Stabat Mater dolorosa Áll a fájdalomnak anyja,
Juxta crucem la crimosa, Kín az arcát könnybe vonja.
Dum pendebat Filius. Úgy siratja szent Fiát.
Cuius animam gementem, Gyász a lelkét meggyötörte,
Contristatam et dolentem Kín és bánat összetörte,
Pertransivit gladius. Tôrnek éle járta át.
O quam tristis et afflicta Ó mi nagy volt ama drága
Fuit illa benedicta Szűzanya szomorúsága,
Mater unigeniti! Egyszülött szent magzatán!
Quae moerebat et dolebat Mennyit sírt és hogy kesergett,
Pia Mater, dum videbat Látván azt a nagy keservet,
Nati poenas inclyti. Azt a nagy kínt szent Fián.
Quis est homo, qui non fleret, Ki ne sírna, melyik ember,
Matrem Christi si videret Hogyha ennyi gyötrelemben
In tanto supplicio? Látja lankadozni ôt?
Quis non posset contristari, Ki ne sírna Máriával,
Christi Matrem contemplari Hogyha látja szent Fiával
Dolentem cum Filio? Szenvedni a szent Szülôt!
Pro peccatis suae gentis Népét hogy megmossa szennytôl,
Vidit Jesum in tormentis Látta tenger gyötrelemtôl
Et flagellis subditum. Roskadozni Jézusát.
Vidit suum dulcem Natum Látta édes egy szüIöttét,
Moriendo desolatum, Halálos nagy elepedtét,
Dum emisit spiritum. Látta, hogy halálra vált.
Eia Mater, fons amoris, Szeretetnek szent kútfôje,
Me sentire vim doloris, Add, a fájdalomnak tôre
Fac, ut tecum lugeam. Járjon át a lelkemen.
Fac, ut ardeat cor meum Hogy szívemben lángra kelne
In amando Christum Deum, Krisztusomnak szent szerelme.
Ut sibi complaceam. Segíts neki tetszenem.
Sancta Mater, istud agas, Esdek, hogy szívembe véssed,
Crucifixi fige plagas Szűzanyám, nagy szenvedésed
Cordi meo valide. S az Átvertnek sebeit.
Tui nati vulnerati, Gyermekednek, a sebzettnek,
Tam dignati pro me pati, Ki miattam szenvedett meg,
Poenas mecum divide. Osszam meg gyötrelmeit.
Fac me tecum pie flere, Add meg, kérlek, hogy mig élek,
Crucifixo condolere Együtt sirjak mindig véled
Donec ego vixero. S azzal, ki a fán eped.
Iuxta Crucem tecum stare A keresztnél veled állni,
Et me tibi sociare Gyászban veled eggyé válni:
In planctu desidero. Erre űz a szeretet.
Virgo virginum praeclara, Dicsô szűze szent szűzeknek,
Mihi iam non sis amara, Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Fac me tecum plangere. Add nekem fájdalmaid:
Fac, ut portem Christi mortem, Add tisztelnem, add viselnem,
Passionis fac consortem S nem felednem: holt Szerelmem
Et plagas recolere. Krisztusomnak kínjait.
Fac me plagis vulnerari Sebeivel sebesítsen,
Fac me cruce inebriari, Szent mámorba részegítsen
Et cruore Filii. Buzgó vérével Fiad.
Flammis ne urar succensus, Hogy ne jussak ama tűzbe,
Per te, Virgo, sim defensus Védj meg engem, drága Szűz te,
In die judicii. Ha az ítélet riad.
Christe, cum sit hinc exire, Krisztusom, ha jô halálom,
Da per matrem me venire Anyád szeme rám találjon,
Ad palmam victoriae. És elhívjon engemet.
Quando corpus morietur, S hogyha testem porba tér meg,
Fac, ut animae donetur Lelkem akkor a nagy égnek
Paradisi gloria. Amen. Dicsôségét lelje meg.
(Sík Sándor fordítása)
