Csodák a kegyképnél A már említett jegy-zőkönyvben maga Kriegsman Jakab, a kállói plébános mondta el, hogy egy haldokló gyermeket emelt a kegyképhez, az meggyógyult. A hálás édesanya egy értékes ékszert aján-dékozott a kegykép-nek, ezzel megnyitva az adományozók hosszú-hosszú sorát. Máriapócs rövid történetében olvassuk a következő esetet. Nemes Policzky Borbála, Policzky József és Kádár Borbála 10 éves leánya 7 éves korától mindig mankón járt. 1858. szeptember 12-én hozzáérintették a kegyképhez és meggyógyult, úgyhogy a templomból már saját lábain ment ki. Mankója a kegytemplom falán látható. A kegyoltár melletti falakon nagy üvegtárolókban őrzik azokat a fogadalmi ajándékokat, melyeket a hívek hálából ajánlottak az Istenszülőnek. Botok és mankók beszélnek az itt végbement gyógyulásokról, sőt a szószék melletti falon egy pár bilincs látható. Ennek a bilincsnek is története van: Az 1800-as évek közepén gyilkosság történt az egyik szomszédos faluban és a nyomok egy ottani emberre utaltak (aki viszont ártatlan volt az ügyben). Végülis halálra ítélték, s az utolsó kívánsága az volt, hogy Pócsra mehessen imádkozni. Erős őrizet alatt el is mehetett. A templomba érve lehullottak bilincsei – ezzel bebizonyosodott ártatlansága.
Mind az eredeti kegyképnél, mind a máriapócsi másolat-nál történtek csodák, mintegy igazolva, alátámasztva az eredeti csoda (a könnyezés) valódiságát.
Érdekes története van a pócsi méheknek is: Egy bizonyos kállai férfi, Bangó András sokat szenvedett a lábát sújtó köszvény miatt. Mankó nélkül már járni sem tudott. Szomszédjának biztatására egy szép napon szekérre ült, s elment Pócsra, hátha ő is gyógyulást talál. Útközben azon töprengett, hogyha meggyógyulna, ugyan mit is adna hálából a Szűzanyának? Mivel azonban méhész volt, elhatározta, hogy gyógyulása esetén egy család méhet ajándékoz a templomnak. Amint a kegykép előtt imádkozott - érezte, hogy már nem fáj a lába. Megpróbált ráállni, s miután ez is sikerült, örömében már gyalog ment haza. Hazafelé azonban eszébe jutott, ugyan mit is kezdenének Pócson a templomban egy kas méhhel, s addig győzködte magát, míg elhatározta, jobb, ha a méhek otthon maradnak. Hazaérve első dolga volt megnézni a méheket. Ám igencsak meglepődött, amikor meglátta, hogy az elígért méhek rajzanak kifelé a kasból, s egyenesen Pócsnak vették az irányt. Tekintve, hogy az 1834-ben történt földrengés következtében a templom északi és déli oldalhajójának falán nagy repedés támadt, a méhek a repedésbe szállásolták be magukat, ám nem a déli oldalon, ami rendesen szokásuk lenne, hanem az északin. Azóta is ott élnek anélkül, hogy bármilyen gondozásban részesülnének. Ősszel hamarabb húzódnak vissza, tavasszal később kezdik a munkát mint a többi méh, valószínűleg a hideg falak miatt. Egyetlen magyarázat – mely a csoda igazolása is –, hogy a kegykép a templom északi oldalhajójának belső falán van. /Forráshivatkozás a sorozat első posztjában!/ (folyt.)
A NEMZETI KEGYHELY KÉRÉSE: http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=3360
