Ami a franciáknak Lourdes, a portugáloknak Fatima, az osztrákoknak Mariazell, a lengyeleknek Czenstochowa, az nekünk magyaroknak: Máriapócs, ahol oly lelkesen befogadták Mária Szíve Szeretetlángjának lelkiségét! Sok hívő éppen azért zarándokol a Pócsi Könnyező Szűz kegyhelyére, hogy bajaiban segítséget kapjon. Jönnek a betegek, hogy meggyógyuljanak, a bűnösök, hogy bocsánatot nyerjenek, a szomorúak, hogy vigasztalást találjanak, a reménytelenek, hogy bizalomra gerjedjenek. Jönnek ezrek, tízezrek, hozza őket a biztató tudat, hogy a Könnyező Szűz nagyhatalmú, s Nála nincs lehetetlenség. Avagy mi más lenne olyan szép vagy szemlélni való a kis Máriapócs községben, ami az egész országból idevonzaná az embereket? Mi más, mint a Szűzanya közbenjáró kegyelmét kiesdeni!

     A Szent Mihály templom avagy máriapócsi kegytemplom égbe nyúló tornyainak megpillantása tüzet gyújt a lelkekben és a rózsafüzérezés üdvözlégyeiben visszhangzik a könyörgés: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre"! Szép énekeink dallamai a lelket magasba ragadják és a nagy tömeg hullámzása között szívükbe kimondhatatlan nyugalom költözik. Talán életük legboldogabb óráit élik át e szent helyen. A búcsú elmúltával is még sokáig hallják fülükben az ércesen csengő hangokat, az ezerféle énekből újra és újra előtörő szép nevet: Mária.

      "Üdvözlégy Istenszülő Szűz Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse, mert szülted nekünk Krisztust, az Üdvözítőt, a mi lelkünk Szabadítóját." (Nagyböjti tropár)  /Forráshivatkozás a sorozat első posztjában!/