45 BOLDOG FERENCES JAPÁN VÉRTANÚ (1622-1628)
A szentté avatott nagaszaki vértanúk vértanúsága (1597) után a misszionáriusok egy ideig még folytathatták tevékenységuket. 1614-ben legalább 300.000 volt a keresztények száma. Az akkor uralkodó Jeyasu császár keresztényellenességét növelték a pogány papok, egyes féltékeny holland protestáns kereskedok, továbbá egyes keresztény tartományurak (daimiók) felkelései. Jeyasu 1613-ban, majd 1614-ben adott ki rendeletet a keresztények üldözésére: a misszionáriusok távozzanak, a templomokat le kell rombolni, s akik nem tagadják meg hitüket, ki kell végezni. Az üldözés, mely mind kegyetlenebbé vált, hasonlóvá lett az elso századok üldözéseihez, sot azokon túl is tett. Ugyanakkor a keresztények hosiessége is emlékeztet az elso keresztény vértanúkra. Több ezer volt a vértanúk száma. Ezek között papok, püspökök, családapák, családanyák gyermekeikkel, idosek és fiatalok, elokelok és egyszeruek adták hosies példáját hithuségüknek. A sok vértanú közül, akik 1617-1632-ig szenvedtek vértanúságot, IX. Piusz pápa 1867-ben 205-öt avatott boldoggá, ezek közt 45 a ferences; 18-an az I. rendhez, 27-en a III. rendhez tartoznak. A 18 ferences közül 10 spanyol, 6 japán, 1 belga és 1 mexikói. Köztük van a spanyol Sotelo Lajos kinevezett püspök is, aki azelott a japán uralkodó követe volt a pápánál és egy európai uralkodónál. A ferences naptárban szept. 10-én Boldog Apollinárisz és 44 társa vértanúk. néven szerepelnek. Apollinárisz atya a japáni misszió vezetoje, komisszáriusa volt. A III. rendi vértanúk közt kiemelkedik Tomachi János, aki négy fiával (7-16 é) halt meg, és a 80 éves Lúcia Freitasz (Fleitesz?), aki 24 keresztény társával máglyahalált szenvedett. Kereszttel a kezében o vezette társait, a litániát énekelve. A lángok közt is társait erosítette és Istent magasztalta. A vértanúk egy része 1622-ben, 1624-ben, a többi 1627-28-ban szenvedett vértanúságot.
„Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és a gyötrelem nem érheti oket... Isten próbára tette és magához méltónak találta oket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta oket égoáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak..., nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.” (Bölcs 3, 1-8.)

Szent Apellesz, Luciusz és Kelemen apostolok

Szent Apellesz apostol Szmirnában volt püspök. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében így tesz róla említést: „Köszöntsétek Apelleszt, aki helytállt Krisztusért.” (16,11)

Szent Luciusz a szíriai Leodiceának volt püspöke

Róla ezt írta ugyan oda az apostol: „Üdvözölnek titeket munkatársam Tirnoteus, és rokonaim: Luciusz, Jázon meg Szoszipater.” (21.v.)

Szent Kelemen Szardikának volt püspöke. Róla Szent Pál a filippiekhez írt levelében emlékezik meg, ezt írva egy ottani elöljárónak: „…téged is kérlek igaz munkatársa, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve fel van jegyezve az élet könyvében. (4,3.)


BOLDOG POSATI APOLLINÁR és társai vértanúk (1792)
A francia forradalom második évében a nemzetgyulés törvényt hozott, melyet a papság polgári alkotmányának neveztek. Rómától független francia egyházat akartak. Elrendelték, hogy a papság tegyen esküt a törvényre, máskülönben mint papok nem muködhetnek. Az eskut a papság nagyobb része nem tette le. Ezeket egyrészt számuzték, másrészt fogságra vetették. 1792. aug. 11-to1 kezdve a hónap végéig kb. 160 papot vittek Párizsban a kármeliták templomába. Szept. elso napjaiban, amikor a porosz csapatok Párizst fenyegették, Párizsban kb. 1400 személyt öltek meg. Ezek közül XI. Pius pápa 1926-ban 191-et avatott boldoggá. A 191 vértanú közül 95-en a börtönné alakított kármelita templomban voltak fogságban, és itt vagy a templom kertjében szenvedtek vértanúságot szept. 2-án. Közülük 3 volt püspök, 67 világi pap és 25 szerzetespap. Szent Ferenc rendjéhez hárman tartoztak:
1. Posati Morel Apollinár kapucinus páter, aki elobb újoncmester volt, majd több évi igehirdetés után Párizsba került a németajkú hívek lelkipásztori gondozására.
2. János Ferenc Burté* minorita atya, és
3. Severin Girault* III. rendi pap, aki Párizsban apácák gyóntatója, több éven át a Szabályozott (Reguláris) III. Rend általános titkára, majd foelöljárója volt. O volt az elso akit karddal, késszúrásokkal halálra sebeztek, amikor a forradalmárok behatoltak a kármeliták kertjébe. Éppen a zsolozsmát imádkozta. Mind a hárman kituntek papi buzgóságukkal, az üldözöttek iránti szeretetükkel, egyházhuségükkel és bátorságukkal, mellyel vállalták hitük megvallásáért a vértanúságot.
A vértanú-aktákból:
„A forradalom feldúlt minden világi és egyházi intézményt s kegyetlenkedett az Egyház és annak szolgái ellen is. Elvetemült emberek megszerezve a hatalmat... igyekeztek kitörölni a keresztény nevet a nemzetbol. Oly magasra csapott a dühük az Egyház szolgái, a fopapok és papok ellen, akik elítélték gonosz törvényeiket és bátran védelmezték a katolikus hitet, hogy úgy tunt, mintha visszatért volna a régi üldözések ideje, és az Egyház, Krisztus szeplotelen jegyese, ismét a vértanúság koronájával kezdett tündökölni.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Apollinárnak és társainak megadtad a vértanúság kegyelmét és dicsoségét. Add, hogy tisztelettel ünnepeljük áldozatukat és utánozzuk az Egyház iránti tökéletes odaadásukat. A mi Urunk Jézus Krisztus által.