Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

FOURIER SZENT PÉTER pap, rendalapító

2018. december 09. - Andre Lowoa
Szent Leokádia     szűz és vértanú, † 304       


FOURIER SZENT PÉTER pap, rendalapító
*Mirecourt, 1565. november 30. +Gray, 1640. december 9.
Pierre Fourier 1565. november 30-án született a lotharingiai Mirecourt-ban egy kereskedő fiaként. Mivel nagyon tehetséges volt, apja már tizenhárom éves korában elküldte Pont-ŕ-Moussonba, a jezsuiták kollégiumába.

Húszévesen belépett Chaumousey ágostonos kanonokjai közé. A kanonokok élete egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy bárki is épülhessen rajta. A rendi fegyelem siralmas volt, és a novíciusokkal csaknem úgy bántak, mintha fegyencek lettek volna. Derűs, szeretetre méltó kedélyével Péter friss életet vitt a dohos légkörbe. Huszonnégy évesen pappá szentelték, és ismét Pont-ŕ-Moussonba küldték, ahol teológiát és valószínűleg jogot is tanult. Miután tanulmányait a doktorrá avatással befejezte, visszatért Chaumouseybe, és megkísérelte, hogy a szellemet és a szokásokat megjavítsa. Ez magától értetődően az idősebb rendtagok nemtetszését váltotta ki olyannyira, hogy elhatározták: menesztik a kellemetlen békebontót.

Három plébániát ajánlottak neki választásra. Péter Mattaincourt-t, valamennyi közül a legnehezebbet választotta. A Vogézeknek ez az erkölcsi tekintetben meglehetősen züllött, kis faluja részben kálvinista volt. Harminc éven át tevékenykedett itt Péter példás módon mint plébános, és áldásos munkája csakhamar meghozta gyümölcsét. Még ma is eleven a vidéken ,,a mattaincourt-i jó atya'' emléke. Már bemutatkozásakor megmagyarázta hogy teljesen a faluért akar élni. ,,Aki nem plébános, nem is sejti, hogy mennyire szereti a plébános plébániájának gyermekeit'' -- mondta később. Testvérületeket alapított, vallásoktatást tartott, és a távollevők után elment még a kocsmába is. Különösen sikeres volt az általa alapított biztosító pénztár. Mindenki, aki nehéz pénzügyi helyzetbe került, kölcsönt vehetett fel ebből a pénztárból, és csak akkor kellett visszafizetnie, ha jobbra fordult a helyzete. Ezáltal sok emberen tudott segíteni.

Voltak olyan nehézségei, amelyek jellemzők a vegyes vallású népességből álló helységekre: lemorzsolódás, a vallásosság gyengülése a vegyes házasságok révén. Sok visszás állapotot tulajdonított Fourier Péter joggal a tudatlanságnak, ám csak a tehetősek járhattak iskolába.

Hosszú imádkozás és megfontolás után úgy gondolta végül, hogy eljutott a megoldáshoz: a gyermekek oktatásának ingyenesnek kell lennie. Először összegyűjtötte a fiúkat. Az idő azonban nem volt még érett hozzá; amit akart, az csak ötven évvel később sikerült De la Salle Szent Jánosnak (lásd: A szentek élete,154. o.) és iskolatestvéreinek.

A sikertelenség nem szegte kedvét; most a lányok ingyenes iskolai oktatásával kísérletezett. Hívei között talált négy fiatal lányt, akik elfogadták a vezetését; közéjük tartozott mindenekelőtt a nagyon tetterős Boldog Alix Le Clerc, a későbbi Jézusról nevezett Mária Terézia nővér (1576--1622). Először egy kolostorba küldte őket Pousseybe, hogy ismerkedjenek meg a szerzetesélettel, ezután ő maga képezte ki mindannyiukat tanítónőnek. Naponta tartott számukra pedagógiai tanórát, még akkor is, miután Mattaincourt-ban megnyílt a tervezett leányiskola. Oktatási módszerei bámulatosan korszerűek voltak. A lánytanulóknak nemcsak az olyan elemi ismereteket kellett elsajátítaniok, mint az olvasás, írás és számolás, hanem gyakorlati képzést is kellett kapniok; képeseknek kellett lenniök arra, hogy számlákat vagy nyugtákat állítsanak ki, továbbá szóban és írásban folyékonyan és ügyesen kellett kifejezniök magukat. Az utóbbi annál inkább a szívén feküdt, mert ő maga is kiemelkedő stílusban írt. A más vallásúak iránti magatartásában is messze megelőzte korát. Sohasem használta az akkor olyannyira elterjedt ,,eretnek'' szót. Nővéreinek lelkére kötötte, hogy a protestáns gyermekekkel ,,barátságosan és szeretetreméltóan'' bánjanak. ,,Ne engedjék meg a többi gyermeknek, hogy ugrassák őket! Ne beszéljenek rosszallóan a vallásukról, hanem ha valamennyi tanulóhoz beszélnek, mutassák meg, hogy mennyire jók és okosak hitünk előírásai!''

Fourier Péter azt akarta, hogy apácái ,,elsősorban tanítónők'' legyenek, ne pedig elsősorban apácák. Ezzel azonban az egyházjogászok merev ellenállásába ütközött, akik a szerzetesnők szigorú klauzúrájának évezredes előírásaihoz ragaszkodtak.

Hosszú és nehéz küzdelem után sikerült végül Fourier-nek, hogy kijárja alapításának, a ,,Miasszonyunkról nevezett ágostonos kanonisszák''-nak az elismerését; de több dologban meg kellett hajolnia az uralkodó elképzelések előtt (klauzúra a nővérek számára stb.).

Csak Páli Szent Vincének (lásd: A szentek élete, 542. o.) sikerült megvalósítania azt a gondolatot, amely egyre jobban utat tört az Egyházban: hogy legyenek olyan Istennek szentelt nők, akik klauzúra és szerzetesruha nélkül a világban végzik apostolkodásukat.

Fourier-t püspöke 1625-ben népmissziók tartásával bízta meg. Tárgyilagos, szeretetre méltó és egyáltalán nem fanatikus stílusával mély benyomást gyakorolt. Tükröt tartott a katolikusok elé, akik rossz példájukkal részesek a hitszakadás vétkében.

Toul püspöke végül azzal a nehéz feladattal bízta meg, hogy reformálja meg Franciaország ágostonos kanonokjait. Ez mindenféle ellenállással szemben is sikerült neki, s közben még mindig Mattaincourt plébánosa maradt. Csak 1632-ben, amikor a kanonokok általános elöljárójává választották, mondott le kedvelt plébániájáról.

Munkaereje kimeríthetetlen volt. Már felsorolt teendői mellett számos népmisszión prédikált, és kiterjedt levelezést folytatott, bár legtöbb levelét éjszaka kellett megírnia.

Élete utolsó éveiben akarata ellenére belevonták politikai ügyekbe. Lotharingia, amely független hercegség volt, Franciaországhoz került. Fourier magára vonta a hatalmas Richelieu bíboros neheztelését, és száműzetésbe kellett mennie. Négy éven át élt Felső-Burgundia szabad grófságában egy női kolostor papjaként. Itt halt meg 1640-ben.

Egy évvel később holttestét Mattaincourt-ba szállították; sírja még ma is sok zarándokút célja. 1730-ban boldoggá, 1897-ben szentté avatták.

Újonnan feltündöklött István atya

Szent Gorgónia     özvegy, †~370       


Újonnan feltündöklött István atya

István atya Konstantinápolyban született. Szülei Zakariás pap és Teofánia voltak. Tőlük a jámborságban és keresztény erények gyakorlására jó nevelést kapott. Már fiatal korától a konstantinápolyi Nagy Egyház (Szent Bölcseség) kötelékében szolgált. Atyja halála után a bezárkózottak életmódját választotta. Szent Péter templomában élte vezeklő életét. Szent életéért látomásokban is részesült. Meglátta Szent Péter főapostolt és Szent Antipász egykori pergamoni püspököt is. A IX. században hunyt el, 912-ben, életének 73. évében. Újonnan feltündöklöttnek azért nevezik, mert szent élete miatt hasonlított Isten régi kedveltjeihez, akik minden erényben kitűntek életükben.

Sámuel próféta anyja: Anna - QUINTAVALLEI BERNÁT

Szent Anna foganása

Szent Anna foganása


Szent Joakim és Anna, a galileai Názáretben lakva, egész életükben fohászkodtak Istenhez gyermekért, de nem született nekik. Egy nagy ünnepen Joakim áldozatot akart Jeruzsálemben bemutatni, de a pap nem fogadta el felajánlását, mert gyermektelen volt. Fájdalmában és szégyenében nem tért haza otthonába, hanem a pusztába ment, ahol nyáját legeltették. Ott élt 40 napon át böjt és imádság között, kérve Istentől a gyermeket. Felesége Anna otthon maradt és szomorúan azért imádkozott, amiért férje: hogy Isten adjon házasságukba gyermeket. A kertben madárfészket látva még szomorúbb lett, hogy ő gyermektelen maradt. Isten azonban angyalt küldött a pusztába Joakimhoz, hogy menjen Jeruzsálembe, ahol feleségével fog találkozni. A találkozás valóban megtörtént. Mindketten fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára adják. Hazatérve, Szent Anna méhében fogant öregségében, ami nagy örömmel töltötte el mindkettőjüket. Így lettek ők az Istenszülő szülei, a Megváltónak pedig nagyszülei. Hogy a megtestesülés nagy titkának leánygyermekük méltó eszköze legyen, Isten kegyelméből testben és lélekben megtisztult minden bűntől.



Sámuel próféta anyja: Anna

Mivel hosszúidőn át nem született gyermeke, sokat bánkódott miatta, és sok bántást tűrt el. Csodás foganásáról és fiának Sámuelnek születéséről és életéről az ószövetségi Szentírásban találunk leírást Sámuel I. könyvében, 1-24. fejezetekben. Anna 1100 évvel élt a Megváltó születése előtt.


QUINTAVALLEI BERNÁT (kb. 1180-1241)
Szent Ferenc elso társa. A Fioretti több fejezete ír róla. „Az alázatos szívu Bernát testvér... Szent János evangelista nyomán sasként szárnyalt az isteni bölcsesség fényéig, s éles elmével fejtegette a Szentírás mély értelmét. (l. f.) Mielott követoje lett volna, többször is meghívta Szent Ferencet vendégségbe, s így boséges alkalma volt meggyozodést szerezni életérol és erényeirol. (Cel. Vita I 10. f.) Assisi város egyik legelokelobb, leggazdagabb és legbölcsebb polgára volt. (Fior. 2. f.) Amikor Ferenc követoje lett, vagyonát pénzzé tette s az összeget nem rokonai, hanem a szegények között osztotta szét, ezzel például szolgált mindazoknak a testvéreknek, akik késobb csatlakoztak a rendalapítóhoz. Engedelmességét a szeráfi atya próbára tette. (Fior. 3) Amikor már III. Ince pápa jóváhagyta az elso Regulát (ennek szövege nem maradt fönn), akkor Szent Ferenc elküldte Bernát testvért Bolognába, hogy ott kolostort alapítson. A testvér a város foterén letelepedve oly türelemmel, vidáman viselte el az utcagyerekek csínytevéseit, molesztálásait, hogy ez feltunt egy jogtudósnak, aki elolvasva a Regula szövegét, tüstént hajlandó volt a kolostor alapításában közremuködni. (Fior. 5. f.) Szent Ferenc halála elott külön megáldotta „elsoszülött” testvérét. (6. f.) Ugyanez a fejezet arról ír, hogy a szeráfi atya halála után is becsülték, szerették Bernát testvért mint atyjukat a többi testvérek. Külön fejezet szól erényeirol (szegénysége, alázata, türelme, engedelmessége), és arról, hogy elnyerte Istentol a szemlélodés és az elragadtatások kegyelmét. Amikor közeledett halála, sokan keresték fel a rendtársak közül. Kérte, hogy szeressék egymást. Halálakor arca ragyogott és örvendezo volt, ami csodálattal töltötte el a jelenlévoket. Csodákkal is tündökölt. (28. f.)
Egyik elragadtatás után mondta:
„Ó testvérek! Van-e oly elokelo nagyúr széles e földön, akinek ha egy gyönyöru, arannyal megrakott palotát ígérnek, készségesen el ne vinne egy trágyával teli zsákot, hogy megkapja az értékes kincset? - Erre az égi kincsre, mely az Istent szeretok jutalma, vágyott Bernát testvér.” (Fior. 28.)

Imádság:
Istenünk, te boldogemléku Bernátot, Szent Ferenc elso társát a szegény és alázatos Ferenc hu követojévé tetted és csodákkal kituntetted. Add, hogy példáján épülve mi is felbuzduljunk szent Fiad huséges követésére. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Úrjövet II. vasárnapja (II. oszt.) Stációs templom: A Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika (Róma)

adviivas.jpgAdvent első vasárnapján az Úr Jézus mint örök bíró jelent meg lelki szemeink előtt (l. evangélium), e napon mint Megváltót szemlélhetjük. „Sion népe, íme el fog jönni az Úr a nemzetek megmentésére és hallatni fogja az Úr az ő szózatának dicsőségét a ti szíveitek örvendezésében.” A 79. zsoltár (Introitus) ősi idő óta adventi ének. Éppúgy a 49. zsoltárt is az Üdvözítő eljövetelére magyarázták már a szentatyák: „Isten nyilvánvalóan jönni fog”. A 121. zsoltár pedig, melyet a zsidók Jeruzsálembe való zarándoklás közben szoktak volt énekelni (gradualis zsoltár), e helyen az ószövetségi vándorok vágyakozását jelképezi az örök Jeruzsálem, vagyis a Megváltó eljövetele után. (Graduale.) Azért énekli az egyház a Communioban: „Kelj föl Jeruzsálem és nézd a gyönyörűséget, ami jönni fog neked Istenedtől!” (Baruch 5,5-4,36.)

Oratio. Rázd fel, Urunk, szívünket, hogy előkészítsük Egyszülötted útját, és így eljövetele által tisztult lélekkel szolgálhassunk neked. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Amen.

Szentlecke. Atyámfiai: Mind, a mik megirattak, a mi tanúlságunkra irattak, hogy a béketűrés és az írások vígasztalása által reményünk legyen. A béketűrés és vígasztalás Istene pedig adjon egyetértenetek egymás között Jézus Krisztus szerint; hogy egy szívvel, egy szájjal tiszteljétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Annakokáért vegyétek föl egymást, a mint Krisztus is fölvett titeket az Isten tiszteletére; mert azt mondom, hogy Krisztus Jézus szolgája volt a körűlmetélkedésnek Isten igazmondása folytán az atyáknak tett igéretek megerősitésére; a pogányok pedig az irgalmasságért tisztelik az Istent, mint írva vagyon: Azért hálát adok neked, Uram, a népek között, és a te nevednek éneklek. És ismét mondja: Vígadjatok, nemzetek, az ő népével. És ismét: Dicsérjétek az Urat minden nemzetek, és magasztaljátok őt minden népek. És megint Izaiás mondja: Jesszének gyökere leszen, és a ki abból támad a nemzetek vezérlésére, abban fognak bízni a nemzetek. A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békeséggel a hit által, hogy bővelkedjetek a reményben és a Szentlélek erejében. (Róm 15,4-13)

Evangélium. Abban az időben: János mikor meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közől, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk? És felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok: A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztúlnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik; és boldog, a ki énbennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e? Vagy mint mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime a kik lágy ruhákba öltöznek, a királyok házaiban vannak. Tehát mit mentetek ki látni? prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Mert ez az, kiről irva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat. (Mt 11,2-10)

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 23. old.)

Én tanítványom! Eljövetelem a küszöbön áll! Azért küldtelek, hogy hirdesd Szavaimat a világban, és beszélj Szent Nevemben, de sokan nem akarják még meghallgatni. Végéhez közeledik a Sátán ideje, mert közel van diadalom. Ezért tart a Sátán ilyen sok lelket rabságban. Megkötözi õket a hitehagyással és a hamissággal. Nemzedék! Nemzedék! Sokszor beleestél már a hitehagyás bûnébe, de a mostaninál nagyobbat még nem láttam. Ez a bûnös nemzedék nem akar hallgatni irgalmas hívásaimra. Továbbra is megkeményedett szíve parancsát követi, és vállát megvonva ezt mondja nekem, leányom: "Azt teszem, ami nekem tetszik... " És megalkuszik a bûnnel... Mivel elhagyta az élõ víz Forrását, meg fog halni hitehagyásában. Súlyosan megsértette Atyámat. Meddig lesz megosztott és meghasadt a Föld? Meddig lesz Egyházam megosztott és meddig lázad még? Szolgáim közül sokan folytonosan káromolják és gúnyolják Atyám Lelkét. Nem hallja még e nemzedék a menny elégedetlenségének hangját? Nem halljátok még a magasságos mennybõl a szentek siránkozását? Ó Vassula, hogy is ne követelne a menny megtorlást, amikor látja, hogy e lelkek miként tetszelegnek utálatosságaikban. Ehhez még hozzátenném könnyekkel a szememben, hogy Egyházamban a magas méltóságot viselõ személyek közül sokan vannak, akik inkább abban bíznak, amit az emberek tartanak nagyra, és elfelejtik, hogy e dolgok utálatosak az én szememben. Ünnepélyesen megkérdezlek: nem én töltöm be a mennyet és a Földet? Nem én fogom kiárasztani Szentlelkemet az egész emberiségre, ahogy megígértem? Ezért mondom mindazoknak, akik megkeményedett szívük parancsát követik: "Mivel nem látjátok, hogy a Földet betölti Szentlelkem dicsõségének ragyogása, és továbbra is rossznak nevezitek azt, ami jó és szent, ezért saját hitetlenségetek hozza fejetekre bûneiteket. " Áldottak, akik hisznek! Lépjenek be az én örömömbe! Azt szeretném, ha senki sem térne a tévedés útjára, és nem gondolná, hogy megenyhült Atyám haragja. Nagy az Õ irgalma, de szigorúsága is éppoly nagy. És, ó nemzedék, miképpen fogod elkerülni a kárhozatot? Azt fogod learatni, amit ezekben az években elvetettél... Tehát Vassulám, a te futásodnak még nincs vége, magasztald Nevemet gyülekezeteimben! {Az Úr az imatalálkozókra utal.} Oly lelki adományt kaptál tõlem, hogy képes légy gyermekeik szíve felé fordítani az apák szívét, és az apák szíve felé gyermekeik szívét. Sokak javára lesz adományod és fáradozásod. Megszentelõ kegyelmeket kapnak szívükbe azok, akik meghallgatnak. E kegyelmek által megtisztul lelkük a rozsdától, mert õk szívesen látják a kegyelem Szentlelkét. Ezek azok az idõk, amelyekrõl úgy ír a Szentírás, mint az én napomról és az emésztõ tûzrõl, ami lángra lobban, és akkor jaj a bûnbánatot nem ismerõ szíveknek! Figyelmeztethettelek volna ennél többször is, nemzedék? Isteni látogatásom a küszöbön áll, és közeledik a tisztulás tüze, amelynek forróságában viaszként olvad meg lelketek. Már felkínáltam neked, nemzedék, és most is felkínálom bensõséges isteni barátságomat, mely leereszkedik hozzád, de te nem fogadtad el, és közületek sokan nem értették meg, mit kínált fel nektek a Võlegény. Leányom, ne feledkezz meg arról, hogy én különleges figyelemmel gondoskodom rólad. Nem hallottad azok tanúságtételét, akiknek megadtam a kegyelmet, hogy az én Arcomat lássák rajtad, és akiket megerõsítettem megjelenésemmel? Ne becsüld le tehát isteni hatalmamat! Továbbra is meg fogok mutatkozni rajtad, felékesítve téged Arcommal, mert így tetszik Atyámnak. Tartsd szemedet gyengeségeden, nyomorúságosságodon, tökéletlenségeden és számos kétségeden, és mindig szívesen add meg nekem a szabadságot, hogy idõdet és jóakaratodat kérjem azért, hogy tedd kereszténnyé kereszténységét vesztett társadalmatokat, és szeretettel járj közben Egyházam egységéért is! Az én érdekem legyen a te egyedüli érdeked! Könyörögj a bûnösök megtéréséért! Olyanok ezek az imádságok, amelyeket felajánlasz nekem, mint a tömjén édes illata. Sóhajod illatárba borította Szívemet, és én örömmel fogadtam... Szeress engem és adj jóvátételt azok helyett, akik nap, mint nap újból keresztre feszítenek engem!.. Örvendezz jelenlétemben! Veled vagyok! Én, Jézus, megáldalak. IC http://www.tlig.org/hu/humsg/hum1045.html

  http://nagyfigyelmeztetes.hu/wp-content/uploads/2011/07/MP900313874.jpg

Szent Szoszthenész és apostoltársai

Szent Szoszthenész és apostoltársai

A Jézustól választott 70 szent apostol közé tartoztak. (Lk. 10,1-24.) Szoszthenész apostol a korinthusi zsidó zsinagóga főnöke volt. Róla az Apostolok cselekedeteiben olvasunk: 18,12-17. Végül a Lidiai Kolofon városának püspöke lett. Az alexandriai Apolló a beszédben jártas ember volt Efezusban. Róla ugyancsak ott olvashatunk: 18,24-28. Később Cezarea püspöke lett. Kéfás is Kolofon püspöke volt. Tichikusz Szent Pál apostol útitársai közé tartozott. Később ő is Kolofon püspöke lett. Eparroditusz apostol a filippi egyházközség küldöttje volt Pál római fogsága idején. Súlyos betegsége után visszatért Filippibe. Később Adriaka püspöke lett. Keszariosz apostol Dirrachia püspöke volt és sokat tett az evangélium hirdetésében.
Mindnyájan békében hunytak el, Krisztus egyházát jól kormányozva.

Szent Patáp atya - PATER PETRUS PAVLICEK

Tiszteletreméltó Benincasa Orsolya     szűz, † 1618


Szent Patáp atya
Egyiptomban a Nílus partján volt egy Tibi nevű város. Patáp itt született keresztény szülőktől. Ilyen nevelést kapott tőlük. Amikor felnőtt lett, Egyiptom pusztájába ment és ott élt magányos életet. Mivel életének híre miatt sokan keresték fel és dicsérték szent élete miatt, szomorú lett és elköltözött onnan. Konstantinápoly egyik külvárosába ment, és ott a város falánál egy cellába zárkózva élte a hallgatag életét, Istennel beszélgetve. Egy idő után, egy vak ifjú, Istentől vezettetve felkereste celláját, és imádságát kérte, hogy láthassa Isten világát. Patáp imádságára Isten megadta neki a látás kegyelmét. Sokan jöttek a szerzeteshez, hogy imádságát kérjék. Ő, sok csodát téve, hosszú élet után halt meg cellájában a VII. században. Keresztelő Szent János templomában temették el.
PATER PETRUS PAVLICEK* (1902-1982)
Cseh származású apától és osztrák anyától született. Ottó névre keresztelték. Iskoláit Bécsben végezte, de érettségi után hitét elhagyta, kilépett az Egyházból. A katonaság évei után Breslauban, Prágában a Festészeti Akadémiára járt, majd vándorútra indult. Párizsban, Londonban járt tanulmányúton, képei árából tengodött. 1933-ban visszatért Prágába. Megbetegedett. Betegsége is hozzájárult ahhoz, hogy megtért. Kérte visszafogadását az Egyházba. Belépett eloször (1935) a Ferences III. Rendbe, majd 1937-ben Prágában az I. rendbe. Itt kapta a Péter nevet. Prágában szentelték pappá 1941-ben. 1942-44-ig a nyugati fronton teljesít egészségügyi katonai szolgálatot, 1944-45-ig Cherbourg*-ban amerikaiak hadifogságában a foglyok között végez igen értékes papi tevékenységet. Kiszabadulva Bécsbe kerül, 1945-48-ig népmisszionáriusként járja az országot. A Szuzanya sugallatára 1947-ben megalapítja a Rózsafüzér Engesztelo Kereszteshadjáratot a világ békéjéért. 1948-ban a mozgalom kezd óriásivá duzzadni. A páter a bécsi ferences templomban havonta tart engesztelo ájtatosságot (nem férnek be a hívek). Elmegy Fatimába, onnét hoz Szuzanya szobrot, melyet a szept. 12-i körmeneten hordoznak, ezeket 1950-tol tartják, óriási tömeg részvételével, az osztrák kancellárral az élen (a Stefansdómtól a ferences templomig). 1954-ben a fáklyás körmeneten résztvevok száma megközelíti a félmilliót. Mind jobban elotérbe kerül az imahadjárat másik célja: Ausztria felszabadítása a (részbeni) szovjet megszállás alól. S ez is bekövetkezett 1955. máj. 15-én. A rá következo szeptember 12-i hálaadó körmenet alkalmával Raab kancellár kifejezte háláját Péter atya és az imádkozók felé, akiknek elsosorban köszönheto Ausztria szabadsága. Péter atya ezután még a mozgalom világméretuvé fejlesztésén fáradozott 1982. dec. 12-én bekövetkezett haláláig. Sírja a bécsi ferences templomban található. Boldoggá avatási eljárása Bécsben 2000. okt. 13-án hivatalosan megkezdodött. Egy missziós püspök írta: „Az osztrák katolikus Egyház egy szentet nyert. Péter atya hathatós közbenjáró lesz.”
Jellegzetes imája: „Istenem, mennyire szeretlek téged.

Szent Romarik     hitvalló, † 653       

A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása I. oszt. duplex ünnep közönséges nyolcaddal – Parancsolt ünnep.

szeplfogant.jpgKeleten már a VIII. században egyes helyeken megülték a szerzetesek és a jámbor hívők,[1] azonban ott a mai napig december 9-én ünnepelik mint Szent Anna fogantatását. (Ἡ Σύλληψις τῆς Αγίας και Θεοπρομήτορος Αννης[2] Itt conceptio activáról van szó.) Mánuel Komnenos császár 1166-ban parancsolt ünneppé tette. Keletről jött azután az ünnep Dél-olaszországba, ahol legrégibb emlék gyanánt egy IX. századbeli márványbavésett kalendárium tanúskodik róla. Mások szerint már krétai szent András (+ 712) írta officiumát,[3] Pesch szerint legalábbis az, eszmét ő adta.[4] Alighanem a normannok közvetítésével jutott el az angolokhoz, ahol először is szerzetesek között talált követőkre. A XI. században már több bencéskolostor ünnepélyesen megülte, még pedig itt először december 8-án. (Szeptember 8.-a Mária születése, tehát fogantatása december 8.) A világi papságnál nagy ellenzésre talált és az 1222-i oxfordi zsinat csak magános megünneplését engedte meg, azonban az 1287-i exesteri zsinat már ismét elfogadta.

Mialatt a szigeteken ilyen bizonytalanság uralkodott e kérdésben, addig a kontinensen már a XII. század második felében szilárd gyökeret vert az ünnep [5]. Sok helyen találkozunk azzal a téves fölfogással, hogy a VII. században Spanyolországban már ünnepelték. Az egész nézet egy szent Ildefonzus toledói érsek nevére hamisított iratra támaszkodik. Itt is nagy ellenkezést vallott ki a hittudósok között. Mikor 1140 körül a lyoni kanonokok ünnepelni kezdték, akkor ez ellen szent Bernát is fölszólalt.[6] Mindennek ellenére az ünnep mind szélesebb körben terjedt a szerzetesek, különösen a ferencrendiek buzgósága folytán, — az 1263.-i pisai rendkáptalan az egész rendre kötelezővé tette[7] — úgyhogy még maga az avignoni pápai udvar is elfogadta. Szent Tamás még tűrt ünnepnek nevezi,[8] de szent Bonaventura már nem mer nyilatkozni sem mellette, sem ellene.[9]

A XIV. századi zsinatok már sűrűn említik ezt az ünnepet, de még mindig csak fogantatás és nem szeplőtelen fogantatásról van szó. Általában meg kell jegyeznünk, hogy ez az ellenkezés onnét eredt, mert a kérdést a legtöbb hittudós nem fogván föl helyesen, nem is az ellen küzdenek, amit a szeplőtelen fogantatás hitcikkelye tartalmaz.[10] Ezt világosan legelőször Duns Scotus mondotta ki a XV. Században[11] és a bázeli zsinat 36. ülésén (1439. szeptember 17.) az ünnepet kötelezően elrendelte. Sajnos, e zsinat szakadár szelleme meggátolta, hogy esetleges jó határozatai teljesedésbe menjenek. Ekkor már a bencések, ciszterciek és karmeliták is ünnepeik közé sorozták.

1477-ben (február 27.) a ferencrendi IV. Sixtus pápa „Cum prae excelsa” constitutiójában az ünnepet búcsúval látta el (ugyanúgy mint az Úrnapot), misét és officiumot készíttetett és elrendelte, hogy mindenütt megüljék ezt a napot (mint duplex-ünnepet), 1479-ben pedig kápolnát építtetett Mária fogantatása tiszteletére, végül 1483-ban („Grave nimis”) megtiltotta, hogy az ellentétes nézeten levők egymást eretnekeknek nyilvánítsák. Ezután az ünnep méltósága fokról-fokra emelkedett. Nyolcadát XII. Incétől kapta, aki egyben II. oszt. duplex ünneppé tette (1693. május 15.), XI. Kelemen pedig 1708. december 6-án külön előírta az egész egyházban parancsolt ünnep gyanánt.[12] IX. Pius, aki a Szeplőtelen fogantatást hitcikkelyként kihirdette (1854. december 8. „Ineffabilis Deus”), az ünnep méltóságát I. oszt. duplexre emelte és új officiumot is készíttetett. Hivatalosan az egyház egész eddig az időpontig csak Conteptio ünnepéről beszélt. Bár a trienti zsinat az eredeti bűnnél kizárta szűz Máriát ebből (Declarat . . . non esse suae intentionis comprehendere in hoc decreto ubi de peccato originali agitur beat. et immaculatam Virginem Mariam), de Bellarmin[13] és XIV. Benedek pápa[14] szerint csak Conceptionis, nem éppen immaculatae az ünnep elnevezése. Történtek ugyan egyes jelenségek[15], melyekből az egyház hajlandósága meglátszott. Különben nagyon helyesen jegyzi meg Dudek, hogy az egyház csak azt tiszteli és ünnepli, ami szent, ha tehát Mária fogantatását ünnepli, akkor annak szentnek, vagyis szeplőtelennek kellett lennie.

Külön kell szólnunk a magyaroknak viszonyáról ezen ünneppel kapcsolatban.[16] Első hivatalos említése nálunk az 1483-i esztergomi zsinaton történik: Mária fogantatása december 8.-án.[17] Ugyanezen évből származik a Festetich kódex is, amely Magyarországon az első irodalmi emléke a Szeplőtelen fogantatásnak (1493) Ezután a zsinatok kivétel nélkül megemlékeznek az ünnepek között erről is. És hogy nálunk is a Szeplőtelen fogantatást ünnepelték, bár az ünnep neve csak Mária fogantatása volt, arra nézve elég idéznünk egy a XVI. század elejéről való verset:

Ó, kegyes Sziz Mária!
Te vagy szip tiszta rózsa.
Bűn nélkül fogantatál,
Mert mennyből te adatál.
Anyádtul mikort sziletél,
Istentől úgy tiszteltetél,

Hogy méhében megszentetél, szerettetél, ipoltetél,
Kétség nélkül eredet-bűntől szeplőtelen őriztetél.

Szűz Mária ékes viola,
Bűnösöknek vigassága![18]

A hitcikkely így szól: „Elhatározzuk, hogy az a tanítás, amely azt tartja, hogy a boldogságos szűz Mária fogantatásának első pillanatában a mindenható Istennek különös kegyelme és kiváltsága folytán, Jézus Krisztusnak, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel, az eredeti bűn minden szennyétől tisztán megőriztetett, az Isten kinyilatkoztatása és éppen ezért azt minden hívő erősen és állhatatosan hinni tartozik” (IX. Pius „Ineffabilis Deus” bullája 1854. december 8.)

A hittétel világos; hogy ez miképpen lehetséges, azt nem tudjuk. Szent Ágoston szerint „itt ha a magyarázatát keresed, nem lesz már csodálatos; ha példát kívánnak rá, nem lesz egyedülálló. Engedjük meg, hogy Isten tud olyat is, amit meg kell vallanunk, hogy nem lehel kikutatnunk: ilyen dolgokban az egésznek magyarázata megtevőjének hatalma.”[19] Azonban azt, hogy miért van így, azt tudjuk. Méltó volt ugyanis, hogy Ádám és Éva vétkében „ne részesüljön, a bűn minden foltja nélkül fogantassék s szülessék azon nő, kinek szűz méhében vala megtestestülendő az Isten fia, hogy megváltsa a világot az amazok bűne által okozott siralmas ínségből.” (Lonovics).

Nem lehet célom e tétel tudományos bizonyítása, de érdemesnek tartom már csak régiségüknél fogva is fölhozni kettőt azon adatok közől, melyeket Nilles fölkutatott. Az achajai presbyterek és diakónusok levelében (szent András apostol vértanúságáról) ezt találjuk: „És mivel szeplőtelen földből alkottatott az első ember, aki a fával való vétkezés által a földre halált hozott, szükséges volt, hogy szeplőtelen Szűztől szülessék egy tökéletes ember: Isten fia, aki az örök életet, melyet Ádám által elvesztettek az emberek, visszaszerezze és a kereszt fája által a bűn fáját kizárja.”.[20] Szent Ephrem, a költő, így ír: „Te Uram és a te Anyád, ti vagytok egyedül minden tekintetben szentek, mert tebenned, Uram, nincsen makula és anyádban sincsen semmi szenny."[21]

Az ősök hite volt az tehát, melyet IX. Pius hittételbe foglalt.

A vecsernye zsoltárainak magyarázata.

A 109. zsoltárral, ezzel a győzelmi énekkel, kezdődik a boldogságos Szűz majdnem minden ünnepének vecsernyéje. Értelme: Isten anyja beleegyezvén magasztos hivatásába, melyre a Gondviselés kiszemelte, részesévé lett az Üdvözítő szenvedéseinek, áldozatának, de egyszersmind ezek nyomán fakadó dicsőségének is. Ezért ad. hálát az alázatos Szűz a következő 112. zsoltárban, mely tulajdonképpen a Magnificat (Magasztalja az én lelkem az Urat) himnusz ószövetségi előképének tekinthető. (Sámuel anyjának, Annának, hálaénekét tartalmazza v. ö. I. Kir. 2, 7. s köv.). A 121. zsoltár pedig az örömet és készséget fejezi ki, mellyel Mária a közelgő Isten országának, a mennyei Jeruzsálemnek, előkészítésében munkálkodott. Isten segítségével azután megépült az a ház (V. ö. Mária aranyház — lorettói litánia), melyből az Üdvözítő, az Úr öröksége, a Szűz méhének gyümölcse, előjött és isteni hatalmával teljesítette az Atya akaratát ellenségeivel szemben. (126. zsoltár 1. 3—5.) A 147. zsoltár dicsőítése tetőzi be a vecsernyét.

A Szentmise Izaiás próféta szavaival kezdődik (61, 10.), mely a 29. zsoltár 2, versével kiegészítve a Bold. Szűz örömét fejezi ki afölött, hogy az Úr ily magas méltóságra emelte föl alázatos szolgálóját. (Introitus.)[22] A Szentlecke az isteni bölcsesség tevékenységét mondja el. Bölcsesség alatt a Bold. Szűz értendő alkalmazott értelemben. A Gradualeban, Offertoriumban és Communioban az egyház a Szent Írás legszebb szavait választja ki Isten Anyjának dicsőítésére. Ezek között az első eredetileg Judith dicsérete, melyet Oziás akkor mondott, mikor e hős nő Holofernes levágott fejével visszatért Betuliába. (Judith. 13, 23. 15, 10.) Nagyon jól illenek e magasztalások az ördög fejét letipró Szűz Máriára is, akinek Judith előképe volt.

Oratio. Isten, ki Egyszülöttednek Anyját fogantatásakor csodálatosan megőrizted az áteredő bűntől: add, kérünk, hogy közbenjárása által megerősödve, tiszta szívvel vegyünk részt ünnepén. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által...
________________________
[1] Euboeai János püsp. Prédikációja c. 23. (M. Gr. 96, 1499.)
[2] Nilles I. 348.
[3] U. o. 349.
[4] Oratio in nativ. Deiparae. (M. Gr. 97, 810.)
[5] M. L. 207, 1179.
[6] Epist. 171. (M. L.. 182. 352.)
[7] Wadding: Annales Minorum
[8] Summa theol. 3. qu. 27, art. 2.
[9] Sent. Lib. 3. dist. 3. qu. 1.
[10] Egger: Dogmatica (1911.) 479. o.
[11] L. 3. dist. S. qu. 1. n. 4. Dudek.)
[12] Ferraris: Prompta biblioth. 3, 379. és Mihályfi 118. o.
[13] Controv. II. 3, 6.
[14] De festis B. M.V. 2, 15.
[15] Pl. Officium B. M. V. in Sabbato, melynek Invitatoriumában az Immaculata szerepel, V. Pál pápa engedélyével, ugyancsak V. Pál megtiltotta, hogy nyilvánosan tagadják a Szeplőtelen fogantatást, ezenkívül XVI. Gergely és IX. Pius megengedték
Hálaadásban (Praefatio) és a lorettói lilániában s a Szeplőtelen fogantatás említését.
[16] Dudek: Immaculata a magyar irodalomban, 1904; Roskoványi: Beata Virgo in suo conceptu immaculata; Balogh: Beata Virgo Patrona Hungariae; Szegedy Mihály: A boldogságos szűz Mária szeplőtelen fogantatása; Lopussny Ferenc: Sermo Academicus ... (Budae, 1855.)
[17] Peterffy: Sacra Conc. I. 219. (II. Ulászló király alatt.) Vannak ugyan, akik még előbbi nyomokat vélnek fölfedezni (l. Mihályfi: i. m. 118. o ), de határozottan megbizonyítva ez még nincsen. Helyenként állítólag már a XI században ünnepelték Benedictio Mariae címen.
[18] Peer codexben
[19] Epistola 137.
[20] M. Gr. 2, 1226. Ha nem is I. századi, de nagyon régi emlék, mert a Missale Gothicum (VII. sz.) már praefatiot idéz belőle.
[21] +373-ban. Carm. Nisib. Nilles idézi még a III. század elejéről szent Hippolytust is. (Theodoret.; Dialog. I. p. 36. — M. Gr. 10, 863.)
[22] L. erről Wolter: i. m. I. 442.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 23-30. old.)

A szent afrikai vértanúk - BOLDOG BÁNFI BUZÁD

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA       
Szűz Mária mentes volt minden bűntől, az áteredő bűntől is, és annak minden következményétől is, életének (= fogantatásának!) első pillanatától fogva, Krisztus megváltó érdeméből.
Az ünnepet Keletről vettük át a 7-8. századból, a 9. században már nyugaton is ismert volt. A Római Naptárba 1476-ban vették fel.
A Szeplőtelen Fogantatás hittétel, 1854-ben IX. Pius pápa nyilvánította kötelezővé.
A szent afrikai vértanúk
Mindnyájan Zenon görög császár uralkodása idején (474-91.) éltek. Afrikában az ariánus Hunnerik király uralkodott. Az ariánus főpapok biztatására nagy üldözést támasztott az igazhitűek ellen. Katonáinak megparancsolta, hogy minden igazhitű papot üldözzenek ki. A katolikusok egy templomban gyülekeztek össze, és titokban istentiszteletet tartottak. A katonák mindenkit leöltek a templomban, akiket tudtak. A papok még több kínzást szenvedtek: elégetést, nyelvük kivágását. Ennek ellenére nyelv nélkül is hirdették, hogy Isten Fia egylényegű az Atyával.
BOLDOG BÁNFI BUZÁD
*13. század eleje +1243. december 8.
Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
Buzád az egész Magyarországon leghatalmasabb Bánfi családból származott. Már felnőtt volt, amikor a mulandó gazdagságot és hírnevet megvetve fiaira hagyta rangját, és 1233 körül nagy buzgósággal a domonkos rendben kezdett szerzetesi életet. Mivel a világi tudományokban már korábban jártasságot szerzett, hamarosan Isten igéjének fáradhatatlan hirdetője lett. Mikor a tatárok Magyarországra törtek, s különös kegyetlenséggel pusztították Isten szolgáit, a prior megparancsolta szerzeteseinek, hogy meneküljenek, de Buzád nem törődvén az életveszéllyel, kérte, hogy maradhasson és vigasztalhassa a keresztény népet. Oly állhatatosan kérte, hogy végül engedélyt kapott a maradásra. Miután társai már biztonságban voltak, Buzád elindult, hogy meghaljon Krisztusért, s ugyanerre buzdította a népet is. Mikor a tatárok csapata már a közelben volt, a maroknyi nyájat üdvös intelmekkel a Krisztusért elviselt dicsőséges halálra lelkesítette. Ő maga a templomban, mintha feszületen lenne, kitárt karokkal imádkozott az oltár előtt. Így ajánlotta föl magát egészen elégő áldozatul, s így ölték meg a1243. december 8-án. A barbárok elvonulása után visszatérő testvérek lefejezve és lándzsákkal átszúrva találták, és nagyon bánkódtak miatta.
Az egyik testvér már három napja étlen és szomjan siratta Buzádot, amikor elragadtatásba esett, s hallotta, amint a siratott vértanú mondja neki: ,,Nemde szenvednie kellett Krisztusnak, és így bemennie dicsőségébe? A jelen idő szenvedései nem arányosak az eljövendő dicsőséggel''. Erre a testvér többet már nem siratta, hanem örvendezett.