Egy jámbor, de nem biztos ítéletű pap merő buzgóságból egy regényszerű írást készített, melyet Tertullián és Szent Jeromos, majd Cielásius pápa élesen elítéltek. Ez az írás azt beszéli az első ikóniumi vértanúról, hogy Szent Pál két „hamis” testvérrel, Démással és Hermogenéssel Ikoniumba megy, Titus jelzésére Onéziforus befogadja őket házába. Itt Pál egyszer oly hatalmasan ajánlja a szüzességet, hogy Tekla, aki egy szomszéd ház ablakából hallgatja, otthagyja vőlegényét, Tamirust. A vőlegény panaszt tesz a prokonzulnál, s a két hamis testvér elárulja Pál tartózkodási helyét. A prokonzul megvesszőzteti Pált, és kiűzi a városból. Teklát máglyára vetik. De csodálatosan megmenekül, Pálhoz csatlakozik és vele megy a pizídiai Antióchiába. Itt vadállatok elé vetik; de azok nem bántják. Megint kiszabadul, megint fölkeresi Pált, majd anyját és „miután sokakat megvilágosított Isten igéjével, szép álomba átszenderült”. Keleten és a középkor óta Nyugaton is nagy volt a tisztelete.

Szeptember 24. Szent Gellért, Szent Imre nevelője, a vértanúhalált halt (1046) első csanádi püspök emlékünnepe.

Példája: hogy mindig állapotbeli kötelességedre összpontosíts! ( Forrás ) 

Szeptember 23.
     Szent Pio atya, stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) nevéhez számos különleges esemény fűződik. 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.
Magam, mint e blog szerkesztője könyvet is írtam róla "Az üdvözítő szeretet megsebzettje" címmel (ld. lent). Van benne egy rész (Magyarország egy kalitka...), melyet már minden fórumon idéznek (a Magyar Kurír is), sőt már a kávézó falára is kitesznek, de sehol sem hivatkoznak a forrásra, mely egyedül az én könyvem!
     Az alábbiakban részletet közlök a III. kiadás kéziratából, melyet anyagi forrás hiányában nem tudok kiadni!
     ...De mit tudhatott Pio atya Magyarországról? Hihetjük, hogy talán a múltat és jövendőt!
Ezt példázza egy magyar főpappal történt elgondolkoztató eset is. Miután az eminenciásnak sikerült rövid beszélgetésbe keveredni páter Pioval, még egy utolsó kérdést akart feltenni neki, de az atya nem engedte neki kimondani, ám a fel nem tett kérdésre mégis válaszolt! Elkérte a főpap szentolvasóját és az asztalon, minden szó nélkül kirajzolta a rózsafüzérrel Nagymagyarország körvonalát.
Egy alkalommal állítólag azt nyilatkozta Szent Pio atyánk, hogy „irigyli a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre! Mástól még azt is hallottam, miszerint „kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak s bizony helyes lenne fokozottabban kérniük hathatós oltalmát országukra!” ‒ Nem hihetetlen, vagy mégis?!
Az viszont igazolt valóság, hogy Pio atya bilokációban meglátogatta börtönében Mindszenty hercegprímásunkat! De hogyan is?
Padre Pio szenttéavatási eljárásának aktáit tartalmazó ún. Positio második kötetében a szent szerzetes életének különleges epizódját tárta fel civil munkatársa Angelo Battisti, aki a boldoggáavatási eljárásban tanúvallomást tett a szent kapucinus életszentségének különböző megnyilvánulásairól: „Pio atya mindent tudott mindenkiről, számára nem léteztek fizikai távolságok; mindent Istenben látott” – áll a tanúvallomásában. A Positio 2. kötetének 1638. oldalán olvasható tanúságtételben szó esik Pio atya többek által leírt különleges isteni ajándékáról, a bilokációról is, vagyis hogy egyszerre két helyen is jelen tudott lenni.
A visszaemlékezésben az áll, hogy amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, Pio atya egy reggel a szentmise kellékeivel együtt megjelent a bíboros cellájában. A két pap beszélgetett egymással, majd Pio atya ahogyan érkezett, el is távozott. Angelo Battisti évekig nem merte megkérdezni Pio atyától, valóban megtörtént-e az eset.
Végül 1965 márciusában egy este, miután befejezte beszámolóját a kórház aznapi munkájáról, mégis rákérdezett: Atyám, Mindszenty bíboros felismerte önt? – „Mit képzelsz, láttuk egymást, beszélgettünk és gondolod, hogy nem ismert föl?” – felelte Pio atya, aki letartóztatásától kezdve segítette Mindszenty bíborost és így figyelmeztette munkatársát: „Ne feledkezz el imádkozni ezért a nagy hitvallóért, aki annyit szenvedett az egyházért” – idézi a vatikáni dokumentum. (Magyar Kurír 2009. 06. 22.)
P. Pio bizonyára tudhatott népünk különleges meghívásáról és arról, hogy az emberiség történelmének nem volt egyetlen más olyan királyi dinasztiája sem ‒ mint az Árpád-ház ‒, amely annyi kiváló szentet adott volna a Világegyháznak! Köztük Szent Erzsébetet – a szolgáló szeretet szentjét ‒, akinek színes üvegablaka ma is a kapucinus öregtemplom szentélyére néz. A híveknek jobbra, ott ahol Pio atya ötven évig misézett. Hányszor nézhetett rá és hányszor néztek egymásra?! Az pedig, hogy imádkozott-e Pio atya hazánkért, aligha kétséges, hiszen nem csak mélységes Mária-tisztelő volt, de ő említette azt a „Madárkát”, amely ezernyi „kelepce” ellenére is készül világraszóló röptére! Így, remélhetőleg az „istentelenség jeges kövületéből” hazánk – MÁRIA ORSZÁGA –, újra a szívet-lelket melengető isteni kegyelmek továbbítója lesz ‒ Királynője ‒ Szűz Mária által, az egész emberiség javára!
Szent Pio atya fentebb sorolt megnyilatkozásainak egy része dokumentált, más kijelentései viszont csak a szájhagyomány alapján maradtak fenn. Ez a bizonyos „Magyarország egy kalitka” jó hasonlat lehet a magyar „géniuszra”, de hitelessége kérdőjeles – olyannyira –, hogy a magyar kapucinusok írásban kérdezték meg a San Giovanni Rotondo-i levéltárukat a kijelentés felől. A válasz egyértelmű volt: szentünk ilyet soha nem írt le és erre való utalást sem találtak! Ehhez persze hozzá tehetjük, hogy amit nem írt le, azt még mondhatta, sőt tehette is, hiszen a fennen említett Mindszenty látogatás sincs Padre Pio által lejegyezve! ‒ A forrás? ‒ Nos, e könyv szerkesztője személyesen ismerte a kiváltságolt Thirring Éva asszonyt, akinek megbízhatóságához nem fér kétség! Sokat fordított Rómában a magyar látogatók beadványainak ügyében, a szentszéki magyar ügyvivő Mester István pápai prelátus megbízásából.

Szent Péter közvetlen utóda a római püspöki székben. Tehát ő a második a római pápák dicsőséges sorában. Bizonyára ő volt a legkiválóbb az apostolok tanítványai között, mert csak így érdemelhette meg, hogy az első pápának utóda lehetett. A keresztények között jól ismert s nagyrabecsült lehetett, mert üdvözletét Szent Pál továbbítja Szent Timoteushoz, Efezus püspökéhez (2Tim 4,21). 67-kb. 79-ig uralkodott, tehát ő kormányozta az Egyházat abban az időben, mikor Isten rettenetes ítélete a zsidóság centrumát, a jeruzsálemi templomot s a várost elpusztította. A Vatikánon Szent Péter mellett temették el. Mikor a XVII. században VIII. Orbán pápa idejében Szent Péter sírja mellett az oszlopok alapjait kiásták, találtak egy régi márvány síremléket ezzel a felírással: „Linus". A tudományos világ mind máig vitatkozik azon, hogy ez a márványlap Linus pápa síremléke volt-e vagy sem.