Leovigild gót király fia volt. Az ariánus hitről Leánder püspök a katolikus hitre térítette. Az ariánus király igyekezett fiát visszavinni az ariánus vallásra, de sikertelenül. Ezért megfosztotta az utódlási jogától, birtokától és minden vagyonától, majd börtönbe záratta. Á szent ifjú megvetette a földi uralkodást, hogy a mennyek országát nyerje el. A börtönben az állhatatosság kegyelméért imádkozott. Elérkezett a húsvét nagy ünnepe. Az atya ariánus püspököt küldött a börtönbe, hogy fia tőle vegye magához a Szentáldozást. Herrnenegild ezt visszautasította, mert már megelőzte Őt ezzel egy igazhitű áldozópap. Atyja ezért megkínoztatta, és 586-ban karddal lefejeztette.

János püspök volt, Jakab pedig áldozópap Szápor perzsa király idejében a IV. században. Sok pogányt térítettek keresztény vallásra, ezért sok kínzás után kard által nyerték el a vértanúságot.

Mindkettőjüket keresztény hitük miatt Damaszkuszban fogták el a mohamedánok. Mivel nem tudták őket hittagadásra bírni, karddal lefejezték. Velük szenvedtek vértanúságot Szabbász Szavinián, Agrippa, Adrián és Tamás vértanuk is a VII. században.

A két szent vértanunő Makszimián császár uralkodása alatt szenvedett. Kiriéna Tarzusból származott, Juliánia pedig Rosszon városából. Keresztény hitük megvallása miatt Markián parancsnok megkötöztette és hittagadásra kényszerítette őket. Állhatatosságukért Kiriénát kopaszra nyíratta majd Juliániával Rosszon városába vitette és tűzzel megégette őket. Ez 3o5-l1 között történt.

Ázsiából származó édestestvérek voltak. Görög atyjuk pogány volt, anyjuk: Teodotia keresztény vallású volt. Férje halála után továbbra is istenfélő példaképe volt a keresztény özvegyeknek. Gyermekeit is a keresztény hitben és jámborságban nevelte. A két gyermek így, igyekezett teljesíteni Isten törvényét. Növekedve, mint két fényes világító ragyogtak a jótettek által. Hogy minél több hasznot hajtsanak az embereknek, kitanulták az akkori orvosi mesterséget. Megismerték a füvek, növények gyógyító erejét, és nevezetes orvosokká váltak. Eredményesen gyógyították a betegeket. Nem fogadtak el tőlük semmi viszonzást. Hivatásukat nem a meggazdagodás vezérelte, nem arannyal, ezüsttel akartak meggazdagodni, hanem mindent Istenért tettek. Nemcsak az embereken segítettek gyógyító tudományukkal, hanem az állatokon is kipróbálták azt. Isten segítségével ezeknél is sikert értek el. Ebben a gyógyító hivatásban töltve el életüket, mindketten békésen haltak meg. Először szent Kozma halt meg. Ezután szent Damjánnak Is elérkezett élete vége. Egymás mellé temették a két szent testvért a mezopotámiai Feremánban.