Részlet Luigi Villa: Boldog VI. Pál? c. könyvéből ( VII. fejezet, "Nyitás a kommunizmus felé", a 214. oldaltól).

…Hallgatás, mindig csak hallgatás! A katolikus hívek folytonos üldözése ellenére is, akiket táborokba zártak, megkínoztak, Szibériába száműztek és meggyilkoltak. Alig lehet számba venni VI. Pálnak a szovjetek irányában tanúsított határozott és világos gesztusait. Még a bíborosait is elmozdította a székükből, pontosabban a helyi kormánnyal meg nem alkuvókat, megfosztva őket így minden befolyásuktól. Következésképpen 1973. december 18-án „felmentette” Mindszenty bíborost a prímásságtól.

…Hiába fejtett ki Mindszenty bíboros ellenállást az „egyházi élet veszélyeztetése és az a zavar, amelyet a katolikus lelkekben és az Egyházhoz hű klérusban okoz” nevében. Sajnálatosan VI. Pál mindig térdet hajtott az „Ostpolitik”-ával a bűnös „ állam érdeke” , „ állam java” előtt.

…Így 1974. január 5-én a Szentszék közzétette VI. Pál döntését, miszerint eltávolítja Mindszenty bíborost az esztergomi prímási székből. Mindszenty így ír a „Emlékirataim”-ban: „Kértem [VI. Pált], hogy vonja vissza a döntését, de hiába.”

…Egy rövid célzás belső drámájára, amely megvilágítja utolsó áldozatát Krisztus keresztjén.

…Sajnos 1977. június 8-án VI. Pál még lejjebb süllyedt, és fogadta Kádár Jánost. Korábban még egyszer sem lépte át kommunista pártvezető a pápa magánlakosztályának küszöbét. Szomorú, hogy az első szakítást a hagyományokkal XXIII. János követte el, amikor fogadta Agiubei-t. Kádár volt a második. Aki gyilkos, Mindszentynek, a „hallgatás Egyháza nagy hitvallójának” volt kínzója és a fogvatartója. VI. Pálnak ez a gesztusa az embertelen, szétszórt „Ostpolitik” –ának a gyalázatos tette volt, amely katolikusok ezreit száműzte lágerekbe és kínzókamrákba, a nyilvánosság előtti tiltakozás minimális lehetősége nélkül azért, hogy hűséges maradjon a szovjetbarát politikai vonalhoz, amelyből egy, a „mártírok” vérével festett katasztrofális romhalmaz lett.

…A mártírok közül is messze kimagaslik Mindszenty bíboros alakja, akit VI. Pál az egész világ előtt megalázott azzal, hogy „elmozdította” az esztergomi prímási székből. Őt, aki sohasem fogadta el, hogy az Egyház térdet hajt a világ előtt.Őt, aki a rettenthetetlen és meg nem tántorodó katolicizmus példaképe volt, őt, aki sohasem hajolt meg a „hallgatás Egyházának” az üldözői , vagy az evangéliumot szociológiai és marxista értelmezésben, méltatlanul hirdető „békepapok” előtt.

…DICSŐSÉG NEKED, MINDSZENTY BÍBOROS, HITVALLÓ ÉS MÁRTÍR!

…És ezt a nagy hitvallót 1975. május 15-én örök nyugalomba helyezték Máriazellben, a magyar Szent László kápolnában. Nem csak hogy nem kapta meg azt az elismerést, amelyre rászolgált volna, hanem az „új” Magyar Katolikus Egyház nem is képviseltette magát a temetésen, és nem szólt egy szót sem. Az ausztriai nuncius sem volt jelen. Csak a „szabad világ” 4000 magyar emigránsa és 250 pap és mintegy 100 apáca tette tiszteletét korunk napjaink „aposol-mártírának” a sírja előtt.

…De mára, a II. Vatikáni Zsinat hullámain a Szentszék „párbeszédet” folytat még a bűnöző kommunista rezsimekkel is, megalkuvások és együttműködések útján. És így bármely antikommunista hozzáállást idejétmúltnak és nem reálisnak tartanak; és a szovjet államokkal való egyházi viszonyok lehetséges „normalizálásának” az utópiája miatt , VI.Pál egyháza a hit mártírjait sorsukra hagyta, egy illuzórikus szólásszabadágért cserébe.⁷

…Így a behódolás és az árulás új légkörében Mindszenty bíboros álláspontja zavaró volta a Róma és Budapest közötti ostoba „párbeszéd” számára. Ezért Monsignor Casaroli felhívta a bíborost, felkínálva neki egy dicstelen „szabadság” ajánlatot, és cserébe mondjon le a kommunistákkal szembeni meg nem alkuvásról. De a tiszteletreméltó Mindszenty bíboros megvetően elutasította ezt a „zsarolást”, és azt válaszolta, hogy egy hatalmon lévő bíboros nem hagyhatja magára a nyáját. De VI.Pál 1971-ben, részben a szabadkőműves König bíboros sürgetésének a hatására, Monsignor Aàgon-t küldte a bíboroshoz, hogy megpuhítsa, szabadságot ígérve neki Nyugaton, és megtarthatja a „Magyarország prímása” címet, és gondozhatja az emigrációban lévő magyar híveket. Ezzel együtt VI.Pál azt akarta, hogy adja át a hivatalát egy Budapest által is elfogadott személynek, minden bejelentés nélkül távozzon Magyarországról, és ha már Nyugaton lesz, tartózkodjon minden olyan megnyilvánulástól, amely felboríthatja a Szentszék és a magyar kormány közötti viszonyt, vagy bármiben is sérti a Magyar Népköztársaságot. Utolsó követelményként Mindszenty nem publikálhatja az emlékiratait, illetve a Vatikánnak adja örökségképpen, az aztán majd azt teszi vele, amit helyesnek lát.⁸

…Mindszenty bíboros, aki mindezek ellenére nagyszerű ember maradt, elutasította az ajánlatot, részben azért, mert nem akarta tevékenységét összehangolni a bűnöző marxista magyar kormánnyal, mert a „szovjet cenzúra” alatti visszalépése becstelenség lenne, és mert a hallgatása és mulasztása botrány lenne a hűségesek szemében, és úgy értelmeznék, hogy megadta magát a Kádár-diktatúrának. Azt is visszautasította, hogy a beszélgetésről készített feljegyzést aláírja! De egy másik szabadkőműves bíboros, Casaroli, hogy megváltoztassa az elhatározását, az amerikai elnökhöz, Nixonhoz fordult, hogy eltávolíttassa Mindszenty bíborost az amerikai nagykövetségről. És mi történt? Mindszenty, elveszítve a diplomáciai mentességet, arra kényszerült, hogy feladja tartózkodási helyét, és 1971. szeptember 18-án Rómába érkezett. VI. Pál úgy tett, mintha visszaadná a funkcióját és a szabadságát; ehelyett két héttel később a Szentszék bejelentette, hogy újra felvette a diplomáciai kapcsolatot Budapesttel. VI. Pál, azonkívül, hogy szégyenletesen megszüntette a XII. Piusz által meghirdetett kiközösítést a Kádár rezsimmel tárgyaló egyházi személyekkel szemben, hónapokkal később megszegte azt az ígéretét is, hogy meghagyja Mindszentyt a Nyugaton száműzetésben élő magyarok lelkivezetőjének. De még itt sem állt meg: a megaláztatást növelte azzal is, hogy elrendelte, hogy mutasson be minden szentbeszédet előre a Vatikán cenzorának.⁹

…Ennél a pontnál a bíboros elhagyta Rómát, és felvette a kapcsolatot száműzetésben élő népével. De VI. Pál azonnal folytatta a támadást a bíboros ellen, akinek még a cipőjét sem lett volna méltó megcsókolni, és 1973. november elsején arra kényszerítette, hogy mondjon le Magyarország prímási posztjáról. Mindszenty méltóságteljesen, de szilárdan december 8-án válaszolt VI. Pálnak, hogy nem tud önként engedelmeskedni a fenyegetésnek, és felvázolta neki , milyen következményekkel járhat együttműködése a marxista rezsimmel¹⁰. De VI.Pál, (aki már XII. Piuszt is elárulta, amikor titokban tárgyalásokat folytatott Moszkvával), december 18-án cinikusan közölte a bíborossal, hogy Magyarország prímási széke már üresnek van nyilvánítva , és ezért ő tekintse magát száműzve. Mindszenty tudomásul vette VI.Pál minősíthetetlen viselkedését, áthárítva rá minden következményt, de értesítette a sajtót, hogy az ellene hozott intézkedés egyoldalú, az akarata elleni volt. Ezek után szabadnak érezte magát, hogy megírja az „Emlékirataim”-at, amelynek a záró fejezetében elmeséli, milyen üldözésben volt része a vatikáni diplomácia és az „Ostpolitik” apologétáinak a részéről . ...

Luigi Villa olasz katolikus pap, teológiai doktor, aki 2012-ben , 95 éves korában fejezte be földi életét. Pió atya nem sokkal a II. világháború után azt a feladatot adta neki, hogy harcoljon az Egyházon belüli szabadkőművesség ellen. Ebben a megbízatásában megerősítette XII. Piusz pápa, és három bíboros, Msgr. Alfredo Ottaviani, a Szentszék prefektusa, Msgr. Pietro Parente és Msgr. Pietro Palazzini irányítása alá helyezte. Többször kíséreltek meg ellene merényletet, de mindegyiket túlélte. Több könyvet is írt kutatásai eredményéről (pl. Boldog VI. Pál? , Boldog Karol Woytila? Nem! , XII. Piusz, Vatican II Hátra arc stb.) , és nagy nehézségek árán beindította a Chiesa viva ( Éljen az Egyház) című olasz nyelvű újságot, amelynek egyes számai más nyelveken is olvashatók és letölthetők az alábbi honlapról:

http://padrepioandchiesaviva.com/.

A könyv pdf változata angol nyelven letölthető: ITT.

⁷ Ezt a tragédiát Alessio U. Floridi jezsuita atya a “Moscow and the Vatican”, c. könyvében örökítette meg. (“La Casa di Matriona” Editions, Milan 1976.)

⁸ Mindszenty, “Memoirs”, Rusconi, Milan 1974, p. 356-357. – A publikált szövegből hiányzik néhány oldal , amely a legsúlyosabb állításokat tartalmazza VI. Pál kifejezett és ismételt akaratát illetően. Ezt személyesen “apertis verbis” Mindszenty bíborostól tudtam meg, akivel személyesen találkoztam 1971. december 14-én Bécsben. egy két és fél órás szenvedélyes és felvilágosító konferenciát követően. A bíboros ezt mondta nekem: …“Higgye el: VI. Pál kiszolgáltatta a keresztény népeket a kommunistáknak.”

⁹ Joseph Mindszenty, “Memoirs”, p. 363-367.

¹⁰ Joseph Mindszenty “Memoirs”, p. 370-371.

http://eucharisztikuskongresszus.hu/LV_Mindszenty_20.html