Vexilla regis prodeunt, Királyi zászló jár elôl,
Fulget crucis mysterium, Keresztfa titka tündököl,
Qua vita mortem pertulit Melyen az élet halni szállt
Et morte vitam protulit. S megtörte holta a halált.
Quae vulnerata lanceae Kegyetlen lándzsa verte át
Mucrone diro, criminum Gonosz vasával oldalát.
Ut nos lavaret sordibus, S mely szennyet, vétket eltörölt:
Manavit unda et sanguine. Belôle víz és vér ömölt.
Impleta sunt, quae concinit Az ôsi jóslat itt betelt,
David fideli carmine Mit a hű Dávid énekelt:
dicendo nationibus: ,,Az Úr -- halljátok, nemzetek!
Regnavit a ligno Deus. Kereszten trónol köztetek''.
Arbora decora et fulgida, Rajtad tündöklik, drága fa,
Ornata regis purpura, Királyi vérnek bíbora.
Electa digno stipite Ô választott jeles faág,
Tam sancta membra tangere! Ki szent testét karoltad át!
Beata, cuius brachiis Világ bűnének zálogát
Pretium pependit saeculi, Te hordozád, te boldog ág.
Statera facta corporis Az ellenség gonosz fejét
Tulitque praedam tartari. Megváltónk rajtad zúzta szét.
O crux, aves spes unica, Kereszt, üdvözlégy, egy remény,
Hoc passionis tempore A szenvedés ez ünnepén.
Piis adauge gratiam Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Reisque dele crimina. Add vétkünkért vezeklenünk.
Te, fons salutis, Trinitas, Szentháromság, dicsérjenek,
Collaudet omnis spiritus; Üdvösség kútja, mindenek.
Quibus crucis victoriam Legyen gyôzelmünk, add meg ezt,
Largiris, adde praemium. Amen. A diadalmas szent kereszt.
(Sík Sándor fordítása)
