Legtöbb helyen ellenben nyugaton június 30-án a másik főapostolnak, Szent Pálnak, emlékezetét ülték meg már a keresztény ókorban is.[4] Hihetőleg a hála volt az, mely külön ünnepet szenteltetett a Krisztusért és az egyházért oly sokat szenvedett és fáradt apostolnak, akinek dicsőségét oly nagy alkotások hirdetik. Szent Péterrel, az egyház fejével és Krisztus helytartójával együtt ünnepeltetvén, Pálnak természetszerűleg kisebb rész juthatott a magasztalásból,[5] ezt van hivatva pótolni a mai megemlékezés.[6]

Megszívlelendő emellett az a magyarázat is, mely szerint ez az ünnep úgy keletkezett volna, hogy miután a régi rómaiak a vértanúk ünnepeit statióval és körmenettel szokták volt megünnepelni, a két főapostol temploma pedig messze volt egymástól, tehát külön napra kellett tenni ünneplésüket.[7] Mindenesetre az isteni Gondviselés műve volt, hogy így történt.

E két ünnep vezérlő gondolata legyen e nagy apostolok példája. Tőlünk már nem követel hasonló hősiességet az isteni Üdvözítő, mint hitbeli őseinktől, azonban minekünk is van elég alkalmunk szóval és cselekedettel apostolkodni, hinteni a lelkekbe az isteni szeretet magvát. Erre buzdítson bennünket e nagy apostolok példája!
_________________
[1] XIV. Kelemen rendeletéből (1771.), melyet VI. Pius megújított II. Frigyes Vilmos porosz király kérésére Poroszország számára. (L. Dumont : Sammlung kirchl. Erlasse . . . id. Kellner : Heortologie. 24. o. 1. j.) Ugyanezt tette XIV. Kelemen Mária Terézia kérésére. (L. Mihályfi: A nyilvános istentisztelet. 101.)
[2] Üdvös dolog magánájtatosságból megemlékezni róluk. Rómában régen máj. 1-én volt az összes apostolok emléknapja, mert ekkor szentelték föl az Apostol-bazilikát. (Kellner: i. m. 241. o.)
[3] Sz. Jeromos : Ep. ad Chromat. (M. L. 20, 376.), azonkívül Gelasianum 2, 35. (M. L. 74, 1169.) és Leonianum n. 21. (M. L. 55, 57.) Neve keleten : Ή Συνάξις τῶν ἁγιων ἐνδόξων πανευφήμων Ἀποστόλων τῶν ιβ. (Nilles: Kalendarium. I. 196. o.)
[4] A Leonianum és Gelasianumban erről is van Szentmise.
[5] Ma is a jún. 29-i szertartások túlnyomórészt Sz. Péterről szólnak, Sz. Pálról ritkábban"
[6] Különben pedig liturgikus szabály, hogy e két apostolfejedelem bármelyikének ünnepén a másikról is veendő megemlékezés. Akik egyek voltak hitükben és halálukban, azok egyek most mennyei és földi megdicsőülésükben.
[7] Thalhofer: Handbuch. 712. o. ; Kellner: i.m. 215 o. stb.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 274-276. old.)