyzetet súlyosbítja az, hogy közben ôk még élnek. Élve temetjük el ôket. Hány embert megsemmisítettünk, mivel jóhírnevét és becsületét vesszük el, mert mi nem akarunk meghalni, azért gôgünkben, önzésünkben, önszeretetünkben, inkább eltemetünk másokat.
Aki szabadon odaadja életét, az újból megtalálja. Ha meg akarod nyerni életedet, akkor veszítsd el azt. Ha föl akarsz támadni, akkor temesd el önelégültségedet és ne temess el másokat. Ha a mag, amelyet a földbe vetnek, nem hal meg, egyedül marad.
XV. állomás
Jézus feltámad, alleluja
Szombat elmúltával, a hét elsô napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr Angyala leszállt az égbôl, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. Az ôrök tôle való félelmükben halálra rémültek. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: ,,Ne féljetek. Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott. Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: Föltámadt halottaiból és elôttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.''
Csak 37 óráig volt Jézus a sírban. A három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul. De azt is hogy keskenyítette. Korán reggel támadt föl. Ô a mi hajnalunk, Ô a mi ünnepünk, minden vasárnap ünnepe. Ô a mi feltámadásunk példaképe is. Három nappal elôtte ellepte a halálos szomorúság, ma végig árad rajta az öröm. Ô a gyôztes. Ô lesz majd a mi pálmánk is, mert mi is majd Vele támadunk fel, hiszen megszerezte számunkra a békét a mennyei Atyával és ezzel kinyílt számunkra is az ég kapuja.
