Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szent Tivadar újonc

2019. február 17. - Andre Lowoa

Szent Tivadar újonc

Szentünk a pontuszi terület Amaszia nevű városában volt katona. Makszimián császár üldözése alatt több kereszténnyel együtt arra kényszerítették, hogy mutassanak be áldozatokat a bálványoknak. Amikor ezt megtagadták, Tivadart megkínozták és börtönbe zárták. Itt, imádsága alatt Jézus vigasztalta meg csodálatos megjelenésével. A börtönből ismét kihallgatásra vitték és amikor látták, hogy hitében megingathatatlan, arra ítélték, hogy tűzbe vessék. Tivadar félelem nélkül, imádkozva lépett a máglyára, és Istent dicsőítve halt meg 306 körül.

Halála után 50 évvel, a hitehagyott Julián császár meg akarta a nagyböjt idején fertőzni a keresztényeket az áldozati állatok vérével meghintett piaci ételekkel. Szent Tivadar megjelent a konstantinápolyi püspök Eodoxiosz előtt, és kérte őt, világosítsa fel a híveket erről, és készítsenek eledelül mindnyájan kollivát. Ez így is történt. Ennek emlékét minden nagyböjt első szombatján ünnepeljük meg, Szent Tivadar közbenjárására emlékezve.

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS - Szent Mariamné - Ékesbeszédű Szent Ménász

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS (1205-1286)

Kevés életrajzi adatunk van róla, az is a Szent Antallal együtt töltött idore vonatkozik. A nép egyszeruen „Szent Antal Lukácsa” néven emlegette. Jómódú páduai családban nott fel. Elsajátította az ilyen családoknál szokásos muveltséget. Amikor Szert Ferenc 1220 táján Páduában járt, Lukács egész biztosan találkozott vele, s minden valószínuség szerint ekkor lépett a Kisebb Testvérek rendjébe. Szent Antallal 1227-ben találkozott, amikor az eloször érkezett Páduába. Mindjárt maga mellé vette Lukácsot társául, nemcsak útitársul, hanem titkára s barátja gyanánt. Lukács követte a szentet Milánóba, Vercellibe, az 1230-as Assisi káptalanra, utána Páduába. Elkísérte a zsarnok Ezzelinohoz is, majd ott van mellette Camposampieróban. Segít kunyhót építeni a szent számára az emlékezetes diófán, s Rogér testvérrel együtt ott táboroznak a szent mellett. Majd elkíséri utolsó útjára Páduába. Lukács Szent Antal „árnyékában” élt. Lelkületét is elsajátította: a szent követése által jutott el maga is az életszentségre. Olyan információkat is szolgáltatott, melyek nem maradtak meg a Vita I-ban, pl. hogy Antal papként lépett a Ferenc-rendbe. A szent halála után még 54 évig élt, közben 1239-ben tartományfonök lett, buzgólkodott Szent Antal tisztelete terjesztésén s a bazilika építésén. 1260-ból maradt fönn róla hír, hogy páduai családok kibékítésén fáradozott. Az utolsó feljegyzés 1285-bol való, ezért halála valószínu éve: 1286. A Szent Antal bazilikába temették, szarkofágja egyúttal oltár. Felirata: Boldog Lukács. Így sírja tanúskodik arról, hogy régóta boldogként tisztelték. Ezt a tiszteletet hivatalosan XI. Piusz pápa erosítette meg 1927-ben.
Szent Antal tanítása - Boldog Lukácsra alkalmazva:
„Szentjeid, Uram, kik már a mennyen veled örvendeznek, földi életükben nagy hittel és béketuréssel várakoztak dicsoséged eljövetelére. Amit ok hittek, azt hiszem én is, amiben ok reméltek, abban reménykedem én is; ahová ok jutottak, oda - bízom, kegyelmed segítségével én is eljutok. Addig is szentjeid példájával gyámolítva a hit szerint akarok élni.”
Imádság:

Istenünk, te azok számára, akik szeretnek téged, örökkévaló javakat készítettél, öntsd szívünkbe szereteted Lelkét, hogy Boldog Lukács közbenjárására, téged mindenekfölött szeressünk és ígéreteidet, melyek minden vágyunkat felülmúlják, elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által.



Szent Mariamné

Mariamné Fülöp apostol leánytestvére volt. Tisztasági fogadalmat tett, és testvérével és Bertalan apostollal együtt volt, megosztva velük az apostoli munka nehézségeit. Börtönt is szenvedtek mind hárman. Fülöp apostol halála után Likaóniában hirdette az evangéliumot. Ott is hunyt el békében.


Ékesbeszédű Szent Ménász

Athéni származású volt és kiváló képzést kapott. Kitűnt ékesszólásával és azért kapta az „ékesbeszédű” melléknevet. Makszimin császár idején (305-13) szenvedett vértanúságot 313 körül. Ereklyéinek megtalálása Makedon Bazil császár idejében történt (867-69).

A szervita rend hét szent alapítója

szervita.jpgA 13. század nagy, szinte összebékíthetetlen ellentétek kora volt. Egyik oldalról az őszinte hit, alázat és szigorú aszkézis felemelő példái, más oldalról pedig a lázadó istentagadás visszataszító képei bontakoznak elénk.

Különösen nagyok voltak az ellentétek Felső-olaszországban, ahol a gazdasági és társadalmi viszonyok rohamos elváltozása napról-napra jobban szétfeszítette a középkori élet kereteit.

Így volt ez Toszkána fővárosban, Firenzében is. Az ipar és kereskedelem gyors fejlődése és nyomában a pénzgazdaság elhatalmasodása az anyagiak felé vonta az emberek tekintetét. De az újszerű kalmárlelkek mellett még mindig nagy számmal éltek emberek, akik nem akartak eltérni jámbor őseik nyomdokaitól. Ilyen volt az a hét nemes ifjú, névszerint: Monaldi Bonfilius, Bonagiunta János, Antella Benedek (Manettus), Amidei Bertalan (Amideus), Ugoccino Ricovero (Uguccio = Hugó), Sostenei Gellért (Sosteneus) és Falconieri Elek is, akik a század negyvenes éveiben külön szerzetrendet alapítottak a Bold. Szűz tiszteletére.

Ezek az ifjak valamennyien gazdag és tekintélyes polgárok, kora fiatalságuktól kezdve különös tisztelettel viseltettek a Szent Szűz iránt. Így többek közt a Máriát dicsérők társulata címen működő egyesületbe is felvétették magukat. 1233 aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján e társulat tagjaival együtt éppen közös ájtatosságukat végezték, mikor megjelent nekik a Bold. Szűz és értésökre adta, hogy magasabb rendű életre vannak hivatva. A jámbor ifjak habozás nélkül követték a felülről jövő felszólítást és rövid tanácskozás után elhatározták, hogy remete-életre adják magukat. Miután a város püspökével is megbeszélték a dolgot, Kisboldogasszony napján (szept. 8-án) a falakon kívül fekvő villa Camarzia nevű mezei lakba vonultak.

Itt letették világi ruhájukat s helyette a bűnbánók sötétszínű durva öltözetét vették föl.

1234 jan. 6-án ismét a püspök elé vonult a kis csapat, hogy a továbbiakra nézve tanácsot kérjen tőle. Ekkor történt, hogy egy alig öthónapos csecsemő, a későbbi Benicius Szent Fülöp tájuk mutatva felkiáltott: „Íme a Madonna szolgái”. A nép mindjárt felkapta az elnevezést, és azontúl mindenki szerviták vagy a Szent Szűz szolgái néven emlegette a buzgó remetéket. A nagy népszerűség azonban bántotta Monaldinak és társainak alázatosságát. Hogy tehát kevesebb zaklatásnak legyenek kitéve, 1234 május 31-én a várostól mintegy négy óra járásnyira fekvő erdős hegyre, a Montesenarióra húzódtak. Itt idejük nagy részét imádsággal és elmélkedéssel töltötték. A megélhetés nem okozott nekik gondot, mivel a környék jólelkű népe bőven ellátta őket alamizsnával; végső szükség esetén pedig ott volt a hegyoldal sokféle füve és gyökere.

Már hatodik éve élt a kis társaság a Montesenarión, mikor az 1240. év nagypéntekjén újra megjelent nekik a Bold. Szűz. A rendi hagyomány szerint mint fájdalmas anya jelent meg; egyik kezében pálmaágat és sötétszínű szerzetesruhát tartott, a másikkal pedig az ágostonos regulát fogta. A regula tábláján e szavak voltak olvashatók: Mária szolgái. A Szent Szűz így szólt a megrendült remetékhez: „Íme én szolgáimul választottalak benneteket, hogy segítsetek megmunkálni szent fiam áldott szőlőjét; a sötétszínű ruha, melyet rátok adok, emlékeztessen benneteket mindenkor az én fájdalmaimra, melyeket szent fiam kínszenvedésekor állottam ki; Szent Ágoston szabályai, melyeket ezennel kezetekbe adok, megmutatják majd nektek az utat, melyen haladva elnyerhetitek az örök élet pálmáját.” Ez hatott. A jámbor remeték, bár eredetileg nem gondoltak rendalapításra, még annak az évnek fájdalmas péntekjén fölvették a püspök kezéből a feketeszínű öltönyből, kapúciumból, skapuláréból, bőrövből és bő köpenyből álló rendi ruhát.

A renddé alakulást gyors terjedés követte. A jószívű püspök ajándékából az első kolostort magában Firenzében alakították; ezt követték a sienai, pistojai, arezzoi és egyéb alapítások. Az öröm mellett azonban nem volt hiány megpróbáltatásokban sem.

Sokan rossz szemmel nézték az tej rend megalakulását és megfojtására törtek. Különösen azt élezték ki ellene, hogy szabályellenes módon, a IV. lateráni zsinat tilalmának figyelmen kívül hagyásával jött létre. De az alapítók szent élete s a rend ötödik generálisának, Benícius Szent Fülöpnek nagy tekintélye meghiúsította a rosszakarók minden mesterkedését. XI. Benedek pápa 1304 február 11-én kelt bullájában ünnepélyesen megerősítette a rendet.

De a szent alapítók már nem érték meg az általuk ültetett fa sudárba szökését. A küzdelmek és megpróbáltatások éveiben sorra az örökkévalóságba tértek. Csupán a legfiatalabb, Falconieri Elek érte meg a pápai megerősítést. E tiszteletreméltó férfiú igazi patriarchai korban, száztíz éves korában követte társait a boldogabb hazába (1310).

A hét rendalapító eleitől kezdve nagy tiszteletben állott és XIII. Leó pápa csak a százados hagyományt szentesítette azzal, hogy 1888-ban egyetemleg szentté avatta őket és tiszteletükre külön ünnepet rendelt.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA       


1233. augusztus 15-én  hét gazdag és tekintélyes firenzei polgár a Szent Szűz hét fájdalmának tiszteletét ápoló társulást hozott létre. Alázatosan  a Senario hegyén remete életbe vonultak, itt főleg a Boldogságos Szűz Máriát tisztelték.

1240. nagypéntekjén a Szűzanya jelenésben szólította fel őket rendalapításra, Szent Benedek Regulája alapján létrehozták a megalapította  Szűz Mária szolgáinak rendjét, a szervita rendet,.

XI. Benedek pápa rendjüket jóváhagyta 1304. február 11-én.

XIII. Leó pápa a hét alapítót 1888-ban szentté avatta, és ezt az ünnepet rendelte. A liturgikus reformig az alapítást február 12-én ünnepeltük. Akkor az ünnep átkerült az egyik alapító, Alessio Falconieri halálának napjára (ő 110 évesen 1310-ben hunyt el, egyedül élte meg a rendalapítók közül a pápai jóváhagyást).

Példájuk:
    A Szent Szűz tisztelete Jézus tiszteletéhez vezet minket!


Szent Anasztáz     vértanú, † ~630        


Szent Donát


Szent Elek

           
Szent Filippa


Szent Fintán     hitvalló, † ~548   

Szent Marut püspök - Szent Pamfil és vértanútársa

Szent Marut püspök

Marut a Perzsia és görög birodalom határainál levő Tigritben (Martiropolisz) volt püspök. Kitűnt tanultságával és jámborságával, sok vértanúnak megírta a szenvedését, akiket Szápor perzsa király megöletett. Sok pogányt tett kereszténnyé, közbenjárt a keresztényekért a perzsa királyoknál és sokat tett azért, hogy a viszályok elsimuljanak. Részt vett a II. egyetemes zsinaton és az antiochiai helyi zsinaton 390-ben. Teodóz császár követségbe küldte a perzsa királyhoz, ott a király megszállott leányát meggyógyította. 422-ben halt meg Martiropoliszban.



Szent Onézimusz     vértanú, † ~95   


Szent Pamfil és vértanútársa

Mind a 12 vértanú a palesztinai Cezareában szenvedett vértanúságot Dioklécián császár uralkodása alatt 308, vagy 309-ben. Pamfil Beritusból származott, kiváló képzést kapott a pogány és keresztény tudományokban és Cezarea áldozópapja lett. Sokat fáradozott azon, hogy a másolások folytán megromlott helyeit az Újszövetségi Szentírásnak kijavítsa. Eközben hirdette Krisztus hitét és az igaz világosságot. Dioklécián császár üldözése idején kínzások alá vetették Valens diakónussal, és a jamniai származású Pállal együtt. A kínzások után mindhármójukat a börtönbe zárták, két év elteltével lefejezték. Rajtuk kívül még öt egyiptomi édestestvér ifjút is lefejeztek. Ezek 130 hitvallót kiíértek Ciliciába bányamunkára. Visszatértükben Cezareában szenvedték el a lefejezést. Pamfil szolgája Porfir, aki kieszközölte az engedélyt, hogy eltemesse a szent vértanúkat, és kereszténynek vallotta magát, tűzben elégették. Szeleukosz katonát lefejezték, az idős Theoduloszt keresztre feszítették. Julián a fiatal keresztény, Cezareába érve, látta a vértanúk kidobott holttesteit, odament hozzájuk és megcsókolta őket. A katonák jelentették ezt a parancsnoknak, és amikor az ifjú megvallotta a parancsnok előtt keresztény hitét, tűzzel elégettek.



Szent Walburga     szűz, † 779  

SZENT EUSZTÓCHIA szűz

Szent Dániel és társai     vértanúk, † 308        


SZENT EUSZTÓCHIA szűz, klarissza (1434-1485)

Messinában*, nemesi Calafato családból származott. Keresztneve Smeralda volt, ami hasonló jelentésu, mint a Margarita: drágagyöngy. Testi-lelki szépségével kitunt. Anyja buzgó, vallásos asszony volt, különösen a szenvedo Jézus iránti szeretetet oltotta leányába. Apja az o tudta nélkül 10 évesen odaígérte egy özvegyembernek, Smeralda azonban az Úr Jézust választotta jegyesül. Isten gondviselése úgy intézte, hogy hamarosan meghalt a kéro, de apja is, aki szerzetbelépését hevesen ellenezte. Így 15 éves korában beléphetett a messinai klarisszákhoz, ahol az Eusztóchia nevet kapta. A novíciátban kitunt erényeivel: egész szívével-lelkével Istennek akart élni. Szerette volna, ha a többi novérek is magukévá teszik az o törekvését: visszaállítani Szent Klára Regulájának eredeti szigorúságát, különösen a szegénység és a fegyelem terén. Mikor látta, hogy nem talál megértésre, fontolni kezdte egy új kolostor alapítását. Beszélt obszerváns ferences atyákkal is ez ügyben. 1460-ban megkapta a szükséges engedélyeket s elobb egy átalakított kórházi épületben, utóbb alkalmasabb helyen, a „Szuz hegyén” talált egy épületet, melyet jótevok segítségével kolostorrá építettek át: ebbe költözött néhány társnojével. Megismétlodött Szent Klára esete: követte példáját huga, Mita, utána anyja, Mascalda* is. Egyébként - amint ezt a kongregáció dekrétuma is mondja - sok hasonlóság van Szent Klárával: A szegénység szeretete, ugyanaz az anyai törodés a rábízottakkal. 1464- tol o lett a kolostor apátnoje (abbatissa). Különösen gondja volt a novíciák képzésére. Az o élete is a többi novér számára tükör és életszabály volt. Nagy áhítattal volt az Eucharisztia iránt, a Szuzanya iránt, akit anyjául válaszott szerzetbelépésekor. Nagyra értékelte a liturgiát; zsolozsmát, arra törekedett, hogy Krisztusban elrejtozve életét Istennek szentelje. 1485. jan. 20-án „hívta magához mennyei Jegyese, aki elé égo lámpával, olajjal tele érkezett”. Életében és halála után csodákkal, misztikus adományokkal halmozta el Isten. 1782-ben avatta ot boldoggá VI. Piusz, II. János Pál pedig 1988-ban szentté.
„Élete okulás és tanulság volt mások számára; a többi novérek, mint valami nyitott könyvbol, belole tanulták meg az életszabályokat, és mint valami tükörbol, belole olvasták ki életük további folyását. Mert testben ugyan még a földön élt, de lélek szerint már az égben idozött. Az alázatosság tartóedénye, a tisztaság szekrénye, a szeretet szüntelen lángolása, a türelem fogyhatatlan ereje, a béke összeköto kapcsa volt o; mindenben kellemes és szeretetre méltó.”
(Szt. Klára szentté avatási bullája szövege rá is illik.)


Imádság:

Urunk, Istenünk, hallgass meg minket, amikor Szent Eusztóchia szuz erényeirol áhítattal emlékezve hozzád könyörgünk. Add, hogy az irántad való szeretet folytonosan növekedjék bennünk, és mindvégig állhatatosak maradjunk. Krisztus, a mi Urunk által.



Szent Juliána     szűz és vértanú, † 304   

FATIMAI JELENÉSEK

 

Fatima a jelenések idején 35-40 tanyát egyesítõ portugál kis tanyaközpont. Innen pár kilométerre található Cova da Iria (Szent Irén völgye) ahol a Mária-jelenések kezdõdtek. Az Aljustreli tanyán élõ gyerekek itt legeltették bárányaikat. Nemcsak rokonok, de jó barátok is voltak. Minden délben együtt mondták el térden állva a rózsafüzér imát, majd játszottak tovább, miközben a nyájra is ügyeltek. A domboldalon levõ kövekbõl kis házikót építettek nem is sejtve, hogy itt nemsokára Portugália legnagyobb bazilikája fog magasodni. Az események 1916-ban angyali jelenésekkel indultak.



A jelenések színhelyei




Lucia, Ferenc és Jácinta

 


Angyali jelenések



Elsõ angyali jelenés


Lucia 10, Ferenc 9, Jácinta 7 éves, mikor 1916 tavaszán a juhok õrzése közben egy fénylõ ifjú jelenik meg, aki a Béke Angyalának nevezi magát. Az angyal közös imára szólítja õket, majd letérdel, homlokával a földet érintve meghajol és háromszor ismétli:

„Istenem hiszek benned, imádlak téged,
remélek benned és szeretlek.
Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért,
akik nem hisznek benned, nem imádnak,
nem bíznak benned és nem szeretnek.”


Majd a gyerekekhez fordulva mondja:

„Így imádkozzatok!. Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadja imáitokat.”

Ezután eltûnt.

Második angyali jelenés


A jelenés egy szép nyári napon közvetlen ebédidõ után váratlanul érkezik.
„Mit csináltok?” – kérdezi az angyal.
„Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szíve általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bûnért, mellyel Istent bántják meg és kérjétek a bûnösök megtérését. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Portugália Õrzõangyala vagyok, a Béke Angyala.”
„Hogyan hozzunk áldozatot?
– kérdezi Lucia.
„Mindent alakítsatok áldozattá. Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen.”
A felszólítást a gyerekek megfogadták és sokszor órákon keresztül földre borulva imádkozták a kapott imát.

Harmadik angyali jelenés




Ennek a találkozásnak emlékét ma szoborcsoport jeleníti meg.


„Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szentségtörésekért, a szidalmazásokért és közömbösségért, melyek által Õt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplõtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bûnösök megtéréséért.”
Ezután az ostyát Lucia, a kehely tartalmát Ferenc és Jácinta kapja, miközben így szól:
Vegyétek Jézus Krisztus testét és igyátok vérét, melyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bûneiket és vigasztaljátok a jó Istent.”
Végül a földre borulva háromszor elmondja az elõzõ imát és eltûnik. A látottakat a három kis látnok titokban tartja s rendszeresen engesztelnek.


A Mária-jelenések


Elsõ jelenés (1917. május 13. vasárnap)


A jelenés asszonya szól elsõként:
„Ne féljetek nem bántalak benneteket.
„Honnan jön? –
kérdi Lucia.
„Az Égbõl.”
„S mit kíván tõlünk?
„Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következõ hat hónapban is ide,
ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és
mit akarok.
Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
„Én is az Égbe fogok jutni?
– kérdi Lucia.
„Igen.”
„És Jácinta?”
„Õ is.”
„És Ferenc?”
„Õ is, de addig még nagyon sok rózsafûzért kell elimádkoznia.”
„Maria das Neves
- Lucia 16 évesen elhunyt barátnõje - szintén már az Égben van?”
„Igen.”
„És Amália?”
„Õ még a világ végéig a tisztítóhelyen marad. Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezébõl a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bûnért, amivel Õt bántják meg és a bûnösök megtéréséért?”
„Igen.”
„Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéketek. Imádkozzátok mindennap a rózsafûzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét, és a háború hamarosan befejezõdjön!”


Második jelenés (1917. június 13. szerda)

A Szûz megjelenésekor Lucia szólal meg elõször:

„Mit kíván?”
„Jöjjetek ide a jövõ hónap 13-án is. Imádkozzátok minden nap a rózsafûzért és
tanuljatok meg olvasni. Ezután majd megmondom, hogy mit akarok.
Lucia egy beteg gyógyulását kéri. A válasz:
„Ha megtér, még az év folyamán meg is gyógyul.”
„Szeretném kérni hogy, mindhármunkat vigyen fel a mennybe.”
„Hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell
maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engem jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplõtelen Szívem tiszteletét.”

„Akkor egyedül maradok?”
„Nem leányom! Szenvedsz emiatt nagyon? Ne csüggedj el! Az én Szeplõtlen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezetõ utad.”
Ferenc két évvel késõbb 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án távozott Égi otthonába.


Harmadik jelenés (1917. július 13. péntek)

Mivel Jácinta májusban édesanyjának felfedte a történéseket 1917 július 13-án már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Legalább 2000-en voltak, de egyesek 3-5000 embert is említenek. Luciát alig lehetett rávenni, hogy elmenjen a jelenésre, mert édesanyja hitetlensége arra akarta kényszeríteni, hogy vallja be hogy csak hazugság az egész. Szidta és verte is szegény Luciát aki lélekben is igen sokat szenvedett emiatt. Lucia alig tudott megszólalni mikor a Szûz megjelent.
„Mit kíván? – kérdezi Lucia ismét a jelenések asszonyát.
„A következõ hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok a Rózsafüzér Királynéja tiszteletére tovább a rózsafûzért, hogy így kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül Õ tud rajtatok segíteni.
„Tessék megmondani, hogy kicsoda s tessék egy csodát mûvelni, hogy mindenki higgyen!”
„Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Csodát is fogok tenni, hogy higgyenek a jelenésnek…Hozzatok áldozatot a bûnösökért. Gyakran, különösen ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok:

Ó Jézusom! Irántad való szeretetbõl,
a bûnösök megtéréséért s a Szûzanya
Szeplõtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.”


Ezután a Szûz látomásban megmutatta a kárhozat helyét, amit azonban láttak titokban kellett tartaniuk.

A pokol látomása

„Amikor a Szûzanya az utolsó szavakat mondta, ugyanúgy széttárta karját, mint az elõzõ két jelenésnél. A fénysugarak amelyek onnan áradtak, úgy tûnt, a Föld mélyébe hatoltak, ahol egy óriási lángtengert láttunk, benne feketére égett lényeket, ördögöket és ember formájú lelkeket, amelyek olyanok voltak, mint az áttetszõ , parázzsá égett szén. A lángok a magasba röpítették õket, lebegtek, majd visszaestek és közben annyira kiabáltak, könyörögtek, siránkoztak a fájdalomtól, hogy a félelemtõl reszketni kezdtünk. (Ez akkor volt mikor a jelenés közben felkiáltottam- mondja Lucia) A különféle formájú ördögök ismeretlen állatokra hasonlítottak, de áttetszõek voltak, mint az izzó szén. Ez a látvány csak egy pillanatig tartott. Meg kell köszönnünk jóságos mennyei édesanyánknak, hogy nekünk már megígérte a mennyek országát, különben a borzalomtól és a félelemtõl talán meghaltunk volna.”
„Segélyt kérõen a Madonnára néztünk. Õ jósággal és szomorúsággal telve mondta:
„Láttátok a poklot, ahová a szegény bûnösök kerülnek. Hogy megmentsük õket, az Úr a világban be akarja vezetni Szeplõtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül és eljön a béke is. A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba az Úr megbántását, nem telik el hosszú idõ és új még szörnyûbb háború fog kirobbanni. Ez XI. Pius pápasága alatt következik majd be. Ha egy éjszaka ismeretlen fényt láttok majd, tudjátok, hogy ez az Isten jele, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért: háború, éhínség, az Egyház és a Szentatya üldözése.
Hogy ezt megakadályozzuk, az a kérésem, hogy Oroszországot ajánlják fel Szeplõtelen Szívemnek és vezessék be az engesztelõ szentáldozást a hónap elsõ szombatjain.
Ha kérésem teljesülnek, Oroszország meg fog térni és béke lesz. Ha nem elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést okoz; a jók mártírokká válnak, a Szentatya sokat fog szenvedni; több nemzetet kiirtanak… Végül Szeplõtelen Szívem diadalmaskodik, a Szentatya Oroszországot felajánlja nekem, amely megtér és a világra békés korszak virrad. Portugália megõrzi hitét. Mindezt nem szabad senkinek sem elmondanotok, csak Ferencnek.
( Õ ugyanis a jelenéseket mindig csak látta, de nem hallotta, azt a többiek mondták el neki .) A rózsafüzér minden tizedéhez fûzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket! Ments meg minket a pokol tüzétõl és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.”


Negyedik jelenés (1917. augusztus 19. vasárnap)

Az eredetileg augusztus 13-i jelenésre már mintegy ötezer ember jött el a Cova da Iria lejtõjére, de a látnokok letartóztatása és kihallgatásuk miatt a Szûz 19-én jelent meg váratlanul a gyerekeknek Valinhosban. Ekkor Lucia Ferenccel és annak bátyjával, Jánossal legeltette a nyájat. A villámlások és az ég színe már ismerõs volt Luciának, ezért megkérte Jánost siessen Jácintáért. Alighogy megérkezett Jácinta, nemsokára megjelent a Madonna egy hasonló fa fölött mint Cova da Iriaban és a következõket mondta:
„Azt akarom, hogy 13-án gyertek Cova da Iriába, és októberig naponta imádkozzátok a rózsafûzért. Az utolsó hónapban csodát teszek, hogy mindenki higgyen. Ha nem vittek volna titeket Vila Nova de Ourémba a csoda sokkal hatásosabb lett volna.
Megígérte nekik, hogy kárpótlásul eljön Szent József is a kis Jézussal, hogy a világnak békét ajándékozzon. Eljön az Úr is, hogy megáldja a népet és a Miasszonyunk Fájdalmas Anyaként fog megjelenni. Mivel a zarándokok a tölgyfánál sok adományt hagytak, Lucia megkérdezte, mi legyen ezekkel. Azt a választ kapták, hogy egy részéért vegyenek két hordozható állványt. Az egyiket Lucia és Jácinta vigye két fehérruhás kislánnyal, a másikat Ferenc három, fehér palástba öltözött fiúval. A többi adományból építsenek egy kis kápolnát és terjesszék a rózsafüzér imádkozását.
„Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatot a bûnösökért. Nagyon sokan kerülnek a pokolba azért, mert senki sem imádkozik értük és nem hoznak áldozatot.”
Ez a jelenés is mintegy 10 percig tartott, aztán a Hölgy elbúcsúzott a gyerekektõl.


Ötödik jelenés (1917. szeptember 13. csütörtök)


A jelenés elõtt egy csodálatos fénygömb érkezésére lett figyelmes a tömeg, majd a jelenés végén a gömb felemelkedett és eltûnt miközben a Nap felé haladt. Sokan megjegyezték:
„A Madonna volt!”
A Szûz újból a rózsafüzér imádkozására buzdította a gyerekeket, hogy ilyen módon segítsék elõ a háború befejezését. Aztán megismételte augusztusi ígéretét. Lucia néhány beteg gyógyulását kérte:” Egyesek meggyógyulnak, mások nem..” Nincs mindenki egyforma lelkiállapotban, van akinek jobban a javára válik a betegség keresztje mint a gyógyulás.
Lucia kapott az emberektõl két levelet és egy üveg kölnivizet, hogy adja át a Madonnának:

„Önnek küldték, átadhatom?”
„Ilyen dolgokat az égben nem használunk”- volt a válasz.

A fénygömbön és a napsugárzás csökkenésén kívül észlelni lehetett:


hogy a Hold és a csillagok fényes nappal is jól láthatók voltak
- a föld felett sárgás fény terjengett
- a gyerekeket és a tölgyet egy fehér felhõ borította
- fehér pelyhek szállingóztak, majd pár méterre a föld felett eltûntek.




Ferenc, Lucia és Jácinta a jelenések helyén, amit a nép e fa kerettel jelölt meg.



Hatodik jelenés (1917. október 13. szombat)

Már elõzõ nap megkezdõdött az emberek özönlése Fatima felé. Bár 13-a borús, esõs nap volt mégis 50-70 ezer ember várta a csodát amit a látnokok tolmácsoltak a nép felé.



Borús, esõs nap volt


Dél körül a tömeg közös imát kezdett a gyerekekkel. A jelenség a szokott helyen tûnt fel. Mindenki láthatta, hogy egy fehér felhõ keletkezett a látnokok körül, amely késõbb 5-6 méterre felszállt.
„Kicsoda ön és mit kíván tõlem? – kérdezte Lucia.
„A Rózsafüzér Királynõje vagyok. Azt akarom, hogy ezen a helyen egy kápolnát építsenek tiszteletemre és naponta imádkozzák a rózsafûzért. Ha ezt teljesítik a háború véget ér és hazajönnek a katonák. Az emberek térjenek meg és tartsanak bûnbánatot... Az emberek ne bántsák tovább az Istent, már annyit bántották!”
Búcsúzóul a Szûzanya széttárta kezét, amely sugárzott mint a napfény.
„Nézzétek a Nap!”- kiáltotta Lucia.



A Napcsoda


Az esõ hirtelen elállt, a felhõk felszakadtak és a nap korongja láthatóvá vált. A színe olyan volt mint a Holdé. A korong mint egy tûzkerék, elkezdett sebesen forogni a tengelye körül és sárga, zöld, vörös, kék és lila sugarakat lövellt ki magából. A táj fantasztikus színözönbe merült. Egy pillanatra a Nap megállt, majd folytatta tüzes táncát. Még egyszer megállt, hogy aztán harmadszorra is csodálatos látványt nyújtson, még színpompásabbat és ragyogóbbat, mint eddig. Aztán a Nap mintha eltávolodna majd hirtelen közeledni kezdett. Sok ezer ember félelemkiáltása hangzott fel.



Csoda, csoda! - Hiszek Istenben! – Ave Maria! – Istenem Irgalmazz! - lehetett hallani mindenfelé.
Az emberek térdre borultak a sárban és hangos szóval bánták bûneiket. Mindez jó 10 percig tartott. A jelenséget 5, sõt még ennél is több kilométer távolságban észlelték. Sok tanú állítása szerint a napcsoda után általános meglepetést keltett, hogy a teljesen átázott ruhák tökéletesen megszáradtak.
Amikor a gyerekek a távozó Madonnát figyelték ahogy a Nap felé emelkedik és lassan eltûnik, hirtelen meglátták a Szent Családot: jobbról a Legszentebb Szüzet fehér ruhában és kék palástban, balról Szent Józsefet az egy-két éves kis Jézussal. A Szent Család a kereszt jelével áldotta meg a világot. Amikor ez a látomás eltûnt, Lucia az Üdvözítõt látta, ahogy megáldja a népet, majd
még egyszer a Madonnát két különbözõ megjelenési formában: mint a Fájdalmas Anyát
és mint a Kármelhegyi Boldogasszonyt. A jelenések hiteles voltát 1930. október 13-án százezer zarándok elõtt hirdették ki. Ma a jelenések helyén Portugália legnagyobb bazilikája áll.




A fatimai jelenések befejezõdtek, de Lucia életében Mária többször megjelent
még, s ilyenkor mindig kérésekkel fordult hozzá:


1925. december 10-i Pontevedrai (Spanyolország) jelenésben a Szent Szûz Szeplõtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban szólt:

"Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal megsebzik. Legalább te vigasztalj és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel azoknak, akik öt hónapon keresztül minden elsõ szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafûzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek."

A második jelenésben pedig még kiegészítette: "Jézus…meg akarja alapítani a földön Szeplõtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék." Ekkor Lucia a dorottyás nõvérek körében élt.

1929. június 13-i Tuy-i jelenésben a Szûzanya kérése:

"Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplõtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti."


Még a jelenés alatt közölte azt is, hogy kérését sajnos késve fogják csak teljesíteni:

"Nem akarnak kérésemre hallgatni!…Meg fogják bánni és teljesítik is, de már késõ lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elõ…"


XII. Pius pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. A késedelem 40 éves bolsevizmust, háborúkat és egyházüldözést okozott. A felajánlást VI. Pál is megtette 1967. május 13-án,




de a Szûz - Lucia szerint - csak II. János Pál pápáét fogadta el 1982. május 13-án, mert ekkor teljesült, hogy a világ összes püspökével együtt történjen a felajánlás. A Szentatya a világ püspökeivel együtt 1984. március 25-én újra felajánlotta az emberiséget és az egyházat Mária Szeplõtelen Szívének a fatimai kegyszobor elõtt, amelyet erre az alkalomra a fatimai püspök Rómába vitt.



II. János Pál pápa és Lucia nõvér ?




Felajánlás Mária szeplõtelen szívének



A harmadik fatimai titok


A Szent Szûz ezen üzenetét csak Jácinta és Ferenc boldoggá avatása után 2000. május 13-án hozták nyilvánosságra:
„A Miasszonyunk balján, egy kicsit magasabban, Angyalt láttunk, bal kezében tüzes karddal, mely szikrázva lángra lobbant és úgy tûnt, mintha fel akarná gyújtani a világot. De kialudt azzal a ragyogással érintkezve, amely Miasszonyunk feléje nyújtott, jobb kezébõl áradt. Az Angyal jobb kezével a földre mutatott és erõs hangon mondta: Bûnbánat, bûnbánat, bûnbánat! És hatalmas fényben, amely Isten volt, láttunk egy fehérbe öltözött Püspököt, valahogy úgy, mint amikor személyek láthatók egy tükörben, amely elõtt elhaladnak és az volt az elõérzetünk, hogy õ a Szentatya. Láttunk több más püspököt, papot, szerzeteseket és szerzetesnõket, amint meredek hegyre felkapaszkodtak, melynek a csúcsán egy nagy kereszt volt nyers fatörzsekbõl, mintha kéreggel borított parafából lett volna. A Szentatya mielõtt odaért volna, áthaladt egy félig lerombolt városon és félig remegõ, imbolygó léptekkel, a fájdalom és a bánat súlya alatt, imádkozott az útja során látott holtak lelkéért. A hegy csúcsára feljutva térdre esett a nagy Kereszt tövében, ahol egy csapat katona megölte, több fegyverlövéssel és nyilakkal. Ugyanígy egyik a másik után, meghaltak a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnõk és különféle osztályhoz tartozó és helyzetû más világi személyek, férfiak és nõk. A kereszt két karja alatt két Angyal állt, mindkettõ kristály öntözõkannát tartott kezében, amelyekbe összegyûjtötték a vértanúk vérét és meglocsolták vele a lelkeket, amelyek Istenhez közeledtek.”
Az 1981. május 13-i merénylet után a Szentatya számára világossá vált, hogy egy anyai kéz eltérítette a golyó pályáját, megengedve, hogy a haldokló pápa megálljon a halál küszöbén.




Forrás: Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövõ. Kisboldogasszony Plébánia. Eger, 2000.

L. Gonzaga da Fonseca.: Fatima üzenete ma is idõszerû. Márton Áron Kiadó. Budapest, 2002


http://jelenesek.freeweb.hu/fatima.html