VIII. állomásnál
Jézus találkozik Jeruzsálem síró hölgyeivel
Menet közti ének
Jeruzsálem leányit
Vérbe borult szemekkel
Látván, hogy rajta sírnak,
Meginté ez igékkel:
Ne sírjatok,
Hogy így láttok,
Magatokon
S fiaitokon sírjatok.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen nyolcadik állomás jelenti azon helyet, hol keservesen siránkoztak a szánakodó ájtatos asszonyi személyek a szenvedô Jézus fölött, kiket ellenben ô nagy szeretettel vigasztal vala.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szeretetét, aki noha a szörnyű kínok miatt holt eleven volna, mindazáltal mintegy elfelejtkezvén a maga keserűségérôl, a siránkozó asszonyokat vigasztalta, midôn te csak egy könnyhullatást sem öntesz, nem szánakodol az éretted szenvedô Krisztuson. Vesd végét háládatlanságodnak és tanulj rajta szánakodni.
Könyörgés
Oh fájdalmas Jézusom! bocsásd meg szívemnek keménységét, hogy én
eddiglen keserves kínszenvedéseddel kevesebbet gondoltam, mintsem ama
szánakodó asszonyi személyek. Oh Uram! törd meg szívem keménységét,
lágyítsd meg azt forró véreddel, s add, hogy forró könnyek
harmatozzanak szemeimbôl, melyeket a te keserves kínszenvedésednek
emlékére és bűneim bocsánatára feláldozom. Amen.
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
IX. állomásnál
Jézus harmadszor rogy össze a kereszt terhe alatt
Menet közti ének
Harmadszor földre esik
Az elestek gyámola,
Ki bűnt bűnre szaporít,
Az ennek oka vala.
Ah! ne újítsd,
Ne szaporítsd,
Ne súlyosítsd
Bűnnel Jézus kínjait.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen kilencedik állomásnál lásd, keresztény lélek, minémű sorsban volt Krisztus, midôn a Kálvária hegyének tövéhez eljutott volna, ahol harmadszor is földre esett és új sebeket kapott.
Gondold meg itt, éjtatos lélek, a sok bosszúságokat, rugdalásokat és veréseket, melyekkel a hóhérok Krisztust a felkelésre kényszerítették, csakhogy elevenen vihessék a hegyre és megfeszíthessék; de egyszersmind vedd észre ebbôl, mily szörnyű teher legyen a bűn, mely Üdvözítôdet oly sokszor a földre ejtette. Téged is szintén pokolra taszítottak volna gonoszságid, ha az ô kínszenvedésének és halálának érdeme meg nem tartott volna. Tanuld tehát kerülni a bűnt.
Könyörgés
Oh irgalmas Jézus! ezerszer köszönöm neked, hogy te engem bűneimben
heverni s azok miatt a megérdemlett pokolba jutni nem hagytál; engedd,
kérlek, hogy a te fájdalmas esésid legyenek nekem erôs ösztönim,
melyekkel a jó erkölcsök gyakorlására felindíttatván, többé el ne
essem, hanem a te szent malasztod által a jóban állandóul megmaradván,
hozzád eljuthassak. Amen.
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
X. állomásnál
Jézus ruházatától megfosztatik
Menet közti ének
Sebeihez ragadott
Ruháit lerángatják,
Szolgák nagy dühösséggel
Sebeit megújítják,
Képtelenül
Sebeibôl,
Mindenfelôl
Vér foly egész testébôl.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizedik állomás jelenti, hogy midôn szerelmes Üdvözítônk a Kálvária hegyére jutott, a dühös hóhérok által ruhájától újonnan megfosztatott.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, Üdvözítônknek nem csak ama nagy fájdalmait, melyeket szenvedett, midôn a dühös hóhérok testéhez ragadott ruháját lerángatták és behártyázott sebeit megújították, hanem azon szégyent is, midôn a tisztaságos Jézus annyi nép elôtt meztelen látta magát, s vigasztalás helyett epével és mirhával kevert borral itatták; a te titkos gyönyörködtetéseid valának azon keserű csöppek. Honnét szánakodjál keserűségén és siránkozzál.
Könyörgés
Uram Jézus Krisztus, ki, hogy az én lelkem mezítelenségét befednéd,
ruhádtól megfosztatni és az egész népnék mezítelenen mutattatni kész
voltál, alázatosan kérlek, oh jézusom! fossz meg engem minden
rendetlen világi kívánságtól és utáltasd meg velem annak minden
törvénytelen gyönyörűségeit, hogy így a te kínszenvedésednek
keserűségét kóstolhassam.
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XI. állomásnál
Jézust a keresztre felszegeztetik
Menet közti ének
Sok kalapácsütéssel
Kereszthez szegeztetik,
Szörnyű nagy fájdalmával
Keze kiterjesztetik;
Ájul szíve,
Nincsen színe,
Szédül feje,
Vérbe borult szent teste.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenegyedik állomás jelenti azt a helyet, ahol a mi Üdvözítônk ruhájától egészen megfosztatván, a keresztre vonattatott és ahhoz szent anyja láttára vas szegekkel szegeztetett.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szörnyű fájdalmát, melyet szenvedett, midôn az irgalmatlan hóhérok szentséges kezeit s lábait erôszakosan a keresztre vonták, hogy a tompa vas szegekkel általlyukgatnák. Egyszersmind fontold meg a boldogságos Szűz Anyának azon keserűségét, melytôl elboríttatott, midôn ezen iszonyú kegyetlenséget szemlélte, s ezért fogj valahára te is a te testednek megfeszítéséhez.
Könyörgés
Oh kegyes Jézusom! ki a te hozzám való nagy szeretetedbôl a keresztre
feszíttetni és ahhoz vas szegekkel szegeztetni kész valál, kérlek
téged, hogy a te malasztoddal kezeimet és lábaimat megfeszítsem, és
azokat többé az illetlen dolgokra ki ne nyújtsam, és így teveled
megfeszíttetvén a földön, a te dicsôségedben részesülhessek a
mennyben. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XII. állomásnál
Jézus kiadja lelkét a keresztfán
Menet közti ének
Függ már Jézus bűnödért,
Keresztre megfeszítve,
Ölelésedre mégis
Keze ki van terjesztve;
Szíve eped,
Szava reked,
Jaj mint reszket,
Kínok közt meghal érted.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenkettedik állomás jelenti a helyet, melyen a kereszt a megfeszített Krisztussal két lator között fölemeltetett.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, Krisztusnak nagy arca pirulását, midôn az egész nép láttára mezítelenen szemlélte magát a két lator közt; emeld fel lelki szemeidet és lássad azon szörnyű fájdalmait, melyeket érzett, midôn kezei, lábai tompa vas szegekkel általverettek; gondold meg végre, mily szeretetet mutatott mindenekhez; ellenségeiért könyörgött, a latornak paradicsomot ígért, szent anyját Jánosra bízta, végre lehajtván fejét, a te szerelmedbôl kiadta szent lelkét. Innét, ha valami érzékenység vagyon benned, szánakodjál a te Krisztusodon, és melledet vervén kérjed bűneidnek bocsánatját.
Könyörgés
Oh megfeszített jézusom! mivel jól tudom, hogy az én bűneim valának
oka a te keserves kínszenvedésednek és halálodnak, azért bánom és
siratom azokat töredelmes szívembôl, és kérem véghetetlen
irgalmasságodat, bocsásd meg nekem azokat. Tekintsd eltévedt juhodra s
térítsd az üdvösség útjára; ne hagyd elveszni lelkemet, hanem add,
hogy ama vigasztaló szókat érdemeljem halálom óráján tôled hallani: Ma
velem leszel a paradicsomban. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XIII. állomásnál
Jézus a keresztrôl levétetik
Menet közti ének
Fájdalomnak tengerébe
Mária szíve merül,
Látván, hogy Jézus teste
Vér és seb mindenfelül;
Ölben tartja,
Csókolgatja,
Nagy zokogva
Halálán sír bánkódva.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenharmadik állomás jelenti azon helyet, melyen Krisztus teste a keresztrôl levétetvén, szent anyja ölébe tétetett.
Gondold meg itt, keresztény lélek, mily hegyes tôr járta által akkor anyai szívét! és ha iránta való szeretetednek egy szikrája vagyon még benned, engedd, hogy járja által azon tôr a te szívedet is, hogy így mindenkor elevenen érezze a fájdalmakat, melyeket kelle éreznie Mária szívének.
Könyörgés
Oh fájdalomnak s keserűségnek áldozatja, Szűz Mária! kérlek téged
leborulva, hogy valamint itten szent Fiadnak holttestét anyai öledbe
vetted, úgy az én lelkemet is halálom óráján anyai kegyességeddel
fölkarold és szerelmes Fiadnak bemutasd. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XIV. állomásnál
Jézus koporsóba tétetik
Menet közti ének
Nagy kínnak hegyes tôre
Sérti Mária szívét,
Midôn a koporsóba
Teszik szent Fia testét;
Hol a kincse,
Ott a szíve,
Eltemetve,
Zokog és sír érette.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenegyedik és utolsó állomás jelenti a mi Urunk Jézus Krisztusnak temetôhelyét.
Gondold meg, keresztény lélek, mily nagy ájtatossággal temettetett el Krisztus áldott teste; sírtak az asszonyok, sírtak tanítványai, de mindenek fölött az ô szent anyja, kinek fájdalma határtalan vala, midôn már egészen megfosztva látta magát szerelmes fiának jelenlététôl, minemű fohászkodásokra fakadott, onnét elmenvén, hányszor tekintett vissza temetôjére, jelentvén, hogy oda volna téve az ô legszentebb záloga. Oh keresztény! szégyenülj meg, hogy ezen fájdalmas útban elengendôképpen nem szánakoztál a teéretted szenvedett és meghalt Krisztusodon.
Könyörgés
Oh kegyes Jézus! ki ezen fájdalmas utat egyedül a te jóságodból és
hozzám való szeretetedbôl akartad elvégezni, imádom a te érettem
meghalt s eltemettetett szentséges testedet, és alázatosan kérlek,
engedd nekem mindazon véredért, melyet érettem kiontottál, és
kínaidért, melyeket szenvedtél, hogy ezután a te keserves
kínszenvedésednek emlékezete bennem soha ki ne haljon, hanem elevenen
festve hordjam azt szívemben, és halálom óráján szent vérednek bô
gyümölcsébôl részesüljek. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
Befejezô imádság a fôoltárnál, midôn a szentség kitétetik
Ének
Érettünk megfeszült Jézus,
Kérünk, hogy sebeidet
Mutasd be szent Atyádnak,
Bűnünkért szent nevedet,
Hogy sebeid,
Vércseppjeid,
Szenvedésid,
Legyenek örömünkre.
Befejezô imádság
Hálát adok neked; én Jézusom! irgalmadért, melyet a keresztúton
nyujtál nekem; fogadd el azt keserves kínszenvedésednek s halálodnak
tiszteletéül, bűneimnek s az ezekért érdemlett büntetéseknek
bocsánatjául; nemkülönben a purgatoriumbeli lelkeknek segedelméül s
vigasztalásául; kiváltképpen azoknak, kikért elôtted a szent
keresztútnak búcsúi legkellemetesebbek. Kérlek, oh Jézusom! ne vesszen
el bennem a te szent vérednek és halálodnak megbecsülhetetlen ára.
Legyen teneked az Atyával és Szentlélekkel tisztelet, dicséret,
dicsôség örökkön örökké. Amen
Az áldás elôtt
Itt jelen lenni hiszünk,
S leborulva imádunk,
Hozzánk nagy szerelmedért,
Jézus, hálákat adunk.
Oh jaj szánjuk,
Bűnünk bánjuk,
Meg nem bántunk,
Szent áldásodat várjuk.
Itt áldás adatik a Szentséggel, és mindjárt az áldás után ismét
újonnan:
Oh jaj szánjuk,
Bűnünk bánjuk,
Meg nem bántunk,
Szent áldásodat rajtunk.
AMEN
Jézus találkozik Jeruzsálem síró hölgyeivel
Menet közti ének
Jeruzsálem leányit
Vérbe borult szemekkel
Látván, hogy rajta sírnak,
Meginté ez igékkel:
Ne sírjatok,
Hogy így láttok,
Magatokon
S fiaitokon sírjatok.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen nyolcadik állomás jelenti azon helyet, hol keservesen siránkoztak a szánakodó ájtatos asszonyi személyek a szenvedô Jézus fölött, kiket ellenben ô nagy szeretettel vigasztal vala.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szeretetét, aki noha a szörnyű kínok miatt holt eleven volna, mindazáltal mintegy elfelejtkezvén a maga keserűségérôl, a siránkozó asszonyokat vigasztalta, midôn te csak egy könnyhullatást sem öntesz, nem szánakodol az éretted szenvedô Krisztuson. Vesd végét háládatlanságodnak és tanulj rajta szánakodni.
Könyörgés
Oh fájdalmas Jézusom! bocsásd meg szívemnek keménységét, hogy én
eddiglen keserves kínszenvedéseddel kevesebbet gondoltam, mintsem ama
szánakodó asszonyi személyek. Oh Uram! törd meg szívem keménységét,
lágyítsd meg azt forró véreddel, s add, hogy forró könnyek
harmatozzanak szemeimbôl, melyeket a te keserves kínszenvedésednek
emlékére és bűneim bocsánatára feláldozom. Amen.
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
IX. állomásnál
Jézus harmadszor rogy össze a kereszt terhe alatt
Menet közti ének
Harmadszor földre esik
Az elestek gyámola,
Ki bűnt bűnre szaporít,
Az ennek oka vala.
Ah! ne újítsd,
Ne szaporítsd,
Ne súlyosítsd
Bűnnel Jézus kínjait.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen kilencedik állomásnál lásd, keresztény lélek, minémű sorsban volt Krisztus, midôn a Kálvária hegyének tövéhez eljutott volna, ahol harmadszor is földre esett és új sebeket kapott.
Gondold meg itt, éjtatos lélek, a sok bosszúságokat, rugdalásokat és veréseket, melyekkel a hóhérok Krisztust a felkelésre kényszerítették, csakhogy elevenen vihessék a hegyre és megfeszíthessék; de egyszersmind vedd észre ebbôl, mily szörnyű teher legyen a bűn, mely Üdvözítôdet oly sokszor a földre ejtette. Téged is szintén pokolra taszítottak volna gonoszságid, ha az ô kínszenvedésének és halálának érdeme meg nem tartott volna. Tanuld tehát kerülni a bűnt.
Könyörgés
Oh irgalmas Jézus! ezerszer köszönöm neked, hogy te engem bűneimben
heverni s azok miatt a megérdemlett pokolba jutni nem hagytál; engedd,
kérlek, hogy a te fájdalmas esésid legyenek nekem erôs ösztönim,
melyekkel a jó erkölcsök gyakorlására felindíttatván, többé el ne
essem, hanem a te szent malasztod által a jóban állandóul megmaradván,
hozzád eljuthassak. Amen.
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
X. állomásnál
Jézus ruházatától megfosztatik
Menet közti ének
Sebeihez ragadott
Ruháit lerángatják,
Szolgák nagy dühösséggel
Sebeit megújítják,
Képtelenül
Sebeibôl,
Mindenfelôl
Vér foly egész testébôl.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizedik állomás jelenti, hogy midôn szerelmes Üdvözítônk a Kálvária hegyére jutott, a dühös hóhérok által ruhájától újonnan megfosztatott.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, Üdvözítônknek nem csak ama nagy fájdalmait, melyeket szenvedett, midôn a dühös hóhérok testéhez ragadott ruháját lerángatták és behártyázott sebeit megújították, hanem azon szégyent is, midôn a tisztaságos Jézus annyi nép elôtt meztelen látta magát, s vigasztalás helyett epével és mirhával kevert borral itatták; a te titkos gyönyörködtetéseid valának azon keserű csöppek. Honnét szánakodjál keserűségén és siránkozzál.
Könyörgés
Uram Jézus Krisztus, ki, hogy az én lelkem mezítelenségét befednéd,
ruhádtól megfosztatni és az egész népnék mezítelenen mutattatni kész
voltál, alázatosan kérlek, oh jézusom! fossz meg engem minden
rendetlen világi kívánságtól és utáltasd meg velem annak minden
törvénytelen gyönyörűségeit, hogy így a te kínszenvedésednek
keserűségét kóstolhassam.
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XI. állomásnál
Jézust a keresztre felszegeztetik
Menet közti ének
Sok kalapácsütéssel
Kereszthez szegeztetik,
Szörnyű nagy fájdalmával
Keze kiterjesztetik;
Ájul szíve,
Nincsen színe,
Szédül feje,
Vérbe borult szent teste.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenegyedik állomás jelenti azt a helyet, ahol a mi Üdvözítônk ruhájától egészen megfosztatván, a keresztre vonattatott és ahhoz szent anyja láttára vas szegekkel szegeztetett.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szörnyű fájdalmát, melyet szenvedett, midôn az irgalmatlan hóhérok szentséges kezeit s lábait erôszakosan a keresztre vonták, hogy a tompa vas szegekkel általlyukgatnák. Egyszersmind fontold meg a boldogságos Szűz Anyának azon keserűségét, melytôl elboríttatott, midôn ezen iszonyú kegyetlenséget szemlélte, s ezért fogj valahára te is a te testednek megfeszítéséhez.
Könyörgés
Oh kegyes Jézusom! ki a te hozzám való nagy szeretetedbôl a keresztre
feszíttetni és ahhoz vas szegekkel szegeztetni kész valál, kérlek
téged, hogy a te malasztoddal kezeimet és lábaimat megfeszítsem, és
azokat többé az illetlen dolgokra ki ne nyújtsam, és így teveled
megfeszíttetvén a földön, a te dicsôségedben részesülhessek a
mennyben. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XII. állomásnál
Jézus kiadja lelkét a keresztfán
Menet közti ének
Függ már Jézus bűnödért,
Keresztre megfeszítve,
Ölelésedre mégis
Keze ki van terjesztve;
Szíve eped,
Szava reked,
Jaj mint reszket,
Kínok közt meghal érted.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenkettedik állomás jelenti a helyet, melyen a kereszt a megfeszített Krisztussal két lator között fölemeltetett.
Gondold meg itt, ájtatos lélek, Krisztusnak nagy arca pirulását, midôn az egész nép láttára mezítelenen szemlélte magát a két lator közt; emeld fel lelki szemeidet és lássad azon szörnyű fájdalmait, melyeket érzett, midôn kezei, lábai tompa vas szegekkel általverettek; gondold meg végre, mily szeretetet mutatott mindenekhez; ellenségeiért könyörgött, a latornak paradicsomot ígért, szent anyját Jánosra bízta, végre lehajtván fejét, a te szerelmedbôl kiadta szent lelkét. Innét, ha valami érzékenység vagyon benned, szánakodjál a te Krisztusodon, és melledet vervén kérjed bűneidnek bocsánatját.
Könyörgés
Oh megfeszített jézusom! mivel jól tudom, hogy az én bűneim valának
oka a te keserves kínszenvedésednek és halálodnak, azért bánom és
siratom azokat töredelmes szívembôl, és kérem véghetetlen
irgalmasságodat, bocsásd meg nekem azokat. Tekintsd eltévedt juhodra s
térítsd az üdvösség útjára; ne hagyd elveszni lelkemet, hanem add,
hogy ama vigasztaló szókat érdemeljem halálom óráján tôled hallani: Ma
velem leszel a paradicsomban. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XIII. állomásnál
Jézus a keresztrôl levétetik
Menet közti ének
Fájdalomnak tengerébe
Mária szíve merül,
Látván, hogy Jézus teste
Vér és seb mindenfelül;
Ölben tartja,
Csókolgatja,
Nagy zokogva
Halálán sír bánkódva.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenharmadik állomás jelenti azon helyet, melyen Krisztus teste a keresztrôl levétetvén, szent anyja ölébe tétetett.
Gondold meg itt, keresztény lélek, mily hegyes tôr járta által akkor anyai szívét! és ha iránta való szeretetednek egy szikrája vagyon még benned, engedd, hogy járja által azon tôr a te szívedet is, hogy így mindenkor elevenen érezze a fájdalmakat, melyeket kelle éreznie Mária szívének.
Könyörgés
Oh fájdalomnak s keserűségnek áldozatja, Szűz Mária! kérlek téged
leborulva, hogy valamint itten szent Fiadnak holttestét anyai öledbe
vetted, úgy az én lelkemet is halálom óráján anyai kegyességeddel
fölkarold és szerelmes Fiadnak bemutasd. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
XIV. állomásnál
Jézus koporsóba tétetik
Menet közti ének
Nagy kínnak hegyes tôre
Sérti Mária szívét,
Midôn a koporsóba
Teszik szent Fia testét;
Hol a kincse,
Ott a szíve,
Eltemetve,
Zokog és sír érette.
V. Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert a te szent kereszted által megváltottad a világot.
Ezen tizenegyedik és utolsó állomás jelenti a mi Urunk Jézus Krisztusnak temetôhelyét.
Gondold meg, keresztény lélek, mily nagy ájtatossággal temettetett el Krisztus áldott teste; sírtak az asszonyok, sírtak tanítványai, de mindenek fölött az ô szent anyja, kinek fájdalma határtalan vala, midôn már egészen megfosztva látta magát szerelmes fiának jelenlététôl, minemű fohászkodásokra fakadott, onnét elmenvén, hányszor tekintett vissza temetôjére, jelentvén, hogy oda volna téve az ô legszentebb záloga. Oh keresztény! szégyenülj meg, hogy ezen fájdalmas útban elengendôképpen nem szánakoztál a teéretted szenvedett és meghalt Krisztusodon.
Könyörgés
Oh kegyes Jézus! ki ezen fájdalmas utat egyedül a te jóságodból és
hozzám való szeretetedbôl akartad elvégezni, imádom a te érettem
meghalt s eltemettetett szentséges testedet, és alázatosan kérlek,
engedd nekem mindazon véredért, melyet érettem kiontottál, és
kínaidért, melyeket szenvedtél, hogy ezután a te keserves
kínszenvedésednek emlékezete bennem soha ki ne haljon, hanem elevenen
festve hordjam azt szívemben, és halálom óráján szent vérednek bô
gyümölcsébôl részesüljek. Amen
Miatyánk... Üdvözlégy...
V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!
Befejezô imádság a fôoltárnál, midôn a szentség kitétetik
Ének
Érettünk megfeszült Jézus,
Kérünk, hogy sebeidet
Mutasd be szent Atyádnak,
Bűnünkért szent nevedet,
Hogy sebeid,
Vércseppjeid,
Szenvedésid,
Legyenek örömünkre.
Befejezô imádság
Hálát adok neked; én Jézusom! irgalmadért, melyet a keresztúton
nyujtál nekem; fogadd el azt keserves kínszenvedésednek s halálodnak
tiszteletéül, bűneimnek s az ezekért érdemlett büntetéseknek
bocsánatjául; nemkülönben a purgatoriumbeli lelkeknek segedelméül s
vigasztalásául; kiváltképpen azoknak, kikért elôtted a szent
keresztútnak búcsúi legkellemetesebbek. Kérlek, oh Jézusom! ne vesszen
el bennem a te szent vérednek és halálodnak megbecsülhetetlen ára.
Legyen teneked az Atyával és Szentlélekkel tisztelet, dicséret,
dicsôség örökkön örökké. Amen
Az áldás elôtt
Itt jelen lenni hiszünk,
S leborulva imádunk,
Hozzánk nagy szerelmedért,
Jézus, hálákat adunk.
Oh jaj szánjuk,
Bűnünk bánjuk,
Meg nem bántunk,
Szent áldásodat várjuk.
Itt áldás adatik a Szentséggel, és mindjárt az áldás után ismét
újonnan:
Oh jaj szánjuk,
Bűnünk bánjuk,
Meg nem bántunk,
Szent áldásodat rajtunk.
AMEN
