Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy-két évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Pünkösd utáni 7. vasárnap

2019. július 28. - Andre Lowoa

dseptpp.jpgAz örök üdvösség elnyerése földi életünk célja. Ennek elérésére segít a liturgia. Ma is arra tanít, hogy mint kell óvakodnunk a hamis tanítóktól. De egyúttal figyelmeztet, hogy a magunk tetteit is vizsgáljuk meg. Mert nem elég a szó, az érzelem: a tettekben látszik meg bensőnk valódi képe. Ha tehát mások azt hirdetik, hogy az üdvösségünkre elég a hit, ne hallgassunk rájuk, mert hamis próféták. Íme, ma Krisztus Urunk maga tanít a gondolkodás alapigazságára, hogy a hit és a jócselekedet együtt vezetnek el az örök üdvösségre.

Szentlecke. Atyámfiai: Emberi módon szólok a ti testetek erőtlensége miatt: Hogy a mint tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatába adtátok gonoszságra, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatába megszentelésre. Mert midőn a bűnnek szolgáltatok, szabadok voltatok ugyan az igazságtól; de micsoda hasznotok volt akkor azokból, miket most szégyenletek? Mert azok vége halál. Most pedig megszabadúlván a bűntől, és Isten szolgái lévén, hasznotok vagyon a megszenteltetésre, minek vége örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál; Isten malasztja pedig az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm 6,19-23)

Evangélium. Abban az időben: Jézus így szólt tanítványaihoz: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik juhok ruházatában jőnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon szednek-e a tövisekről szőllőt, vagy a bojtorványról fügéket? Igy minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a rosz fa pedig rosz gyümölcsöt terem. Nem teremhet a jó fa rosz gyümölcsöt, sem a rosz fa jó gyümölcsöt nem teremhet. Minden fa, mely nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába, hanem a ki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be mennyeknek országába. (Mt 7,15-21)

(Forrás: Szunyogh Xavér Ferenc O.S.B.: Magyar-latin misszále. Szent István Társulat, Budapest 1933)

 

Szent Pantaleon vértanú

2019. július 27. - Andre Lowoa

jul27.jpgTisztelete visszanyúlik a 4. századba, amelyben a fennmaradt adatok szerint vértanúságot szenvedett. Az ókori írók „a csodatevő” és „a nagy vértanú” nevén szeretik emlegetni. Különösen a középkorban az orvosok egyik ünnepelt védőszentje volt s a közép-európai országokban a mai napig a népszerű 14 segítő szent között tisztelik. Görögül Panteelemonnak is nevezték, ami annyit jelent, mint „mindenkin könyörülő”. Nálunk Pentele volt a neve s tiszteletének emlékét mostanáig megőrizte néhány helységnév (Dunapentele, Sárpentele). Vértanúságáról és életéről nem maradtak fönn egykorú följegyzések. Történeti alakját a későbbi századok a költészet virágjaival futtatták be. De a legendák bájos virágai alatt könnyű meglátni szép egyéniségének vonásait.

A kisázsiai Nikomédiában született előkelő családból. Atyja, Eusztorgius, megrögzött pogány volt. Anyja, Eubúla, mint igen vallásos keresztény nő, kis fia lelkébe is beoltotta az igaz hit csiráit, de kora halála miatt ezeket a csirákat nem ápolhatta.

Pantaleon teljesen pogány nevelésben részesült s úgy látszott, hogy a babona kiöli lelkében a keresztény igazságot. A tehetséges fiú deli termetű és igen kedves fiúvá serdült. Szülővárosában tanulta az orvostudományt s tehetségével és ügyességével túlszárnyalta társait. Mestere, Eufrózimus, szívesen vitte magával mindenfelé a betegekhez s bemutatta magában a császári udvarban is, amely akkor Nikomédiában székelt. Ezen a réven lett később Maximián (+ 305) császárnak is háziorvosa.

Az ifjú nap-nap mellett elhaladt egy alacsony ház mellett, amelyben Hermolaus nevű keresztény pap lakott. Nemes magatartása, lelkes tekintete és komolysága magára vonta az ősz pap figyelmét. Keresztény fiatalember sem tehetett volna jobb benyomást. Hermolaus megismerkedett vele. A fiatal orvos meglátogatta őt még a lakásán is. Ott aztán kitűnt, hogy őmaga pogány, noha anyja keresztény volt. Nem gyűlölte anyja vallását, sőt lelkében még élt annak valami nagyon halovány emléke, de előrehaladása érdekében ki akart tartani az államvallás mellett. Az első látogatást követte a második, a harmadik, s Pantaleon lassan a szerény papi lakás mindennapos vendége Lett. Hermolaus szívesen foglalkozott ezzel a természeténél fogva keresztény lélekkel. A lelki beszélgetéseknek tartalma mindig az volt, hogy Eszkuláp isten és a híres Hippokrates orvosságai nem is említhetők egy napon az orvosok orvosának, Jézus Krisztusnak gyógyító erejével, és akármit mondanak, a pogány vallás csak mese, a keresztények Istene az egy igaz Isten. Minél többet érintkezett Pantaleon Hermolausszal, annál vonzóbbakká váltak előtte az anyjával és a kereszténységgel kapcsolatos gyermekkori emlékek, s annál jobban szerette volna elhinni mindazt, amit Krisztus tanított, édesanyja hitt s ez a tiszteletreméltó pap annyi meggyőződéssel hirdetett. De a hit kegyelme még útban volt. Végre egy váratlan csodás eset meghozta.

Egyik nap egy szűk ösvényen sétált. Akkor is, mint annyiszor máskor, vallási kérdéseken tépelődött. Egyszer csak egy kis gyermeknek holttestét pillantotta meg maga előtt. Mellette pedig egy élő vipera feküdt, amely mozdulatlanságával diadalmasan mutatta, hogy a gyermek halála az ő műve. Az orvos lelkében hirtelen átcikázott a gondolat: Ha igaz, amit a pap mondott, akkor Krisztus segítségül hívására ennek a gyilkos kígyónak el kell pusztulnia s a gyermeknek föl kell támadnia. S alighogy elgondolta ezt az óhajt, az élet és halál líra meghallgatta imádságát. És elemi erővel belemarkolt Jézus Krisztus hite. A megtérés lassú folyamata hirtelen befejezést nyert. Rohant atyai barátjához, Hermolaushoz s hétnapi imádság és böjtölés után újjászületett a keresztség vízében.

Az atyai házban ezentúl rosszul érezte magát. Szerette volna összezúzni a pogány istenek bálványszobrait, amelyek csúfították a lakást s rabságban tartották atyját. Fiúi kegyelete azonban visszatartotta. Annál buzgóbban imádkozott és azon dolgozott, hogy atyját is megnyerje az Úr Krisztusnak. De ha az ő megtérése lassan haladt, atyjáé még nehezebben ment. Végre azonban itt is megtört a jég. Egy megvakult ember jött hozzá, aki már hatalmas vagyont költött el orvosokra és gyógyszerekre anélkül, hogy szeme csak valamelyest is javult volna. Pantaleon a beteget megismertette a kereszténységgel s amikor a saját erős hitének segítségével csodálatos módon egyszerű érintéssel visszaadta a betegnek a teljes látást, két lelki vaknak szerezte meg a hit világosságát: a beteg és a pogány atya hittek s nemsokára megkeresztelkedtek. Eusztorgius a pogány isteneket kivetette szívéből, bálványaikat pedig a lakásából.

Pantaleon igen áldásos tevékenységet fejtett ki. Tudományával a testek, hitével a lelkek orvosa volt. Amikor meghalt atyja, nagy vagyon ura lett. Azután még inkább tudott segíteni a szegényeken, betegeken és a Dioklecián-féle üldözés alatt a börtönben sínylődő hittestvérein. Szerették is a betegek, a szegények és a keresztények.

Pogány orvostársait azonban az irigység ördöge marta. Keresztény hite miatt följelentették Maxirnián császárnál. A följelentést nyomozás, a nyomozást vértanúságok követték. A legelső áldozat az az ember volt, akinek Pantaleon csodálatos módon visszaadta szeme világát. A világért sem akarta gyógyulását Eszkulápnak tulajdonítani, inkább meghalt, de nem tagadta meg a gyógyító Krisztust. A halálban követte őt Hermolaus és még két keresztény. Csak azután került a sor az orvosra. A császár hízelgéssel és rábeszéléssel semmire sem ment, s azért a kínzás eszközeihez nyúlt.

Pantaleon még a kihallgatás alatt is meggyógyított az Úr Jézus nevében egy inaszakadtat; ez csak növelte kínzóinak dühét. Először karóhoz kötötték, vasfogókkal tépték s égő fáklyákkal sütögették. A rettenetes kínok közt megjelent neki az Üdvözítő s édes szavakkal vigasztalta. A hóhérok elfáradtak, a fáklyák elaludtak. Erre olvasztott ónnal telt üstbe dobták. A tüzes ón csodálatos módon nem tett benne kárt. Majd hatalmas követ akasztottak nyakába s a tengerbe vetették. A nehéz kő könnyű falevélként úszott a tenger színén a megkínzott Pantaleonnal együtt. Azután vadállatok elé dobták. A cirkusz vadjai megjuhászodtak. A szent lábait nyaldosták s miután megáldotta őket, szelíden távoztak. A közönség soraiból kiáltották: „Ártatlan ember, szabadon kell bocsátani!” De nem bocsátották el. Kerékbe kötötték s egy dombról gurították le. A kerék útközben többeket megölt, de nem oltotta ki a halálra szántnak életét. Végül egy olajfa alatt a hóhér bárdja sujtott le reá. De mintha viasszá vált volna a pallos éle, az első vágás nem tett benne kárt. Csak a második volt halálos. S csodák csodája, a testből nem vér, hanem tiszta tej folyt. Ugyanakkor pedig, amikor Pantaleon végre bement az Isten örök országába, a száradásnak indult olajfa hirtelen virágpompába öltözött, s virága mindjárt gyümölccsé is érett. Mindez 305 körül történt.

A kegyelet tisztelettel veszi tudomásul azokat az ámpolnákat, amelyeket több templomban őriznek s amelyek a jámbor hagyomány szerint Pantaleon tejes vérét tartalmazzák. Róma hívő népe pedig ünnepnapján el szokott zarándokolni a róla elnevezett templomba, amely a 17. század óta a piaristarend anyaházának temploma.

A csodatevő orvostól egészséget vár. A rendház udvari kútjának megszentelt vizéből iszik s bízik benne, hogy ez a víz Szent Pantaleonnak közbenjárására hathatós orvosszer a betegségek ellen. Hite és bízása jogos. Hisz végelemzésben attól várja egészségét, kinek erejében Pantaleon is gyógyított, aki őt is kigyógyította a legsúlyosabb betegségből, a hitetlenségből. Ez az Úr Krisztus, aki Jézus, azaz Üdvözítő, Gyógyító. Szent Pantaleon Szent Lukács evangélista mellett az orvosok patrónusa.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)

 

BOLDOG MARTINENGO MÁRIA MAGDOLNA szűz - Szent Pantaleimon nagyvértanú

2019. július 27. - Andre Lowoa

BOLDOG MARTINENGO MÁRIA MAGDOLNA szűz, klarissza (1687-1737)
Bresciában* született nemes szüloktol. Édesanyját már kiskorában elvesztette. Apja késobb apácák intézetébe adta be neveltetésre. Itt annyira haladt az erényes életben, hogy kemény önmegtagadásokat gyakorolt, szüzességet fogadott, és elhatározta, hogy amint lehet, szerzetbe lép. 17 éve betöltése után, miután több nehézséget legyozött, belépett a kapucinus klarisszák közé. Kezdettol fogva kitunt szerénységével, türelmével, készséges engedelmességével. Legkedvesebb idotöltése az ima és elmélkedés volt és az Úr meglátogatása a tabernákulumban. Jézus szenvedése oly mélyen meghatotta, hogy a rá gondolás közben egészen elalélt. Mint a novíciák mesternoje, késobb mint apátno, az erények ragyogó példájával tündökölt a novérek elott. Úgy tunt, hogy onnan felülrol részesül megvilágításban. Életszentségének hírére a városból sokan felkeresték, hogy vigaszt, tanácsot kapjanak. Karizmatikus személyiség volt. Belelátott a szívekbe, bátortalan lelkeket felemelt, ellenségeket kibékített, bunösök megtérésén erdményesen fáradozott, elore megmondta a jövendot. Gyóntatója parancsára megírta önéletrajzát és több más, lelkiélettel kapcsolatos írása is maradt ránk. A bresciai kapucinus kolostorban Mária Magdolna hasonló szenvedéseket élt át, mint Giuliani Veronika: hasonló karizmáknak is lett részese: az Istennel való bensoséges egyesülés, a töviskorona s a szent sebhelyek veselése. Ötvenedik évében ereje – inkább a munkától, önsanyargatástól, mint az öregségtol megfogyatkozván 1737. júl. 27-én szent halállal halt meg. Életszentségének s halála után történt csodáknak híre messzi vidéken elterjedt, ezek hatására XIII. Leó pápa 1900-ban boldoggá avatta.
Boldog Mária Magdolna Az alázatosság c. muvébol:
„Nem hatódom meg attól a dicsekvéstol, amellyel bármelyik ember dicsekszik, s valamely erénytol, melyben tündöklik, sem a böjttol, sem a látszólagos alázatosságtól. Úgy gondolom, annál szentebb az illeto lélek, minél inkább kiüresedett, mert akkor az isteni szentségnek részese lett. Annál jobban, minél jobban kiüresedett. Valójában, én Istenem, egyedül csak te vagy szent! Tégy szentté mindnyájunkat, Uram, tedd semmivé bennünk mindazt, ami a te szentségednek ellenáll.”
Imádság:

Istenünk, te Boldog Mária Magdolnát a szegény és alázatos Krisztus követésére vonzottad; közbenjárására add meg, kérünk, hogy hivatásunkban huségesen járjunk az igazság és igazságosság ösvényén és eljuthassunk hozzád. Krisztus, a mi Urunk által.



Szent Márta     szűz, † ~80


Szent Natália     vértanú, † 852       


Szent Nevolon     hitvalló, † 1280       


Szent Olga


Szent Pantaleimon nagyvértanú

A szent nagyvértanú Nikomédiában született előkelő családból. Atyja pogány volt, anyja pedig keresztény. Anyja ugyan kereszténynek kezdte nevelni, ám korai halála miatt mégis szinte teljesen pogány nevelést kapott. A tehetséges, jó megjelenésű ifjú szülővárosában tanulta az orvosi tudományt, mestere szívesen vitte magával mindenféle beteghez, sőt bemutatta a Nikomédiában levő császári udvarnak is. Maximián császár házi orvosa lett. Útjai során mindennap elhaladt Hermolaosz keresztény pap lakása mellett. Hermolaosz megismerkedett vele és szívesen foglalkozott vele. A látogatások szaporodtak és egyre jobban megismerte a régen hallott keresztény hitét. Egy csoda után megkeresztelkedett. Atyja házában szerette volna a bálványszobrokat összetörni, de atyja iránti szeretetből nem tette. Szerette volna megtéríteni apját, is, de ez csak egy másik nagy csoda után sikerült. Pantaleon igen áldásos tevékenységet fejtett ki. Orvosa volt a testnek, de a léleknek is. Pogány orvostársai feljelentettek Makszimián császárnál. Mivel a császár nem tudta hízelgéssel hittagadásra bírni, a kínzásokhoz folyamodott. Karóhoz kötötték, vasfogókkal tépték és fáklyákkal sütögették. A kínok között megjelent neki Jézus és vigasztalta. Nagy kővel a nyakán vetették, utána vadállatok elé dobták, kerékre kötötték és legurították, de mindezekben, sértetlen maradt. Végül két kardvágással lefejezték egy száraz olajfa alatt, ami akkor kizöldült. Ez 305 körül történt.


Szent Rudolf

OHRIDAI SZENT KELEMEN püspök

2019. július 27. - Andre Lowoa
Szent Kamilla (Szent Kamill)     hitvalló, † 1614        )


OHRIDAI SZENT KELEMEN püspök
*valószínűleg Macedónia. +Ohrida, 916. július 27.
Alig hunyta le a szemét Szent Metód (lásd: A szentek élete, 97. o.), Morvaország és Pannónia nagy érseke, a szláv liturgia ellenségei büntetlenül felkelhettek a katolicizmus cirilli-metódi formája ellen. A keleti frank-latin papság képviselője és szószólója, Wiching nyitrai püspök nem riadt vissza attól sem, hogy céljai érdekében meghamisítsa a pápai leveleket. Szent Cirill és Metód tanítványait fogságba vetették, bántalmazták és kiutasították az országból.

A szláv papság fiatal tagjait a velencei rabszolgapiacra hurcolták, a bizánci hivatalnokok azonban kiváltották őket. Néhányan Dalmáciában és Horvátországban maradtak, ahol már megérkezésük előtt megjelent a szláv liturgia, másokat Konstantinápolyba kísértek, ahol hasznos szolgálatokat tettek az ott élő oroszoknak és bolgároknak.

A menekülők egy csoportja délre vándorolt. Köztük volt Náhum, Angelar és a leginkább ismert Kelemen. A belgrádi erődítmény bolgár parancsnoka barátságosan fogadta, majd Preszlavba, Borisz fejedelem udvarába kísérte őket. A fejedelem szívesen vette a keresztény hithirdetők megérkezését. Arra törekedett ugyanis, hogy meggyorsítsa országában a kereszténység elterjesztését és a török eredetű, fegyelmezetlen, harcias réteg szlávvá tételét. Az utazás viszontagságaitól kimerülve, meghalt Angelar.

Kelemen az akkori bolgár birodalom nyugati szélén elterülő, a forrásokban Kutmicsevicának nevezett vidéket, az Ohridai-tó környékét választotta missziós területéül. Tevékenységének a központja (a mai Albániában levő) Devol lett, amely a hasonló nevű folyónál volt található, az Ohridai-tótól délre.

A szlávok apostolainak példájára Kelemen a liturgia szolgálatába állította írói, költői és zenei tehetségét. Apostoli buzgósága és pedagógiai adottsága a nép vezetőjévé tette; nagy sikereket ért el.

,,A nagy Metódot választotta mintaképévé, azért szorgoskodott és imádkozott, hogy ne térjen el a követésétől.'' Mindenben hű akart maradni Cirill és Metód örökségéhez. Megtartotta a meglehetősen bonyolult glagolita írást, bár Preszlavban, a bolgár kulturális élet másik központjában a görög unciális írás szerint kialakított, egyszerűsített és a szláv liturgikus könyvekben mindmáig használt cirill írás terjedt el. -- A távoli, vad vidéken kiválasztott tanulók új csapatait képezte ki; belőlük később papok és hithirdetők lettek az egész országban. ,,Általad ismerte meg Istent egész Bolgárország'' -- kiáltja életrajzának hálás írója, aki bizonyára látta, mint nőtt fel és hozott termést Kelemen vetése.

Szimeon, Borisz utóda Kutmicsevica buzgó apostolát (az Ohrida melletti) Velica püspökévé tette. Kelemen barátja, Náhum 910-ben bekövetkezett haláláig Devolban munkálkodott. Testét az általa alapított kolostorban temették el.

Kelemen hat évvel később követte. Késő öregségéig görögből való fordításokkal foglalatoskodott. Utolsó ajándéka volt a húsvéttól pünkösdig terjedő időszak liturgikus énekeinek fordítása a bizánci- szláv officium részére (Pentekosztarion). Teste az ohridai Pantaleimon kolostorban talált nyugvóhelyére.

Szent Anthuza vértanúnő

2019. július 27. - Andre Lowoa

Hét nemes ifjú     vértanúk, † 250       


Szent Anthuza vértanúnő

Egy hadvezér lánya volt. Először magányosan élt egy barlangban. Aztán, találkozva Sziziniosz atyával, az ő útmutatása alapján közös életet élt 90 leánnyal, Konsztantinosz Kopronimosz császár alatt szenvedett a szentképek tisztelete miatt. Száműzetésben halt meg a VIII. században.

Szent Piroska vértanúnő

2019. július 26. - Andre Lowoa
Szent Natália     vértanú, † 852


Szent Piroska vértanúnő
Piroska nemes római szülők gyermeke volt. Egy Róma környéki faluban született pénteki napon, azért kapta a Piroska, görögül Paraszkéva, latinul Veneranda nevet. Már gyermekkorától megszerette a keresztény hitet, és a Szent Iratok olvasását. Szülei halála után gazdag örökséget a szegényekre hagyta, ő maga pedig kolostorba vonult. bejárta egész Szicíliát és mindenütt térítette a pogányokat. Majd Galliába ment át, ahol Antonius császár és vezére Aszklepiász sok kínzás után, amelyeket hősiesen tűrt, lefejeztette 140 körül.

Szent Hermolaosz és vértanútársai

2019. július 26. - Andre Lowoa

Szent Hermolaosz és vértanútársai

Hermolaosz és társai: Hermipposz és Hermokratosz felszentelt vértanúk, a nikomédiai egyház papjai voltak. Azoknak a vértanúknak maradékai voltak, akiket Makszimián császár tűzhalálra ítélt (vértanúságukat december 28-án ünnepeljük). Mindhárman elrejtőztek különböző helyeken a pogányoktól való félelmük miatt, de alkalmas időkben és helyeken keresztény hitre tanították a pogányokat, és Krisztushoz térítették őket. Így szent Hermolaosz, meglátva a pogány Pantaleimon orvost, beszédeivel kereszténnyé tette. A keresztény hit terjesztése miatt mindhárom papot elfogták és az ítélőszék elé állították, A kihallgatás közben bátran Istennek vallották Krisztust, és gyalázták a bálványokat és azok imádóit. Mindnyájukat lefejezték 305 körül.

Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária anyja

2019. július 26. - Andre Lowoa

jul26.jpgEgy igen régi írás; majdnem egyidős az evangéliumokkal (az ún. Jakab-féle ősevangélium) elbeszéli, hogy Anna férje Jeruzsálemben áldozatot mutatott be. Egy Ruben törzsebeli útjába állt: nincs itt helye, mivelhogy magtalan. Joakim erre visszavonult a pusztába nyájához, böjtölt és imádkozott, hogy Isten hallgassa meg kérését. Ugyanakkor Anna siratta meddőségét és fogadalmat tett, hogy ha Isten meghallgatja, születendő gyermekét a templom szolgálatára szenteli. Sok böjtölés és imádság után Isten meghallgatta: Angyal jelentette neki is, férjének is, hogy elveszi tőlük a meddőség szomorúságát és szégyenét. A két jámbor szülő aztán kis lányuknak Mária nevet adtak és fogadalmukhoz híven három éves korában a templomnak ajánlották föl. Anna életéből más komoly értesülésünk nincs. Azt azonban tudjuk, hogy halála után Szűz Mária jámbor anyja a keresztényeknek meghitt szentje lett. Tisztelete a 6. században kezdődik, mikor Jusztinián császár Konstantinápolyban templomot állított neki és a középkorban nagyon elterjedt, általánossá XIII. Gergely pápa tette 1584-ben. A bányászok, hajósok, anyák, elsősorban a szülő anyák védőszentjüket tisztelik benne.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)

https://szeretetlang.blog.hu/2019/07/26/szent_anna_es_joachim_unnepe

süti beállítások módosítása