Bevezetés
Az Úr Jézus áll elôttem -- maga az én Uram és az én Istenem... Maga küzd, maga szenved, hogy lelkemben felkeltse a megszentelôdéshez szükséges lelki készséget... Nem vonakodik... nem borzad vissza... a legnagyobb szenvedést is elviseli... És én? Elutasíthatnám ezt a keresztet, amely oly kicsiny és könnyű, azzal összemérve, melyet az Úr hordozott!? Elutasíthatnám a keresztet, mely megôrzi az embert a bukástól, segít kötelességeim teljesítésében, amikor maga az Üdvözítô ad példát...?! Nem lennék-e gyáva... hálátlan... esztelen... nem hiányozna-e belôlem minden szeretet az én Üdvözítôm iránt?!
Elsô állomás
Jézust halálra ítélik
Nem lenne hatalmuk felette, ha Ô maga nem akarta volna. De Jézus teljesen aláveti magát az Atya akaratának. És én? -- Én is átadom magamat fenntartás nélkül, teljesen... a nehézségekben is! Krisztust ártatlanul ítélik el, de hallgat... És én? Én sem fogok a szükségesnél jobban törôdni az emberek ítéletével, még ha elítélnek is!
Pilátus tudja, hogy az Úr ártatlan, és mégis elítéli könnyelműen.
És én? Én nem ítélek könnyelműen? Nem gyanúsítok? Nem rágalmazok másokat?
Második állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus örömmel veszi magára helyettünk a keresztet... És én? Én is örömmel fogadok el az Atya kezébôl minden keresztet. Jézus tudta, hogy a keresztbôl fakad üdvösségünk. És én? Imádkozom, hogy tudjak hinni keresztem jó eredményében. Jézus tanításával példát akar adni: ,,Aki engem akar követni, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem...'' És én? Felveszem keresztemet és megyek utána.
Harmadik állomás
Jézus elôször esik el a kereszttel
Jézus, a Mindenható, a föld porában! -- És én? Büszkélkedhetem-e? Szégyenlem hiúságomat és nagyravágyásomat, mert miattuk kellett az én Uramnak megalázkodnia.
Mily nyersek az elesett iránt a zsidók! Szidják, gúnyolják, verik... És én? Megértô leszek az elesettek iránt és gyámolítom ôket. Bűneim nyomják a földre az Urat! -- És én? Bűnbánatot akarok tartani!
Negyedik állomás
Jézus édesanyjával találkozik
Gyermek még anyját úgy nem szerette, mint Jézus... És mégis csak egy pillanatra áll meg, azután folytatja keresztútját. -- És én? Nem engedem magamat én sem emberi tekintetbôl és természetes szeretetbôl eltántorítani az Úr útjáról.
Mária szívébe véste szent Fia sebeit... És én? Kérem az Urat, hogy sebeivel stigmatizálja lelkemet.
Mennyit szenved kölcsönösen a két szeretô szív! Hogy átérzik egymás fájdalmát! -- És én? Kérem az Urat, hogy ez a példa keltse fel bennem a résztvevô szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát.
Ötödik állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Az isteni akarat megnyilatkozása ez, mely kívánja az ember közreműködését Krisztus mellett... És én? ,,Én betöltöm testemben Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az Ô testéért, ami az Egyház.'' (Kol 1,24)
Simon haragos, közömbös, csak a kényszerítésnek enged. Jézus egyedül van most is... És én? Hányszor találok szenvedéseimben csak közömbös embereket -- vagy kárörvendôket... Az Úr segítségében bízom ilyenkor egyedül.
Késôbb Simont is átjárja a részvét, s önként vállalja terhét...
És én? Én is -- ha eleinte zúgolódva és elégedetlenkedve vettem is fel keresztemet, most leteszem ezt a lelkületet, és készséges lélekkel akarom tovább hordani keresztemet.
Hatodik állomás
Veronika letörli Jézus arcát
Az üldözött és elhagyatott Jézus nem megy el egy szegény jó lélek elôtt figyelmetlenül. Megáll, hogy kedvére legyen... És én? Én se fogok bajaimban tüskés lélekké, érzéketlenné válni, önzôvé lenni. Ügyelek másokra, és ha nekem rossz kedvem van, nem rontom el mások örömét.
Jézus ezért a csekély szolgálatért is nagy jutalmat ad... És én? Én is szeretném észrevenni a szeretet legkisebb megnyilatkozását, és hálás akarok lenni érte.
A csôcselék dühöng és gúnyolja Veronikát, de ô nem törôdik ezzel... És én? Én sem akarok törôdni mások hitetlenségével, gúnyolódásával, sôt fenyegetésével sem, ha Krisztusnak és az Ô szent jegyesének, az Egyháznak szolgálatára lehetek.
Hetedik állomás
Jézus másodszor esik el a kereszttel
Ilyen az emberi segítség... Nem sokat ér, mert csak ímmel-ámmal végzik. -- És én? Én is csak ilyen vagyok. Segíts Uram, hogy más tudjak lenni!
Jézus felkel magától, mert tudja, hogy éppen ez a szenvedés szolgál az emberek üdvösségére... És én? Ó, bárcsak érteném, mily nagy dolog másokért szenvedni! Felajánlom szenvedéseimet azokért, akiket szeretek, felajánlom az emberekért, a társadalom bajaiért, hazámért, Egyházamért... Mennyivel könnyebb így a szenvedés! Az én bűneim nyomják másodszor Jézust a földre, a bűneim, melyekbe újra és újra visszaesem... És én? Kérem az Úr kegyelmét, hogy erôs fogadásomat megtarthassam, és állhatatos, erôs, kitartó lehessek!
Az Úr Jézus áll elôttem -- maga az én Uram és az én Istenem... Maga küzd, maga szenved, hogy lelkemben felkeltse a megszentelôdéshez szükséges lelki készséget... Nem vonakodik... nem borzad vissza... a legnagyobb szenvedést is elviseli... És én? Elutasíthatnám ezt a keresztet, amely oly kicsiny és könnyű, azzal összemérve, melyet az Úr hordozott!? Elutasíthatnám a keresztet, mely megôrzi az embert a bukástól, segít kötelességeim teljesítésében, amikor maga az Üdvözítô ad példát...?! Nem lennék-e gyáva... hálátlan... esztelen... nem hiányozna-e belôlem minden szeretet az én Üdvözítôm iránt?!
Elsô állomás
Jézust halálra ítélik
Nem lenne hatalmuk felette, ha Ô maga nem akarta volna. De Jézus teljesen aláveti magát az Atya akaratának. És én? -- Én is átadom magamat fenntartás nélkül, teljesen... a nehézségekben is! Krisztust ártatlanul ítélik el, de hallgat... És én? Én sem fogok a szükségesnél jobban törôdni az emberek ítéletével, még ha elítélnek is!
Pilátus tudja, hogy az Úr ártatlan, és mégis elítéli könnyelműen.
És én? Én nem ítélek könnyelműen? Nem gyanúsítok? Nem rágalmazok másokat?
Második állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus örömmel veszi magára helyettünk a keresztet... És én? Én is örömmel fogadok el az Atya kezébôl minden keresztet. Jézus tudta, hogy a keresztbôl fakad üdvösségünk. És én? Imádkozom, hogy tudjak hinni keresztem jó eredményében. Jézus tanításával példát akar adni: ,,Aki engem akar követni, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem...'' És én? Felveszem keresztemet és megyek utána.
Harmadik állomás
Jézus elôször esik el a kereszttel
Jézus, a Mindenható, a föld porában! -- És én? Büszkélkedhetem-e? Szégyenlem hiúságomat és nagyravágyásomat, mert miattuk kellett az én Uramnak megalázkodnia.
Mily nyersek az elesett iránt a zsidók! Szidják, gúnyolják, verik... És én? Megértô leszek az elesettek iránt és gyámolítom ôket. Bűneim nyomják a földre az Urat! -- És én? Bűnbánatot akarok tartani!
Negyedik állomás
Jézus édesanyjával találkozik
Gyermek még anyját úgy nem szerette, mint Jézus... És mégis csak egy pillanatra áll meg, azután folytatja keresztútját. -- És én? Nem engedem magamat én sem emberi tekintetbôl és természetes szeretetbôl eltántorítani az Úr útjáról.
Mária szívébe véste szent Fia sebeit... És én? Kérem az Urat, hogy sebeivel stigmatizálja lelkemet.
Mennyit szenved kölcsönösen a két szeretô szív! Hogy átérzik egymás fájdalmát! -- És én? Kérem az Urat, hogy ez a példa keltse fel bennem a résztvevô szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát.
Ötödik állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Az isteni akarat megnyilatkozása ez, mely kívánja az ember közreműködését Krisztus mellett... És én? ,,Én betöltöm testemben Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az Ô testéért, ami az Egyház.'' (Kol 1,24)
Simon haragos, közömbös, csak a kényszerítésnek enged. Jézus egyedül van most is... És én? Hányszor találok szenvedéseimben csak közömbös embereket -- vagy kárörvendôket... Az Úr segítségében bízom ilyenkor egyedül.
Késôbb Simont is átjárja a részvét, s önként vállalja terhét...
És én? Én is -- ha eleinte zúgolódva és elégedetlenkedve vettem is fel keresztemet, most leteszem ezt a lelkületet, és készséges lélekkel akarom tovább hordani keresztemet.
Hatodik állomás
Veronika letörli Jézus arcát
Az üldözött és elhagyatott Jézus nem megy el egy szegény jó lélek elôtt figyelmetlenül. Megáll, hogy kedvére legyen... És én? Én se fogok bajaimban tüskés lélekké, érzéketlenné válni, önzôvé lenni. Ügyelek másokra, és ha nekem rossz kedvem van, nem rontom el mások örömét.
Jézus ezért a csekély szolgálatért is nagy jutalmat ad... És én? Én is szeretném észrevenni a szeretet legkisebb megnyilatkozását, és hálás akarok lenni érte.
A csôcselék dühöng és gúnyolja Veronikát, de ô nem törôdik ezzel... És én? Én sem akarok törôdni mások hitetlenségével, gúnyolódásával, sôt fenyegetésével sem, ha Krisztusnak és az Ô szent jegyesének, az Egyháznak szolgálatára lehetek.
Hetedik állomás
Jézus másodszor esik el a kereszttel
Ilyen az emberi segítség... Nem sokat ér, mert csak ímmel-ámmal végzik. -- És én? Én is csak ilyen vagyok. Segíts Uram, hogy más tudjak lenni!
Jézus felkel magától, mert tudja, hogy éppen ez a szenvedés szolgál az emberek üdvösségére... És én? Ó, bárcsak érteném, mily nagy dolog másokért szenvedni! Felajánlom szenvedéseimet azokért, akiket szeretek, felajánlom az emberekért, a társadalom bajaiért, hazámért, Egyházamért... Mennyivel könnyebb így a szenvedés! Az én bűneim nyomják másodszor Jézust a földre, a bűneim, melyekbe újra és újra visszaesem... És én? Kérem az Úr kegyelmét, hogy erôs fogadásomat megtarthassam, és állhatatos, erôs, kitartó lehessek!
