Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Keresztjáró napok (Feriae in Rogationibus v. Litaniae minores)

2019. május 27. - Andre Lowoa

kernapok.jpgMár az Ószövetség, sőt – amint láttuk – a pogány világ is ismerte a körmeneteket. Nagy események, nagy örömök vagy nagy csapások okozzák azt, hogy az emberek nem elégedvén meg a templomi istentisztelettel, szent énekek zengése és imádságok közepette kimentek az utcára és a szabad ég alatt ostromolták a Mindenhatót kéréseikkel.[1] Az első keresztény hívek az üldözés miatt csaknem kizárólag temetési körmeneteket tarthattak,[2] de már a IV. században több említés tétetik másféle körmenetekről is.[3] Így bizonyára már régente is minden évben tartottak tavaszi időben[4] könyörgő körmeneteket, melyekben Istentől mindennemű bajnak és szerencsétlenségnek elhárítását kérték. Az emberi gyarlóság következmények épp az ilyen szertartások a nyugalmas idők beálltával lanyhulni szoktak, de amikor újból veszély fenyeget, akkor fölocsúdván kábultságukból a hívek, ismét nagy buzgalommal kezdik azokat gyakorolni. Alkalmasint így történt a dolog az V. században Frankhonban is. 469-ben ugyanis Húsvét hetében leégett a viennei templom, ugyanekkor földrengés, farkasveszedelem, háború és dögvész is pusztított egyszerre Dél-Franciaországban és Savoyában. Ez indította szent Mamertus viennei püspököt, hogy a rákövetkező évben nagy pompával tartassa meg a könyörgő körmeneteket.[5] Ezek napjaiul a Húsvét után való ötödik vasárnapra következő hétfőt, keddet és szerdát választotta.

E szép szokás[6] még az V. század folyamán egész frank Galliában általánossá lett[7] és az 511-i V. orleansi zsinat[8] kötelezővé tette.

A bűnbánat szomorúsága már magában véve sem egyezett meg a húsvéti idő örvendetes szellemével, melybe e könyörgő napok esnek. Azonban ebben a tekintetben a régiek kivételt tettek, sőt a nevezett zsinat még böjtöt is rendelt e három napra, ami később kiment a szokásból épp úgy, mint a keresztjáró-napi munkaszünet.[9] Rómában, ahol III. Leó pápá (795—816.) honosította meg ezt a szertartást,[10] már kezdetben sem volt böjttel kapcsolatos.[11] A római szertartás elterjedésével lettek a Keresztjáró-napok általánossá az egész nyugati egyházban.[12]

Az Úr Jézus diadalát jelképező zászlók után — mint Krisztus után a szentek a mennybe[13] — haladt a nagy népsokaság már a régi időben is. Fejedelmek és nemesek — pl. a mi Szent Erzsébetünk is — durva bűnbánati ruhában,[14] mezítláb és hamut hintve fejükre[15] vettek részt a körmeneten. Azonkívül már kezdetben a mostani litániához hasonló könyörgéseket végeztek alatta, amennyiben a papság kéréseire a nép mindig „Kyrie eleison”-t (Uram irgalmazz) kiáltott. Rómában azután énekelni kezdték a Kyrie-t és lassanként mind több és több könyörgést csatolván hozzá az V. és VI. század folyamán litánia fejlődött belőle.[16] Litániának[17] nevezték kezdetben a „Kyrie eleison” feleletet, utóbb a belőle keletkezett egész imádságra is átszármazott ez az elnevezés, sőt már Amalarius az[18] egész körmenetet is így nevezi.[19] A középkorban e szertartásoktól sem maradhatott el a symbolizmus és a dramatizálás. Így néhol egy nagy sárkányt húztak a körmenet előtt, mely a törvény előtt és alatti időt jelképező első két napon — mikor t. i. az ördög volt „e világ fejedelme” — gőgösen lépkedett a kereszt és a zászlók előtt, de bezzeg a harmadik napon, mely a kegyelem idejének felelt meg, farkát behúzva ballagott a kereszt mögött, így jelezték, hogy a Megváltó győzelme után az ördögnek már nincs hatalma fölöttünk, csak azt ragadhatja el, aki kísértésébe beleegyezik.[20]

A keleti egyházban ugyancsak az V. századból van tudomásunk egy nevezetes könyörgő körmenetről, melyet Konstantinápolyban később is megtartottak szept. 25-én.[21] II. Theodozius császár (408—450) uralkodása alatt ugyanis 446-ban négy hónapig rettenetes földrengések rémítették Konstantinápolyt. A császár körmenetet (λιτή) rendelt, mely alkalommal a nép közül egy fiú a mennybe ragadtatott és ott tanulta a trisagiont: „Szent az Isten, szent és erős, szent és halhatatlan: irgalmazz nekünk”. Ennek énekére azután a csapás megszűnt. Ez esemény emlékére minden évfordulón körmenetileg vonult ki a nép a Κάμπος külvárosba, ahol a földrengés idején sátrakban laktak.[22] A görögök még napjainkban is tartanak könyörgő körmeneteket, de ezek napja nincs meghatározva.[23]

Az ezeken a napokon mondott Szentmise már a IX. században is ugyanígy mondatott, hasonlóképpen a többi könyörgések is megtalálhatók a Gelazianum és Gregorianumban. Nagyszerűen kifejezésre jut ezen ősrégi szertartásokban az emberiség függése az ő Teremtőjétől. Minden ügyünkben Ő rá vagyunk utalva, az Ő áldása nélkül hiábavaló az ember fáradozása. Ezek a napok figyelmeztetnek bennünket Üdvözítőnk parancsára: „Kérjetek és adatik nektek!” Isten jól tudja ugyan, hogy mire van teremtményének szüksége. Nem is Ő szorul a mi könyörgéseinkre, hanem nekünk van szükségünk azokra, örök végzésében együtt látja az imádságot és annak meghallgatását, a kérést és teljesítését; ha az egyiket elhagyjuk, a másik is elmarad. Ezért szükséges az imádság. — Ha évközben sokszor elmulasztottuk volna a napi imákat, vagy hanyagok lettünk volna e tekintetben, akkor különösen töredelmes lélekkel vegyünk részt e szép körmeneteken és egyesítvén gyarló kéréseinket a megdicsőült szentek hatalmas közbenjárásával mutassuk be az ima áldozatát az Úrnak.

A mai szertartás szerint[24] a székesegyházban vagy a helység főtemplomában gyülekezik a papság és a nép[25] és miután rövid ideig térdenállva alázatos lélekkel imádkoztak, a papok violaszínű öltözékeket vesznek magukra és az énekkar a 68. zsoltárból merített bevezetést énekel, melynek végeztével a celebráns a következő V. századból való Oratiot mondja: „Kíméld meg, Uram, kíméld meg a te népedet, hogy a megérdemelt csapások által megtisztulva, a te irgalmasságodban mindig újjáéledjen”. Ezután térdenállva megkezdik a litániát,[26] melynek „Sancta Maria: ora pro nobis” könyörgésére megindul a körmenet.[27] Ha az út nagyon hosszúra nyúlnék, akkor vagy ismétlik a litániát, vagy a bűnbánati és gradualis zsoltárok némelyikét éneklik.[28] A körmenet célját képező kisebb templomba érkezvén, mindjárt kezdetét veszi a Szentmise, melyben a bűnbánati szomorúság miatt sem Gloria sem Credo nincs.[29] Az introitusban az egyház megemlékezik az Úr eddigi jótéteményeiről, hogy ebből bizalmat merítsen a jövőre. De mivel nem lehet „meghallgatás” szeretet nélkül, azért következik a zsoltár vers: „Szeretlek téged, Uram ...”[30] A meghallgatáshoz vallomás is kell, azért kezdődik a Lectio „Valljátok meg bűneiteket ...”[31] A már itt megkezdett gondolatot az imádság hatalmas voltáról folytatja a szent evangélium, mely az édes Üdvözítő ígéretét tartalmazza, hogy t. i. az állhatatos kérés biztosan meghallgatásra talál Istennél.[32] Ugyanezt fejezi ki az Offertorium 108. zsoltára (30. 31.) és a Communio.

A Szentmise végeztével több ünnepies megemlékezés történik, melynek mindegyike karversből, vers és feleletből, meg könyörgésből áll.[33] Ezek után visszaindul a körmenet, miközben az énekkar és az előénekesek fölváltva éneklik a litániát, melynek minden kéréséhez háromszoros „Hallgasd meg” könyörgést csatolnak és ugyancsak háromszoros „Irgalmazz” kiáltással fejeznek be ily módon: „Irgalmazz, irgalmazz., irgalmazz a te népednek, kit megváltottál szentséges véreddel: ne haragudjál miránk örökké!”

A templomba visszatérvén az első két napon a Bold. Szűz karverse fejezi be a szertartásokat, ugyanígy a harmadik napon is, de ekkor a templomba való bevonulás közben a „Te Deum” előzi azt meg.

A Keresztjáró-napok szerdájára esik Áldozócsütörtök vigíliája, melyen böjt nincs előírva.[34]

Könyörgések:
I. A szentről, akinek templomához, kápolnájához, vagy szobrához ment a körmenet.
(Az antifónát a hozzátartozó versussal és responsummal az illető szentnek vesperásából kell venni. Ha a dallam nem áll rendelkezésre, a szöveg zsoltármódra éneklendő vagy recitálandó. - Oratio az illető szentről.

Ha a körmenet kereszthez vonult, akkor itt a negyedik antifóna és oratio (a szent keresztről szóló) lesz az első, a IV. helyen pedig mindez elmarad.
Ha a következőkben valamelyik antifóna, amelyik elsőnek vétetett, még egyszer előfordulna, az a maga helyén szintén elmarad.)

II. A feltámadásról
Az Úr feltámadott a sírból, ki érettünk a kereszten függött, alleluja!
V. Feltámadott az Úr valóban, alleluja!
R. És megjelent Simonnak, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, ki húsvét ünnepén a világnak az üdvösség eszközét nyújtottad, add meg, kérünk, továbbra is népednek mennyei kegyelmedet, hogy méltó legyen mind a tökéletes szabadság elnyerésére, mind az örök élet útján való előhaladásra.

IlI. A keresztjáró napokról
Kérjetek, és adni fognak nektek, hogy örömetek teljes legyen; mert maga az Atya szeret titeket, minthogy ti is szerettetek engem és hittetek, alleluja!
V. Maradj velünk, Uram! Alleluja!
R. Mert esteledik, alleluja!
Könyörögjünk! Kérünk, engedd, mindenható Isten: hogy akik sanyargattatásunk idején kegyességedben bízunk, oltalmaddal minden veszedelem ellen biztosítva legyünk.

IV. A szent keresztről
A szent keresztet magára vette, ki a poklot megrontotta; hatalomba öltözött és feltámadott harmadnapra, alleluja.
V. Hirdessétek a nemzetek közt, alleluja!
R. Hogy az Úr uralkodik a keresztfáról, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, ki azt akartad, hogy Fiad magára vegye érettünk a Kereszt bitófáját, hogy elűzd tőlünk az ellenség hatalmát: engedd nekünk, szolgáidnak, hogy a feltámadás kegyelmét elnyerjük.

V. A Boldogságos Szűzről
Mennynek Királynéja örvendezzél, alleluja, Mert akit méhedben hordozni méltó voltál, alleluja, Föltámadott, amint mondta, alleluja. Imádd_értünk Istent, alleluja.
V. Örülj és örvendezz, Szűz Mária, alleluja!
R. Mert valóban föltámadott az Úr, alleluja!
Könyörögjünk! Úristen! ki szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, add, kérünk, hogy az ő anyja, Szűz Mária által az örök élet örömeit elnyerhessük.

(A kalocsai főegyházmegyében itt közbeszúrandó: Szent Józsefről.
Íme a hű és bölcs szolga, akit az Úr házanépe fölé rendelt, alleluja.
V. Dicsőség és gazdagság lesz házában, alleluja!
R. És igazsága mindörökre megmarad, alleluja!
Könyörögjünk! Szentséges anyád jegyesének érdemei miatt, Urunk, kérünk, gyámolíts minket, hogy mindazt, mire a mi könyörgéseink elégtelenek, az ő esedezése által megnyerjük.)

VI. Szent Péter és Pál apostolokról
Az igazak atyjok országában fényleni fognak, mint a nap, alleluja!
V. Az egész földre kiterjed az ő hangjok, alleluja!
R. És a földnek végső határáig elhatottak igéik, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, kinek jobbja a hullámokon járó Szent Pétert fenntartotta, hogy el ne merüljön, és apostoltársát, Pált, ki háromszor hajótörést szenvedett, a tenger mélyéből kimentette, hallgass meg minket kegyesen és engedd, hogy mindkettejük érdemei által elnyerjük az örök dicsőséget.

VII. Az egyházmegye védőszentjéről

VIlI. Mindenszentekről
Mennyeknek országában van a szentek lakóhelye, alleluja, és az ő boldogságuk örökké tart, alleluja!
V. Örvendezzetek igazak az Úrban, alleluja!
R. A jámborokhoz illik a dicséret, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, ki minket minden szented emlékezetével megörvendeztetsz, kérünk, az ő érdemeikre és esedezéseikre vértezz fel minket az örök Üdvösség fegyvereivel és engedd, hogy egykor az ő boldog társaságukra méltók legyünk.

IX. Bűnbocsánatért
Uram, ne emlékezzél meg szüleink vétkeiről és a mi vétkeinkről és bűneinkért ne állj bosszút rajtunk
V. Irgalmazz a mi bűneinknek, Urunk!
R. A te nevedért.
Könyörögjünk! Hallgasd meg, Urunk, alázatos kérésünket; bocsásd meg előtted megvallott bűneinket, hogy jóvoltodból egyaránt megadd nekünk a bocsánatot és a békét.

X. A pápáért
A béke szövetségét kötötte vele az Úr, hogy ő lesz fejedelme, hogy őt és ivadékait illesse a főpapi méltóság mindörökre.
V. Te Péter vagy.
R. És erre a kősziklára építem Egyházamat.
Könyörögjünk! Isten, minden hívő pásztora és kormányzója, tekints kegyelmesen N. szolgádra, kit Egyházad főpásztorává rendeltél; s add neki, kérünk, hogy mindazoknak, akiknek elöljárója lett, szavával és példájával javukra legyen, hogy így a rábízott nyájjal együtt az örök életre eljuthasson.

XI. A pogányokért és eretnekekért
Uram, törd meg Egyházad ellenségeinek hatalmát és széleszd el őket, hogy megismerjék, hogy kívüled, Istenünk, nincs más, ki érettünk harcoljon.
V. Keljen föl az Isten és széledjenek el az ő ellenségei, alleluja!
R. És fussanak színe elől, kik gyűlölik őt, alleluja!
Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, kinek kezében van mindenki hatalma és minden ország joga: fordítsd tekintetedet a keresztények megsegítésére, hogy a nyers erejükben bízó pogány népeket jobbod ereje megtörje.

XII. Esőért
Urunk, Királyunk! Ábrahám Istene! adj alkalmas esőt a föld színére: hadd tudja meg ez a nép, hogy te vagy a mi Urunk, Istenünk.
V. Öntözd meg a hegyeket a magasságból, alleluja!
R. És műved gyümölcseivel teljék meg a föld, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, kiben élünk, mozgunk és vagyunk, adj nekünk kellő esőt, hogy a jelenben adott segítségedtől elegendőképpen támogatva, még biztosabb reménnyel kívánjuk az örökkévalókat.

XIII. Száraz időért
Egek kegyes alkotója, híveid örök világossága, ki bűneink miatt méltán haragszol ránk; de a hozzád kiáltók iránt kegyelmes vagy: Urunk, könyörülj rajtunk; könyörülj rajtunk, világ Megváltója, és a boldogságos mindenkoron Szűz Máriának és minden szenteknek közbenjárására adj nekünk tiszta időt, hogy megismerjük, hogy te vagy egyedül a Fölséges mindörökké.
V. Nyújtsd ki kezedet a magasságból, alleluja!
R. És ments meg minket az árvizektől, alleluja!
Könyörögjünk! Hallgass meg minket, Urunk, kik hozzád kiáltunk és adj könyörgésünkre derűs időt, hogy mi, akiket bűneink miatt igazságosan sújtasz, megelőző irgalmasságodból érezzük jóságodat is.

XIV. Békéért
Adj békességet, Uram, napjainkban, mert nincs más, aki harcolna értünk, csak egyedül Te, a mi Istenünk.
V. Békesség legyen váradban, alleluja!
R. És bőség tornyaidban, alleluja!
Könyörögjünk! Isten, kitől a szent óhajok, a helyes tervek és az igaz tettek származnak, add szolgáidnak azt a békét, amelyet a világ nem adhat, hogy szívünk a te parancsaidnak szolgáljon, és az ellenségtől való félelem megszűntével napjaink a te oltalmad alatt nyugodtan folyjanak. A mi Urunk…

Befejező antifóna
Vedd el, Urunk, rólunk minden gonoszságunkat: hogy méltók legyünk tiszta lélekkel bemenni a szentek szentjébe.

Ezen utolsó antifóna után visszamegy a körmenet.
________________
[1] A körmenetekről l. bőv. Mihályfi: A nyilvános istentisztelet. 591. sköv. o. ; ugyanitt az idevonatkozó irodalmat is meg lehet találni.
[2] L. pár példát Lonovics : Archaeologia I. 216. sk.
[3] Peregr. Silviae — passim.
[4] Ilyenkor szoktak ugyanis háborúk, ragadós betegségek, éhség stb. kitörni. (Durandus: Rat. div. off. 233. o.) V. ö. Búzaszentelő.
[5] Greg. Turon.: Hist. Franc. 2, 34. (M. L. 71, 231. sk.) ; Avitus Vienn. : Hom. de Rog. (M. L. 59, 289. sk.) ; Sidonius Apollinaris : L. 5. ep. 14. és L. 7. ép. 1. {M. L. 58, 563. sk.) ; Ado Vienn. : Chron. (M. L. 123, 102. sk.) ; Rupertus : De div. off. 9, 5. ; Beleth ; c. 122.; Durandus: Rat. 232. o. stb. Ezzel ellentétben pl. Sassi és Henschen szerint már Mamertus előtt sz. Lazzarus is elrendelte azokat Milánóban. (Nilles.: Kalend. II. 364.)
[6] Hétfő II. oszt. kiváltságolt feria, a kedd és szerda kis feria. (Ezek jelentőségét l. Mihályfi : i. m. 78. sk. o.)
[7] Duchesne : Origines ... 276. o. Mamertus példáját először Sidonius és Caesarius püspök követték.
[8] Can. 27. és 28.
[9] Durandus idejében még a körmenet tartama alatt megvolt, hogy azon mindenki résztvehessen. (i. m. 233. o.)
[10] Liber Pontif. (ed. Bianchini II. 386.)
[11] Müller szerint azonban megtartóztatás itt is volt. (Das Kirchenjahr 371. o.) A húsvéti hangulat miatt már Amalarius (IX. század) is rosszalja a litániák böjtjét (De eccl. off. I. 57.), mindazonáltal Durandus a XIII. században is említi a böjtöt.)
[12] Hasonló körmeneteket más helyeken is tartottak más időben. (L. bőv. Kellner : i. m. 149. o.) Bár Kellner szerint Nagy Károly homiliariumában nincs meg ez a szertartás és csak Kopasz Károly rendelte el ; Müller azt állítja, hogy N. Károly maga is résztvett a könyörgő körmenetben. (i. h.) Alkalmasint nem a keresztjárónapi körmeneten vehetett részt a nagy császár, hanem más hasonlón.
[13] Durandus i. h.
[14] Durandus szerint nem is volt szabad ünnepi ruhában megjelenni.
[15] Franz: Die kirchl. Bened. I. 468.
[16] A mai Mindenszentek-litániájának őse a Sacramentarium Gregorianumban található meg. (L. bőv. Müller : i. m, 372. o.) Lonovics szerint „ezen kimondhatatlanul szép énekes könyörgés tulajdonképpen nem egyéb, mint a földön küzdő egyháznak az ő mennyei boldog testvéréhez (t. i. a győzelmes egyházhoz : a szentekhez) pártfogásért és segélyért intézett hosszú sóhaja”. (Archaeologia I. 227.) Durandus szerint a szenteket kérjük : propter nostram inopiam, propter eorum gloriam et propter Dei reverentiam.
[17] A görög λιτή -ből, értelme : könyörgés.
[18] i. m. I. 28.
[19] A magyar elnevezés onnét eredt, hogy kisebb helyeken, ahol csak egy templom van, a körmenet innét a falu határán levő kereszthez megy ki e napokon. (Lonovics : i. m. 225. o.)
[20] Durandus : Rat. div. off. i. h.
[21] Nilles : Kalend. I. 284.
[22] Chronicon Pasch. (M. Gr. 92, 983.) ; Theophan. : Chronogr. in Procl. (M. Gr. 108, 245.) ; Theod. Lect. : H. E. l, 6. (M. Gr. 86, 169.)
[23] Duchesne : Origines du culte chr. 276. o.
[24] Rit. Strigon-alapján. A Rit. Rom.-ban rövidebb és egyszerűbb a szertartás.
[25] Mihályfi 151. o.
[26] L. Kiss : Imádkozzunk 237. o.
[27] Ápr. 25.-én itt következik a búzaszentelés.
[28] Gradualis zsoltárok a 119—133. zsolt. Ezeket alighanem az ünnepekre Jeruzsálembe zarándokló zsidók énekelték, innét a nevük: שִׁיר המַעֲלוֹת = fölmeneti zsoltár) és gyors ütemük is ezt mutatja. Bűnbánati zsoltárok a 6., 31., 37., 50., 101., 129. és 142. Már Origenes óta így nevezik őket.
[29] Alleluja azonban van. Durandus szerint azért, mert e napok egyszersmind az öröm napjai is: az ördög hatalma megtörött. Azután meg a mennybemenetel is közeledik.
[30] Zsolt. 17. — Durandus, l. még Wolter : I. 191. sköv. o.
[31] Jak. 5, 16—20.
[32] Durandus az evangéliumban (Luk. 11, 5- 13.) előforduló szép ellentéteket így magyarázza : Ha kér kenyeret ( = szeretetet), vajon követ ( = keményszívűséget) ad-e neki? Hal = hit, (mely a keresztvízből táplálkozik) ; kígyó = hitetlenség. Tojás = remény, (mert benne van a csirke reménye) ; skorpió = kétségbeesés (mert ez is visszafelé és titokban szúr).

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 222-229. old.; Harmat Artúr, Werner Alajos: Cantus cantorum. Szent István Társulat, Budapest 1958. 247-260. old.)