Utánajártunk, hogy VI. Pál pápa és Óscar Arnulfo Romero salvadori érsek mellett kiket avat még szentté Ferenc pápa október 14-én, a Szent Péter téren.

A szent életű pápa és a vértanú érsek mellett az irgalmas szeretet négy szentje is az oltár dicsőségére jut október 14-én: Francesco Spinelli (1853–1913), a Legszentebb Oltáriszentséget Imádó Nővérek kongregációjának alapítója; Vincenzo Romano (1751–1831), aki Torre del Grecóban volt plébános és mindig a legutolsók mellett állt; Maria Katharina Kasper szűz (1820–1898), a Jézus Krisztus Szegény Szolgálóleányai kongregáció alapítója; valamint Jézusról nevezett Szent Teréz Nazaria Ignacia szűz (1889–1943), az Egyház Keresztes Misszionárius Nővérei kongregációjának alapítója.

A szentté avatandók sorában van továbbá Nunzio Sulprizio, egy abruzzói munkás, aki mindössze 19 esztendős volt, amikor 1836-ban csontrákban meghalt. Betegségét nagy valószínűséggel a kegyetlen munkakörülmények idézték elő, amelyeknek ki volt téve nagybátyja kovácsműhelyében. Azt mondogatta: „Jézus annyit szenvedett miértünk, és érdemei miatt örök élet vár ránk. Ha csak kicsit is szenvedünk, a mennyország lesz osztályrészünk. Jézus sokat szenvedett értem. Miért ne szenvedhetnék én is Őérte? Szeretnék meghalni, hogy csak akár egyetlen bűnöst is megtérítsek.” Nunzio Sulprizióról bővebben  ITT olvashat.

Francesco Spinelli 1853. április 14-én született Milánóban, 1875-ben szentelték pappá. 1882-ben alapított Bergamóban egy kongregációt, a Legszentebb Oltáriszentséget Imádó Nővérek Intézményét, amelynek célja „megmerítkezni a megünnepelt és imádott Eucharisztia leglángolóbb szeretetében, hogy aztán a testvérek közül a legszegényebbet árasszák el ezzel a szeretettel”. Ő maga is az Oltáriszentség előtti hódolatban és a testvérek szolgálatában élte életét, Jézust látva és szeretve bennük. A Bergamóhoz közeli Rivoltában működő közössége a szegények, a kirekesztettek között kereste Krisztust, itt és aztán a világban másutt is olyan szolgálatokat hoztak létre, amelyekre nagy szükség volt: iskolákat, oratóriumokat, betegellátót, magányos idősek gondozását. Francesco Spinelli 1913-an halt meg. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 1992. június 21-én a caravaggiói Mária-kegyhelyen. Szentté avatásának hírére Antonio Napolioni cremonai püspök így nyilatkozott: „Tanúságtevője annak, hogy életünk forrása és célja Isten, életünk az ő atyai ölelésében talája meg békéjét és beteljesülését. Igazi pap, akinek hite átsugárzott minden mozdulatán, főként alázatosságán és kedvességén. Jobban hasonlított a bárányhoz, mint a pásztorhoz, mert engedte, hogy átformálja az Eucharisztia misztériuma.”

Az 1775-ben pappá szentelt Vincenzo Romano Torre del Grecóban volt plébános. Amikor 1794-ben a Vezúv szinte teljesen lerombolta a várost, nagy erővel kezdett neki az újjáépítésnek. Egy új missziós stratégiát talált ki – ezt „vonóhálónak” nevezte –, amellyel imádságra buzdította az embereket és igyekezett közelebb hozni őket az Egyházhoz: egy feszülettel a kezében lépett oda a házak lakóihoz vagy a járókelőkhöz, spontán igehirdetésbe kezdett, és ha beleegyeztek, elkísérte őket a legközelebbi templomba vagy oratóriumba és együtt imádkozott velük. Gyakran előfordult, hogy közvetített a korallvadászok és a tengerészek közötti összetűzésekben. 1831. december 20-án halt meg, 1963. november 17-én avatták boldoggá. Földi maradványait a Torre del Grecó-i Szent Kereszt-bazilikában helyezték el. Piscopiában található szülőháza kedvelt célpontja a zarándokoknak.

Katharina Kasper a németországi Dernbachban született 1820-ban. Hogy segítse népes családját, fiatalon földművesként és szövőnőként kezdett dolgozni. Az általa alapított Jézus Krisztus Szegény Szolgálóleányai kongregáció úgy jött létre, hogy Katharina 1845-ben néhány társával együtt közösségi életet kezdett élni, majd három évvel később, Szűz Mária mennybevétele napján megnyitották házukat a falu szegényei előtt. Maria Katharina nővér novíciaképzést indított és új házakat nyitott külföldön is, hogy segítse a német bevándorlókat. 1898. február 2-án hunyt el szívinfarktusban. VI. Pál pápa avatta boldoggá 1978 április 16-án.

Jézusról nevezett Szent Teréz Nazaria Ignacia, születési nevén Nazaria Ignacia March Mesa Madridban született 1889-ben. Népes családjával anyagi okokból Mexikóba költözött, a hajóút során fedezte fel hivatását: ott találkozott az Elhagyott Idősek Kis Nővérei kongregáció szerzeteseivel, és úgy döntött, belép a rendjükbe. A noviciátust Spanyolországban végezte, majd 1908-ban visszautazott az amerikai földrészre, hogy a bolíviai Oruróban kezdje meg misszióját. 1920-ban egy Isten országáról elmélkedő lelkigyakorlat után fogalmazódott meg benne egy új kongregáció alapításának vágya, amelynek célja a szeretet „keresztes háborúja”, amely átöleli az egész Egyházat. 1925-ben alapította meg az intézményt Pápai Kereszteshadjárat Missziós Nővérei néven, amely később az Egyház Keresztes Misszionárius Nővérei elnevezésre változott. Bolíviában a haladó szellemet képviselték az adott korban, a nők társadalmi helyzetének és munkavállalásának ügyét állították előtérbe. 1938-ban Argentínába költözött, ahol számos intézményt hozott létre a fiatalok és a szegények szolgálatára. Buenos Airesben hunyt el 1943-ban, Szent II. János Pál avatta boldoggá 1992. szeptember 27-én.

Forrás: Vatican News; Acistampa; Diocesidicremona.it

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír