Szófia utcáin már hosszú évtizedek óta koldult egy férfi. Egy napon felállt, besétált egy székesegyház kapuján, majd pénzt adományozott az egyháznak.
A történet mára bejárta az egész világot. Dobri Dobrevről, akit eddig mindenki koldusnak ismert, kiderült, hogy több mint 40.000 eurót adományozott már el kolostoroknak, templomoknak, árvaházaknak - míg ő maga mindössze havi 80 euróból élt. Az Öreg Dobri a második világháborúban harcolva vesztette el hallását. Egyszerű kis lakásába a víz sincs bevezetve, maga gyalogol el kilométereket érte vödörrel a kezében. Naponta több mint 25 kilométert utazik Bulgária fővárosába, hogy hat órán keresztül folyamatosan adományokat gyűjtsön. Idén lesz 99 éves. És mindemellett ő a világ egyik legbőkezűbb adományozója. Vajon hogyan rejlik valakiben ennyi önzetlen jóság?
1988-ban, Dedo Dobri, ahogy a bolgárok nevezik, lemondott a régi életéről, és elkezdett az utcákon és a templomok bejáratánál koldulni. Havi jövedelme a 80 euró nyugdíj, és ezen minden nap a falujából - Bailovoból Szófiába utazik, 50 km-t busszal, hogy pénzt gyűjtögessen garasról-garasra. A Balkán talán leginkább elkereszténytelenedett országában, ahol már csak néhány kolostor működik, a templomok konganak.
Általában a „Nyevszkij Szent Alexander” székesegyház vagy a „Szent Cirill és Metód” temploma előtt látható, kezében egy bádog- vagy műanyag doboz, ebe gyűjtögeti össze a járókelők „szánalmát”, majd minden pénzt templomoknak vagy kolostorok restaurálásáért ad, vagy a szerzetesek megélhetéséért, vagy a nála sokkal szegényebb embereknek. Sokan látták már azt is, amint a pénzt egy jól ismert személynek adta át, hogy egy-egy kolostor bankszámlájára betegye. Mikor megkérdezték tőle, miért hagyta el a szent könyveket és kezdett el koldulni, egyszerűen azt válaszolta: „Pénzt gyűjtünk a kolostorok számára. Helyreállítjuk a szükséget szenvedő romos templomokat. Felújítják őket, mi túl sokat nem tudunk tenni, de ... ennyit megtehetünk.”
Nehéz elhinni, hogy a Balkán legnagyobb temploma és szimbóluma, a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyház, amelyben havonta imádságra és zsinatra gyűlnek össze a bolgár püspökök, hatalmas pénzügyi segítséget kapott az öreg Dobritól. Ez rejtve maradt volna a világ előtt, ha tavaly a Tiveriopoli Tihon püspök nem adta volna hírül a sajtónak: „Nem jön, hogy elhiggyem, amikor a nyugtát megláttam, és hihetetlen, hogy a legnagyobb adományozója a patriarchális székesegyháznak az Öreg Dobri, a népviseletbe öltözött és mindenki által ismert koldus, aki mindenki előtt meghajol. Az Öreg 35.700 levát (majdnem 20.000€).Ez az oly annyira szerény és szegény ember adományozta az évtized legnagyobb összegét a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyháznak!”
A politikusok és a helyi üzletemberek gyakran megígérték, hogy segítik az Egyházat, de nem tették meg, egy ismert bolgár újságíró így kiáltott fel: „Hova süllyedt a társadalom, ha a legnagyobb adományozó közülünk egy szegény öregember! És amikor az Egyház azt kéri tőlünk, hogy segítsünk helyreállítani a patriarchális katedrális fényét és nagyságát, nincs jogunk azt felelni, hogy nem tudunk segíteni, mert az öreg Dobri napról napra bebizonyítja némán és csendben, hogy igen, lehetséges!” Az Öreg Dobri, ez a csendes keresztény harcos, minden nap eljön „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyházba, csendben imádja Istent, majd kilép és leül a kijárathoz. Mindenkit meghajolva köszönt és e szavakkal búcsúzik el az emberektől: „Örüljetek az Úrban!”
„Két akarat van bennünk, egyik Istentől, másik az ördögtől. És elménkben háború vívunk. Én hiszem, hogy nekünk Isten akaratát kell követnünk és szolgálnunk. Így Isten is megsegít minket. Egyedül a jó akarat helyes és igaz. Nem szabad hazudni, sem lopni, sem házasságtörést elkövetni. Szeretnünk kell egymást, ahogy Isten is szeret minket.” – mondta egy interjúban.
Hát nem megdöbbentő, hogy mégis ez az idős bácsi, aki a saját maga készítette bolgár népviseleti ruhákban jár, akit mindenki csak egy szegény koldusnak nézett, adta az évtized legnagyobb adományát a templomnak? Miután a világ tudomást szerzett erről, az emberek már nem koldust láttak az Öreg Dobriban. Szó szerint meghajolnak előtte, csodájára járnak Szófia utcáin, hogy láthassanak egy valódi, élő szentet. Dobri Dobrev története talán a leginspirálóbb, amit a világban manapság hallani. Egy férfi, akiben ennyi szeretet és önzetlenség lakozik, mindannyiunk példaképe lehet.
