„Ki olyan, mint az Isten?!”[16] kérdezte Szent Mihály a lázadó angyaloktól, mielőtt a Mindenható rendeletéből a kárhozatba taszította őket. Mi is kérdezzük meg ezt kísértéseink alkalmával a csábítótól: mi az, amit adni tud nekünk cserébe Istenért, a mi örök boldogságunkért? Összehasonlítható-e minden földi jó együttvéve csak távolról is Istennel, a végtelen jósággal?

Azonkívül tanuljuk meg az angyaloktól két fő erényüket, t. i. az alázatosságot és Isten parancsainak gyors teljesítését.

_____________________
[1] Hom. 33. in Evang. u. 7.
[2] Angyal görög eredetű szó : hírnök.
[3] L. bőv. Kellner : Heort. 243. sk. o.
[4] Az angyaloknak felosztása kilenc karra az ál-Areopagita Dionysiustól származik (De coelesti hierarchia, 500 táján), de az egyes karok nevei már a Szentírás különböző helyein megtalálhatók. Három főangyalt említ a Szentírás : Mihály. Gábriel és Rafael. [5] Sozomenos : H. E. 2, 3.
[6] Sz. Mihály az Ószövetségben a választott nép védője volt. (Dán. 10,13—21.), most pedig az egyházé. (Jelen. 12, 7. sk.) Így már Durandus és a középkori liturgikusok.
[7] Du Cange szerint csak Konstantinápoly és környékén 15 sz. Mihály templom és kápolna épült; és pl. a koptoknál hat ünnepe is van.
[8] Ravennában és Rómában is több templom épült tiszteletére.
[9] Sz. Mihály ünnepei keleten és nyugaton is mind templomai felszentelésének emlékét őrzik. Görögöknél nov. 8. : Η σύναξις τών αρχιστρατήγων Μιχαήλ και τών λοιπών ασωμάτων δυνάμεων. (Synaxis-gyülekezet, mely vagy az ünnepre jövő hívek nagyszámú gyülekezésére vagy a Sátán ellen a jó angyalokéra céloz. — Nilles : Kalend. I. 319.) : az Arkadius thermáiban épült templom szentelésének emléknapja. Nyugaton máj. 8. : „Apparitio s. Mich. Arch.” Apuliában a Monte Garganon épült sz. Mihály szentély fölavatásának ünnepe. Itt ugyanis 520 vagy 530 táján (Bollandisták szerint) megjelent Szent Mihály és megszabadította a népet a barbárok betörésétől, amiért e hely búcsújáróhellyé lett. Ennek megfelel keleten a phrigiai Chonae. (Ünnepe régen szept. 6-án.)
[10] Így Duchesne : Orig. du culte chrét. 265. o.
[11] Kellner ugyanis a Leonianumra támaszkodva, mely szerint szept. 30.-án szentelték föl a Via Sassian levő templomot, valószínűnek tartja, hogy szept. 29.-e más római Mihály templom szentelésének évfordulója, (i. m. 245. o.) E templomok ma már nincsenek meg.
[12] A Sacr. Leonianum ötöt.
[13] 816-imainzi zsinat 36. can.
[14] 858-i toursi zsinat c. 61.
[15] 1014-ben Ethelred király alatt. (Kellner : i. h.)
[16] Ezt jelenti Mihály héberül.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 304-306 old.)

Oratio. Isten, ki Szent Ráfael arkangyalt szolgádnak, Tóbiásnak az útra kísérőül adtad: engedd meg nekünk, szolgáidnak, hogy oltalma őrizzen mindenkor és segítsége védelmezzen minket. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által...

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)

Oratio: Kérünk, Urunk, kegyelmed előzzön meg és kísérjen minket mindenkor és eszközölje ki, hogy szüntelenül a jócselekedetekben buzgólkodjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által...

Szentlecke. Atyámfiai: kérlek titeket, el ne csüggedjetek bajaim miatt, melyeket érettetek szenvedek, mi a ti dicsőségtek. Ez okból hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt, kitől minden atyaság neveztetik mennyekben és a földön, hogy az ő dicsőségének gazdagsága szerint engedjen megerősödnötök az ő Lelkének erejével a belső emberben, hogy Krisztus lakjék hit által sziveitekben, meggyökerezve és megalapítva lévén a szeretetben, hogy felfoghassátok minden szentekkel együtt, melyik a szélesség és hosszaság, a magasság és mélység, és tudhassátok a Krisztusnak minden tudományt felűlhaladó szeretetét, hogy beteljetek Isten minden teljességével. Annak pedig, ki mindent bőven megtehet azon túl is, a mit kérünk vagy értünk, azon erő szerint, mely bennünk munkálkodik, ugyanannak dicsőség legyen az anyaszentegyházban Jézus Krisztus által minden nemzedéken át örökön örökké. Amen. (Ef 3,13-21)

Evangélium. Abban az időben: És lőn, mikor bement Jézus egy főfarizeus házába szombaton kenyeret enni, azok szemmel tartották őt. És ime egy vízkórságos ember vala előtte. És kérdezvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és farizeusoknak, mondván: Ha szabad-e szombaton gyógyítani? Azok pedig hallgatának. Ő pedig fogván azt, meggyógyitá, és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közőletek szamara vagy ökre kútba esik, nem húzza-e ki mindjárt azt szombatnapon? És ezekre nem felelhettek neki. Monda pedig a hivatalosaknak is példabeszédet, látván, mikép válogatják az első üléseket, mondván nekik: Mikor menyekzőre hivatol, ne ülj az első helyre; nehogy náladnál érdemesebb legyen meghíva általa, és eljövén az, ki téged és őt meghítta, azt mondja neked: Adj helyet ennek; és akkor pirulással kelljen elfoglalnod az utolsó helyet. Hanem mikor hivatol, eredj, ülj az utólsó helyre, hogy midőn eljövend, a ki téged hivatott, mondja neked: Barátom! menj följebb. Akkor dicsőséged leszen a veled együtt letelepűltek előtt. Mert minden, a ki magát fölmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, fölmagasztaltatik. (Lk 14,1-11)

Horváth Dénes - okl. vill. mérnök-tanár, okl. hitoktató írása

1) A Szentírás: „Isten szava – hogy eljuss a mennyországba, de csak úgy válik javadra, ha az Egyház magyarázza.” (vö. ApCsel 8,31)
Péter apostol kérdi: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6,68)
Jézus mondja: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,” (Jn 6,63), azaz örök élet!
2) Mivel pedig a Szentírás Isten szava, azaz kinyilatkoztatás: az egyetlen abszolút hiteles „információ-forrás”, amelynek sugalmazója a Szentlélek, aki még Isten mélységeit is átlátja (vö. 1Kor 2,10). Természetesen hiteles forrás az Egyházi Tanítóhivatal is, hiszen maga Jézus mondta tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” (Lk 10,16)
3) Karl Rahner, a híres jezsuita teológus mondta: A 21. század kereszténye vagy – misztikus, biblikus és közösségi lesz –, vagy semmilyen.
4) A Szentírás olvasása lehetőség az Úr Jézussal való személyes találkozásra:
Jézus az Ige (verbum, logosz), aki a Szentírásban szellemi úton van jelen. Jézus 7-féle jelenlétének a világban ez az egyik módja.
Szent Jeromos, a nagyszerű bibliafordító mondja:
„A Biblia nem-ismerése Krisztus nem-ismerése”.
Protestáns testvéreinknek az Oltáriszentség hiányában egyetlen lehetőségük ez.
5) Egyházunk teljes búcsú lehetőségét kínálja – mindössze fél órás Szentírás-olvasás árán.
6) A Szentírás olvasása – és az olvasottakon való elmélkedés – hitünk misztériumának („titkainak”) mélyebb megismeréséhez vezet: a Szentlélek – az Írás sugalmazója – megvilágosítja elménket. Imával kezdeni és végezni nagyon előnyös (lásd „bencés módszer”).
7) A Szentírás válaszokat tartalmaz életünk kérdéseire, pl. a szenvedés, a helyes életvitel stb.

8) A Szentírásból vigasztalást meríthetünk életünk nehéz pillanataiban, hiszen az isteni Gondviselés soha nem hagy magunkra. Isten „görbe vonalakkal is tud egyenesen írni”.
9) A Szentírásból megismerhetjük Isten akaratát, amelynek megvalósítása az egyetlen út a mennyországba és egyben földi boldogságunk biztosításának a legjobb eszköze is. – Miért? – Első sorban azért, mert a bennünk lakó Szentlélek, aki közbenjár értünk (vö. Róm 8,26) lelkiismeretünkön keresztül jelzi Isten szándékait (vö. Róm 2,15) és belső békénk záloga, hogy döntéseinket Isten akaratának megfelelően hozzuk meg.
10) A pap által megáldott Szentírás „szentelménynek” számít, amelyet úti poggyászunkban hordozva további kegyelmeket kaphatunk.
11) A Szentírásban – bármennyit is olvassuk – mindig találunk újat és egyre inkább felfedezzük mérhetetlen gazdagságát, ezáltal állandó örömforrást fog jelenteni.
A Szentírás bárhol olvasható (pl. utazás közben is!

A Biblia válaszai az élet nehéz kérdéseire

Ha békességet szeretnél: Róm 5,1-2;     Jn 14;

Ha minden jól megy: Zsolt 33; Tim 6; Jak 2,1-17;

Ha új feladat van: Zsolt 1; Péld 16;

Ha helyesen akarsz bánni embertársaddal: Róm 12;

Ha családod miatt gondban vagy: Zsolt 121; Iz 40;

Ha elbátortalanodtál: Zsolt 23; 42; 43;

Ha egyre nagyobb a nyomorúságod: 2Tim 3; Zsid 13;

Ha barátaid elfordulnak tőled: Mt 5; 1Kor 13;

Ha kísértés környékez: Zsolt 15; 19; 139; Mt 4; Jak 1;

Ha túl sok a próbatétel: Zsolt 34; 71;

Ha nem tudsz elaludni: Zsolt 4; 56; 130;

Ha harcaid voltak: Mt 18; Ef 4; Jak 4;

Ha elfáradtál: Zsolt 75,1-7; Mt 11,28-30;

Ha bocsánatot szeretnél bűneidre: Zsolt 50; Lk 15; Fil;

Ha beteg vagy és fájdalmaid vannak: Zsolt 6; 39; 41; 67; Iz 26;

Ha gyógyulást szeretnél: Jn 11,3; Lk 7,2; Mk 1,40; 10,47;

Ha hited meggyengült: Zsolt 126; 146; Zsid 5; 11;

Ha úgy érzed, messze kerültél Istentől: Zsolt 25; 125; 138; Lk 10;

Ha magányosnak és bizonytalannak érzed magad: Zsolt 27; 91; Lk 8;

Ha félsz a haláltól: Jn 11; 17; 20; 2Kor 5;

Ha vétkeztél: Zsolt 51; Iz 53; Jn 3,1; Jn 1

Ha veszteségek értek: Jób 1,21; Lk 6,29

Szent Vencel Csehország második keresztény hercegének, Vratiszlávnak és feleségének, a sok tekintetben még pogány gondolkodású Drahomíra hercegnőnek házasságából született. Születésének idejét nem ismerjük pontosan; 907 körül lehetett. Gyermekéveit a prágai fejedelmi udvarban töltötte és jámbor nagyanyja, Szent Ludmilla révén korán megismerkedett a keresztény vallás gyakorlatával. Mikor hetedik életévébe fordult, azon kor szokása szerint ünnepélyes szertartások közt levágták a haját. A szertartást a fejedelmi ház régi jóakarója és atyai barátja, Tútó regensburgi püspök végezte, aki erre az alkalomra nagy kísérettel jött Prágába. A kitűzött napon a kis herceget elvitték a Szűz Máriáról nevezett egyházba és ott az oltár lépcsőjére állították. Azután Tútó püspök odalépett hozzája és e szavak kíséretében: „Uram Jézus, áldd meg e gyermeket áldásoddal, mellyel a te igaz híveidet meg szoktad áldani”, egy tincset levágott a hajából. Utána a többi előkelőség is mind eléje járult és követte a püspök példáját.

A hajvágás szertartására, mely bizonyos értelemben a gyermekkorból való kilépést jelentette, a komoly tanulás évei következtek. Vencel szentéletű nagyanyja felügyelete alatt részint a fejedelmi udvarban, részint a budecsi latin iskolában alapos kiképzést nyert a latin írásban és olvasásban, sőt úgy látszik, a görög nyelv tanulásába is belekóstolt. A régi szláv legenda állítása szerint a latin olvasáshoz olyan jól értett, mint valami püspök vagy pap; de ha egy-egy görög vagy szláv könyv akadt a kezébe, olvasás után azokból is egész részeket el tudott mondani kívülről. Még nagyobb jártassága volt a zsoltárok olvasásában; legtöbbjüket kívülről tudta.

De a gyermekkor boldog gondtalansága hamarosan szétfoszlott. A derék Vratiszláv herceg már 33 éves korában sírba hanyatlott, s így Vencelnek fiatal gyermekfővel meg kellett ismerkednie az uralkodás gondjaival. Sőt nemsokára alkalma nyílt az élet sötét oldalainak megismerésére. Anyja, Drahomíra már régóta féltékeny szemmel kísérte anyósának, a jámbor Ludmillának lépteit. Egyrészt tekintélyét és befolyását féltette tőle, másrészt meg igaz keresztény buzgósága miatt agyarkodott ellene. Mivel pedig gonosz emberek még szándékosan szították gyűlöletét, a tragédia hamarosan bekövetkezett: Drahomíra orgyilkosokat küldött anyósa ellen, akik tetini várában saját fátyolával megfojtották a szegény öreg asszonyt. Vencel keservesen megsiratta nagyanyja halálát s hamvait később a prágai Szent György-templomba hozatta.

Ilyen megpróbáltatások gyorsan emberré érlelték az ifjú herceget. Tizenhatéves korában már maga intézte országnak ügyéit. Mint fejedelem legfőbb céljának a kereszténység megerősítését tekintette. Szívvel-lélekkel csatlakozott ahhoz az új mozgalomhoz, mely a burgundi clunyi kolostorból kelt szárnyra s mely a hit és erkölcsi élet megtisztítását és elmélyítését írta zászlajára. Számos buzgó papot és szerzetest gyűjtött maga mellé, rengeteget áldozott új templomok építésére és méltó felszerelésére s nagylelkűen gondoskodott a szegényekről és szűkölködőkről. Magánéletét is korának mindjobban elmélyülő aszketikus felfogása szellemében rendezte be. Fejedelmi ruhája alatt szőrből font vezeklőinget hordott és éjszakánként akárhányszor mezítláb rótta a templomokat, közben zsoltárokat zengedezve. A clunyi szellemnek megfelelően különösen nagy gondot fordított az Oltáriszentség tiszteletére. Hű apródjaival maga aratta le, csépelte ki és őrölte meg a legméltóságosabb Szentség előállításához szükséges gabonát; hasonlóan a szőlőt is maga szüretelte le és préselte ki.

E mellett azonban derekasan megfelelt fejedelmi kötelességeinek is: uralkodói jogaira féltékenyen vigyázott, a rakoncátlan nagyokat erős kézzel féken tartotta és általában minden tőle telhetőt megtett a keresztény állami és társadalmi rend megszilárdítására. Pedig óriási akadályokat kellett leküzdenie. Hiszen tudjuk, hogy Szent Adalbert prágai püspöknek még két emberöltővel később is milyen heroikus harcot kellett folytatnia a sok megcsontosodott pogány szokás és babona ellen.

De minél nagyobb buzgalommal teljesítette keresztény uralkodó kötelességeit, annál hevesebb ellenállással találkozott alattvalói egy részénél. A titkos pogányok fenekedtek ellene mélységes hite és jámborsága miatt; lépten-nyomon azt hánytorgatták, hogy inkább szerzeteshez, mint fejedelemhez illő életet él. A nemzeti eszme fanatikusai viszont németbarátságát nem tudták neki megbocsátani. Vencel ugyanis éppen a kereszténység megerősítése érdekében elismerte I. Henrik német király főhatóságát s egyházszervező munkájában elsősorban bajor és sváb papokat vett igénybe. Az elégületlenek eleinte csak titokban zúgolódtak; később azonban nyíltan szervezkedni kezdtek. Nagy segítséget jelentett számukra, hogy a fejedelem öccsét, a nagyratörő Boleszláv herceget is sikerült megnyerniük. A féktelen nagyravágyástól hevített ifjú titokban maga vágyott bátyja trónjára. Ezért nagyon kapóra jött neki a mozgalom színre-szemre németellenes jellege, és habozás nélkül csatlakozott hozzája. Az összeesküvők sötét tervük végrehajtásának színhelyéül Boleszláv tartózkodási helyét, Ó-Bunzlaut szemelték ki. Boleszláv Szent Kozma és Damján vértanuk ünnepének méltó megülése címén magához csalta bátyját. A herceg mit sem sejtve 929 szeptember 27-én megjelent a fényes istentiszteleten. Utána mindjárt vissza akart térni Prágába. Boleszláv azonban nagy szívességgel tartóztatta; ott maradt tehát vacsorára is. A vacsora igen jó hangulatban folyt le; a végén Vencel pohárral a kezében áldást mondott és áldomást ivott Szent Mihály arkangyal tiszteletére s utána nyugovóra tért. Másnap reggel szokása szerint templomba ment misét hallgatni. A templom előtt azonban már ott leselkedtek rájuk az összeesküvők. Boleszláv, mialatt bátyja nyájas szavakkal megköszönte neki a szíves vendéglátást, hirtelen előrántotta kardját és a mit sem sejtő herceg fejére sújtott vele. Vencel azonban nem vesztette el lélekjelenlétét: erős kézzel megragadta öccsét és e szavak kíséretében: „Bocsásson meg neked az Úr, öcsém” a földre dobta őt. De ekkorra a többi cinkosok is odarohantak és hamarosan levágták a herceget.

Ilyen végre jutott Csehország legszentebb fejedelme. Népe mindjárt halála után szentként és vértanúként kezdte tisztelni, és ebben a tiszteletben a 11. századtól kezdve már az egész Egyház osztozott vele.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)